| A címben szereplő szó mindmáig csak heves hőbörgést vált ki, pedig igencsak időszerű volna ezt a témát is feldolgozni - noha például eltelt harminc év Kádár halála óta, és róla sincs tisztességes életrajz ! - főleg annak fényében, hogy a legfontosabb tény már rég ismert. Ezt pedig az, amit Gosztonyi Pétertől kezdve Bencsik Gáborig mindenki kimond: a vörösterrorral ellentétben nem államilag, nem felülről szervezték, semmilyen parancsot nem adtak ki ilyen cselekedetekre. Az állítás legstilszerűbb bizonyítéka Pilch Jenő 1928-as Horthy-életrajzában, a 174. oldalon található. |
| A teljességre való tárgyilagos törekvés és az igazság azonban megkövetelik azt is, hogy ennek az időszaknak igen sajnálatos, kegyetlen és emberileg elitélhető, de az előzmények folytán megokolt olyan eseményeit is megemlítsük, amelyek- ben mindenki bíráskodott a magán és másokon ejtett sérel- mekért és gyalázatokért, és pedig úgy, ahogy vérmérséklete éppen hajtotta. A ((fehérterrort, a ((népitéleteket, az ((atro- citásokii-at elhallgatni, letagadni vagy felettük napirendre térni nem lehet A legdúltabb idegállapotban és fékező erő hiányában ugyanis elemi erővel tört ki az egész Dunántúlon, és csak igen lassan ült el egészen a lakosság és a katonaság rettentő elkeseredése azok ellen, akik elárulták a magyar hazát; akik elsikkasztották a szabadságot és a függetlenséget ; akik ezt a szerencsétlen országot kísérleti patkány gyanánt élve boncolgatták és sanyargattákn akik a történelmi Magyarország holttestéről letéptek minden csillogást, és mezítelenül, sárral bemocskolva, erényeit meg gyalázva, hibáira és vétkeire unos-untalan rámutatva, az egész világ megvetésének dobták oda; akik felforgatták nemcsak politikai és jogrendszerünket, hanem egész társadalmi életünket is; akik bűnre, becstelenségre és erkölcstelenségre nevelték és uszitották serdülő hatalságunknak mind a két nemét; akik a bűnt erénnyé avatták ; akik az emberiség salakját ránk szaba dították és haramiák módjára szervezetten és előre megfontol- tan becstelen és irtózatos gaztetteket követtek el; akik egy mosolygásért vagy egy lepedőért, vagy néha még semmiért is megrendelésre szemrebbenés nélkül gyilkoltak; akik azt hir dették, hogy ((száz hulla nullai); akik számtalan kisgazdát és földmívest végeztek ki Nyugat-Magyarországon; akik gyaláz ták a vallást; akiknek jelszava az volt: ((ne féljetek a vértől, vér nélkül nem lehet dolgozni, vér nélkül nincs terror és terror nélkül nincs diktatúrai); akik azzal biztattak: ((legyetek ravaszok, mint a kígyók és kegyetlenek, mint a fenevadaki); akik vérebek módjára az ellenforradalmárokkal válogatott kínzások és ádáz kegyetlenségek között: keresztrefeszítésekkel, kettéfürészelésekkel, szöges koszorúkkal, bevarrt szájakkal végeztek stb. Nem csoda, hogy a pszichikai és fizikai terror alól felszabadultak elvesztették ítélőképességüket és erkölcsi akaraterejüket A bosszú, sajnos, sok esetben csakis a kalapácsot érte, nem pedig azt a kezet, amely az ütést irányította és mérte ; sőt még olyanokra is lesujtott, kiknek a kommunizmus bűneiben részük nem volt. Idéznünk kell itt a fővezérségnek az önbíráskodások be szüntetésére vonatkozó 1919. augusztus 28-án kelt rendeletébe foglalt következő okokat is: ((A fővezérséghez naponta érkeznek jelentések egyrészt karhatalmi alaku latok túlkapásairól, másrészt akciókról és népítéletekről, továbbá pedig arról, hogy a kormánybiztosok, közigazgatási hatóságok és különböző katonai parancs- nokságok a bűnösök letartóztatása, kivizsgálása, elítélése körül gyengék, tűrik az agitációt kommunista irányban és legfeljebb jelentéseket írnak. Ez a két momentum - a hatóságok gyengesége egyrészt, a karhatalmak túlkapásai és népítéletek másrészt - egymással a legszorosabban összefüggenek. A Dunán túlon tegnap két