A ma száz éve elkezdődött jütlandi csatát nagyban befolyásolta az, hogy a brit haditengerészet már birtokában volt a német tengerészeti kódkönyvnek. Hogy ehhez hogyan is jutottak hozzá, arról a Csendőrségi Lapok 1943. február 1-i száma közöl egy érdekes írást.
A második kék rejtjelkulcs.
A Domenica del Corriere engedélyével.
Olaszból fordította: néhai AMBRÖZY GYULA vezérőrnagy.
Sok idő eltelt már 1917 óta, ennélfogva azt gondolom, hogy mielőtt hozzáfognék ennek az esetnek az elbeszéléséhez, fel kell újítanom annak az időszaknak néhány eseményét, melyek talán még azok előtt is ismeretlenek, akik azokat átélték.
A nagy háború alatt rendkívül kritikus volt a szövetséges hatalmak szempontjából az 1917 áprilistól m:ijusig terjedő időszak. A német tengeralattjárók megtizedelték a szövetséges hajóhadat, minek következtében a polgári lakosságnak már legfeljebb csak 7-8 hónapra elegendő élelmiszer .állott rendelkezésre, amiként azt az Egyesült Államok londoni nagykövetének 1917 április 27-én Walter H. Pagenak Washingtonba küldött egyik izgalmas jelentésében olvashatjuk. Az Ententenek eme halálosan komoly helyzete bizonyára ismeretes volt Németország előtt, amely gyors ütemben haladt a győzelem felé. Ez volt az amerikai beavatkozás oka is és elképzelhető, hogy mekkora igyekezettel kísérelték meg a németek azt, hogy az új ellenséget Európától távoltartsák.
Miután a beavatkozás megakadályozását célzó diplomáciai és másféle kísérletek meghiusultak, a németek elhatározták, hogy tengeralattjáró hajóikkal állják útját az amerikai szállítmányoknak. Hogy ez teljességgel nem sikerült, nagyrészt az Entente kémszolgálatának volt tulajdonítható. Ugyanis a szövetségeseknek sikerült azon titkos utasítások egyik példányát megszerezniök, amelyeket a német admiralitás adott ki a parancsnoksága alatt álló tengeralattjáróknak s ezáltal lehetővé vált, hogy felfedezzék és tévútra vezessék a tengeralattjárók mozdulatait.
Hogy anémet tengeralattjárók az admiralitással érintkezhessenek, a rádió h!asználatára voltak utalva, készleteik kiegészitése céljából pedig azokra a titkos, élelmiszert és üzemanyagot szolgáltató bázisokra voltak kénytelenek támaszkodni, amelyeket Németország már előre létesített Európa legszétszórtabb pont jain és Észak-Afrika partján. Az Entente kémszolgálatának ezért két fontos célja volt: megszerezni a rádió rejtjelkulcsot és leleplezni a bázisokat.
Németország főleg két rejtjel kulcsot használt abban az időben, az ú. n. szürkét, mely a fedél színe után viselte nevét és a szárazföldi hadműveletek céljaira szolgált, továbbá egy másodikat, melynek kék fedele volt és ezért kék rejtjelkulcsnak nevezték. Ez utóbbit a német admiralitás használta oly célból, hogy titkos utasításokat továbbítson flottájának, így tengeralattjáró hajóinak is.
A szövetéges hatalmak titkos kémszolgálatának legügyesebb ügynökei próbálkoztak már az ellenségeskedések megkezdése óta azzal, hogya kék rejtjelkulcs egy példányának birtokába jussanak, amely lehetővé tette volna azt, hogy a német flotta mozdulatait megtudhassák. Ez a feladat rendkívül nehéz volt.
A kék rejtjelkulcs megszerzése végül is sikerült, de nem olyan formán, mint azt a kémkedésről írt több mű .említi. Ezek szerint a rejtjelkulcsot igen regényes módon Miss Flora Van Poland, az angol kémszolgálat egyik kémnője lopta el. Ez tévedés. A valóság az, amit itt ismertetek.
1915 július 15. felé a keleti angol part egyik pontján, Newcastle szomszédságában zátonyra futott az U-31 jelzésű német tengeralattjáró hajó. A hajón keletkezett mérges gázok következtében a hajó egész személyzete meghalt és így a német tengeralattjáró teljesen sértetlen állapotban jutott az angolok kezére, akik megőrzés céljából egy angol hadiszertárba helyezték el. Nagyon természetes, hogy az U-31-en okmányokat is találtak, amelyek értékesnek bizonyultak. Közöttük volt a "kék rejtjelkulcs" s ennek egy másolata is.
