|
A képek az amsterdami Tropenmuseum kiadványaiból illetve a Tropisch Nederland (Trópusi Hollandia) című 1940-es filmből származnak.
A film k ülönös érték é t adja hogy szinte valóban pár pillanattal |
| a német invázió előtt mutatták be |
| , így a legutolsó leghitelesebb krónika a holland gyarmatbirodalom vé gé ről. |
|
|
|
A jelenleg zajló vitában az "integrációról" természetesen nem keresnek az érintettek példát a múltból - nemcsak kényes politikai, hanem szakmai okokból sem. A most következő két bejegyzésben egy olyan példát mutatunk be, amelyet - éppen a témára való tekintettel - sok képpel és viszonylag kevesebb szöveggel fogunk illusztrálni. A történet maga jól megmutatja azt, amiről már szóltunk - a történelmet a horizontális globális eseményfolyamában a vertikálisan kiemelt egy eseménnyel együtt lehet csak kezelni. Külön-külön semmi értelme.
|
| Az indonéz térséget a XVI. század folyamán a Holland Kelet-Indiai Társaság hajósai kezdték felfedezni maguknak, kiszorítva a terület első portugál gyarmatosítóit. A század folyamán, a Timor vidék kivételével a terület először a társaság közvetlen kezelésébe, majd a holland állam deklarált gyarmati státusába került. A holland gyarmati szervezet kiépítésében többek között a magyar Jelky András résztvett, a valóban létező Peter Albert van der Parra kormányzó megbízásából - ha talán nem is minden kalandjával pont ugyanúgy, ahogy Hevesi Lajos megírta. A gyarmatbirodalom - a Trópusi Hollandia - része lett az ekkor még jelentéktelennel tűnő Molukka szigetcsoport is. |
| Holland - India térképe. Részlet a Tropisch Nederland című filmből. Az 1940-es csodálatos film a szó szoros értelmében a holland gyarmati uralom utolsó napjaiban készült. Büszkén említi : a gyarmat 76-szor nagyobb az anyaországnál. |
| A holland gyarmati uralom értékelése számunkra rendkívül ellentmondásos feladat. Maradtak ránk olyan képek, filmek amelyek kifejezetten negatív, beképzelt európai viselkedésmintát ábrázolnak. Egyszerre van bennük a hatalmat töretlenül birtokló gyarmatosító és a környezetében bután, bumfordian viselkedni nem tudó "német turista" képe. |
| A Ledeboer-család szórakozik egy házimajommal. 1926, Bandong. |
| A Ledeboer-család villája Bandongban |
| A személyzet |
 |
|
Búcsúzkodás
|
 |
|
Táncolgatás
|
 |
|
Múlt és jelen: kuli és autó
|
|
Elkülönített ( apartheid ) kocsi helyieknek a villamoson
|
 |
|
Részlet a Szolgálóleány című filmből
|
|
Természetesen a képek nem mutatják a gyarmati akciók erőszakosságát, embertelenségét. A Holland gyarmatosítás fekete könyve sem véletlenül kezdődik azzal a mondattal: " Láttuk a füstöt a völgyből, tehát a holland katonaságnak ott kell lennie" . A korban tökéletesen egyértelmű volt: csak a fehér ember számít, mindenki más minimum gyámoltalan, segítségre szoruló lény, több-kevesebb eséllyel arra, hogy eltanulja a magasabb életformát.
