Az állítólagos agresszív magyarosítási folyamatokkal (amelyek jórészt a cseh és román propagandisták képzeletének szüleményei) már foglalkoztunk, és foglalkozunk. Az Akadémiai értesítő, 1921. évfolyamában van ez a cikk, amely ugyanúgy nem igényel semmilyen hozzáadott kommentárt, mint a többi ilyen írás.
|
|
Népünk nyelvismerete.
|
(Kivonat Kovács Alajos 1. tagnak 1921. évi január hó 10-én tartott székfoglalójából.)
A nyelvismeretnek leginkább olyan államokban van nagyobb jelentősége, a hol a lakosok különböző anyanyelvűek ezért az állami, társadalmi és gazdasági életben fokozottabb mértékben merül fel egy közvetítő nyelv szüksége. Minthogy nálunk a történeti Magyarországon a magyaron kívül 13 kisebb-nagyobb nemzetiség lakik, a nyelvismeretnek különös jelentősége van, mert ez teszi lehetővé az egyes nemzetiségeknek egymással való érintkezését, de egyúttal ez teszi érthetővé is azt, hogy az egyes szomszédos, sőt legtöbb helyütt községenkint összekeveredett nemzetiségek hogyan tudtak békességben megférni egymás mellett századokon keresztül. Ha a győztes hatalmak a békét az igazságosság és méltányosság érzetével kötötték volna meg, úgy bizonyára mérlegelték volna a magyarság történeti jogán kétségtelen számbeli, kulturális és gazdasági fölényén kívül azt az egységesítő erőt is, a mely abban van, hogy a lakosságnak nagy része anyanyelvén kívül egy más nyelven is beszél, a mi a nemzetiségi széttagoltságnak hátrányait kiküszöböli a nemzetiségi kérdés méregfogát kiszedi.
Magyarország népének nyelvismeretéről 1880 óta valamennyi népszámlálásunk beszámol, de csak az 1910. évi népszámlálás aknázta ki teljesen a nyelvismeretre vonatkozó gazdag statisztikai anyagot.
A legutolsó népszámlálás szerint a magyarságnak majdnem 80%-a csakis magyarul beszél. Ezt az arányszámot az egynyelvüség tekintetében csak az oláhok és ruthének haladják meg, ellenben a horvátoknál a csak anyanyelvükön tudók aránya leszáll 52%-i'a, a németeknél 47%-ra. A magyarok közül aránylag kevesebben beszélnek más nyelven, mint a nemzetiségek közül, az absolut számot tekintve azonban a helyzet az, hogy több mint 2 millió magyar ember tud más nyelven is, ellenben a nemzetiségek közül majdnem 1.900,000 tud magyarul. Ez az adat magában is élénk czáfolata annak az ellenségeink részéről gyakran hangoztatott vádnak, hogy a magyar hivatalos statisztika a magyarság számát azzal szaporította, hogy a magyarul tudó nemzetiségeket magyar anyanyelvüeknek vette. Megczáfolja különben ezt az is, hogy a magyar anyanyelvűek között a csak anyanyelvükön beszélők aránya 1880 óta alig mutat változást, holott, ha ez a vád megállana, az arányszámnak egyik népszámlálásról a másikra rohamosan esni kellene.
A magyarok közül a legtöbben tudnak németül (12 6%), tótul már. csak a magyarságnak 5 -5%-a, oláhul 4%-a beszél. A német nyelv nagy elterjedtségét a magyarság között magyarázza az, hogy a németség van legjobban elkeveredve a magyarsággal, továbbá a városokban, középiskolákban a katonaságnál leginkább a német nyelvet volt alkalma a magyarságnak elsajátítania. Ezenkívül a német nyelv még jórészt a kereskedelemnek közvetítő nyelve így különösen a zsidóság körében van nagyon elterjedve ; a 700,000 magyar anyanyelvű zsidó közül majdnem 400,000 németül is beszél. A keresztény magyarságnak már csak 9%-a tud németül, a mi azonban még mindig jóval magasabb arány, mint a többi hazai nyelveken beszélőké.
A magyarság ott, a hol más nemzetiségűek között mint kisebbség él, mindenütt nagy mértékben birja a nemzetiségi többség nyelvét, sőt a legtöbb esetben nagyobb mértékben, mint az illető nemzetiségek a magyart, a mi szintén eléggé jellemzi a magyarság liberális felfogását a nyelvkérdésben. Az is fontos megállapítása népszámlálásunknak, hogy a nemzetiségi vidékeken élő falusi magyar értelmiségnek (papoknak, tanítóknak, jegyzőknek) csak elenyésző csekély hányada olyan, a ki a magyaron kívül más nyelvet nem beszél. Ebből kitűnik viszont annak a vádnak az alaptalansága, hogy a falu népének vezetésére hivatott értelmiség nagy része nem érti a lakosság nyelvét. Ez a vád már csak azért sem lehet igaz, mert a mint tudjuk, a falusi értelmiség túlnyomó többsége magából a falusi népből s így az illető nemzetiségből kerül ki.
A nem magyar ajkúak közül viszonylagosan a németek közül tudnak a legtöbben magyarul, majdnem 40%, a horvátok közül 81%, a tótok közül 21%, a szerbek közül 17%, a ruthének közül 14%, az oláhok közül 13% beszél magyarul. Kétségtelen, hogy az egyes nemzetiségek közül aránylag többen tudnak magyarul, mint viszont a magyarok közül az illető nemzetiségi nyelven, de ha az absolut számokat hasonlítjuk össze, kiderül, hogy a hatás kölcsönösen majdnem egyenlő, mert az élet egyformán terjeszti a magyarok között a nemzetiségi nyelveket hogy a magyar nyelvnek a legnagyobb az érintkezése az egyes nemzetiségi nyelvekkel, azért minden nemzetiségből magyarul tudnak legtöbben, ellenben a nemzetiségi nyelveknek egymásra való hatása igen csekély, csupán a német nyelvnek van nagyobb elterjedése a horvátok között (23%) és az oláh nyelvnek a németek között (13'l"o), a mit a nyugatmagyarországi horvátoknak a németek között és az erdélyi és délvidéki németeknek az oláhok között való elszórtsága eléggé megmagyaráz.
