Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (1) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Millerandnál

2020.06.28. 20:46 Deak Tamas

 

Láttunk már példát Ady emberi minõségére, hogyan követelte a "geszti bolond, úrnak magyarnak egyként rongy" segítségét házasságához, de nem érdektelen publicisztikai munkáit is átnézni más szemmel. A Jóslások Magyarországról  címû kötet, amelyet  Féja Géza szerkeszett - akinek sajátságos pályája az 1937-es bírósági ítélettõl a háborús bûnösök listáján át vezetett a piedesztálra, tehát szintén adys, illetve gerinctelen huszadik századi - tartalmaz sok olyan cikket amelyre politikai okokból sokan hivatkoznak, de óvatosan nem ismertetik a teljes tartalmat.
De adjuk át a szót Adynak, a Budapesti Napló 1907/83-as számából lássuk mi történt Millerandnál. Talán róla köztudott : õ azonos a Millerand levél szerzõjével, amelyet 1920. májusában küldött a magyar békedelegációnak azt kilátásba helyezve, hogy a békeszerzõdés hibái orvosolhatóak lesznek - mialatt egy másik, titkos levélben, a gyõztes hatalmak képviselõinek tudomására hozza, hogy erre egy másodpercig sem gondol komolyan.
Alexandre Millerand (1859-1943)
Az idézet kiemelése tõlem származik.
MILLERANDNÁL

Millerand bölcs ember, Millerand boldog ember, Millerand várakozó ember. Nagyon piros, nagyon rövidnyakú, tömzsi és eleven : ez a baja. De ha a guta meg nem üti, legalább is miniszter- elnök lesz. Mivel azonban gõgös, bölcs, sok jövedelmû úr, lehet, hogy nem. is kell már neki egy kis miniszterelnökség. Nagyobbra lát, valószínûen többet akar az ebadta, ravasz szocialista, az exminiszter. 
Amikor miniszterséghez jutott, ez nem volt kicsi szenzáció Európában. Amikor az ortodox szocialisták kiátkozták, ez nem volt nagy szenzáció — neki. Egy új, szociáldemokrata Jézus nem fogadná öt jámbor, rajongó halásztanítványai közé. Más legény ez, a bona- partei iskolából való : egy paraszti vérû, forradalmár XIV. Lajos. Ezt olvasom le tisztán az arcáról: nem elhasznált race-nak az embere. Akaratos, erõs, egészséges, jóétvágyú, nagyravágyó. 5 õ maga sem elhasznált ember, nem az semmiképpen. 
Bejutni az elegáns palotába, mely a Palais-Bourbonhoz jel- képes közelségben van, nem könnyû. Inasok között, vesszöfutásban ér el az ember az elegáns várakozõterembe. S azután, mivel várakozó bajtársaink számosak, de unalmasak, képeket nézünk. Vegyes, kissé megbízhatatlan ízlésre vallanak a képek, a szobrok, a csecse- becsék. De vannak közöttük pompás darabok, a bútorok helyesek s a szönyegek keletiek, régiek és igaziak. 
Egy titkárszobán s egy komoly titkáron vágjuk keresztül még magunkat. Kedveskedve, apró , ravasz, kutató , kacagó és okos sze- meit Íriss pillantásokkal belénk szegezve, jön elénk végre Mil- lerand. 
És mégis meg kell írnom, hogy Vörös László jut azonnal az eszünkbe. Nem éppen forotgráfiai hasonlatosság miatt talán, de föltétlenül õ, nem tudom miért, mégis. Szíves, gáláns francia, de fagyaszt, ha a legmelegebben mosolyog is. Erejét, egészségét élvezi valószínûleg titokban, állandóan. Ha ügyvédi dolgokról beszél, ha újságügyrõl, ha politikárõl. És keveset beszél, egy mosoly, egy hunyorgás, egy-egy majdnem pajkos nyelés olykor az Õ ítélete. Szinte mondja, mondja minden arcidege.  Én nem akarok beszélni, mert a beszéd elszólásokra csábít. 5 csak nem gondolja ön, hogy aki esetleg elnöke leend a francia köztársaságnak, elkezd locsogni mindenrõl, mint egy bõbeszédû kávéházi törzsvendég?k Tud mindent, mint ahogy az ilyen erõs és minden jóra felkészült emberhez illik.
Mikor elzokogom neki Magyarország szomorú, feudális állapotát, a ki sem épült magyar társadalom züllését, a gazdasági és kulturális inséget, akkor is csak bólint mosolyogva. Talán azt jelenti, hogy õ is tudja mindezt, talán mást
Voltaképpen második vizitem ez már nála. Köszönö vizit, amiért a Budapesti Napló részére ezer dolga között s ezer princí- piuma mellett is cikket adott annak idején. S mihelyt nem beszélek vele kényesebb dolgokról, egyszerre beszédes lesz. Úgy búcsúzik, mintha én most õt szörnyen leköteleztem volna. S hogy elmegyek, még egy hosszú óráig érzem az irígylendõ, ép, nagy egyéniség léleknyomását. Ez az erõ: ez a magát szabályozni tudõ, az élet adományaira okosan számító , akarni, hallgatni és várakozni képes.

A történésznek objekítvnek kell maradnia, nem lehet érzelmeket kinyilvánítani. Hadd férjen azért bele ennyi: örökségnek még mindig itt van minden második sarkon Ady, József Attila, Dózsa György stb. utcák, az ideológiai utcanevek terhei, mialatt nincs közterületünk elnevezve mondjuk Pilinszkyrõl, Nagy Lászlóról, Sánta Ferencrõl, de említsük akár Jávor Pált, Tolnay Klárit, vagy az Ady-verseket tûzben szavaló Latinovits Zoltánt, aki talán épp a "szomorú, feudális ínség" álbûnét magára vevõ társadalmi rétegbõl származása okán pusztította magát ...

Szólj hozzá!