|
| Valójában azonban mégsem gondoljuk, hogy a holland gyarmati múlt olyan súlyos pszichés törést okozott volna a szigeteken mint mondjuk a német és szovjet megszállás Lengyelországban, Ukrajnában vagy akár Magyarországon - lesz ami ezt szerintünk nagyon jól bizonyítja majd. A hollandok "liberalizmusa" - amely a valóságban inkább nemtörődömség, a másik iránti érdektelenség - nagyvonalúan megengedte az olyan tevékenységeket amelyek nem okoztak - főleg anyagi - érdeksérelmet. A holland jelenlét pozitív hatásai is egyértelműek, a szigetek életszínvonalát, közegészségügyét a gyarmati beruházások fejlesztették. |
|
Imádjuk Indiát ! |
| Az út- és vasúthálózat fejlesztésébe - nyilván nem önzetlenül - nagyon sok energiát fektettek és sok különböző ipari fejlesztés történt. |
|
Olajkutak |
|
Utcakép - változatlan múlt, változó jelen
|
|
Az itt látott szinte idillikus állapotnak 1940-ben vége szakad, amikor a német invázióval a holland anyaország nagyon, a japán invázióval pedig elérhetetlenül messze távolodik. A japán invázió gyorsasága nagyon aggasztó volt, hiszen akárcsak a Szovjetunióban, az elején nem találkoztak a japánok bármilyen ellenszenvvel, hiszen elnyomókat üldöztek el. Az emigráns holland kormány mindent megígért Indonézia lakóinak, ha harcolnak a japánok ellen, az indonéz függetlenségi erőknek azonban nem kellett sok támogatás, a saját szigetvilágukat ők ismerték jobban. A sarokbaszorított holland kormány egyik ígérete volt - természetesen a betartás szándéka nélkül - a molukkaiak függetlensége.
|
| Nem is sejtették még ekkor, hogy ez évtizedekkel később milyen elképesztő eseményekhez vezet majd - magában Hollandiában. |
Tropisch Nederland
2017.04.10. 21:07 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: holland molukka Tropisch Nederland Tropenmuseum Jelky András Peter Albert van der Parra Ledeboer Bandong Holland gyarmatosítás fekete könyve
Jelszó: Mercedes
2017.04.10. 21:02 Deak Tamas
|
Az indonéz függetlenségi háború végén 1949-1950-ben a molukkaiak megpróbáltak érvényt szerezni a függetlenségi ígéretnek. Felkelést robbantottak ki a friss indonéz hatalom ellen, a függetlenség igéretével, amelyet a holland kormány, bízva Indonézia destabilizálódásában, fegyverekkel támogatott. 1951-ben ki is kiáltották a Dél-Molukkai Köztársaságot, csakhogy az ehhez hű fegyveres erő a határokon kívül tartózkodott, az indonéz kormánynak különsebb zavar nélkül sikerült is őket távoltartani. A nemzetközi nyomás alá helyezett hollandok feladták Molukka visszaszerzésének esélyét, és ugyancsak a függetlenség majdani ígéretével Hollandiába hajóztattak sokezer molukkai katonát, és családjaikat.
|
|
A behajózókat a westerborki és vught-i táborokban helyezték el "ideiglenes jelleggel". Itt is igazzá válik a francia mondás: semmi sem olyan tartós mint az ideiglenes, a két táborban még 1968-ban is laktak. Tessék-lássék módon elkezdik őket a holland viszonyokkal megismertetni, azonban hamar rájönnek: a kiszolgáltatott emberek teljesen máshogy élnek mint a helyiek, felhasználhatók olcsó munkaerőnek. Az állampolgársági státuszt nagyon sokáig nem rendezik.A holland hadsereg a hetvenes évek elejéig még megtartja a molukkaiakat állományban, azonban hamarosan kezdődnek a leszereltetések, és a hadseregből kitett emberek nem találnak munkát. A feszültség egyre fokozódik, és megint igazzá válik a régi tétel: akik fegyvert kapnak, nem felejtik el, hogyan kell használni. A molukkaiak pedig tovább is adták ezt a tudást a következő generációnak.