kommunista puccskísérlet történt, amelyek gyenge karhatalmi erők erélyes fellépésére összeomlottak. Ezek a kísérletek a hatóságok gyenge ségének rovására irandók.))5 És az atrocitások ellen a hadügyminisztérium már az első pillanatban, augusztus 10-én, majd később 14-én. sőt még ezután is többször, erélyesen fellépett, mert eltiltotta az egyoldalú intéz kedéseket, rendeletet bocsátott ki, hogy a karhatalmak minden nemű erőszakos intézkedéstől és kivégzésektől feltétlenül tartóz kodjanak és hogy az alárendelt összes parancsnokságokat utasí tani kell, hogy a csapatok garázdálkodásait, népítéletek tartását stb. erélyesen akadályozzák meg és hogy a csapatokat és osz tályokat arra kell felhívni, hogy tettvágyukat inkább az ország felépítésénél és újraszervezésénél fejtsék ki.6 |
A fehérterror
2017.06.21. 17:23 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: fehérterror vörösterror 1919 1928 Horthy Miklós Pilch Jenő fővezérség
Szavazás menekültekről
2017.04.25. 21:38 Deak Tamas
|
1956-ban az Egyesült Királyságban. A hír nyelvezete külön érdekesség. Népszabadság (még) 1. évfolyam 39. szám, 1956.december 21.
|
|
A Népszabadság majd 1958. februárjától, felvállalva a kontinuitást Rákosi Mátyás lapjával - az illegális Szabad Nép 1942 januárjában ugyanis ezzel a fejléccel jelent meg - az évfolyamsorszámot 16.-ra változtatja.
|
|
Ne iöiienek a magyarok a doncasteri bányákba!" A Yorkshire Post címü angol lap jelentése szerint a doncasteri bányavidék 12 tárnájában a bányászokat meg fogják szavaztatni arról. hogy bele nyugszanak-e magyar bányászok alkalmazásába. Thomson, a doncasteri bányatanács elnö ke kijelentette a lap munkatársának: ,.Ugy tudom, hogy legfeljebb 30 magyar jönne ide. Nem ellenezzük a magyarokat faji okokból, de a tárnák meg egyezést kötöttek, amely szerint közép-európaiakat csak bizonyos arányban szabad alkalmazni. Ne jöjjenek ezek az 15 emberek a doncaszeri bányák ha éppen. most, midőn 300 bányász válik a gépesítés miattl létszámfelettivé."
|
| Persze a Yorkshire Post erről ma már nem ír. A múlt, a jelenhez hangolódva változik, és megszépül. |
Szólj hozzá!
Címkék: 1956 menekültek Népszabadság Thomson Szabad Nép Doncaster Yorkshire Post
Catherine Horel: Horthy
2017.04.22. 11:21 Deak Tamas
| Nagy várakozással lehetne tekinteni egy Horthy Miklósról szóló újabb könyvnek, ráadásul francia szerző tollából, a frankofón olvasóközönség számára, de az eredmény csak az amit várhatunk: csalódás. A csalódás élménye egészen addig fog minket kísérni hasonló témában amíg végre a magyar történészek nyelvtudása nem lesz megfelelő és ők nem fognak publikálni ezekben az országokban, azok nyelvén. Egyébként ennek a könyvnek egyetlen komoly értéke a kiváló, hibátlan magyar fordítás. |
| A kötet elő-és utószava már nagyon elgondolkodtató, nem feltétlenül értjük ugyanis, miért is fontos különböző aktuálpolitikai deklarációkat tenni egy történelemkönyvben, azonban az előszó utolsó részében máris előkerül egy sokkoló dolog. A szerző komolyan vette, forrásként használta Vas Zoltán Horthy című művét. Ezt a kötetet, amelynek már az előszavában Vas nem átallja leírni, hogy nem ad forrásjegyzéket azok nagy számára hivatkozva, egyszerűen nem lehet forrásnak használni. Tartalma alapvetően célzottan félrevezető, célja a kormányzó teljes diszkreditálása, azonfelül - meglepő módon - a könyv több mint fele a magyarországi munkásmozgalom kommunista nézőpontból való ismertetésével foglalkozik, nem Horthyval. |
|
Sokkal szomorúbb és súlyosabb dolog azonban, hogy a könyv olyan felületességről tanúskodik, illetve olyan alapvető téves tényinformációkat közöl, amely egyszerűen megengedhetetlen. Csak egy véletlenszerű csokor mindből - természetesen mindent leellenőriztünk a francia szövegben, ismételjük, itt nem fordítási hibák következnek.
