Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Nincs új a Nap alatt

2016.11.10. 16:21 Deak Tamas

A most következő értékelések magyarországi lapokban jelentek meg Ronald Reaganről annakidején. Mindennemű hasonlóság napjainkhoz nem a véletlen műve.

Ronald Reagan első, országos jelentőségű fellépéssorozatára a Köz- társasági Párt színeiben 1964-ben kerül sor, amikor is az ultrakonzervatív, atombombával fenyegetődző republikánus elnökjelölt, Barry Goldwater érdekében szónokolt. Színészi képességeit ügyesen vetette latba a televíziós műsorokban Goldwater érdekében. Az amerikai nép és a világ szerencséjére Goldwater súlyos vereséget szenvedett a választásokon. A republikánus kampány tulajdonképpeni győztese Ronald Reagan lett, akinek nevét az egész ország megismerte a választási hadjárat során tartott egyik televíziós beszédéből. Avar János néhány jellemző mondatot idéz Reagan híres televíziós beszédéből: „Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hová menekülni, nincs hová elfutni. Vagy megvédjük itt a szabadságot, vagy elveszünk.. J’1 Sajnos ismerős szavak az utóbbi évek amerikai politikai szónoklattárából. [...] „A félelem, hogy elveszthetik, amit szereztek — szüli a konzervativizmust, a bizonytalanság érzését, azt az eltökéltséget, hogy megőrizzék a status quót. S ez nemcsak azokat keríti hatalmába, akik valóban nagy sikert aratnak, mint Ronald Reagan vagy Holmes Tuttle, hanem azokat is, akiknek sikerét csak egy jó munkahely, a saját ház, autó, televíziós készülék és gyermekeik egyetemre küldésének reménye jelzi” — írja a konzervativizmus társadalmi bázisairól Lindsey. Ezek az emberek lelkesen helyeseltek és tapsoltak, amikor Reagan beszédeiben azért ostorozta a washingtoni kormányzatot, mert az túl sok adót szed ki a „dolgozó vállalkozók” zsebéből, át akarja venni az üzleti élet irányítását, „naplopókat” pénzel stb.
Lindsey képe azonban lényeges kiegészítésre is szorul. A „populista konzervatívok”: a kis- és középnagyságú üzletek, vállalkozások tulajdonosai, a farmerek, a háztulajdonosok, a jól fizetett állásaikat féltő fizikai vagy szellemi dolgozók igaz, hogy derékhadát alkották Reagan politikai kampányainak, de korántsem ők voltak a politikai, gazdaságpolitikai irányának meghatározói. A hangadók a „big business” képviselői voltak, a klasszikus értelemben vett konzervatívok, akik már hosszabb ideje nagyobb beleszólást követeltek maguknak és egyáltalán a kaliforniai új tőkés csoportosulásnak az Egyesült Államok vezetésébe. [...] Hivatalos magyar nyelvű életrajza szerint Goldwater veresége után „Reagan kiváló politikai tanácsadók egész kis seregét gyűjtötte maga köré, gyorsított »tanfolyamokat« végzett az amerikai tagállamok politikai életéből és közigazgatásából, 1966-ban pedig bejelentette, hogy jelölteti magát Kalifornia kormányzói posztjára. Vakmerő lépés volt ez egy olyan ember részéről, aki addig még sohasem töltött be közhivatalt, és Reagan- nek persze el kellett viselni a gúnyos viccelődést a politikus jelmezét öltő színészről.”[...] (Pat) Brown ellen. Igaz, hogy Reagan már ekkor sem volt nagyon válogatós a politikai harc módszereit illetően. Brown adminisztrációját például egyszerűen azzal vádolta meg, hogy kifosztotta, kiürítette Kalifornia államkasszáját. [...] 1981 januárjában az elnök és csapata ezzel a riasztó politikai platformmal és misszionáriusi lelkülettel vette át a kormányhatalmat Washingtonban. 3000 új ember: részben tapasztalatlan, részben a hideg- háborús stratégiában nagyon is járatos Reagan-hivő költözött a Fehér Házba, a State Departmentbe és a Pentagonba. Együtt és egyszerre harcot hirdettek
— a központi állami költségvetés és mindenekelőtt a költségvetési deficit csökkentéséért, illetve a deficit folyamatos eltüntetéséért;
— az adók, különösen a magánvállalkozást sújtó adók csökkentéséért;
— az infláció leküzdéséért;
— a munkanélküliség csökkentéséért.
Ezzel egyidejűleg azonnal 39 milliárd dolláros katonai pótköltségvetést fogadtattak el a Kongresszussal, beindították az új, minden korábbinál nagyobb fegyverkezési hullámot... Az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is némi meglepetéssel érte az amerikai politika és az irányukban tanúsított hangnemváltozás A Die Zeit már 1981 áprilisában „Amerika ismét vezetni akar: Európának hozzá kell szoknia a Washingtonból érkező keményebb hangokhoz” címet adott washingtoni beszámolójának. A tudósító, Marion Dönhoff grófnő, a lap főszerkesztője leírja, hogy „ha valaki ma Európából Washingtonba érkezik, a látottak és tapasztaltak alapján nyugtalanság fogja el, mivel ott ma már megint csak a kelet—nyugati viszony szemüvegén át tudnak nézni, és csupán katonai kategóriákban képesek gondolkodni”