|
| Először figyelemfelkeltés, illetve a helyzetre való felhívás céljából indonéz célpontokat támadnak meg, de már ez sem megy vér nélkül. 1970 augusztusában harminc(!) molukkai megpróbálja elrabolni az indonéz nagykövetet, betörnek a követségre, a támadás alatt az egyik őr áldozatul is esik. Az akció sikertelen. |
|
Molukkai zászló az indonéz követség ablakában
|
| 1974-ben tesznek még egyszer kísérletet a követ elrablására, pocsék időzítéssel: a követség teljesen üres, amikor támadnak. |
| A két sikertelen kísérlet után történik mindaz, ami megdermeszti a holland levegőt. |
| 1975. december 2-án, az Amszterdamből Groningenbe tartó vonatot Beilen mellett, nyílt pályán 10 óra 7 perckor molukkaiak megtámadják. Hans Braam mozdonyvezetőt és még két utast a lövöldözésben halálosan megsebesítenek, és a 130 utassal együtt elfoglalják a vonatot. A túszok egybeterelésekor tízegynéhány ember még meg tud szökni. J. A. Manusama, a senki által el nem ismert Dél-Molukkai Köztársaság elnöke közvetítene, de a holland hatóságok leszögezik: a két halálos áldozat vére kizárja bármilyen tárgyalás lehetőségét. A követeléseiket a média nem hajlandó nyilvánosságra hozni, így agyonlőnek egy túszt. |
| December 5-én a molukkaiak megtámadják az indonéz követséget, 25 túszt ejtenek.7-től már egy kicsit működni kezd a józan ész is, nyilvánosságra hozzák a követeléseket (a régebbi terrorcselekményekért elítéltek kapjanak kegyelmet, Hollandia támogassa a molukkai követeléseket, szabad eltávozás). Ezután hosszú idegharc kezdődik, és közben meghal az indonéz követség egyik munkatársa, aki kiugrik az ablakon. |
| A húzd-meg eresz-meg játékban mai szemmel nézve meglepően sok engedményt tesznek a terroristák. Sok túszt, a fiatalokat, nőket lassan-lassan elengedik. Az idegharcot természetesen a hatóságok bírják jobban: a vonatot eltérítő molukkaiak december 16-án megadják magukat, a követséget megszállók kicsivel később. |
| Hosszabb kutatást igényelne, hogy a holland politikai elit és társadalom összességében hogyan reagált ezekre az eseményekre, de azt gyanítjuk: még mindig nem érezték meg a kérdés súlyát, és az inkább őrültek segélykiáltásaira emlékeztető terrorakciót békés nyugalommal ad acta tehették. Nem sokáig - 1977 egyik szép májusi reggelén sokkal érzékenyebben hatolt a fülekbe nem a kiáltás, de már ordítás. |
| Május 23-án reggel két udvarias úr sétált be a bovensmilde-i általános iskolásba, és az eléjük lépő Van der Vliet tanúr úrra fegyvert fogva közölték : ez most egy túszejtés. 105 gyereket ejtenek túszul. |
|
Gustaaf Tehupuning, az egyik iskolai túszejtő
|
| Ugyanekkor, a "bevált" helyszínen, Assen és Groningen között, De Punktnél eltérítenek egy vonatot, ők hatan: Ronnie Lumalessil, George Matulessy, Max Papilaya, Mingus Rumahmory, Thijs Tuny és Hansina Uktolseja. |
|
Hansina Uktolseja két arca
|
| Den Uyl miniszterelnök azonnal válságtanácskozást hív össze, több miniszter részvételével. Nem tudni, hogy a május 25-i választások mennyire játszottak szerepet döntéseiben, vagy akár az, hogy a vonaton most "csak" mintegy ötven ember tartózkodott, de megint csak napokat várnak a követelések nyilvánosságra hozatalával, amelyek egyébként megegyeznek az 1975. decemberiekkel. |
| A hadsereg közben körbeveszi a vonatot. |