Az egyes nyelvek általános elterjedtsége a következő : magyarul tud a lakosságnak 64'2%-a, németíil 18'9°„-a, tótul 14'6%-a, oláhul 20'3%-a ; horvát szerb nyelven mái' csak 5'9%-a, ruthénul csak 31%-a beszél. A magyar nyelvet tehát többen beszélik, mint a többi öt legelterjedtebb nyelvet együttvéve.
Az utolsó népszámlálás kimutatta a franczia, angol és az olasz nyelv ismeretét is. Francziául majdnem 100,000, olaszul 62,000, angolul 54,000 lakos tudott. Az olaszul tudók több mint fele természetesen Fiúméra esik, mig a francziául és angolul tudóknak jó része a fővárosban találtatott. Az utóbbiak a városokon kívül falusi községekben is akadtak nagyobb számmal, olyan helyeken tudniillik, a hol nagyobb számmal vannak Amerikát megjárt emberek.
A nyelvismeretnek kor szerint részletezett adatai azt mutatják, hogy a nyelvismeretet elsősorban az élet terjeszti. A magvarok közül pl. legtöbben beszélnek idegen nyelveket 30 és 50 év között. A nemzetiségek közül ugyan magyarul az ismétlő tanköteles korban (12—15) tudnak legtöbben, de ez csak a magyar nyelv utóbbi időben történt intensivebb tanításának az eredménye a férfiaknál nem is mutatkozik ilyen kifejezetten, kik az életben többet forgolódnak inkább az életben sajátítják el a magyar nyelvet. Ezt szintén szépen be lehet igazolni statisztikai adatokkal. A férfiak nyelvismerete általában is sokkal nagyobb, mint a nőké, így a nem magyar anyanyelvű férfiaknak 26'3%-a, a nőknek ellenben csak 18'9 0 0-a beszél magyarul, ez is bizonyíték a mellett, hogy a nyelvet elsősorban a gazdasági élet forgalma terjeszti és nem az iskola, a hol még a lányok és fiúk egyforma nyelvismerettel bírnak
Kétségtelen, hogy a nyelvismeretre vonatkozó statisztikánk eddig elsősorban a magyar nyelv pontos elterjedésének megállapítására fordította figyelmét. Ezek az adatok arról a közismert tényről számolnak be, hogy a magyar nyelv nemcsak állandó, hanem fokozatosan erősbödő tendentiával terjed a nem magyar ajkúak között, úgy hogy újabb időben már a magyarul nem tudók absolut száma is erősen csökken. Ezzel szemben azonban megállapítható viszont az, hogy a magyarok között is a nemzetiségek között a magyar nyelv ismeretét. Mint jelentékenyen növekszik a nemzetiségi nyelveken beszélők száma, nemcsak a nemzetiségek egy részének beolvadása következtében, a mi csak kis hányadát teszi a növekvésnek, hanem inkább annak következtében, hogy a mind sűrűbbé váló keveredés folytán a magyarság is fokozatosan megtanulja a nemzetiségek nyelvét.
A magyar nyelv ismeretére vonatkozó adatoknak nagy jelentőségük van azért is, mert megmutatják azt, hogy ha a történeti Magyarországon nincs is meg a nyelvi egység, de van egy évtizedről évtizedre fokozatosan erősbödő kapocs, a magyar nyelv általános elterjedése. Az a nyers szám ugyanis, a mely a magyar nyelvtudást jelzi, nem fejezi ki teljes mértékben azt az erőt, a melyet ez az összekötő kapocs képvisel, mert hiszon az összes népességben ott vannak az egészen apró gyermekek és a teljesen elaggottak is, a kikre nézve nem nagy jelentőségű az, hogy értik-e vagy nem az állam hivatalos nyelvét. Ha csak a 12 évén felüli népességet vesszük, már is 66 -4°/o-ra megy fel a magyarul tudók aránya, az iskolából éppen kikerült korcsoportokban pedig a 70%-ot is meghaladja. Elsősorban fontos az, hogy a férfiaknak különösen az írni-olvasni tudó férfiaknak hányad része beszéli az államnyelvet. Itt az arányszám a felnőtt férfiaknál már 7'57% az intelligensebb és a gazdasági életben jelentékenyebb szerepet játszó foglalkozási és társadalmi •csoportokban pedig még jóval magasabbra rúg (85—98%). 1910 óta nagy mértékben terjedhetett a magyar nyelv, különösen a világháborúban bevonult katonák között, a mit igazol az, hogy az '1917. év végi felvétel szerint a fronton volt katonák közül már 85% volt a magyarul tudó, az írni-olvasni tudók közül meg éppen 89%. Ha Magyarországot meghagyták volna teljes egységében, a magyar nyelv minden mesterkedés és eröszakolás nélkül néhány évtized alatt annyira általánossá vált volna Magyarországon, hogy ezzel a nemzetiségi kérdés önmagától megszűnt volna. Nálunk is ugyanaz történt és történt volna ezentúl is, a mi a szerencsésebb nyugateurópai országokban már régebben megtörtént, vagy — jóval előrehaladottabb állapotban — még most is folyik. Azokból a szórványos adatokból, a melyekkel a nyugateurópai államokra vonatkozólag rendelkezünk, ugyanaz a tanulság látszik, mint a mi adatainkból, hogy az államnyelv ott is rohamosan foglal tért, azzal a lényeges különbséggel, hogy a míg nálunk a magyar nyelv terjed ugyan a nemzetiségek között, de maguknak a nemzetiségeknek birtokállománya alig változik, addig pl. Nagy-Britanniában és Írországban a kelta nyelveken beszélőknek száma is rohamosan szorul vissza az angol nyelv terjedése elöl. Még érdekesebb Belgium példája, a hol a franczia kisebbséggel ílainand többség áll szemben, de hivatalos nyelv a franczia ennek minden téren való erőltetésével elérik azt, hogy a franczia nyelv sokkal jobban terjed a flamandok közt, mint megfordítva.