Címkék: 1907 Ady Endre Féja Géza Budapesti Napló Alexandre Millerand

Az 1907.27 törvénycikk (Lex-Apponyi) parlamenti vitáiból

2020.06.05. 19:52 Deak Tamas

Ismertettük már a Lex-Apponyi végrehajtási utasítását teljes terjedelmében, azonban nem érdektelen beleolvasni a parlamenti szócsatákba is. Szándékosan szubjektivitással emelünk ki bizonyos hozzászólásokat - mégpedig a kötelezõ magyaroktatás tárgyában - nem titkoltan azzal a céllal, lássuk milyen típusú és hangnemû felszólalások történtek. (Talán meglepõ módon egyébként a  tárgyalás tartama jó kétharmada inkább egyházi és a tanítói bérezéshez köthetõ témákról szólt.) Érdemes lehet végiggondolni, hogy magyar "elnyomás", "erõszakos magyarosítás" világa után a késõbb az utódállamokban szerepet játszó politikusok parlamenti felszólalásaikban hogyan reagáltak volna hasonlókra.
Katus László tollából született már jó elemzés a nyelvtörvény parlamenten kívüli reakcióiról, azonban sajnos a két legfontosabb dolog - mondhatni mint rendesen - hibádzik az elemzésbõl. Az elsõ szokásos a összehasonlítás Ausztriával, ahol valóban kevéssé változtak a nemzetiségi arányok, csak épp újfent elfelejtjük hogy Ausztria önálló tartományokból álló birodalom volt, évszázadok alatt kialakult regionális tradíciókkal. Vegyül észre az osztrák - nevezzük így - irredentizmus hiányának tényét   mondjuk Prágára vagy Krakkóra esetleg Lembergre, és vegyük észre a létezõ tényét  Dél-Tirolra amelyrõl már írtunk más fórumon . A Dél-Tirol iránt tanúsított oszrák érzelmek pontosan azonos forrásból fakadnak amely az integer Magyarország irányában tanúsított érzelmek forrása.
Meg kell értenünk a részben ebbõl következõ másik hiányzó elemet : a Magyarország ellen miniumum a XVIII. század végétõl tanúsított román, pánszláv szeparatizmust. A magyar államiság és kultúra azonban fix erõvel kötõdik idõhöz, területhez. Bethlen István mondja ki a lényeget : "Mi nem tartományokat vesztettünk el, bennünket feldaraboltak."
Ezzel az ismerettel lássuk a parlamenti vita részleteit.
1907. április 5.

Meczner Béla [...] És most, t. ház, e szavaimmal mintegy összefûzve, összekapcsolva, méltóztassék megengedni, hogy ugy Polit Mihály t. képviselõtársamnak, mint összes nemzetiségi képviselõtársaimnak felelhessek e törvényjavaslattal szemben tanúsított állásfoglalásukra. (Halljuk ! Halljuk !) 




Én, t. ház, e törvényjavaslat egyik legnagyobb, legszebb indokát, egyik legkiemelkedõbb, legmagasztosabb jellegét abban látom, hogy a magyar nemzeti érdekeknek, a magyar nemzeti szempontoknak megerõsítését, a magyar nemzeti nyelv terjesztését, érvényesülését a lehetõ legszilárdabban, legerõsebben, de hozzáteszem, a lehetõ leghumánusabban akarja érvényesíteni. Oly humánus alakban, hogy egyáltalában nem tudom felfogni azt az óriási felzúdulást, azt a nagy demonstrácziót, a melyet önök e javaslattal szemben kifejtettek és kifejteni óhajtanak. Az önök heves ellenzésének ezen jogosultságát és igazságát senki sem fogja elismerni. (Élénk helyeslés.) Ez a javaslat a nemzetiségeknek, vagy önöknek, mint nemzetiségi képviselõknek érzékenységét egyáltalában nem sérti. Igaz ugyan, hogy e javaslatban egy erõs törekvés van, a melyet azonban sem önöknek, sem senkinek . . . (Zaj. Elnök / Justh Gyula /csenget.)
Vlád Aurél: Természetellenes törekvés.
Elnök: Eelkérem a képviselõ urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. A közbeszólást tiltják a házszabályok és ha méltóztatnak továbbra is zavarni a szónokot, névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselõt.



Meczner Béla: A mint mondottam, van ennek a javaslatnak egy nemes inteneziója, a melyet azonban sem önöknek, sem egyáltalában senkinek nem szabad kétségbevonnia.
Vajda Sándor: Azt mi ítéljük meg.
Meczner Béla: A magyar haza minden egyes lakosának a magyar haza iránti szeretetébõl és hódolatából kifolyó kötelessége a magyar nemzeti nyelv elsajátítása.
Vlád Aurél: Ezt tagadjuk ! (Zaj.)
Elnök (csenget): Vlád Aurél képviselõ urat kérem, hogy csendben hallgassa a szónokot.
Meczner Béla: E törvényjavaslatban általában nincsen semmi sérelem. Ebben csupán a mód és alkalom van meghatározva és erélylyel keresztülvive, a melylyel a magyarországi népiskolákban a magyar gyermekek a magyar nyelvet elsajátítsák, önök elõl t. képviselõtársaim egyáltalában nincs elzárva az ut, hogy saját nyelvüket tovább fejleszszék. Hozzanak nagyobb áldozatokat, virágoztassák fel kultúrájukat, ezt a jogot soha senki nem vonja meg önöktõl. Arra azonban egyáltalában nincs joguk, hogy mindenféle demonstrácziókkal huzzákhalaszszák e javaslat tárgyalását akkor, a mikor 22.000 tanító várja ezt a fizetésfelemelést. Arra egyáltalában nincsenek feljogosítva, hogy az önök híveit, vagy a mint Maniu képviselõ ur mondotta, az önök népét izgassák. És engedje meg Maniu t. képviselõtársam, a ki az állami tanítókról szóló javaslat tárgyalásánál többször mintegy kihivólag használja ezt a kifejezést: »az én népem«, hogy erre én is megjegyzést tegyek. Magyarországon sem nemzetiséget, sem egyes vidékeket külön csoportosítani, külön elnevezéssel illetni egyáltalában nem lehet. Magyarországon, hazánkban ez a fogalom, ez a kifejezés »néjx<, a magyar nemzet minden egyes polgárát és lakosát illeti, a melyhez tartozom én is, és Maniu Gyula t. képviselõtársam is. (Helyeslés.)
Vlád Aurél: Hazafias teória !
[...] Goldis László [...] Megvádolja a t. elõadó ur a felekezeteket, hogy nem a kultúrát ápolják, hanem a nemzetiséget. Bûn-e az, hogy pl. a görög-keleti román egyház, a mely az alaptörvényben is görög-keleti román nemzeti egyháznak van beiktatva, a mint Polit t. barátom is kifejtette, bün-e az, ha a görög-keleti román nemzeti egyház az õ felekezeti iskoláiban a román kultúrát is, a román nemzetiségi kultúrát és érdekeket is, a tõle telhetõ erõvel, anyagi áldozatokkal mûveli és ápolja? (Mozgás.) 