Bányász Rezső: Ronald Reagan politikai arcképéhez 

Azokban a napokban, amikor a világ békeszerető embereinek százmilliói emlékeztek meg az első atomtragédiáról, az Egyesült Államok elnöke Ronald Reagan még egy szörnyűbb, még egy borzalmasabb fegyvernek, a neutron bomba gyártásának nyitott szabad utat. Reagan elődje J. Carter a világ közvéleményének nyomására röviddel elnöksége lejárta előtt kénytelen volt elhalasztani e szörnyű fegyver gyártását, s az új elnök minden lelkiismeret furdalás nélkül elrendelte ezt. Erre harminchat évvel azután került sor, hogy — augusztus hatodikán vagyis a döntés napján — az amerikaiak ledobták az első atombombát Hirosimára. Reagan parancsát nehéz másként értékelni mint az olyan őrültek döntését, akik figyelmen kívül hagynak minden emberit, mindazt, ami az ember létével illetve nem létével kapcsolatos. Ez év augusztusában a neutronbomba feltalálója egyik nyilatkozatában e fegyverről mint humánus eszközről beszél, amely nem pusztítja el az anyagi értékeket és úgymond „csupán az emberek halnak meg". Az elmúlt évek folyamán, amikor ismeretessé vált az amerikai kormány ilyen irányú szándéka, sok neves tudós, politikus adott annak a véleményének kifejezést, hogy fordított értékű gondolkodásról, a cinizmus legfelsőbb fokáról vagyis olyasmiről van szó, ami csakis a militarizmus szörnyszülötte lehet. Az emberiségnek még eggyel több oka van arra, hogy fokozza a békéért, a nemzetközi enyhülésért folytatott harcát, hogy erőteljesebben lépjen fel mindazokkal szemben, akik semmibe veszik az emberiség béke utáni óhaját. 

A Hét, 1981 szeptember 12.
Az iskolai végzettség alapvetően befolyásolta a válaszokat. A 8 általánosnál kevesebbet végzettek 41%-a mondta Reagant győztesnek, a főiskolai, ill. egyetemi végzettséggel rendelkezőknek pedig 91%-a. Az elnök személyére vonatkozó viszonylag magas ismeretszint érezhetően csökkent, amikor ennél „nehezebb" kérdést feltéve arról tudakozódtunk, melyik párt jelöltje volt a megválasztott elnök. Kérdezettjeink 35%-a nem tudott a kérdésre felelni. (A válaszolók 64%-a mondta republikánusnak Reagant, 18% demokratának tartotta, 18% pedig más pártot említett.) Az iskolai végzettség itt is egyértelműen hatott a válaszokra: a 8 általánosnál kevesebbet végzettek 62%-a nem tudott felelni a kérdésre, míg ez az arány az egyetemi végzettségűeknél 15% volt. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél viszonylag magas azok száma, akik más pártot említettek, ami szintén a tájékozottság kisebb fokára utal. jó, mert nem az enyhülés politikáját folytatta.") A válaszok iskolai végzettség szerinti bontása is a tájékoztatási eszközök állásfoglalásának a hiányára utal. A magasabb iskolai végzettségűek csoportjában (ahol az ismeretszint magasabb) Reagant 28%, Cartert 25% tartotta jobbnak. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknél viszont érvényesült a „ha őt választották, biztos ő a jobb" hatása. Ez utóbbi csoportban kétszer annyian mondták Reagant kedvezőbbnek, mint Cartert.