Minden állam igyekszik tehát az uralkodó nemzetiség nyelvét terjeszteni, Magyarországnak is megvolt ehhez a joga, éppen olyan mértékben, mint más nemzeti államoknak, annál is inkább, mert Magyarország már kialakulásának első idejétől ugyanazokkal a határokkal birt, mint ma s mai nemzetiségeinek legnagyobb része csak később vándorolt be Magyarország területére. Magyarország a XV. század végén már elérte azt az egységesülési folyamatot, a mit akkoráig a nyugateurópai államok, ha a török uralom be nem következik, Magyarországnak ma alig van több nemzetisége, mint Angolországnak vagy Francziaországnak. A mi Magyarországban az utolsó évtizedekben folyt, az csak egy erősen megszakított folyamatnak sokkal nehezebb viszonyok közt való folytatódása, mert míg a régi világban a nyelvterjesztés hosszabb-rövidebb idő alatt teljes beolvasztáshoz vezetett, addig ma a nyelv terjesztésének sokkal több eszköz áll ugyan rendelkezésére, de a nyelv megtanulása csak ritka esetben jár az eredeti nemzetiségnek is megváltozásával. A magyar nemzetiségi politikának modern vÍ3zonyok között nem is lehetett czélja az, hogy a nemzetiségeket nyelvüktől megfossza, a mint hogy ez nem is történt meg, hanem csak az, hogy a magyar nyelvet, mint az állam mint a gazdasági és kulturális élet nyelvét minél szélesebb körben terjessze hogy így idegen nyelvű polgárainak is megadja az egyéni boldogulás feltételeit. Hogy azután magán a magyar nyelv ismeretén kívül a magyar anyanyelvűek száma is sokkal nagyobb számmal növekedett, mint a többi nemzetiségeké, azt a magyarság nem az állam erőszakos politikájának, hanem azon szerencsés körülmények összetalálkozásának köszönhette, a melyek egyenkint és összevéve mind a magyarság fejlődésének javára szolgáltak. Ez a következetes térfoglalás, a mely a magyarság javára népszámlálásról népszámlálásra mutatkozik, ejtette tévedésbe nemzetiségi viszonyainkkal csak futólagosan foglalkozókat ez adta meg az okot annak a vádnak megalapozására is, hogy a magyarság erőszakosan terjeszti nyelvét a nemzetiségek rovására, holott itt egy századok óta tartó természetes folyamattal állunk szemben, a melyet időnkint megállítani, vagy meglassítani lehet, de teljesen megakasztani még akkor sem, ha Magyarország egyes részei közé mesterséges határvonalakat húznak.
|
Népünk nyelvismerete avagy az erőszakos magyarosítás
2016.05.06. 10:04 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum magyarosítás nyelvismeret 1921 Akadémia Kovács Alajos
Meglepő szemle
2016.05.04. 13:58 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: 1940 bécsi döntés Kolozsvár Richard C. Partridge Dimitar Bratanov
Cigányrendeletek
2016.04.12. 16:39 Deak Tamas
A vándorcigányok szinte kerek évszázadnyi idõ alatt jelentettek súlyos közbiztonsági problémát. Beazonosíthatatlanságuk, többtíz fõs létszámuk állandó kockázati tényezõ volt a az - akkor még - sûrûn lakott tanyák lakóinak. A kóborcigányokkal kapcsolatos rendelkezésekbõl elõszeretettel idézik a lentebb található 1916-os rendeletet, viszont az utána következõ kettõt már kevésbé.
|
Azokból egyértelmûen kiderül az államhatalom kétségbeesett kísérletezgetése a letelepítésükre - ami nem járt sikerrel, a kóborcigányok életformáját gyakorlatilag csak a szovjet hadsereg szünteti meg.
|
Pedig a letelepítés sikere nagyon nagy pozitív, mindmáig tartó hatásokat eredményezett volna - mint láthatjuk, cigányokból akár csendõrtisztek is lehettek ...
|
A m. kir. belügyminisztér- 15000-1916. B. M. számú körrendeletének kivonata. Tárg y: Cigányok eltiltása a szokásos kóborlástól. 1. §. Kóborcigánynak kell tekinteni mindazt a cigányt, aki nem tudja beigazolni, hogy rendes lakóhelye van. 3. §. A kóborcigányok tartózkodási helyéül kijelölt község elöljárósága, vagy a Városi hatóság köteles az odakísért kóborcigányok elhelye- zésérõl, élelmezésérõl és ellenõrzésérõl - szükség esetén a csendõrõrs vagy a m. kir. rendõrség megfelelõ megerõsítésével - gondoskodni. A községi elöljáróság a csendõrõrs megerõsítése végett az illetékes hatóság- hoz fordul. A község elöljárósága kóborcigányoknak megtörtént elõ- állításáról [odakísérésérõl], a további intézkedések megtétele végett, a járási tõszolgabírót haladéktalanul értesíti. A községi elöljáróság [rendörhatóság) az odakísért kóborcigányok- tól igazoló okmányaikat, értéktárgyaikat, fegyvereiket vagy fegyverül használható tárgyaikat, vonóállataikat és járómûveiket - elismervény mellett - elveszi és õrizetbe helyezi. A kóborcigányok vonóállatait az elhelyezésüktõl távolabb esõ, elkülönített helyen kell további intézkedésig õrizet alatt tartani. Állataikat, különösen lovaikat sürgõsen szigorú állatorvosi vizsgálat alá kell venni. Lovat, öszvért vagy szamarat kóborcigány csak különösen indokolt esetben és csak az elsõfokú rendõrhatóság engedélyével szerezhet és azokra szóló marhalevelet kóborcigány nevére csak rendõrhatósági enge- dély alapján szabad kiállítani vagy átírni. 11. §. Köteles a községi elöljáróság (városi hatóság] minden olyan nyilvántartott cigánynak (férfinak, nõnek), aki tizenkettedik életévét be töltötte, nevére szóló és személyleírását is tartalmazó cigányigazolványt díjtalanul kiállítani. Ezt az igazolványt a nyilvántartott cigány köteles gondosan megõrizni és állandóan magánál hordani, ha pedig elvesztené, helyette haladék- talanul másodlatot kérni. 12. Magánosok kóborcigányt igazolvány nélkül semminõ munkára sem alkalmazhatnak. Minden nyilvántartott cigányt csak annak a községnek határában szabad munkára alkalmazni, melynek területére szóló hatállyal igazolványát kiállították. Más község határában a nyilvántartott cigány csak hatósági rendeletre vagy engedély alapján vállalhat munkát és alkalmazható munkára. Rendõrközegek ellenõrzése céljából a nyilvántartott cigánytól igazol- ványának felmutatását bármikor követelhetik. 