Vasile Goldis

[...] Sajátságos, hogy épen azokról a padokról hangzott fel az állami oktatás kizárólagosságának szüksége, a melyekrõl azt mondják, hogy a demokráczia szolgálatában állanak. (Zaj.) Én, t. ház, nem ismerek különféle nemzetiségi, felekezeti demokrácziát, mert szerintem a demokráezia csak egy lehet. Azok, a kik meg akarják vonni a szülõtõl azt a jogot, hogy gyermeke nevelésére befolyást gyakorolhasson, nem igazi demokraták, mert a demoszhoz elsõsorban a szülõ tartozik. Az a démosz pedig, a mely nem a családhoz tartozik, anarchista démosz. Az igazi nép alapját a család kell hogy képezze. A hol a család kötelékeit bontogatják, ott az állami élet igazi alapjait bontogatják. (Igaz 1 Ugy van !) Tehát a demokrácziának nem õszinte barátai azok, a kik azt mondják, hogy el kell venni a társadalomtól, a szülõtõl, a felekezetektõl azt a jogot, hogy a nevelésre befolyást gyakorolhasson.
[...] De fel fogom olvasni az önök által igen nagyrabecsült és általunk is igen tisztelt személyiségnek szavait, a ki, fájdalom, nemrég elhunyt, s a ki igen szépen fejezte ki azt a gondolatot, hogy a gyermeket nem lehet másképen fejleszteni, mint azon mag szerint, a mely neki az életet adta. (Halljuk! Halljuk! a nemzetiségiek padjain.) Epén ugy, a mint nem lehet a körtefának megparancsolni, hogy almát teremjen, épen ugy nem lehet a román gyermeket ugy formálni, hogy magyar legyen. (Ellenmondások és derültség halfelõl. Helyeslés a nemzetiségiek padjain.)
[...] Ausztriában az iskolai alaptörvény kimondja, hogy minden népnek gyermeke a saját anyanyelvén tanittassék az elemi iskolában. Ugyanezt kimondja Belgiumban a »Réglement de programme-type«. Belgiumban tulaj donképen csak községi iskola van. 1897-ben az állam egyprogrammtipust szerkesztett a népiskolák számára, ez a legújabb iskolai törvény. Ennek kereteiben minden község maga intézkedik községi iskolájáról. Itt a harmadik fejezetben ki van mondva, hogy az elõadási nyelv a flamand, franczia vagy a német, a szerint, a mint a községi viszonyoknak legjobban megfelel.
Tehát Belgiumban is, a hol három nemzetiség lakik együtt, szintén a pedagógiai igazság dominál, ott a gyermekeket az elemi népiskolában a saját anyanyelvükön oktatják.
[...] Egy múltkori beszédemben kimutattam, hogy mióta a dánokat ilyen erõszakos utón akarják elnémetesiteni, azóta a nemzeti érzület még jobban lángra kapott Schleswigben és Posenben a dánok és lengyelek között, olyannyira, hogy ma már a kis gyermekek is kény telének sztrájkba lépni. (Derültség. Zaj.)
T. ház ! Gondoljuk meg jól, hogy Magyarországon is elkövetkezhetik az az idõ, a mikor, — ha ilyen erõszakos módon akarják önök elérni azt, hogy a magyar nyelvet mindenki tanulja meg, — a helyett, hogy — a mint mindannyian kívánatosnak tartjuk — a magyar nyelvet megszerettetnék, gyûlöltté teszik azt, és itt is megteremthetik a sztrájkot, a mitõl az isten óvjon meg bennünket.
[...] Sokszor gondolkoztam azon, hogyan lehetne röviden, rövidre fogva kifejezni a nem magyar nyelveknek joghatárait Magyarországon. És találtam egy szerenesés formulát, a mely, azt hiszem, teljesen preczize kifejezi azokat a határokat, (Halljuk ! Halljuk !) a melyeken belül okvetlenül el kell ismerni a nem magyar nyelveknek jogosultságát Magyarországon.
Ezt én akkép fejezem ki, hogy : minden nép a maga nyelvén mûveltessék, minden nép a maga nyelvén nyerje meg a maga közigazgatását és minden nép felett a maga nyelvén bíráskodjanak. (Zaj.) Hogyan értem én ezt? Ugy értem, hogy az oktatás az illetõ nép nyelvén történjék, kizárólag az elemi oktatás, de a felsõbb fokokban is, egész az akadémiai képzésig, nevezetesen a középiskolákban is gondoskodás történjék arról, hogy az illetõ nép a saját anyanyelvén is mûvelhesse magát. (Zaj.) Ez vonatkozik a mûvelõdésre. Micsoda jogot követelünk mi a nem magyar nyelveknek? Azt, a melyet a törvény is különben kiköt, hogy minden növendék a maga anyanyelvén nyerjen oktatást, az állami iskolák kizárólagos oktatási nyelve csakis a gyermekek anyanyelve lehessen.
De menjünk tovább, A közigazgatástól azt követeljük, hogy a közvetlen érintkezés a néppel annak a nyelvén történjék, ugy Írásban, mint szóban. Megköveteljük azt, hogy attól a hivatalnoktól intézményszerûieg kívánják meg, hogy a nép nyelvét értse, de ne bízzák kényére-kedvére.
[...] Ez a magyar haza mindazoké, a kik itt laknak. Épen ugy hazája ez a szerbeknek, a kik itt laknak, mint a románoknak, a tótoknak. (Felkiáltások : Mint magyar állam/polgároknak!)
Igazán nem hazafias dolog azt a gondolatot ébreszteni fel a magyarországi nem magyar népeknél, hogy saját hazájukban saját nyelvükön nem boldogulhatnak. Ez olyan képtelenség, a melynek párját nem találom sehol. (Zaj.)
Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Az idõ amúgy is elõrehaladt, ne méltóztassanak tehát a szónokot zavarni.
Goldis László : Azt a különös helyzetet teremti ez, hogy Magyarországon a polgárokat két osztályba lehet osztani. Vannak I. osztályú és II. osztályú polgárok. (Felkiáltások : Ezt már hallottuk !) Azon szerencsétlen nem magyar népek ugyanis, a melyek egész tömegekben nem tudnak magyarul, ahhoz, hogy I. osztályú polgárokká lehessenek, meg kell, hogy tanuljanak még egy második nyelvet. Hol van itt a jogegyenlõség ? Hiszen akkor a magyaroktól is meg lehetne kívánni, hogy tanuljanak meg németül is. Azt mondják, hogy erre azért van szükség, hogy a nép gyermekei is hozzájuthassanak az állam jótéteményeihez, hát én nem tudom, hogyan lehet a nyelv utján jótéteményekhez jutni.
[...] Egy olyan embertõl mégis fogok felolvasni valamit, a ki nagy soviniszta hirében áll, és ez Jancsó Benedek, a kirõl tudjuk, hogy erõs magyar érzésû ember, sõt a soviniszta áramlatnak is kifejezõje. Ez »A dákóromanizmus és a magyar kulturpolitika« czimû mûvében ezeket irja (olvassa) : »Mentõl többet és behatóbban foglalkozom a román nemzetiségi kérdéssel, annál szilárdabb lesz bennem a meggyõzõdés, hogy a magyar nemzetnek a legtávolabbról sem áll érdekében kisérletet tenni, hogy a románságot nemzetiségétõl megfoszsza.« (Felkiáltások : Ezt nem is akarja senki!)
»Sõt ellenkezõen, egyenes érdekünk, hogy a románok e hazában, mint románok és mint magyar állampolgárok egyformán jól érezzék magukat. . .« (Helyeslés a baloldalon.) — tehát nem mint magyarok, hanem mint románok — (olvassa) : ». . . hogy nemcsak önerejükön, de a magyar állam és nemzet segítségével is erõsödjenek nemzetiségben, vagyonban és kultúrában és hogy mindezért a nyújtandó testvéri támogatásért, a mi jól felfogott érdekünk tõlük sem többet sem kevesebbet nem követelni, mint tiszta hazafiságot és õszinte ragaszkodást a magyar államhoz«. (Élénk helyeslés. Zaj.) [...]Üres beszéd az, hogy mi veszélyeztetjük a magyarságot és az államot. (Ellenmondások.) Soha a román népnek semmiféle tettével nem lehet azt bizonyitani, mintha a hazának romlására tört volna. (Ellenmondások.)