|
|
A 26.oldalon említi Horthy Zoltánt, abban az évben meg is halt volna amikor született. Eltekintve attól, hogy blogunkon többször foglalkoztunk vele, a 44. oldalon, Horthy esküvőjén érdekes módon élve és virulva felbukkan. Kissé elgondolkodtató felületesség.
|
|
A 31. oldalon arról van szó, hogy kisajátítják a haditengerészetet a magyarok, magyar nyelvtudás nélkül nincs előrejutás, a horvátoknak teljesen lehetetlen volt enélkül bármi. Ha elvonatkoztaunk attól a ténytől, hogy első magyarként Horthy maga volt a flotta parancsnoka, az őt megelőző Maximilian Njegovan pedig horvát, a flotta vezényleti nyelve a német volt (Horel maga is írja később), így megállapítása teljesen értelmetlen és valótlan.
|
|
A 33. oldalon írja: A szerb-horvát nyelv "horvát változatának megtanulása" azért cél, hogy a dalmát tisztekkel kommunikáljanak A dalmát nyelv azonban, amelynek utolsó anyanyelvi képviselőit a kilencvenes évek jugoszláv háborúiban sikerült meggyilkolni, neolatin nyelv, az olaszhoz hasonló.
|
|
A 62. oldalon arról van szó, hogy az 1915. május 23-i támadáskor Horthy személyesen gyilkolt volna le olasz hadifogoly tengerészeket. Ez is Vas Zoltán "forrásmentes" munkáiból ered, értelemszerűen semmi alapja sincs, a K. u. K. haditengerészet (általában a haditengerészet) az első világháborúban abszolút lovagiasan viselkedett. A kevés számú kivételről - amelyet szinte mindig antant oldalról követtek el - például Colin Simpson könyve, a Lusitania elsüllyesztése és a belőle készült tévéfilmsorozat jó forrás.
|
|
A 98.oldalon előkerül Horthy magyar beszéde, amely magyartalan, rossz akcentusú lett volna. Eltekintve attól, hogy erről szemtanúként az idétlenül, unintelligensen fogalmazó Prónay Pál , valamint a germanizmusokkal terhelten, szárazan beszélő Garami Ernő ír csak, Horthy Miklós beszé déről renget eg felvétel maradt fenn , ezeken semmi akcentus vagy magyartalanság nem hangzik. A kormányzó kiválóan beszélt angol ul, német ül, franciá ul, olaszul, horvátul, német és francia beszéde kifejezetten magyaros akcentusú. Idősebbik fia, Horthy István besz édén figyel hetünk meg er ős raccso lást, azonban ez nem más, mint az udvari magyar, amin Ferenc József és Habsburg Ottó is beszélt.
|
|
A 142. oldal Dino Alfieri 1936. január 18-án mondott volna egy "revizionista" beszédet az olasz kortárs művészet kiállításán, amit a román követ, B. Grigorcea dühében ott is hagyott. A kiállítás megnyitója január 28-án volt, a korabeli lapokban a beszéd teljes szövege meglelhető, részlete a Luce filmhíradóján meghallgatható. Semmi revizionizmusról nincs szó benne.
|
|
A 248. oldalon Zöldi Sándor csendőrtisztről van szó dr. Zöldy Márton helyett. Ha a szerző őt Zöld Sándor belügyminiszterrel keveri össze, a felületesség annál elképesztőbb.
|
|
A 295. oldalon szó van arról, Portugália 1943-ban belépett volna háborúba és bezárta volna budapesti követségét. Egyik sem igaz tényszerűen, sőt, a portugál követ és ügyvivő tevékenysége közismert (kellene legyen)
|
| Fárasztó lenne felsorolni csak a többi hibát, prekoncepciót, felületes értékitéletet. Nem tudni francia oldalról ki lektorálta a könyvet, de különösebben nem is fontos. Nem véletlen talán, hogy forrásaiban a mindmáig toronymagasan legjobb Horthy Miklós kötet, Bencsik Gábor történetíró Horthy Miklós című műve nem szerepel. |
| Ugyanez a francia történészi kör nemrégiben megjelentetett egy könyvet Edvard Benesről, amelyet reményeink szerint minél hamarabb szintén recenzió alá vehetünk.Antoine Marés Benesről szóló könyvének már a címe sem igér sok jót: Edvard Benes: Dráma Hitler és Sztálin között. Vajon arról, hogy Benes fizetett szovjet ügynök volt, lesz szó benne? |
Szólj hozzá!