13. §. A községi elöljáróság vagy a rendõrhatóság engedélye nélkül Ha a tartózkodási helyéül kijelölt község nem volna kipuhatolható, õt újra nyilvántartásba kell venni, összeírási ívén és nyilvántartó lapján azonban feltûnõ módon fel kell jegyezni, hogy ismeretlen helyen már egyszer nyilvántartásba volt véve. A m. kir. belügyminisztér- 2 5 70 0/1 928. B. LI. szárnu kötrendeletének kivonata. T á r g y: A kóborcigányok hatékonyabb megrendszabályozása és újabb adatgy ûj tés elrendelése. 1. A rendõrhatóságnak kötelességévé teszem, hogy az országban tartózkodó kóborcigányok felkutatása iránt a szükséges intézkedéseket hatóságuk területén haladéktalanul tegyék meg. Ezeket az intézkedéseket a szükséghez képest idõnként meg kell ismételni. 2. A kóborló cigányokat, akár munkakerülésbõl üzik a vándorlást, akár munkakeresés vagy valamely foglalkozás címe alatt teszik azt, kötelesek a közbiztonsági szervek, bárhol találják is õket, azonnal feltartóztatni és fegyveres kísérettel a legközelebbi rendõrhatósághoz elõállítani. 3. Kóborló cigányok és hasonló elbírálás alá esõ más elemek csoportjainak az ország határán való belépését vagy egyenkint beszivárgását nbárhol kíséreljék is meg azt - feltétlenül meg kell akadályozni. A határõrizet kijátszásával az ország területére bejutott ily csopor- tokat, ha a határhoz közel kerülnek kézre, rövid úton fegyveres kísé- rettel lehetõleg ugyanezen az úton kell az országból eltávolítani, amelyen bejöttek. A határtól távolabb esõ helyen feltartóztatott ily csoportok tagjaival szemben, ha magyar állampolgárságuk nincs kellõen igazolva, a szükséges egészségügyi és büntetõintézkedések megtétele és végrehaj- tása után ki kell az ország területérõl utasítani és haladéktalanul kitoloncoltatni. Ha pedig a kóborlás miatt elõállított cigányok vagy más személyek itteni illetõségi vagy lakóhelye kétségtelenül megállapítható, a rendõr- hatóság a toloncszabályzat alapján kíséret mellett illetõségi vagy l akóhelyükre való toloncolásukat köteles elrendelni. 6. A rendõrhatóságoknak és közbiztonsági szerveknek köz- és állategészségügyi szempontból különös gondot kell fordítaniok arra is, hogy a kóborcigányrok vagy más kóborló csoportok a vásároknak még csak a közelébe se juthassanak. Budapesten, 1928. évi június hó 23-án. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1 41. 1 13-1931. K. M. számú körrendelete. T á r g y: Cigányok részére vándoripari és házalási engedély kiadása. A cigányok kóborlásával járó közbiztonsági szempontból jelentõs veszélyekre való tekintettel s hogy a kóborcigányok letelepedését célzó rendelkezések által elérhetõ eredmény ne kisebbíttessék, kívánatos, hogy a letelepült cigányok vándoripari és házalási tevékenysége bizonyos korlátok közé szoríttassék. Ennélfogva miheztartás, továbbá az I. fokú iparhatóságok megfelelõ utasítása végett a következõket közlöm Címmel: 1.' Cigányok részére a jövõben vándoripari és házalási engedély csupán annak a vármegyei törvényhatóságnak területére korlátozva adható meg, amely tõrvényhatóság területén az illetõnek rendes lakóhelye van. Önként értetõdik, hogy ha a vándoripari vagy házalási engedélyt kérelmezõ cigány törvényhatósági joggal felruházott városban lakik, a vándoripari vagy házalási engedély, - amennyiben az említett tevékenység a város területén meg van engedve - a város területére s egyben azon vármegyei törvényhatóság területére is vonatkozik, amely vármegyében az illetõ város fekszik. 2. A vándoripari vagy házalási engedéllyel rendelkezõ cigányok foglalkozásuk gyakorlása közben csupán egyedül járhatnak, segédet még a házaló cigányok sem tarthatnak, családtagiaikat nem vihetik magukkal és foglalkozásuk gyakorlása céljából járómüvet nem használhatnak. Egyben felhívom Cím figyelmét a vándoripar és a házalás gyakorlása és az említett engedélyek meghosszabbítása tekintetében közbiztonsági szempontokból figyelembe jövõ azoknak a következményeknek szigorú érvényesítésére is, amelyeknek a már ezidõszerint fennálló rendelkezések értelmében érvényt kell szerezni. Budapesten, 1931. évi április hó 27-én. A m. kír. belügymíníszter v 192304-4931. B. M. számú körrendelete, T á r g y: Cigányok vándoríparí és házalási engedélye. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr 141113/1931. K. M. sz, kör- tendeletével a cigányok vándoripari és házalási tevékenységének olyan korlátokat szabott, melyek alkalmasak arra, hogy a jövõben egyes cigány- családoknak és csoportoknak ily jogosítványokra alapított és a közrend szempontjából aggályos kóborlását lehetetlenné tegyék. Felhívom Címedet, hogy az alárendelt hatóságoknak és közegeknek tegye szigorú kötelességévé az említett rendeletben foglaltaknak ellenõrzését s utasítsa azokat, hogy ha a tiltott kóborláson ért cigányoknál vándorípari, vagy házalási engedélyt találnak, azt tõlük minden esetben vonják be, továbbítsák a kiállító hatósághoz s javasolják ott az engedély visszavonását. l, Budapesten, 1931. évi augusztus hó 24-én. |
Szólj hozzá!
Címkék: dokumentum cigány 1928 1916 1931 kóborcigányok
Mi az oka, hogy a' Külföldiek, és Hazánkban lakó Idegenek többnyire balul Ítélnek a Magyar Nemzetről
2016.04.06. 16:20 Deak Tamas
Tudományos Gyűjtemény 7. évfolyam, 1823, 9. szám. Semmilyen egyéb kommentár nem szükséges.
Mi az oka, hogy a' Külföldiek, és Hazánkban lakó Idegenek többnyire balul Ítélnek a Magyar Nemzetről.