| Az iskolában pár nap múlva már keményedik a helyzet: ugyan egy szívbeteg kisgyereket elengednek, azonban sem ételt, sem italt nem hozhat be senki. A vonatban fogvatartottakhoz két nap után jut élelem. Május 28-án - jelen esetben szerencsére - a gyerekek közt hasmenéses járvány tör ki, és a túszejtők minden gyereket kiengednek, de a tanárok továbbra is fogva maradnak. Május 29-én - a választásokon nyertes - kormány bejelenti: noha folyamatos telefonkapcsolatban tárgyalnak a túszejtőkkel, a követeléseket semmilyen körülmények között nem teljesítik. Június 1-én a vonatról üzenet érkezik: hajlandóak engedményekre. A válasz: nem. Ekkor már szórványos lövöldözés kezdődik kifelé, és a vonatot átrendezik: hálófülke, konyha, öltöző kerül kialakításra, és a túszokat állandóan szemmel tartja egy fegyveres.Az utasok "szerencséjére" az egyik túsz orvos. Június 9-én egy újabb szívbeteg férfit elengednek. 10-én a média közli: a holland társadalom egyre inkább igényelné a "beavatkozást" ebbe az ügybe. És ha ezt bejelentik, akkor már lehet sejteni a véget. |
|
Molukkai katonák a holland hadseregben
|
| A vonatot közben körbevevő tengerészgyalogság parancsot kap: amennyiben elhangzik a jelszó: "Mercedes", a vonatot és az iskolát meg kell rohamozni. Június 11-én hajnalban a jelszó elhangzik. A kezdődő eszeveszett tűzharcban a vonatban két túsz, és mind a hat túszejtő életét veszti. Az iskolában tartózkodó túszejtők megadják magukat. |
|
Az összelőtt vonat megérkezése
|
| A holland társadalom azonban valószínűleg ebből sem tanult. 1978. március 13-án olyan történt, amire ma már fel se kapnánk a fejünket, de ha akkor sikerül, bizonyosan sokáig az újságok címlapján marad. |
| Az asseni városházán két molukkai a testére erősített bombával öngyilkos merényletet akart elkövetni, de idejében észrevették és leteperték őket. |
| Historia est maguistra vitae. |
Szólj hozzá!
Címkék: 1978 1977 holland 1975 indonéz Mercedes Assen Groningen molukka Beilen Wijster Hans Braam Gustaaf Tehupuning Hansina Uktolseja Den Uyl De Punkt Bovensmilde
Lisszabon, 1755 és Marques Pombal
2017.04.07. 21:20 Deak Tamas
|
Néha nehéz indulat nélkül kezelni bizonyos témát, mivel a gonzó "újságírás" "ismeretterjesztő" - értsd: egy régi történelmi eseményt aktuálpolitikai indíttatással átmázolva, az igazság teljes mellőzésével elmondani - cikkei már a legelemibb forráskutatást is mellőzik. De legalább ma is tanulunk valamit, mert a következő példának azonban legalább egy pontban igaza van: a lisszaboni földrengés valóban megváltoztatta a történelem menetét, csak nem úgy, ahogy a cikkíró képzeli.
|
|
Ezt az eseményt Szuhay-Havas Ervin a "XVIII. század Hiroshimájának" nevezte, nem is sok költői túlzással. Lehet hogy nem is véletlenül jutott eszébe ez a hasonlat, ugyanis azok a folyamatok, amelyek Hiroshimával záródtak, valahol itt is, 1755. november 1-én kezdődtek.
|
|
A Convento do Carmo mementóként meghagyott romjai. A szerző felvétele
|
|
Az elképesztő méretű földrengés és az azt követi szökőár a mai Praca dos Restauradores-ig, az Újjáépítők teréig elmosta a várost, negyven kilométeres körzetben dőltek össze épületek - többek között az összes mecset, amely a mór uralom alatt épült.
|
|
A légifelvételeken ma is pontosan látható, hogy meddig húzódott a víztömeg. A letarolt helyen széles egyenes utcák, sétányok, gyönyörű későbarokk épületek láthatóak. Mindez egy ember szellemi alkotását, ízlését tükrözi vissza - a cikkben emlegetett Oeiras grófjáét a majdani Pombal márkiét.
|
|
Pombal márkijának negyvenméteres szobra a róla elnevezett, Lisszabon egyik legszebb és legnagyobb terén. A szerző felvétele.
|
|
Demokráciákban diktátoroknak ritkán jár ki ilyen dicsőség.