Jel-kép 1981/2. Két rossz közül az egyik - Az amerikai elnökválasztás hazai visszhangja
Ez pedig az, hogy a republikánus vetélytársat, a manapság népszerűségének csúcsain levő Ronald Reagant mindenképpen meg kell állítani. De ki állítja meg, és főleg mivel? A demokraták az utóbbi kérdésre — úgy tűnik — az ördög minél rondább képmásának falra festésével válaszolnak. Minthogy igazán szimpatikus alternatívát, tehát vonzó — pláne hihető! — bel- és külpolitikai programot ajánlani nem képesek, kénytelenek az ellenfél pocskondiázásának taktikáját választani. Annál is inkább, mert hát az ördögűző szerepére nincs alkalmasabb „színészük”, mint a népszerűség csúszdáján mostanában soha nem tapasztalt mélységekbe visszásiklott Carter. Az elnökjelölt elnök esélyeit csupán az tartja fenn, hogy az ellenfél sem áll sokkal jobban. A legelfogultabb republikánusok sem állíthatják például, hogy az ő jelöltjük birtokában lenne a legnagyobb tőkés állam vezetéséhez szükséges kiváló kvalitásoknak. Ráadásul Reagan, aki hosszú pályafutása során nem tudott közepes cowboy-szí- nészből tehetséges politikussá válni, alighanem soksok amerikai számára ijesztő szélsőséget képvisel. Külpolitikai eszméi, főleg dühödt fegyverkezési szólamai tetszhetnek azoknak a választópolgároknak, akik még mindig az „Amerika a legerősebb” elvakító bűvöletében élnek, de bizonnyal elgondolkoztatják azokat, akik a mai vészterhes Világpolitikai viszonyok között okkal aggódnak a jövőért, Nem csoda, ha Carter és csapata főleg erre próbál rájátszani. Hiszen aligha hatástalanul mondják, s igazuk is van: ha Reagan elnökké lesz, s külpolitikai ígéreteit megkísérli betartani, az minden eddiginél fenyegetőbb viharokat hozhat a nemzetközi politikában. S nem sok reménye lehet bárkinek arra, hogy egy elnökjelölt, akinek legszűkebb stábjában szinte kivétel nélkül hétpróbás „héják” tevékenykednek, hatalomra kerülése esetén a megrendült enyhülést józan és rugalmas politikával talpra próbálná segíteni.
Népszava, 1980. augusztus 17.
Ronald Reagan szélsőségesen szovjetellenes nézetei, a cowboyfilmek mintájára „jó és rossz fiúk” megmérkőzésé- re leegyszerűsített világképe eleve elriasztotta a külföldet. Amikor pedig a SALT 2 'sommás elvetését és nukleáris fegyverkezési verseny elindítását ígérte, az amerikaiakat is aggasztani kezdte elnökké válásának lehetősége. Carter elnök természetesen rájátszott erre., háborús uszí- tónak nyilvánította vetélytár- sát. A tv-vitában is arról próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy az országot csakis ő mentheti meg attól a háborús kalandtól, sőt, nukleáris katasztrófától, amelybe Reagan belerántaná az Egye sült Államokat és a világot.
Népszava, 1980. november 2.
Talán ennyi elég is.

Szólj hozzá!

Címkék: 1987 1980 manipuláció 1986 Népszava Ronald Reagan Bányász Rezső Jel-Kép

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozomult.blog.hu/api/trackback/id/tr9511948473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása