|
[...] |
| Minden a Sorsé, szeressétek, |
| Őt is, a vad, geszti bolondot, |
| A gyujtogató, csóvás embert, |
| Úrnak, magyarnak egyként rongyot. |
| Mert ő is az Idők kiküldöttje |
| S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze |
| Hunnia úri trágyadombja, |
| Ez a világnak nem közösse. |
|
| Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, |
| Keletiség, zsandár, alázat, |
| Egy Isten se tudná lefogni |
| Ereinkben ma már a lázat. |
| Ma még tán egymást összetévesztjük, |
| Holnap egy leszünk, észre se vesszük, |
| Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt, |
| Tegyünk a tűzre, ébresztgessük. |
|
| [...]. |
| Eljött hát végre a pusztánkba |
| Isten szent küldöttje: a Sátán. |
| Szüzek voltunk a forradalmak |
| Magas, piros, hős nászi-ágyán. |
| De bőrünk alól kisüt lobogva |
| Már vérünk, e bús, mindeddig lomha. |
| Csönd van, mintha nem is rezzennénk |
| S rohanunk a forradalomba. |
|
|
|
|
Az úr-Hunnia dőzsölt hát megint |
| Tornyaiból bátran lekönyökölve |
| S csak pribék-hadát intve uszitón, |
| Bús lázadóit hogy ölje, hadd ölje: |
| Régi dal, régi dal. |
|
| Rázta csöngőjét alkov-ágy-csucsán |
| (- S lent vad őrjöngéssel ölték a népet, |
| Ezt a csúffá-tett, örök hajadont -) |
| A bujtó, új, kan Báthori Erzsébet: |
| Régi dal, régi dal. |
| [...] |
|
|
|
Egy évtizeden át - a Tiszát támadó írások és prófétai hangú versek szerzőjeként - Adynak mégis hozzá kellett fordulnia segítségért. Kérte, hogy fogadja őt, és segítsen neki abban, hogy Boncza Bertával, Csinszkával házasságot köthessen.
|
| |
|
|
|
| |
| "Egy szörnyű világválságon kívül el kellett jönnie az én nagy emberi válságomnak is, hogy tudjam, érezzem: nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakmerőség ezt nekem tennem, de megteszem, mert örülök, hogy van még egy utolsó bizodalmam akkor, mikor a mindenki ügye és a magamé vetélkedve fenyegetnek egy nagy katasztrófával. Kérem, kegyelmes uram, nagy és kétségtelen emberségével sejtse meg ezt az én különös és fenyegető, egészen egyéni, emberi krízisemet, fogadjon el engem néhány percre, hallgasson meg, és ha lehet, adjon tanácsot. (...) házasságom rég vajúdó tervéről van szó, melyben tiszta helyzetet csakis Tisza Istvánnak szava és tekintélye teremthet. " |
| Adynak Latinovits Endre titkár egy sokszorosított levélformulával válaszolt: ,,..a Kegyelmes Úr egyelőre hivatalos elfoglaltsága miatt kihallgatást nem ad." A január 26-i elutasított kérelem után Ady újabb kihallgatást kezdeményezett. Kérte Tiszától, hogy: ,,...tegye meg, mert Ön meg tudja tenni, hogy röviden meghallgasson, s dűlőre vigye dolgomat." Ady számára Tisza ,,szava és tekintélye" jelentett volna biztosítékot és védelmet, hogy az apa, Boncza Miklós képviselő ellenállását Boncza Bertával, Csinszkával tervezett házasságkötése előtt megszüntesse. Csak Tisza tudott volna segíteni abban, hogy Ady reménye szerint ,,dűlőre vigye" a dolgát. |
| A kért kihallgatás azonban elmaradt. Tisza sem felejthette el a ,,Rengj csak, Föld" indulatát, Ady indulatos vallomását, hogy ,,...Ezer éve, vagy több idővel óta, árta a bárd és a négyeltetés / S földrengésre lezúgó, úri nóta... " Az ,,Enyhe, újévi átok" prófétai haragját, az átokszót: ,,Hogy fussanak rá minden nyavalya/ Ez a gazember még lakolni fog." |
|
| Ady Endre levelei. 3. kötet. Szerkesztette: Belia György. Bp., 1983. 1208. és 1205. levél, 122, 123. l. in Östör József: Tisza István saját szavaiban |
