Láttunk már példát Ady emberi minõségére, hogyan követelte a "geszti bolond, úrnak magyarnak egyként rongy" segítségét házasságához, de nem érdektelen publicisztikai munkáit is átnézni más szemmel. A Jóslások Magyarországról címû kötet, amelyet Féja Géza szerkeszett - akinek sajátságos pályája az 1937-es bírósági ítélettõl a háborús bûnösök listáján át vezetett a piedesztálra, tehát szintén adys, illetve gerinctelen huszadik századi - tartalmaz sok olyan cikket amelyre politikai okokból sokan hivatkoznak, de óvatosan nem ismertetik a teljes tartalmat. |
De adjuk át a szót Adynak, a Budapesti Napló 1907/83-as számából lássuk mi történt Millerandnál. Talán róla köztudott : õ azonos a Millerand levél szerzõjével, amelyet 1920. májusában küldött a magyar békedelegációnak azt kilátásba helyezve, hogy a békeszerzõdés hibái orvosolhatóak lesznek - mialatt egy másik, titkos levélben, a gyõztes hatalmak képviselõinek tudomására hozza, hogy erre egy másodpercig sem gondol komolyan.
|
Alexandre Millerand (1859-1943)
|
Az idézet kiemelése tõlem származik. |
MILLERANDNÁL |
Millerand bölcs ember, Millerand boldog ember, Millerand várakozó ember. Nagyon piros, nagyon rövidnyakú, tömzsi és eleven : ez a baja. De ha a guta meg nem üti, legalább is miniszter- elnök lesz. Mivel azonban gõgös, bölcs, sok jövedelmû úr, lehet, hogy nem. is kell már neki egy kis miniszterelnökség. Nagyobbra lát, valószínûen többet akar az ebadta, ravasz szocialista, az exminiszter.
|
Amikor miniszterséghez jutott, ez nem volt kicsi szenzáció Európában. Amikor az ortodox szocialisták kiátkozták, ez nem volt nagy szenzáció — neki. Egy új, szociáldemokrata Jézus nem fogadná öt jámbor, rajongó halásztanítványai közé. Más legény ez, a bona- partei iskolából való : egy paraszti vérû, forradalmár XIV. Lajos. Ezt olvasom le tisztán az arcáról: nem elhasznált race-nak az embere. Akaratos, erõs, egészséges, jóétvágyú, nagyravágyó. 5 õ maga sem elhasznált ember, nem az semmiképpen.
|
Bejutni az elegáns palotába, mely a Palais-Bourbonhoz jel- képes közelségben van, nem könnyû. Inasok között, vesszöfutásban ér el az ember az elegáns várakozõterembe. S azután, mivel várakozó bajtársaink számosak, de unalmasak, képeket nézünk. Vegyes, kissé megbízhatatlan ízlésre vallanak a képek, a szobrok, a csecse- becsék. De vannak közöttük pompás darabok, a bútorok helyesek s a szönyegek keletiek, régiek és igaziak.
|
Egy titkárszobán s egy komoly titkáron vágjuk keresztül még magunkat. Kedveskedve, apró , ravasz, kutató , kacagó és okos sze- meit Íriss pillantásokkal belénk szegezve, jön elénk végre Mil- lerand.
És mégis meg kell írnom, hogy Vörös László jut azonnal az eszünkbe. Nem éppen forotgráfiai hasonlatosság miatt talán, de föltétlenül õ, nem tudom miért, mégis. Szíves, gáláns francia, de fagyaszt, ha a legmelegebben mosolyog is. Erejét, egészségét élvezi valószínûleg titokban, állandóan. Ha ügyvédi dolgokról beszél, ha újságügyrõl, ha politikárõl. És keveset beszél, egy mosoly, egy hunyorgás, egy-egy majdnem pajkos nyelés olykor az Õ ítélete. Szinte mondja, mondja minden arcidege. Én nem akarok beszélni, mert a beszéd elszólásokra csábít. 5 csak nem gondolja ön, hogy aki esetleg elnöke leend a francia köztársaságnak, elkezd locsogni mindenrõl, mint egy bõbeszédû kávéházi törzsvendég?k Tud mindent, mint ahogy az ilyen erõs és minden jóra felkészült emberhez illik.
Mikor elzokogom neki Magyarország szomorú, feudális állapotát, a ki sem épült magyar társadalom züllését, a gazdasági és kulturális inséget, akkor is csak bólint mosolyogva. Talán azt jelenti, hogy õ is tudja mindezt, talán mást Voltaképpen második vizitem ez már nála. Köszönö vizit, amiért a Budapesti Napló részére ezer dolga között s ezer princí- piuma mellett is cikket adott annak idején. S mihelyt nem beszélek vele kényesebb dolgokról, egyszerre beszédes lesz. Úgy búcsúzik, mintha én most õt szörnyen leköteleztem volna. S hogy elmegyek, még egy hosszú óráig érzem az irígylendõ, ép, nagy egyéniség léleknyomását. Ez az erõ: ez a magát szabályozni tudõ, az élet adományaira okosan számító , akarni, hallgatni és várakozni képes.
|
A történésznek objekítvnek kell maradnia, nem lehet érzelmeket kinyilvánítani. Hadd férjen azért bele ennyi: örökségnek még mindig itt van minden második sarkon Ady, József Attila, Dózsa György stb. utcák, az ideológiai utcanevek terhei, mialatt nincs közterületünk elnevezve mondjuk Pilinszkyrõl, Nagy Lászlóról, Sánta Ferencrõl, de említsük akár Jávor Pált, Tolnay Klárit, vagy az Ady-verseket tûzben szavaló Latinovits Zoltánt, aki talán épp a "szomorú, feudális ínség" álbûnét magára vevõ társadalmi rétegbõl származása okán pusztította magát ... |