1907. április 6.

Manojlovics János [...] Mi, t. képviselõház, nemcsak nem ellenezzük a magyar nyelv tanítását, sõt ellenkezõleg, szeretjük, ha népünk megtanul magyarul. A mi népünk pl. oly helyen, a hol más nemzetiségek is laknak, elsajátítja azok nyelvét s nem szokatlan, hogy írni olvasni nem tudó földmives 3—4 nyelvet beszél; megtanulja nem az iskolában, hanem az élet iskolájában.
[...] Ara legyen az iskola is a nép segítségére a nyelv elsajátításában, de a nyelvtanulás ne legyen akadálya az általános elemi ismeretek elsajátításának. Jelen törvényjavaslat következményeképen azonban én népünk szellemi hátramaradottságát, pozitív tudásának csökkenését látom és azt, hogy népünk ekkép korlátoltabb gondolatait nemcsak magyar nyelven nem fogja tudni szabatosan kifejezni, hanem egyetlenegy nyelven sem.
metódus. Mi a magyar nyelv megtanulása felé irányzott törekvést nem ellenezzük, de igenis ellenezzük azt, hogy a magyar nyelv megtanulása mint eredmény, a nem állami népiskolák létének conditio sine qua non-ja legyen. Annyi tantárgy mellett, a melyek magukban véve is a gyermekek túlterheltsége folytán vagy redukálandók lennének, vagy a modern államok mintájára hat évrõl nyolczra lennének megosztandók, még azt is megkövetelni az elemi iskolától, hogy egy nyelvre tökéletesen megtanítsa a gyermekeket, nem egyéb, mint oly feltételhez kötni a nem állami iskoláknak létét, a melynek õk megfelelni nem képesek, szóval, ez is gróf Csáky szavai szerint: az államosításnak egy burkolt neme.
Mindez csak azért történik, mert önök abban a tévhitben vannak, hogy a hazaszeretetnek terjesztése csakis a magyar nyelv terjesztésével érhetõ el, hogy a magyar nyelvnek terjesztése, térfoglalása egyúttal a magyar állameszmének is térfoglalása, hogy hazafi csak oly magyar állampolgár lehet, a Id magyarul beszél. [...]
Leitner Adolf: T. ház ! Goldis t. képviselõtársam azt a szemrehányást tette a nem nemzetiségi képviselõknek, hogy rendszerint olcsó dicsõséget akarnak szerezni azzal, hogy folyton támadják a nemzetiségeket. Hát én igazán sávesen kerülném el a vitákat, azonban én ugy találom, hogy a mai viszonyok között, a midõn a nemzetiségek mindig olyan nagyon élére állitj ák ezt a kérdést, úgyszólván kötelessége mindenkinek, a ki felszólal, hogy ezen kérdésben is kifejezze álláspontját és megmondja nézetét. (Helyeslés a baloldalon.) Az õ ellenzésük a javaslattal szemben nézetem szerint egyedül és kizárólag azon alapszik, hogy õk tartanak attól, hogy e törvényjavaslat a magyar nyelv intenzivebb tanítását fogja maga után vonni. A többi kérdések, a melyeket õk felhoznak, csak dekoráczióképen, mellékesen érintik a dolgot. A mi nekik fáj, az tisztán az, hogy félnek a magyar nyelv hatékonyabb tanításától. (Felkiáltások a nemzetiségiek fadjain : Dehogy fáj !) 


Én, t. ház, bármennyire nehezemre esik, kénytelen vagyok kimondani, hogy az általam nemzetiségi képviselõtársaim részérõl észlelt ez a jelenség engem azért érint olyan nagyon szomorúan, mert ez mindinkább meggyõzõdésemmé érlelte azt a hitet, hogy az õ idegenkedésük a magyar nyelvtõl azonos a magyar állameszmétõl való idegenkedéssel. (Felkiáltások a nemzetiségiek fadjain : Nem igaz !)
Nagyon sokszor történnek itt olyan nyilatkozatok, a melyek valósággal Magyarország megfenyegetését tartalmazzák, ugy hogy gondolkozóba esik az ember és azt kérdezi, hogy hát ha nekem valakivel közös házam van, hogyan fenyegethetem meg õt azzal, hogy felgyújtom a házat. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.)

[...] Popovics György : Mi koaleált nemzetiségi képviselõk küzdünk népeink javáért és iparkodunk önöket, t. képviselõtársaim, meggyõzni, hogy ügyünk igaz és igazságos is. Lehet, hogy egyelõre semmiféle eredményt nem érünk el, de azért ügyünk még nem veszett el, mert jönni kell egy jobb kornak, melyben az igazság hazánkban is gyõzni fog, valamint mindig gyõzött a világtörténelemben. Lehet az is, hogy ez a küzdelem még sokáig fog tartani és sok ártatlan áldozatot fog követelni, de lehet az is, hogy e küzdelemben még sok köny és, Isten ments, vér is fog folyni, míg az igazság gyõz.
Sümegi Vilmos: Szóval: fenyeget. Megfenyegeti a magyar nemzetet.
Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk
I Halljuk !) A képviselõ ur ugy állította fel a kérdést, hogy lehetséges az, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadtatik, vér is fog folyni.
Popovics György: Nem ! Nem ! (Zaj.) Mást mondtam.
Elnök: Ne méltóztassék ily állításokat itt megkoczkáztatni, mert meg nem engedhetem, hogy a törvényjavaslat el vagy el nem fogadásának következményeirõl ily fenyegetõ szavak hangozzanak itt el. (Zaj.)
Popovics György : Méltóságos elnök ur, eszemben sincs valakit fenyegetni, az nem is természetem és nem is volna értelme.
Elnök : De nem is lehet megengedni.
Popovics György: Azt mondtam : lehet, hogy ez a küzdelem még sokáig fog tartani, (Zaj.) hogy még sok köny és, Isten ments, én nem óhajtom, de talán vér is fog folyni. De mindez nem tõlünk függ, hanem az ország mindenkori kormányától és különösen a magyar államférfiak bölcseségétõl és elõrelátásától fog függni. (Mozgás.)
Elnök: Tökéletesen igy értettem az imént is a t. képviselõ urat. Másként ezt magyarázni nem lehet, mint ugy, hogy ha e törvényjavaslat elfogadtatik, akkor, bár nem kívánja, de megtörténhetik, hogy vér fog folyni e miatt. Engedelmet kérek, azt meg nem engedhetem, hogy itt ily fenyegetés elhangozzék. Rendreutasítom a képviselõ urat. (Elénk helyeslés.)

1907. április 8.

Vajda Sándor : Mi nem vagyunk ebben a kényelmes helyzetben. Nekünk nap-nap után érvényesítenünk kell a létért való nehéz küzdelemben ugy egyéni, mint nemzeti tulajdonságainkat; nehéz, keserû harczban keU erõnket edzenünk. És kérdem, ha majd évtizedek múlva folytatódni fog ez a harcz a magyarság és a nemzetiségiek között : lesz-e köszönet a jelenleg tárgyalás alatt lévõ törvényjavaslatban, vagy sem ? Én azt hiszem, akkor, a mikor erre a nagy harczra kerül a sor, épen ennek a törvényjavaslatnak fogja köszönhetni a magyarság, ha nem lesz annyira edzve és elõkészítve a küzdelemre, mint a mennyire edzett és elõkészített lesz a mi népünk. (Mozgás.)
[...] Nem szeretek senkit sem támadni, de nem jó, ha az ember üvegházban lakik és a szomszédját kritizálja, hogy kõvel dobálózzék. Ha nem lett volna olyan nagy a kivándorlás tõlünk, kérdés, nem lett-e volna nálunk is akkora gyúanyag, mint Romániában ? És egyrõl biztosithatom a t. képviselõházat, hogy Romániában vannak oly államférfiak és van oly generáczió, a mely meg fogja teremteni a jövõ nagy Romániát. . . (Zaj.)
Szász József: Miért nem megy oda ?
Vajda Sándor ... az által, hogy deinokráczia tekintetében vetélykedni fog bármely liberális országgal, (Zaj.) mig a mi országunk akkor is elmaradottságban fog leiedzeni, mint a középkorban. 

1907. április 9.

Pop Cs. István : Ne csodálkozzék a t. képviselõház azon, hogy sokan szólunk ehhez az ügyhöz. Tekintsék csak meg a régi naplókat és megtalálják, hogy még a hetvenes években is, mikor sokkal kisebb jelentõségû törvényrõl volt szó, mindenki, a ki a nemzetiségiek közül az ellenzéken volt, hosszasan védte álláspontját, sõt azok a románok, a kik a kormánypárton foglaltak helyet, a legnagyobb nyugalommal, majdnem minden tételnél felszólaltak és megnyugtató nyilatkozatokat kaptak. Pedig akkor csak arról volt szó, hogy a magyar nyelvet, mint tantárgyat bevezették a népiskolába és nem volt meg az, a mit most a bizottság szigoritani akar és szigorított, hogy annak a népiskolába járó gyereknek magyar nyelven nem saját szükségleteinek megfelelõleg kell beszélnie, hanem tökéletesen kell magyarul tudnia. 



[...] önök tudják, hogy milyen szegények vagyunk minden vonalon, különösen Erdélyben ; ujjaikon számlálhatják meg azokat a vagyonos román embereket, a kik egy jóravaló itteni kereskedõvel vagyon tekintetében versenyezhetnének. És ennek daczára talán nincsen széles Magyarországon olyan faj, a mely annyit áldozna a kultúrának, mint épen a román. (Zaj.) Ez a faj évszázadok óta teljesiti ezt a nagy kulturális missziót és egyetlenegy konkrét eset sem merült fel, a mely igazolná a hazafiatlanság vádját. És ha ez így van, akkor ezzel a kulturális munkájával megérdemelte azt, hogy az állam legalább három-négy évig elõlegezze a bizalmat, a mig organikus törvénynyel véglegesen rendezzük közolrtatásügyünket. A román nép ma 3500 népiskolát tart fenn és áldoz erre a czélra évenként 2 millió koronát.
Trefort Ágost, a nagy soviniszta az 1861 május 22-iki országgyûlésen ezeket mondotta (olvassa) : »Bocsánatot kérek, ha felszólalásom kiindulási pontjául egy, a tárgytól talán távolfekvõ eszmét használok: a státus-mindenhatóság eszméjét.* Ezt melegen ajánlom a mélyen t. közoktatásügyi miniszter ur szives figyelmébe.
»Ezen eszme kútforrása legnagyobbrészt a politikai bajoknak a kontinensen; mert ezen eszmébõl fejlõdött ki azon nézet, miszerint az adminisztrácziónak mindenbe avatkoznia kell akként, hogy az az embert születésénél megragadja és a sírig üldözi, magáról azt tartván, hogy õ az egyedük üdvözítõ. Sola administratio salvifica. E tan apostolai a Szent István koronája országaiban irgalmatlanul, experimentáltak s nehéz meghatározni, vájjon mûtételeiknél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a fõszerepet. Viszont a mi a többi Magyarország területén élõ népfajokat illeti — én azok fejlõdését nemzetiségi irányban nem akarom akadályozni, mert valamint a nemzetiségek elnyomatása a szabadsággal össze nem fér, ugy rossz és czélttévesztõ politika. Szerbek, oláhok, németek, szlávok és rutének vigyék saját municzipális ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolákban azon nyelvet, a mely nekik tetszik. En a nemzetiségek bensõ kifejlõdését ugy kívánom tiszteletben tartani, mint a vallást, mibe avatkozni a státusnak joga nincs«
[...] Mi a jelen törvényjavaslattal megtámadva látjuk anyanyelvünket ós autonómiánkat. Még nem találkozott széles e világon pedagógus, a ki azt mondotta volna, hogy az elemi népiskolákban a tudás elsõ ismereteit másképen lehetne tanítani, mint az anyanyelven. [...]

1907. április 10.

Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Nagyon röviden óhajtok szólni a javaslatról, mert hiszen tulaj donképen teljesen letarolt mezõ elõtt állunk. A mi a javaslatban kifogásolni való volt, azt az elõttem beszélt szónokok elmondották, a mi jó volt, azt kiemelték. A javaslatot én pártom nevében elfogadom, (Helyeslés.) elfogadom pedig különösen azért, mert tulaj donképeni fõczélját, a nem állami tanitók anyagi helyzetének javítását eléri, és a valláserkölcsi nevelést határozottan biztosítja. Ez a vita meggyõzött bennünket arról, hogy Magyarországon tulaj donképen milyen végtelen nehéz azon a téren, a mely akár a vaUást, akár az oktatást érinti, olyan törvényjavaslatot alkotni, (Ugy van !) a mely egy sereg ellenkezõ érdeket ne érintene. [...]



