|
Több kérdés érkezett, hogy valóban Kánya Kálmán látható-e ezen a képen, amelyet Mauthausenben - hittük eddig, de nem, Niederdorf-Villabassa községben a Praggs szállóban - fényképeztek amerikai katonák, és a youtube-on valamint a criticalpast.com-on látható .
|
|
|
Nos, groteszk is lenne, ha a változó múltnak egy megváltozott darabja visszaváltozna, így számunkra továbbra is úgy tûnik, hogy õ van a képen.
|
|
|
Kánya Kálmán 1942-ben nyugdíjba ment, ez alkalommal a Tolnai Világlapja közölt méltatást, és egy láthatóan nem 1942-es fényképpel (valószínûleg a külügyminiszteri kinevezési képével) búcsúzott tõle. Ugyanebben a lapban 1943 februárjában van róla egy aktuális kép egy emlékvacsorán, amin csak a fejformája látszik, a kép is, a nyomtatás is elmosódott. Van róla azonban mozgókép, a Magyar Világhíradó 993 -as számában.
|
|
| Ez sem segít sokat, tehát lássuk az érveket, ellenérveket. | |
|
Mi szól az ellen, hogy Kánya Kálmán látható a képen :
|
|
|
|
 |
|
 |
|
|
A bejegyzés azonban egy írásbeli bejelentésre hivatkozik név nélkül, így a pontos ellenõrizhetõsége kétséges. A visszaemlékezések szerint a Sziklakórházban halt (volna) meg, amely valóban az elsõ kerületi anyakönyvi hivatalhoz tartozik.
|
|
|
|
| |
|
|
Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. Még hivatali idejében, sokszor órákig görcsökben fetrengett a dolgozószobában felállított kanapén, majd a görcsök elmúltával visszaült íróasztalához, s dolgozott tovább. Idõvel kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkõhidára került, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévõ Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltûnt a magyar közélet egérõl, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltûnt az élete során összegyûjtött – sokak szerint mesés – vagyona is. Sírja, nyughelye ismeretlen.
|
|
| Korecz Katalin gróf Andrássy Ilonáról : | |
|
A grófnõ mesélte annak idején kolléganõinek Budapest 1944 – 1945-ös ostroma idejérõl a következõt: „A ’halott’ felült. Erre az egyik beosztottja: ’Intézõ testvér, a hulla inni kér!’ ’Hát akkor adjon neki’ – mondta Ilona.” A beteg kapott inni és nem sokkal azután meghalt. A leírt szituáció igen jellemzõ volt a kórházban uralkodó állapotokra, illetve a grófnõ talpraesett, közvetlen stílusára is. Szintén Andrássy Ilona mesélte korábban Korecz Katalinnak, hogy Kánya Kálmán volt külügyminiszter (1933-38) a Sziklakórházban halt meg az ostrom után, 1945 februárjában. Ez a tény már korábban ismert volt számunkra visszaemlékezésekbõl, kontrollforrásként megerõsítésre került.
|
|
| Persze vannak teljesen elképesztõ, nyilvánvalóan valótlan "visszaemlékezések" is : | |
|
Sok szidást kapott, mesélte anyánk, mert a rábízott Kánya Kálmán, a valamikori külügyminiszter, beszámíthatatlanná válva mindig pucérra vetkõzött, jött a fõnõvér, Horthy Istvánné ellenõrizni, s többször úgy találta a miniszter urat, anyaszült meztelen. Ezt már mosolyogva mesélte anyánk, hogy õ rávágott a külügyminiszter fenekére, és sokadszorra ismét felöltöztette.
|
|
Horthy Istvánné, ahogy az közismert, 1944. október 17-tõl 1945 májusáig apósával tartózkodik német fogságban Weilheimben.
|
|
| Lássuk azokat az érveket, amelyek inkább azt igazolják, hogy a képen valóban Kánya Kálmán lehet : | |
|
|
|
|
| Tudomásunk szerint Kánya Kálmán az egyik - nyelvileg is - legképzettebb magyar diplomata volt, Barcza György külön meg is említi az amúgy elég csipkelõdõ hangulatú visszaemlékezéseiben, tehát semmilyen gondot nem okozhatott neki a nemzetközi társaságban kommunikálás. | |
| Tehát ... mégis több dolgok vannak ...? Reméljük majd fény derül a titokra. |