Címkék: flotta dalmát Portugália Hitler Horthy Horthy Miklós Sztálin Vas Zoltán Ferenc József Habsburg Ottó Horthy István Benes Horthy Zoltán Bencsik Gábor Prónay Pál Catherine Horel Maximilian Njegovan Garami Ernő Zöldy Márton Zöld Sándor Antoine Marés Dino Alfieri Grigorcea
A félbeszakadt koncert
2017.04.19. 19:56 Deak Tamas
Közzene: Perfidia. Előadja Nita Berger, 1946 |
|
Szóltunk már a Quatre ans a rayer... kapcsán, hogy a nyugat-európai történetírásban az elhallgatásnak milyen fontos szerepe van. Most azonban nézzünk meg egy másik példát, ahol egészen elképesztően ízléstelenül mosdatják a szerecsent, nehéz mást mondani, a pofátlanság határát messze túllépve. Az alábbi cikk jelent meg a Dolgozók Világlapja 1947. augusztus 9-i számában, ismeretlen szerző az ismeretlen riporter J. B. Raten riportját idézi.
|
|
A német elnyomatás alól felszabadult Európa népei még jól emlékezhetnek arra az ujjongó hírverésre, arnellyel Páris elfoglalása után ünnepelték egymást Hitler vérebei. Ennek az egész Európán végíghangzó önünneplésnek egyik legérdekesebb dokumentuma az a film volt, amely Páris népét mutatta be a világnak a német hadsereg bevonulása napján. E híradó bizonyítékai szerint Páris polgárai már a: első napon magasra emelt karral, hitleri köszöntéssel üdvözölték a nem tudni milyen elnyomatás alól felszabadító német katonákat Páris utcáin és terén. Ezt a filmet 1940-ben mindenki láthatta Európában. akinek kedve volt abban az időben egy mozielőadást végignézni. "A képen látható karlendítést a franciák sem tagadhatják le, hiszen a felvételen világosan látszik a párisi hires Nagyopera, mellette balra a világszerte ismert Café de la Paris nagy terraszával a Boulevard de Italienen és elől a Rue de la Paix. S a téren hitleri köszöntésre emelt karral áll maga a francia nép. E: nem csalás, nem trükkfilm, nem összefotografálás, hanem hamisítatlan helyszini felvétel.
|
| A PARISIAK KARLENDÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE |
| A német propagandaközpont büszkébb volt erre a képre, mint Brüsszel gyors lerohanására, Ez érthető is, hiszen ezzel a képpel napnál világosabban bizonyíthatta, hogy íme, még a németgyűlölő és nemzeti nagyságára kényes francia nép is szívesén fogadja Hitler nacionalszocializmusát.Csak éppen arról nem beszéltek soha Göbbels ötletmesterei, miképpen csalták, hízelegték, erőszakolták ki az öntudatos francia népből ezt karlendltést. |
|
A németek bevonulását néző párizsiak, 1940. június 14. Részlet a Sieg im Westen c. filmből
|
| 1940 június 14-én hajnalban tűzték ki a horogkeresztes lobogót a Hotel de Ville (a párisi városháza) tornyára és reggel hét órától délután háromig végeláthatatlan sorokban vonultak végig a német tankok, tüzérség. gépesített hadosztályok Napoleon győztes hadseregének hires diadalútján és diadalíve alatt az Avenue de la Grand-Arméén és az Arc de Triomphe-on keresztül, Páris szívébe. A város hadászatilag és közigazgatásilag fontos pontjainak megszállása délután három óra kor befejeződött és négy órakor már megjelent a Place de l'Operán a legjobb muzsikusokból összeállított német katonazenekar, amely mértéktartó udvariassággal nem egyhangúan dübörgő német katonaindulókkal bőszltette, hanem szelid és kedves francia dalokkal hízelegte körül a lassankint- utcára merészkedő lakosságot. |
|
Német katonanő a bevonulást követő napokban
|
| Közzene : Ein Heller und ein Batzen, szerezte 1830 táján Albert von Schlippenbach. Hiteles szemtanúk szerint ezt énekelték és játszották legtöbbször a németek aznap. |
|
Mintegy félóráig tartott ez a barátkozó hangverseny, amelynek közönsége közben elég tekintélyes számra növekedett.