Mikor derűi fel a' Magyarnak az idegen becsmelésektöl , ócsárlásoktól tiszta ege? miiior szűnnek meg azon alacsony vádak , rágalmazások, mellyekkel Nemzetünket olly gyakra«^ olly méltatlanul érdeklik az Idegenek? mikor, oszlanak szét a' Küiiöldieknek Felölünk való ba3 vélekedéseik ? mikor fogják ök méltónak tartani a' Magyart 5 hogy ötét a' csinosabb , 's mí-» veitebb Nemzetek' sorába helyhezlessék? Régi időtől fogva tartanak ezek az előítéletek, 's meddig fognak még Nemzetünk' rövidségére tartani ; előre nem láthatni. Nem olly közönséges ugyan a' vád, hogy nem találtatnának Kül* földön is Magyarnak pártfogói, 's becsülöi , mert a' Külföldieknél is , ezen tárgy' tekéntetében , vágynák előítéletek nélkül , igazat szerető férfiak * kik valamint kinek kinek a' Nemzetek közül, megadják a' magáét érdeme szerént$ úgy a' Magyartól sem tagadják el az igaz nemzeti érdemet, mint hibáit is öszénte kimondják, mellyeket észrevettek. Előítéletektől szabad , a* józan ész' világánál vi'sgálják ők a* Magyart úgy; mint más Nemzeteket, mellyekre vi'sgálódásaik terjeszkednek. Ezek ellen nincs semmi panaszom, mert: az érdemet érdemnek, a' hibát hibának vallani kell otthon úgy ; mint Külföldön. És egy Rüllöldi , a' ki igazán, teljes mivoltában esmér egy Nemzetet, éles ésszel, és nem rosz szívvel bir, azt tartom: olly tökéletes ítéletet tehet egy Nemzet' hibáiról, mint egy nyílt eszű Hazafi, de kit gyakran a* Haza' szeretete 5 Nemzete eránt való tisztelete, annyira el ragadnak ; hogy a' hibákat , csak hunt szemmel nézi el.
Melly kevés számmal mindazáltal , legyenek azok a* ííülfÖldiek , kik az érdem pontjából esmérnék a' Magyart, bizonyítják írásaik, mellyekben nem sok vigasztalót lehet olvasni a* Magyarokról. Mikép' Ítéljen Magyar Nemzetről a' többi Népek' serege ; leginkább pór nép , arra a' mindennapi tapasztalás eléggé tanít bennünket; hogy rosszul. Ennek közönségesen véve , rosz a' vélekedése Magyarról , ú^y; mintha Katekizmusban tanulná a' bal ítéleteket Nemzetünkről. A' mi pedig legsajnossabban érdekel , az : hogy azok az idegenek legigazságtalanabbak eráuta , kik Hazája kebelébe letelepedtek. Ide jönnek hozzánk üres kézzel, egy hát-bútyorral, befogadjuk őket, kipihenik magokat, megtetszik nekik az élés módja, torkig tömik magokat; az áldott föld* adományival , meggazdagodnak , polgárokká , társainké lesznek , és mi a' köszönet mind ezekért ? az : hogy gyalázatokat halmoznak szegény fejünkre , morognak polgári szerkeztetésünk ellen ; mellynek oltalma alatt vágynák, mellynek javaival élnek, ócsárolják szokásainkat, gúnyolják, nevetilt rendtartásainkat ; mellyeknek czélját által nem látják. A'mi Nyelvünk nekik durva ;melíyböl tíz szót nem értenek, a* mi Levegőnk egészségtelen ; mellvben jobban még is érzik magokat, jobb egésséggel bírnak, mint mikor hozzáült vártdorlottak. A' mi Országunk kellemetlen puszta tartomány; mellynek vidékeit csak onnan esmérik , hogy keresztül futottak az Ország' némelly részein, vagy legfeljebb vásári útakból esméretessek elöltök annak tájéki Egy magyar parasztnál nincsen ostobább, nyomorultabb ember, a' Világ hátán; az ő szemük előtt, egy al-földi Csikós, vadabb az ő gondolkodások' módja szerént, ámbár mi ember evő népnél , szóval : a' Magyar egy idomtalan , faragatlan , vad Nemzet, mellynél csak imitt amott 'a' Míveltségnek jelei pislognak; mellyeket ők gyújtottak, lllven többnyire a' beszedjek, hozzánk költözött Idegeneknek. Nem czélom azokat vbesiédemmel érdekelni , a' kiket vitézség , tudó-dornány , pnlg-ári érdemek, művészi ipafkodás, sok jeles lettek, nemes szív, és az új Hazához való háládatosság annyira lekötöttek 5 hogyannak hasznos, megbecsülhetetlen polgár' tagjaivá lettek , hanem azokról szóllok a' háladatlan Pribékekről, kik megfelejtkezvén azon kötelességökröl ; mellyel tartoznak az őket befogadó Ország' Népéhez , azt szüntelen becsmérlik. Forduljon meg az ember a' nagy Házaknai, a* közönséges helyeken , jelenjen meg ámbár mi féle társaságokban , utazzon a' merre akar 5 gyalázó beszédeket hall mindenütt, minden órában, főkép' a' népessebb Városainkban. Ereszkedjék az ember egy Idegennel a' beszélgetésbe, első gondja ennek értésére adni a* Magyarnak$ melly csekély vélekedéssel legyen Nemzetünkről. Tudatlansággal, idom talár) sággal vádolja a' Nemzetet, azt állítgatván 5 hogy a' Magyarnak szüksége van Külföldre , a' honnan nemessebb csemetéjét szedhesse. Illyés száz sértésekkel tellyes beszédet hallani nem ritkaság.
Mi ennek az oka? sok, igen sok, melly résszerént bennünk 5 résszerént más kútfőben veszi eredetét. Erről szóllani^ nem az én dol* gom, csak mennyire magunk okozzuk a* helytelen beszédeket; arról röviden értekezni tárgyúl vettem. Sokan jó szándékjokkal állanak elö az illyes esetekben ; én is. S reménylem , kéméllést érdemelni fogok, ha, nem az igaz néző pontból, szemlélem a' dolgot.