Es a mennyiben ezen törvényjavaslat ellen aggályaink vannak — és nem tagadhatjuk el, hogy vannak aggályaink — azok tulaj donképen két fõcsoportra oszlanak. Az egyik csoportba az tartozik, a mit a financziális téren való szûkmarkuságnak szabad talán nevezni, a nélkül, hogy erõsebb kifejezést akarnék használni; a másik szempont pedig az, a mely a felekezetek autonómikus jogkörét érinti. Mert nem tartom sérelemnek azt, a mit a nemzetiségiek felpanaszolnak. Mert ha a magyar nyelv terjesztésének és a magyarság szupremácziájának bármiképen is meg tudjuk adni az alaj>ját, akkor hajlandók vagyunk az emiitett sérelmeket elszenvedni, hajlandók vagyunk mindannyian áldozatokat hozni azért a nagy eszméért, a melyet a nemzetiségi képviselõk elutasitanak.
T. ház! Ez- a törvényjavaslat nem magyarosit valami erõsen. Nem tesz mást, mint, hogy a legkisebb jogos magyar igényeket a legszûkebb mértékben megvalósítani törekszik. (Igaz! TJgy van!) Mert hiszen az kétségtelen dolog, hogy a nemzetiségeknek a legprimitívebb kötelességük azzal az állammal szemben, a melyben kultúrájukat ezer esztendõn át sértetlenül megóvták, a melyben ily hosszú idõn át soha egyetlenegy falut erõszakkal meg nem magyarosítottak : hálájuknak azt a minimális részét róni le, hogy gyermekeik saját nemzetiségi anyanyelvükön kivül tanulják meg az ország nyelvét is. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat nem zárja ki a nemzetiségiek anyanyelvének érvényesülését, ós önöknek csak hasznukra fog válni, — hasznára a nemzetiségi ajkú népnek is — ha megtanulnak magyarul.Én attól félek, t. ház, hogy csupán olyan szempontok vezetnek itt egynéhány urat, hogy õk lehessenek jövõre is kizárólagos vezetõi és barátai a nemzetiségi népnek, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) hogy ahhoz a néphez a magyar ember, a ki csak magyarul tudna velük beszélni, ne férkõzhessek, s ne mutathassa meg neki, hogy ez a haza édes hazájuk nekik is, nemcsak minekünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) [...]
Bethlen István: A mi a román nemzetiségi kérdést illeti, legyen szabad érintenem — legalább röviden — azon okot is, a mely ezt elõidézte. Meggyõzõdésem szerint elsõ és fõoka ennek a román független királyság kialakulása. (Mozgás a baloldalon.) A mikor mi a nemzetiségi törvényt megalkottuk, és azelõtt is, a román királyság két fejedelemségre oszlott, a mely fejedelemségek török fenhatóság alatt állottak és három európai nagyhatalom állandó küzdõteréül szolgáltak. 1866-ban — tehát körülbelül azon idõben, mikor mi a nemzetiségi kérdéssel intenzive kezdtünk foglalkozni — választották meg a jelenlegi királyt fejedelemmé, a ki képes volt nemzete függetlenségét kivívni és képes volt a munka terén is Romániát számottevõ állammá növelni. Elképzelhetetlen az a lélektani hatás, a melyet ez az egy tény hazai románjaink lelkében elõidézni képes volt. (Halljuk ! Halljuk !) 


Bethlen István. László Fülöp festménye

A román királyság születése napján megszûnt románjaink lelkében a hit és az a meggyõzõdés, hogy a magyar liberális törvényeknek az életben való alkalmazása, esetleg ezeknek alkotmányos, parlamentáris utón liberális irányban való reformja: nemzetiségüknek elérhetõ legfõbb biztositéka volna. A magyar haza értéke csökkent szemükben a mellett az államkép mellett, a melyet a független Románia tárt eléjük, a hol a nemzetnek nem kel] megelégednie a jogok egy részletével, hanem a hol megvan a jogok teljessége, sõt ennél több : a hatalom teljessége is. [...]Abban a mértékben, a hogyan emelkedett ennek a független Romániának presztizse a hazai románok szemében, abban a mértékben hagytak õk fel a nemzetiségi politikával és tértek át egy más politikára, a mely ma a magyar fajjal szemben agresszív jellegû, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) és elsõsorban is arra törekszik, hogy az ország keleti részén elõször társadalmilag, azután kuíturailag és ha lehet, nyelvileg is egy egységes területet alkosson, (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) hogy errõl a területrõl minden más elemet, fõleg a magyart kiszorítson, kipusztítson, hogy ezen terület azután, egy kedvezõ alkalomkor, a független román királysággal veszély nélkül egyesíthetõ legyen.
[...] : A szomszéd román állam álmodozói a román királyság határainak kitolásáról álmodoznak a Tiszáig. A román királyságban Erdély elfoglalására vonatkozólag a Tiszáig plánumokat csinálnalí. Ez elvitázhatatlan tény, a mit egyszerû tagadással megdönteni nem lehet. Romániából e tervre pénzzel és röpiratokkal készítik elõ a világot.* »Mi a mi czélunk — t. i. a bent lévõ románokra czéloz — mi a teendõnk '? Támogatni a román államot az ideál megtestesitési munkájában. A munka fel van osztva, õk künn, mi benn. Rágni a magyar alkotmányosság fájának kérge alatt, mint a féreg : megtámadni az ép fát. Mi bizton rághatunk, mert a fakéreg megóv minden bajtól. Majd egyszer megõrölvén, ledöntjük tövestõl. Munkánk sikerülni fog, mert sokan vagyunk, sokan pusztítunk abban a fában.«
Bozóky Árpád : Mi pedig szamarak vagyunk.

1907. április 12.

Apponyi Albert : Kezdjük a magyar nyelv tanításán. A magyar nyelv tanításának követelményeivel szemben —• a melyet én res judicata-nak tekintek, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ezt a kötelezettséget nem ez a törvényjavaslat állapította meg, hanem megállapította, miként mindjárt ki fogom fejteni a t. ház elõtt, a magyar törvényhozás az intézkedések egész sorozatával. Mondom, a magyar nyelv tanításának követelményével szemben t. képviselõtársaim egy igen egyszerû, de sokszor igen hatásos módszert követnek. Ez a hatásos módszer abban áll, hogy ha egymásután többen, értelmes és a dologhoztudás egész látszatával felfegyverzett férfiak mint axiómát állítanak valamit, akkor az ötödik-hatodik állitásnál már olyan érzés lepi meg a hallgatóságot, hogy ennek bizony igaznak kell lennie vagy legalább kell hogy legyen benne valami, mert különben ennyi apodikticzitással, ennyi bátorsággal hogy állítanák ?! 