|
| NEM KELL A NÉMET'EK ZENÉJE A FRANCIÁKNAK |
|
A hangverseny szünetében egy német tiszt hibátlan franciasággal es a legudvariasabb formák között közölte a hallgatósággal, hogy e zenekar legfőbb törekvése ,néhány kellemes percet szerezni Páris közönségének. de természetesen nem akarják a hallgatóságra erőszakolni játékukat. Ezért felkéri a jelenlévőket , emeljék fel karjukat azok, akik a hangverseny folytatását kívánják.Egészen bizonytalanul és határozatlanul néhány kar emelkedett a levegőbe. És most emeljék fel karjukat azok folytatta szeretetreméltó szerénységgel a tiszt, akik a hangverseny abbahagyása mellett szavaznak.
|
|
A németek bevonulását néző párizsiak, 1940. június 14. Részlet a Sieg im Westen c. filmből
|
| Az egybegyűlt tömeg, mint egy ember emelte karját a levegőbe. A tiszt gúnyos mosollyal nézte végig aztán sapkájához: emelte kezét, tisztelgettKöszönöm - mondta és eltávozott,Senki sem vette észre. hogy a jelenetet lázasan fényképezték a német hadsereg filmoperatőrjei.Két nappal később a lerohant országok-minden mozijában vetítették ezt a képet és a bemondó büszke. gőgös és győzelmes hangon hirdette -"Ime a francia főváros közönsége náci köszöntéssel fogadta a Párisba bevonuló hadsereget.A világ szabadszellemű közvéleménye természetesen mélységesen elítélte a francia népet a képért, mert senki sem tudta a fényképezés igazi történetét. |
|
A németek bevonulását néző párizsi lányok, 1940. június 14. Részlet a Sieg im Westen c. filmből
|
|
Kár hogy az ismeretlen J. B. Raten nem várt még ezzel a cikkel, néhány szovjet film megnézése után talán már monoklija is lett volna ennek az udvarias német tisztnek. (E cikk mellett szereplő másik a Robert Taylor magát Robert Taylor hasonmásának kiadó hülye német generálist beugrató története se mindennapi) De lépjünk túl az ízléstelenkedésen, hiszen láttuk a beszúrt képekből: szó sem volt ilyesmiről, Párizs népe kifejezetten úgy fogadta a német megszállókat ahogy kell, komoran, méltósággal. Akkor hát mi ez a cikk, minek kellett ez?
|
|
Teljesen egyértelműen a "hatvanmillió ellenálló, hatszázezer kollaboráns" meséjének első epizódját látjuk. Boros Zsuzsanna, Ormos Mária több munkájában elemzi ezt az igazságot mellőző, de nemzeti önérzet építés szempontjából kitűnő tervet. Pszichológiailag egészen biztosan az alábbi képekhez hasonló emlékeket igyekeztek minél távolabbra tolni az időben, minél jobban összezavarni és megmagyarázni azt, ami egyértelmű.
|
    |
|
Pétain marsall Nancyban, 1944. május 26. Nyissuk meg a linket is: ott van az elején a kétszínű, magyarázkodó szöveg.
|
| És természetesen történt olyan is, amit hiába keresnénk bármilyen francia videotárban. Mindez ráadásul különösen kényes időpontban, 1944. júliusában. |
| Amerikai hadifoglyokat bántalmazó párizsi civilek, 1944. július, Deutsche Wochenschau 726, 1944. aug . 3 |
--02bxii_uOY.mp4%2000_00_112017-04-17-22h27m46s9.jpg)
--02bxii_uOY.mp4%2000_00_172017-04-17-22h27m41s208.jpg)
--02bxii_uOY.mp4%2000_00_172017-04-17-22h27m41s210.jpg)
--02bxii_uOY.mp4%2000_00_182017-04-17-22h27m39s194.jpg)
Szólj hozzá!
Címkék: francia német 1947 1940 német megszállás Adolf Hitler Párizs Ormos Mária Deutsche Wochenschau Robert Taylor Albert von Schlippenbach Josef Göbbels Ein Heller und ein Batzen Boros Zsuzsanna Sieg im Westen J. B. Raten Dolgozók Világlapja Philppe Pétain Quatre ans a rayer de notre histoire