Az én véleményem tehát ez: hogy a' kis* sebbítö beszedeknek önnön magunk okai vagyunk annyiban 5 a' mennyiben keveset vélek gondolni látszatunk. Mivel csendes vérrel halgatjuk azokat $ kik minket kissebbílenek , gyaláznak , nem czáfoljuk rágalmazásaikat , sött gyakran helybe hadjuU fullánkos sértődéseiket, 's mintegy tapsolunk nekik halgatásurtkaf ; ka a' Nemzet ellen szabadon kikelnek. Ok ezt félénkségnek , gyávaságnak magyarázván, szemtelenebbek 's pajkossabbak lesznek, és okkal; mert a' kissebbítést hideg vérrel el szenvedni ; nemes szívhez nem fér, valamint, mást pajkosságból ingerelni; nem a' nemes szív tulajdona. Látnák ők, hogy mi az ö beszédjeikre érzéketlenek nem vagyunk, hogy mi a' csípős mondásokra felelettel készen állunk, látnák; hogy a* Magyart sértegetni, nem olJy könnyű dolog, bizonnyal nem olly szabad féket eresztenének szájoknak. Vágynák némellykor ollyak közöttünk , kiknek helyén van a' szívok , kik jól tudják , miben aljon Országunk dolga, tudva vágynák elöltök azok az akadályok , mellyek a' Nemzet' valódi kifejtödését hátráltatják , esmérik gy.o keressen a' Nemzetet , 's ennél fogva az Illendőségnek sérelme nélkül , megtorkolják az idegen krákogó varnyút , 's tapasztalásból tudom; hogy az illyek jelenlétükben nem merik tátni szájokat a' Nemzet' gyaláztatására. Ott vartyognak tehát csak , hol tudják , hol őket békevei, és ellenmondás nélkül fogják halgatni. Nem vólna tanácsossabb őket minden versengés nélkül bővebben a* Magyarral megesmérkedtelni ? azt, a' mi bennünket érdekel, nekik megmagyarázni , és a' Magyar Nemzet' a' Miveltség' útján hátra-maradá.sának igaz okait, nekik megfejtegetni, hogy a' Nemzetet ne vádolj ák ott, a' hol nem ö a' vétkes P Okét, az előadott alkalmatossággal, az Ország esméretére vezetgetni, 's ha szükséges, röviden értésökre adni, hogy a' Magyar valamint mást bántani nem szerel ; úgy mástól is nem jó néven veszi a' sértéseket? Egy volna ez a' módok kÖzüf, őket jobb úira téríteni, hogy mértékletessebben tatokijának ítélni Magyarokról. Ha fenntebb han* gal beszelnek magokról , el nem kell mellőzni? bogy igen is , sok derék Külföldiek megfordultak nálunk, 's most is forognak köztünk, kik hasznára, díszére voltak Országunknak, kik jó polgárokká lettek , 's derék Hazafiakká, kikről a' Nemzet jól emlékezik, kiket szeret, becsül. Nem tagadja a' Magyar az illyes eseteket soha, háládással viseltetik ahoz, a' ki azt megérdemlette. Nagy lelkű Fejedelmeink, bőven megjutalmazták az ollyakat , kik a' Hazának szolgáltak. Bizonyítják ezt számtalanszor Történetíróink , sok fényes Nemzetségek, 's erösétik a" mindennapi esetek. Nem esett tehát ingyen fáradozások , mellyet a' Haza javára teltek. Deí az illyes esetekből nem lehet támasztani azt avélekedést, mintha a* Magyar úgy szőrűit vólna Külföldre; bogy semmi szépnek, jónak, 's az igaz Míveltségnek útján, magában nein tudna el menni. Abból , hogy sok derék férfiak megjelentek nálunk, kiktől sok jót tanúltunk, nem leket azt következtetni ; mintha ők egyedül lettek volna Tanító-mestereink. Hiszen ez, nem, csak Magyarral történt , rnás Nemzeteknél is így van a' dolog. Egy Nemzet tanítja a' másikat a' maga találmánnyaira ; emez pedig aztat, a' magáéra, Igy volt ez, és lesz mindég. Egyik Nemzet mintegy kölcsön adja némelly jeles embereit a' másiknak -, és azokért más jeleseket kap. Magyarok közül is válalkoztak sokan, kik a' Külföldön derekassan vitézkedtek, nagy tudományokról el híresedtek , müvészkedtek , 's magoknak hírt nevet szerezvén ; Nemzetünk dicsőségére az Idegenek között forogtak: Méltatlan beszédek tehát, hogy a' Magyar csak Külföldnek köszönheti minden Míveltségét. Vitézségével tudta ezeket a' Földeket magáévá tenni; Nevének dicsőségét is fenn tarthatja , csak sokan legyenek Magyarok közül , kik azt egész szívvel , igaz lélekkel akarják. De fájdalom! hogy ez nincs úgy , mert vérző szívvel meg Kell vallanunk; hogy sokan, igen sokan vágynák Hazánkfiai közül , pedig ollyak , kik a' Hazának legtöbb , legszebb javaival élnek , 's a' kik , még is a' helyett , hogy tágas tehetségeik szeréut elö mozdítanák azt , a' mi a' Nemzet' miveltetésére szolgálna; inkább akadáloztatják Pzt , kik előtt mind az , a' mi bonni , kevés becsben van, kikben a' Haza'szeretete el aludt.