|
|
A márki a rá váró helyzetben tökéletes válságmenedzserként viselkedett. A hedonista József király helyett szinte régensként, kormányzóként vette át a hatalmat, a híres három mondattal - enterrar os mortos, cuidar dos vivos e fechar os portos (temesd el a holtakat, óvd az élőket, zárd le a kikötőket) - kezde Portugália kevés sikeres válságmenedzseléseinek egyikét. Többé-kevésbé sikeresen -a korabeli higiéniai viszonyok mellett - meggátolta a járványok kialakulását, elfojtotta a katasztrófát kihasználni akaró bűncselekményeket - ez lenne valószínűleg az emlegetett kényszermunka meg hatósági ár. Világlátott emberként - Londonban és Bécsben is élt, innen hozza második feleségét, Daun grófnőt - időszerűnek látta az alkalmat az iskolázottság növelésének, a különböző, a XVIII.. században divatos tudományoknak állami szintű támogatására. Bécsi éveiből hozta ízlését és ezért bízta meg Carlos Mardelt, Martell Károlyt, akire sokan mint magyarra emlékeznek, hogy Eugenio dos Santos építész 1760-as halála után átvegye az újraépítési munkák irányítását.
|
| |
| |
|
A Lisszabontól északra fekvő Torres Vedras romjai 1755-ben, innen
|
| Az abszolutizmus híveként felszámolta az inkvizíciót - az emlegetett "ellentmondók nyilvános kivégzésében" például utoljára egy jezsuita papot, Gabriel Malagridát égettek meg 1761-ben, hejh, ha a cikkíró ezt tudta volna! A jezsuiták ellen folytatott kegyetlen hadjáratának egyébként volt egy magyar áldozata is, Fáy Dávid, aki Paraguayban működött. A brazil kormányzó - egyébként "véletlenül" Pombal testvére - kincsharácsolással, rabszolgakereskedelemmel, korrupcióval vádolta meg az ottani jezsuitákat. A katonaság összeszedte őket majd Portugáliába szállították a foglyokat, a Szent Julián erődbe. Fáy Dávid itt halt meg, utolsó szavaival őreitől kérve bocsánatot ha megbántotta volna őket. |
| Többször diplomáciai konfliktusba keveredett természetesen az egyházi állammal, mivel szemrebbenés nélkül hajtotta végre válságmenedzselő intézkedéseit, és abszolút nem érdekelte, ha az egyházi vagy nemesi érdekeket sért. XIV. Benedek majd XIII. Kelemen - úgylátszik nehéz időket hoz a Benedek név - nagy türelemmel és diplomáciai érzékkel kezelték a helyzetet. Pombal hat új püspökséget hozott létre minisztersége alatt - közben személyesen eléggé rokonszenvezett a különböző kálvinista irányzatokkal, sőt angol mintára még nemzeti egyház létrehozásán is gondolkodott. |
| Bevezette az állampolgári jogegyenlőséget, rendőrséget, közhivatalokat szervezett. Gazdasági tevékenysége is sokrétű - a Douro vidékéről származó portóit az ő ötlete tette világhírűvé: legyen exportcikk! |
|
|
|
A földrengés térképe, innen
|
| |
| A (80 éves) márki 1777-ben távozott posztjáról, munkájának semmi köze nem volt a portugál gyarmatbirodalom gyengüléséhez, az oda vezető okok csak jó harminc évvel ezután alakulnak ki. Azonban maga a földrengés hatása az ami tovaterjed, sokkal távolabbra, mint a fenti térkép mutatja, mai életünket is meghatározóan. A felvilágosodás - amit ki tudja meddig érdemes még így nevezni - korabeli főszereplői, élükön Voltaire-rel, a rettenetes katasztrófa láttán kezdik megfogalmazni azokat a nemcsak szélsőségesen vallás- de már hitellenes filozófiai alapvetéseiket, amelyek már csekély harminc év múlva a rettenetes kényszerképzetekkel terhelt jakobinus diktatúrához, a Cloots-okhoz, "Jézus Krisztus személyes ellensége"-hez vezettek. "Isten halála" már ekkor megjelenik mint tétel, az emberről lekerül "Isten saját képmása" mint védjegy. Nem nehéz már ezek után a nekünk nem tetszőket először nemzettársi, legvégén emberi mivoltától megfosztani, aztán elpusztítani. A jakobinusoktól kezdve a náci fajelméleten át a kommunista osztályharcon keresztül a libertáriánus anarchokapitalizmusig máig mind ezeket az attribútumokat használja és ezekkel építi ki saját kényszerképzetekeit. |
| Pombal márkijának eléggé nehéz helyzetet kellett kezelnie, és kora embereként viselkedve, az akkor hárommilliós országban százezer halottat követelő tragédiát követő újjáépítést sikeresen hajtotta végre. Máskülönben nem állna negyvenméteres szobra érintetlenül 1934 óta mostani helyén. |
Szólj hozzá!