Németország nem tudta, hogy milyen sorsa jutott az U-31 és így a rejtjelkulcsnak rendkívül nagy hasznát vették a szövetségesek. Különösen az 1916 június havában megvívott jüttlandi csatában bizonyult az igen becsesnek. Azonban éppen e tengeri ütközet következtében a német admirális meggyőződött arról, hogy a kék rejtjelkulcs ismertté vált, miért is azt az u. n. "második kékrejtjelkulcs"-csal pótolta. Most tehát azon kellett az Entente hatalmaknak fáradozniok, hogy ebből a legújabb rejtj elkulcsból valamilyen csel segélyével másolatot tudjanak szerezni. Azt tudták, hogy anémet tengeralattjárók rejtjelkulcsainak kicserélése ama titkos bázisok útján történt, ahonnan a hajókat különféle szükségletekkel látják el. Az U-31 tengeralattjárón talált okmányokból pedig megtudták azt, hogya marokkói parton hol van ezen titkos bázisoknak egyik legfontosabbika.
E körülmény ismeretében Russel Arthur őrnagynak, az angol kémszolgálat egyik vezetőjének - kinél ragyogóbb elméjű embert sohasem ismertem - módjában volt egy nagyszerű tervet kieszelnie. tppen ezekben a napokban Murphy Sámuel főhadnagy leesett lováról és egyik lábát törte. Ezt a véletlen balesetet használta fel Russel őrnagy a katonai kémszolgálat egyik legragyogóbb tettének végrehajtásához, melyet az alábbiakban ismertetek.
Az 1917-ik év egyik koromsötét éj tszakáján a viharzó tengeren - a marokkói partok közelében - hirtelen három zöld rakétát lőttek ki, majd némi szünet után három vörös rakéta szökött a magasba. A partról válaszképpen négy fehér rakétát bocsátottak fel és egyidejűleg egy kis motorcsónak indult el, amely egy közeli világító torony felé vette az irányt. A vllághó torony előtt, a hullámok közepette egy tengeralatt~áró körvonalai bontakoztak ki. Semmi kétség, csak németek lehetnek. A motorcsónak már közel van. Két ember száll át belőle a tengeralattjáróba, melyen egy sebesült van, egyik lába eltört. Szakszerű kezelésre volna szüksége és némi üdülésre is. Ezért szállítják partra, közel egyik német titkos bázishoz, ahol a tengeralattjárók szükségleteit egészítik ki. A beteg, akit a motorcsónak legénységének átadnak, szép, nagy, erős ifjú, valódi német fajta. Tengerész sapkája világos szőke hajat takar, sapkájának szalagja pedig a ,.Németország tengeralattjáró flottája" feliratot viseli.
Egy hónap sem telt el s az ifjú tengerész már lábbadozik. Délutánonként egészségi sétákat tesz a tengerpart mentén egy viruló szép lánnyal, a hajó-javitóműhely mérnökének leányával. Ez a javítóműhely a német tengeralattjárók ·szűkségleteiről gondoskodik. A leány sokat tud és sok mindenféléről van tájékozva. Egy éjszaka aztán visszatér a tengeralattjáró: a tengerész felgyógyult és vissza kell térnie a fedélzetre.
A leány nehéz szívvel vesz búcsút. Bizonyára nem is gyanítja, hogy egy hónapon keresztül Murphy Sámuelt, az angol kémszolgálat főhadnagyát szerette. Annál kevésbbé tudhatja. hogy német tengerész zubbonya alatt imádottja féltve rejteget egy írásköteget, melyben a "második kék rejtjelkulcs" egy teljesen hű másolata van, de egyéb értékes jegyzetek is. Mindezeket a gyár kórházában való tartózkodása alatt csente el ügyesen. A "német" tengerész csónakja nemsokára eléri a tengeralattjárót, mely a nyilt tengeren várja. Ez az egykori német tengeralattjáró. az U31, amelv két évvel ezelőtt zátonyra futván Newcastleben. most az ellenségnek tett ilyen jó szolgálatot ennek a jól kieszelt, vakmerő vállalkozásnak során.