És igy ez második fö oka annak; hogy az Idegenek alkalmatosságot kapnak Nemzetünkről csekély módon vélekedni. 'Tudva vagyon jól ; mikép' kényeztetik a' gazdagabb Magyar Uraságok, vagyonossabb Polgárok , a' Külföldi embereket , kiknek elég azt mondaniok ; hogy Külföldiek, és mindenfelé két kézzel ragadtatnak, ha egyébb eránt is, semmi jeles tulajdonsággal sem bírnak , tudva vagyon , mi mohon kapnak , főkép' a' mi első rangú Asszonyaink , mind azon, a' mi Külföldi , a' kiknek nincs izükre semmi; a' mi a' magyar kézből jön, a' mi magyar fejből veszi eredetét. Jól esmérik már ezen gyengeségöket a' mi Naggyainknak az Idegenek , bészénlelik magokat külömbféle név alatt a' főbb Házakba, látják; hogy a' Magyarnak fele sem az a' kelete : a' mi az övéké, látják ; hogy őket a' Magyarnak mindenütt eleibe teszik, mert: legyen a' Magyar kétszer ollyan ügyes; mint ök, birjon tízszer annyi tudománnyal; mint ök , adja nyilván való jeleit okosságának , bölcs által látásának, alkalmaztassa magát az udvarisághoz az illendőséghez ; bár mint akarja, minden iparkodása haszontalan. iEgy idegen bohóskodásival , haszontalan üres csevegésével , csacskaságával , alacsony csapodár hízelkedésével $ többet nyer,.nagyobb becsben tartatík , több tekéntetet szerez magának tmint egy mívelt érzésű Magyar. Megsejdítik ezt hamar az Idegenek , és igen el hitetik magokkal , hogy ök érdemlik meg az elsőséget. Mi következik ebből ? az : hogy a' Külföldiek kénteleníttetnek nem jól Ítélni Nemzetünkről , mellynél az ollyan emberek ; kik nem a' leg, jobb színben esméretesek voltak a' bonniak előtt, annyira kapósak. Más következese ennek az: hogy az illy Jövevények, szerencse próbái lók, semmit sem mulasztanak el, a' mi által magokat szükségessekké tegyék , gyakran a'legalább való eszközökhez nyúlnak ; hogy magokat fenn tartsák. A* magyar Nevet szabadon sértegetik , olajat öntenek a' tűzre , és nevelik azon bal Ítéleteket , mellyekkel teli vágynák sok előkelő Asszonyainknak a' fejők, kik áltáljában azt hiszik ; hogy a' Magyar soha sem olly alkalmatos ámbár mire ; mint egy Külföldi. Zavart ész! esmérni kell a' Magyart gyökeressen, és el oszlik a' bal ítélet.
Mellynek harmadik fö okát teszi az: hogy a* Magyar Nyelv nem abban a' tekéntetben tartatik, mint azt a' Nemzet java kívánná. Ugyan is mikép ítélhet egy hazafiúsággal bíró Külföldi felölünk , ha látja olly kevés becsét Anya nyelvünknek tulajdon Országunkban ; hogy azt a' csínossabb társaságokból is kizárjuk , és egy Külfölditől , ha negyvön esztendeig lakik köztünk ; nem kívánjuk meg, hogy beszéljen magyarúl? mit várhatunk az Idegenektől, ha látják , hogy mi az idegen Nyelvek' megtanúlását cl múlhatatlan szükségesnek tartván ; azoknak a' legszebb , legtöbb időnket szenteljük ? ha mi az idegen nyelveket nem azért tawúljuk$ hogy azoknak segedelmével bővebben a' Tudo-: mányokkal megesmérkedjünk , hanem , a' mini töbnyire megesni szokott ; hogy az által holmi jött ment embereknek kész szolgálatunkat mutassuk, hogy velők beszélhessünk. Jó, hasznot ígérő, dicséretes az első czél, de nem a' második. Nem méltó a' Magyarhoz magát úgy megftlacsoriyttaní ; hqgy azokhoz alkalmaztassa magát, kik kenyeret jönnek hozzá keresni. Tanúlják ök ; az ö nyelvét , nem ö; az övéket. Kimondhatatlan kárára van ez Nemzetünknek : mert ínit mondjak arra, hogy a' Magyar, midőn így neki veti magát az idegen nyelvek' tanúlásán,ak; a' magáéval olly keveset gondol, vagy legalább nem ápolgatja azt úgy; mint illendő, volna nem tellyes tehetsége szerént, el annyira : hogy lia némelly derék szívű, mély belátással bíró, igaz Hazafiúságtól lelkesített Férfiak nem lettek vólna, Js most is nem lennének; a' kik a' magyar nyelv fenn tartásán törekednek , ha az Országl ó-szék annak tanítását nem sürgetné , nem parancsolna ; igen sínlodö állapotban voln^ Nyelvünk. A' csinossabb nevelésű Asszony Nem, nagyobbára nen* tud magyarul , vagy ha tud is; nem akar beszélni, a' rjiagyar nyelv' nfiegveté? sének nyilván való jeleit adja mindenütt. Szóljon az ember egy városi polgár Asszony Szer mélyhez magyar nyelven, azonnal félre húzza száját, fintorgatja orrát, mint ha , jó Isten tudja , mi baja lenne. így kevésre méltóztatják nyelvünket sok első rangú Asszonyságok , mi pedig, ne talán füleiket sértsük, legottan készek vagyunk a' németf nyelvel , és hogy a' nagy Világban jártosságunkat mutassuk; franczia szóval ís elö állunk, vagy olaszúl pergiink. Mi csuda tehát, ha az Idegenek illy rosszúl alkalmazíatott készség-Síik el, tapasztalván j nem tartják szükségesnek, magokat nyelvünk tanulására adni, hanem szinte megkívánják tőlünk, hogy kedvükért tanuljuk meg az ö nyelvüket. Micsoda felfordult dolog ez? hol találjuk ezt, a* Világnak melly Tartományában ? Vessük szemeinket a' legmíveltebb Nemzetekre , é>j a' legidomtalanabbakra , akadunk e' ollyanra ; melly Így gondolkodna, melly így kész volna magát eltagadni, és az Idegenek kedvének feláldozni? Tegyük fel: egy a' viszontagságoktól üldöztetett Magyar csoport kénteleníttetnék Franczia , Német, Török Tartományokban menedék helyet keresni , 's le is telepedne ott valahol , azután pedig az oda való lakosoktól azt kívánná, hogy ha vele akarnak beszélni; tanuljanak magyarul. Váljon minémü kedvel vennék a' bonniak ezen kívánságot ? nem akarom kimondani , könnyű el gondolni. Nem tehetnénk így mi is ; nem adhatnánk értésükre az Idegeneknek, hogy jó néven vennénk ; ha tanulnák nyelvünket, nem kívánhatnánk méltán az Idegenektől ; hogy szabják magokat szokásainkhoz , nyelvünkhez? csak lelkessen akarnók, bizonyossan tellyesedne igazságos kívánatunk. Akarjuk , mondom akarj uk, és meg lesz, a' mi után sóhajtozunk , de az ollyan gondolkodás módja mellett, a' minémü uralkodik, melly szerint, csudáltatik valaki ; ha nem tud németül , ha francziáúl nem beszél ; nem számláltatik a' esinossabb nevelésű emberek közé, ha magyarul nem tud, vagy nem akar szóllani; fel se veszik, így ugyan soha sem érjük el azt a' nagy «zeit , melly után egy Nemzetnek törekedni kell ; hogy Nemzet maradjon. A' melly Nemzet nem kedveli, nem becsüli Nyelvét; az nem ragaszkodik tulajdon szokásaihoz, hanem az idegenek után kapkod j a' melly Nemzet így cselekszik; az hamar kivetköződik ahból , a' mi neki tulajdona volt , el veszti különösségét, más "Nemzetekkel öszve foly , és oda a' Nemzetisége! Nem a' folyók, nem a' hegyek határozzák a' Nemzeteket egymástól ; hanem a' Nyelv, &' szokások, régen van mondva, és bölcsen.