Apponyi Albert. László Fülöp festménye

így szerepelt nemzetiségi t. képviselõtársaim ajakán az az axióma, hogy a többnyelvû tanítás az elemi iskolában pedagógiai nonsens, merénylet a növendékek ellen. Ezt annyiszor ismételték, (Zaj. Halljuk!- Halljuk!) hogy a végén magam is kételkedni kezdtem, nem vagyok-e merénylõ pár százezer nem magyarajku gyermekkel szemben, a kiket én ezen torturának kiteszek? (Derültség.)
De egy kis körültekintés a mûvelt Európában, sõt a magunk hazájában, megnyugtatott engem és nem állottam aztán többé olyan fekete színben önmagam elõtt, mint a hogy eleintén gondoltam. (Derültség.) Itt, régi képviselõtársamnak, Polit Mihálynak akarok egy kis örömet szerezni, (Halljuk! Halljuk!) a ki már régóta odautasit minket, hogy legyen Magyarország egy keleti Svájcz. E tekintetben konczessziókat vagyok hajlandó neki tenni, (Halljuk! Halljuk!) és emlékezetébe idézem, hogy majdnem minden svájczi kantonnak iskolájában a többnyelvûség divik az oktatásban. (Igaz! TJgy van!) Egy adatot akarok különösen kiemelni, (Halljuk! Halljuk!) mert ennek, bár kis területre vonatkozik, nagy az analógiája a mi helyzetünkkel. Divik ugyanis a többnyelvûség az oktatásban nemcsak azon három nyelv között, a melyek Svájczban hivatalos nyelvekül vannak elismerve, a német, íranczia és olasz nyelvek között, de ott van Graubündten kanton, a hol él egy kis faj, a mely nyelvre rokon a mi románainkkal, a ladin faj, annak vannak iskolái, saját nyelvükön fentartott iskolák, de azokban az iskolákban a német nyelvnek, mint a kanton többsége nyelvének oktatása kötelezõvé tétetett kantonális törvénynyel. (Igaz! TJgy van!) íme a merénylõknek már egyik csojtortja áll mellém. (Éljenzés és taps. Mozgás a középen. Halljuk! Halljuk!)
Svédországban és Norvégiában a svédeken és norvégeken kivül vannak még lappok és finnek. Nem beszélek a lappokról, miután tudva lévõ, hogy a kultúrának meglehetõsen alacsony fokán álló nép torz', de beszélek a finnekrõl, akik igen magas nemzeti kultúrával birnak. (Igaz! Ügy van!) Vagy tízezer finn él Svédországban ós ezek külön elõkészitõ tanfolyamon mennek át, hogy azután a tisztán svéd nyelvû iskolákba bejuthassanak és a svéd állami nyelven nyerhessenek oktatást. íme megint, még pedig egy a kultúra magas fokán álló ország, mely merénylõk sorába^ lépett és mellettem ül a vádlottak padján. (Élénk helyeslés.)
Belgiumban 6751 népiskola van. Ezek közül franczia nyelvû 3895, flamand 2783. A franczia tannyelvû 3895 iskola közül 2306 iskolában még a flamand nyelv is taníttatik, pedig ez nem államnyelv Belgiumban. Tehát ime, 2306 iskolával mint merénylõ Belgium is odakerült a vádlottak padjára. (Éljenzés és taps.)
Ha már most a külföldet elhagyjuk és hazai viszonyainkat nézzük, akkor azt fogjak találni, hogy Magyarországnak 14.000 iskolája közt van tisztán magyar nyelvû 7285, tisztán más, t. i. nem magyar, de egy-tannyelvû iskola van 3234. (Felkiáltások: tíok!) 3542 olyan iskola van ezen kivül, a mely a gyermekekkel szemben elköveti azt a butító merényletet, hogy állami kényszer nélkül, tisztán pedagógiai indokokból vagy — nem tudom — talán öngyilkossági hajlamokból, (Derültség) vagy merénylési perverzitásból több tannyelvet tanit. (Éljenzés és taps.)
T. képviselõház! így nézünk ki ezzel az axiómával, a mely szerint az anyanyelv mellett még egy más nyelvnek a tanitása az iskolában merényletet képez a gyermek értelmisége ellen. [...] : Mennyire igazam volt abban a feltevésemben, mely szerint a törvényjavaslatnak legkeményebb bírálói azt valószínûleg el nem olvasták, vagy legalább figyelemmel el nem olvasták, — minek is olvassanak el valamit, a mirõl az ítélet már elõre készen volt ('Derültség.) — annak bizonyítékául itt van Popovics képviselõtársam, a ki feljajdult, hogy hány tantárgyat fog kelleni magyarul tanulni, a polgári jogok és kötelességek ismeretét, a hazai földrajzot és a hazai történelmet.
Én nem tartanám szerencsétlenségnek, hogy ha ezek a tantárgyak csakugyan magyaml adatnának elõ, de a törvényjavaslatban ez nincs benne. (Derültség.) Csak az van benne, hogy a miniszter által kiadott tanterv szerint tanitandók, általa jóváhagyott tankönyv szerint, (Mozgás a középen.) és az indokolásban benne van, hogy ebben a tantervben szándékozom intézkedni, mire nézve ? Arra nézve, hogy ezeknek a tárgyaknak elõadása. a magyar nyelvismeret megerõsítésére is szolgáljon ; hogy ezek a tantárgyak kizárólag magyar nyelven adassanak elõ, az a törvényjavaslatban nincs benne, és a mi a törvényjavaslatban nincs benne, arra alapította t. képviselõtársam felszólalását.
A témára még visszatérünk.

 

Szólj hozzá!

Címkék: bethlen istván nyelvismeret 1907 Apponyi Albert Vasile Goldis Aurel Vlad Stefan Cicio-pop Justh Gyula Katus László Meczner Béla Manojlovics János Leitner Adolf Alexandru Vaida-Voevod Simonyi-Semadam Sándor Gheorghe Popovici Jancsó Benedek Trefort Ágoston

Revizionista emlékmű

2020.02.25. 15:26 Deak Tamas

 

A Nemzet Vértanuinak 1918-1919 emlékműnek csak nem hagynak békét, az egyik legfüggetlenebb hírportál egyik alapítója nemrég épp revizionista emlékműnek nevezte. De vajon mit lehet revideálni?
Hollán Sándor államtitkár az 1916-os koronázási filmen
Hollán Sándor államtitkárt 1919. április 22-én lőtték a Dunába a Lánchídon. A Lenin-fiúknak még nem volt meg a kellő tapasztalata mint későbbi nyilas testvérkéiknek, a két holttest a híd láncain fennakadt, úgy kellett a Dunába bökdösni.
Egyébként a koronázási film jópár részvevőjének sem jutott sokkal jobb sors. Tisza István sorsa közismert, de lássunk másokat is:
Frentiu püspök 1952-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg.