Címkék: földrengés jezsuita Lisszabon 1755 Voltaire Pombal márki József király Convento do Carmo Torres Vedras Carlos Mandel Fáy Dávid Szuhay-Havas Ervin Eugenio dos Santos Gabriel Malagrida Cloots XIV Benedek XIII Kelemen
Álmodozás
2016.12.24. 18:31 Deak Tamas
| Látogassa meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogatja meg Önt - rendszerváltás előtt vicc | ||||||||||||||||
|
"De las telenovelas" - válaszolta a román kislány a kérdésre, és igaza volt. Bármit, amit hatékonyan szeretnénk megtanulni, vagy megtaníttatni, csak szorgalmas, mindennapos gyakorlással vihetjük véghez, vagy legalább is azzal nyerjük a rövidebb időt az eredmény eléréséhez. Ha meg olyan eszközünk van, mint a mozgókép, külön szerencse.
|
||||||||||||||||
|
Tudták ezt már 1940-41-ben a Szovjetunióban is, és így nem elégedtek meg csak egy darab lengyelellenes filmmel, amelyet régi olvasóink már ismernek. A sorozat következő darabja, a társadalomkritikai dráma ugyan, de máris megmutatjuk azokat az elemeket, amelyek egyértelműen a lengyelellenes propaganda részeinek tekinthetők, főleg úgy hogy ezek az elemek részben szinkronizáltak a Keleti szél-lel. A két alkotás nem egy súlycsoport - de kár volna feledni hagyni akármelyiket is.
|
||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
|
Álmodozás
|
||||||||||||||||
| Az Álmodozás című film készítésének körülményei kissé misztikusak. A filmet ugyan az IMDB szerint 1943 szeptemberében mutatták be a Szovjetunióban (ki tudja, hogy még máshol külföldön valaha egyáltalán) de egészen bizonyos, hogy 1941-ben készült. 1943-ban a lengyelek és a szovjetek már szövetségesek, de miért is mutatnak be egy lengyelellenes filmet, ha egyszer már szövetségesek? A válasz roppant egyszerű: ekkor teszi a lengyel emigráns kapitalista kormány Sztálint felelőssé Katynért. | ||||||||||||||||
| Több változata is elérhető a neten a film kópiájának, és az egyik elején film rendezője nyilatkozik : a filmet a történelmi nevezetességű 1941. június 22-én fejezték be. A rendező pedig nem más, mint Mihail Romm. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Szinkronrendezés ...?
|
||||||||||||||||
| Tartok attól, hogy a misztikum itt jelen esetben csak egy udvarias csend Romm egyik olyan munkája felé, amihez illik udvarias csenddel viszonyulni. De most mi inkább törjük meg egy kicsit a csendet és nézzük az egyik változatát a film főcimének, amit a Moszfilm készített. Ha nem emlékeznénk a Moszfilmra, segítünk. | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| Az egyik kópia így kezdődik : | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása, 1941 | ||||||||||||||||
| Máris egyértelmű, mikor készült. Van olyan, amelyen csak ennyi van : | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása | ||||||||||||||||
| A kópiákon a film kerettörténét ismeretető magyarázat is különbözik. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| A film egyébként kapható DVD-n ... | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Filmünk a Wang folyó olvasói által már ismert városban, a csodák városában, Lwówban játszódik, mely a film végén .