Radu Demeter vagy Demetriu Radu püspök pontosan egy évvel és 11 hónappal később a nevezetes gyulafehérvári gyűlésen kezdeményezi Erdély Romániához csatlakozását. Három évvel 11 hónappal és 10 nappal később pedig felrobbantják a fél bukaresti parlamenttel együtt.
Miklósi István püspököt három évvel előbb, postán feladott pokolgéppel próbálták felrobbantani. Dehát 1913 még a boldog békeidők korszaka, térjünk vissza 1919-be, Csornára.
Így emlékezik az egyik túlélő, Marton Pál csendőrőrmester, a Csendőrségi Lapok 1931 február 10-i számában:
[...]Június 8-án bántalmazásomat még embertelenebbül és még kegyetlenebbül megismételték. Azt akarták kivenni belőlem, hogy az ellenforradalom kitörése napján mit beszéltem telefonon gróf Cziráky Józseffel. Később azzal akartak reámijeszteni, hogy a postáskisasszonyok mar beismerték, hogy én és Pajer Cziraky gréffal be- szélgettiink, de én, természetesen, ennek dacára is ta- gadlam.
Ezután egy Kolárt nevű vádbiztos elé vezettek engem és néhai Glaczer Ferenc tartalékos százados urat. Kolárt hivatalos formaságokat utánozva, kijelentette, hogy aznap délután mindkettőnket fel fognak akasztani. A halálos ,ítétet" kihirdetése után két-két vöröskatona kísért vissza, de már nem a községi fogdába, hanem a csornai prépostság tulajdonát képező ököristállóba. A vöröskatonák nem motoztak meg az elfogatásom alkal- mával s ezért egy töltött pisztolyom még nálam maradt. Gondolkoztam, hogy lelőjem-e vele a kísérőimet, de aztán kilátástalannak találtam a dolgot, hogy majd a kivégzés alkalmával fogom megkísérelni magamat a pisztollyal ki- szabadítani, vagy pedig, ha az nem lenne lehetséges. agyonlövöm magamat vele, mielőtt felakasztanának.
Aznap 15 óra tájban megjelent a siralomházzá ala- kított ököristállóban Szamuelly Tibor, a vörös főhóhér, pribékjei társaságában s azt kérdezte tőlem, hogy mit beszéltem az ellenforradalom napján Pintér Pál kapuvári járásőrmesterrel ? Én azt feleltem, hogy semmit. Erre ő megfenyegetett, hogy ha a lábamnál fogva felköttet majd az istálló padlására, akkor mit fogok mondani? Azt frleltem, hogy akkor is azt, amit most. Sarkonfordult és otthagyott. Kiment az istálló elé, széket tétetett ma- gának a trágyadomb mellé s mégegyszer maga elé ve- zettette az . elítélteket" s megkezdette mégegyszer az ,íté- letek" kihirdetését. Néhai Glaczer Ferenc tartalékos szá- zados urat hatodmagával halálra ítélte, többünket rövidebb-hosszabb fegyházra. Én 25 évi fegyhazat kaptam.
A halálraítélteket Szamuelly a pribékjeivel aznap 16—17 óra között a templom előtt levő fákra felakasztatta.
Hogy mi szorulhat revízióra, az talán már sokak számára egyre világosabb.

Szólj hozzá!

Címkék: 1919 Takács Ferenc Tanácsköztársaság Csorna Németh Lajos Szamuely Tibor Németh Gyula Hollán Sándor Demetriu Radu Miklósi István Marton Pál Glaser Ferenc Pozsgay Bálint Ákots Gyula Löffler Lajos Tarcsay István

Széles társadalmi

2020.01.20. 15:33 Deak Tamas

Nem segít - sõt kifejezetten ront - a történetírói megítélésen bárminemû érzelem kinyilvánítása, de néha nem tehetünk mást.
A baloldali társadalomkritikai folyóirat, amelynek fõszerkesztõje az ELTE professor emeritusa (ez a cím nem automatikus, az egyetemnek kell adnia) a Tanácsköztársasággal foglalkozó számában az írások  "nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi kísérletet a maga korában, hanem felvázolják [...] széles értelmiségi és társadalmi hátterét."
Segítsünk mi is a folyóirat által említett úgynevezett neohorthysta történetírásnak, és illusztráljuk néhány halotti anyakönyvvel az említett hátteret.
Tapolca, Szabó Jánosné, halál oka: elvérzés vetélés után - hasbarúgták a viselõs asszonyt a hõs kommunisták. Kerékjártó Kálmán direktóriumi elnök túszokat szedett. õket székely katonák szabadították ki egynapos fogság után.


Entzbruder Dezsõ két áldozatáról, Drimmel Máriáról és Buczolich Jánosról már írtunk. Nem árt felidézni emléküket : kiderült, hogy gyilkosukhoz a minden szempontból jobb sorsa érdemes Baranyi Ferenc verset írt. Lássunk egy részletet belõle : "
Ne lõj a zongoristára/
elég, ha a kezét töröd./
Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!/
Csak a kezét, hogy bukjon fel/
a billentyûsoron!/[...]
Semmi, ami ripityává zenghetné/
az eszmélet tétova elõremozdulásának/
nyúlós rettegésbõl kövesült, néma torlaszait!"   Entzbruder halálának körülményei tisztázatlanok, bizonyos, hogy fehérek ölték meg, a kommunista hagyomány szerint kalapáccsal összetörve a kezét.
Lehessen a történetíró ennyire szubjektív: ha igaz volt a kalapácsozás - a két ártatlan gyerek véréért legalább ennyi jár.

Páhi, az 1911-ben született Hejszán Ferenc "ellenforradalmár". Neve rajta van a megosztó emlékmûvön.


Eger, az 1910-ben született Prókai Erzsébet.


Rácalmás. 22 és 17 éves áldozatok.

Solt. Huszonéves egyszerû parasztok az áldozatok.


Solt. A húszéves Szabó József után még a 161-es számig sorjáznak az áldozatok. 


 Szelevény. A 17 éves Varga Nándor az áldozat.


Szekszárd. A halott az 1909-ben született Klézl Julianna. Fejlövés.

Szerintünk a kérdéskör illusztrálásához ennyi épp elég volt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1919 Eger Szekszárd Szabó József Tapolca Rácalmás Tanácsköztársaság Baranyi Ferenc Solt Drimmel Mária Szabó Jánosné Kerékjártó Kálmán Entzbruder Dezsõ Buczolich Jánosr Páhi Hejszán Ferenc Prókai Erzsébet Szelevény Varga Nándor Klézl Julianna