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| A történet főhőse Anna (E. Kuzmina), a parasztlány, aki felkerül a városba, amely néhány érdekes jellemzővel rendelkezik. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Az Álmodozás tulajdonképpen nem más, mint egy családi panzió, ahol lecsúszott, depressziós, a nyomorból kitörni nem tudó emberek alkotnak igazi kelet-európai társaságot, az ő sorsukat követjük figyelemmel.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
A Keleti szél művészgárdájából viszontlátjuk a zseniális R. Pljatt-ot, akit később ismert meg jól Magyarország mint az A tavasz 17 pillanata Schlag lelkészét. A Keleti szél-ben ő volt Mateusz, a lengyel hatalom arrogáns képviselője, itt Janeket, a bohém és jólelkű kocsist alakítja. Az ő segítségével máris látjuk a lengyel urak egyik újabb jellemzőjét, a hiú ficsúrkodást, amely azonban már a Keleti szél-ben is megjelent.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Megjelenik régi ismerősünk is, a Lengyel rendőr kiegészítve a Lengyel detektívvel, ez utóbbi viszont annyira buta, hogy meg lehet alázni, és a legegyszerűbb módszerekkel lehet átverni, ha épp keres minket. A L engyel rendőr tevékenységéről majd kicsit később.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Lengyel detektív azonban tesz egy kézmozdulatot, ami majd a végén nagyon fontos lesz. Anna itt még egy kávéházban dolgozik, és látszólag az élete a saját kis elvárásaihoz képest rendben van. | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| Janek, a bohém, jólelkű kocsis is a panzióban lakik, ahogy Lazar (A. Kiszljakov) mérnök, a tulajdonosnő fia, valamint Wanda (A. Vojcik), a felfelé (vissza)törekvő lecsúszott újságíró. Lazar mérnöknek vannak korszakalkotó tervei, amelyeket a vállalat nem fogad el, mert sértené a külföldi részvényesek érdekeit. A vállalat magatartása ugyan tipikus kapitalista magatartás is lehetne, de a képsorok mindent elárulnak, amikor Lazar kijön a vállalat épületéből az elutasítás után. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Ugyanez a jelenet a muszteren : | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Wanda házassági hirdetést ad fel, amire Stanislaw Komorowsky üzletember jelentkezik. Wandának sokkal szimpatikusabb lenne Lazar, de a jól szituált üzletember a kapitalista társadalomban jobb parti, elmegy vele sétálni. Lazar teljesen feldúlt lelkiállapotban ér haza mindeközben, és túlcsordul a pohár : azt hazudja, hogy elfogadták a tervét. Wandának három nap múlva választ kellene adnia Komorowskynak.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Wanda meghallja, hogy Lazar tervét elfogadták, elmennek egy drága étterembe, ahol eléggé furcsa testtartással táncolnak az emberek. Természetesen kiderül, hogy Lazarnak nincs elég pénze, ami kevés is van, azt az anyjától lopta. Komorowsky megalázza. Wanda elrohan Komorowskyhoz és kiderül az üzletemberről a szörnyű valóság .. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Wanda öngyilkos lesz ... a kereszt nem véletlenül jelenik meg. Emlékszünk, a Keleti szél fontos epizódmomentuma volt.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
A kis közösség sokkot kap mindezektől, Janek Annával elmegy egy őrült kocsikázásra. Az ekkor látható képsorok megint egyértelművé teszik, hogy a fő probléma nem a kapitalizmus ...
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Ezek után a két legkétségbeesettebb ember, Anna és Lazar elhatározza, hogy elmennek Lengyelországból .... el a Szovjetunióba ... | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| ... de a céljukig nem jutnak el. Letartóztatják őket a határon... | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| ... börtönbe kerülnek, ahol megjelenik a Lengyel rendőr, és akcióba is lép. Ahogy már tudjuk, a gyengébbek és a kiszolgáltatottak ellen kínzással és terrorral. | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| A film vége is ütős. Lazar hazakerül Lwówba, a panzióba, Anna pedig eltűnik. Hosszú évek után eljön 1939 arany szeptembere és Anna előkerül. csapatok és Anna felkeresi az Álmodozás panziót, ahol Lazar megkérdezi, mi történt vele? | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Ha azt gondolnánk, hogy a film legalább a desztalinizáció után dobozbeli pihenést kapott, az tévedés. Az egyik kópiának olyan befejezése van, ami egyértelműsíti : az előbb ismertetett egytértelműen lengyelellenes toposzok nem jelentenek problémát.
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
Szólj hozzá!