Hát a' Nevelés miként mozdítja elö a' Magyar nyelvet? Csak nem régen szokásban vólt, tninden előkelő Házokhoz idegen Országokból Nevelöket hozatni , a' mi most is meg van a' Leány Növendékeknél. Ebből az a' különös kár íiáromlik, hogy a' Nevendékek vagy soha sem tanúihatnak magyarúl, vagy ha tudták is Dajkáik oldala mellett a' magyar nyelvet, lassan el felejtik azt, mert nincs gyakorlások. Az idegen Nevelök érdemüknek, nem kötelességüknek tartják , ha megengedik ; hogy Nevendékjeik néha néha magyarúl megszóllamjanak , ha egy két órát egy hétben engednek nekik a' magyar nyelv' tanúlására. De azt , hogy ők magok megtanúlnák ezt a' nyelvet; tellyes lehetetlen megnyerni tolok , én legalább egyet sem esmértem közülök , mind a' két nemből , hogy idegen létére , érdemesnek tartotta vólna Nyelvünket tulajdonává tenni. Micsoda Hazafiakat , és Haza leányokat nevelhetnek az illyes emberek! nagy a' látatja, de nincs köszönet benne. A.' férfi Nevelök még a' deák nyelvet sem tudják gyakran , a' melly nyelven még" is Hazánkban rendszerént tanítatnak a' Tudományok. Miképen segéthetik , igazgathatják tehát az Ifjakat ; ha nyilván való oskolákba járnak ?ha pedig otthon tanitatnak ; kéntelenek a' Szülék ahoz értő Magyart is rendelni fiaik mellé , hogy az Országló-széktöl kiszabott Systema szerént tanítassanak. De már a' Magyar Nevelőnek fele sern az a' becse, az a' jutalma; a' mi az idegené, a' ki addig- hever, és bőrének él , még a' Magyar ielkessen fáradozik , izzad Nevendéiije formáitatásában. Hogy pedig az idegen Nevelő a' tudatlanságát el palástolja , a' kiszabott tudományos tárgyoktól el vonja az Ifjú kedvét; mint oskolás, szükségtelen dolgoktól, és holmi haszontalan tárgyak tanúlásával foglalatoskodtatja az Ifjat, mellyeknek csekély, vagy semmi hasznát nem veszi , sőt gyakran kárát valja. így kell a' Magyarnak, hol Nevendékje' nyakasságával , hol az idegen Nevelőnek alattomos fortéljaival küszködnie. El csigázzák ezek az emberek az Ifjak* gondolkodása módját, megvesztegetik érzéseiket , öszve habarják értelmöket, megutáltatják velők tulajdon Hazájokat , kifeszétik az Ifjak' Caracterét, dibdábságra el vesztegetik velők a' drága időt, és mikor vége van a' Nevelésnek , tudatlanok az Ifjak mindenben, a' mi őket jó Hazafiakká tenne , 's készek a' született Magyarokból ; gondolkodásokra nézve, a' nem Magyarok , a' kuresok, kik el vesztették izlésöket mind az eránt , a' mi Hazai, tapasztalhatni ezt, mind férfi, mind leány Nevendékjeinkben. így el készülve , alig várják azt az időt, mellyben Külföldre a' képzelt Paradicsomba kiszaladhassanak. Jó volna ez, jó, és dicséretre méltó , mert a' Külföld' esméretéböl sok haszon háromolhat Hazánkra , csak hogy az maga módjával , 's rendivel történne meg. El készülnének előbb gyökeressen erre az Ifjak, hogy ne árulják Hazájokról tudatlanságokat , mellyet sem polgári szerkezteidére , sem természeti , sem történeti tekintetére nézve eléggé esmérni nem tanultak, úgy, hogy a' Külföldiek gyakran többet tudnak mondani Országunkról; mint az illyen utazók. Azok a 5 kik eként ntaznak , többnyire gazdagok , mert a Szegényebb sorsúaktól ; kik díszére lehetnének a' Hazának , ez ki nem telik. Az Idegenek pedig megesmérkedvén az ilíyes utazókkal , ekép ítélhetnek: ha illyen a' java; míllyen a' töb"bie P Nincs köszönet tehát benne, hogy utaz-* lak, tudatlanok mentek tíiilföldre, tudatlanok térnek Hazájokba vissza. Legfeljebb tudják megmondani : miként múlatták magokat, .hány Frinék karjai közt olvadoztak , mennyi pénzt fecsérlettek el , micsoda legújjabb szabása volt az Öltözötnek, Parisba lételökkor. Ebből azt lehet következtetni; hogy a' Külföldiek nem a* legjobb oldalról esmérkednek meg velünk, a* mi útazó Urfiaink által. De ez , azoknak rövidé ségök nélkül legyen mondva; kik a* Hazának valódi hasznára, diszére útazásokat tettek, a' \ Haza'javára, szerzett esméreteiket fordították^ kik most is nyers jó emlékezetben vágynak.
Mind ezeket tekéntetbe vévén , mit gondolhatnak felölünk a* Külföldiek , ha azt halják ; hogy nálunk az ollyan Idegenek által neveltetik az Ifjúság, kikre ők ezt soha sem merték volna bízni ? mert: egynéhányat , ha kiveszszük ; micsoda emberek legyenek az idegen Nevelök, elégképen tanít arra a 5 tapasztalás. Mi féle gondolatokkal lehetnek a* Külföldiek nyelvünk eránt, ha tapasztal ják , hogy sokan vágynák fő Rendüekböl , a' kik nem tudnak magyarul ? nem de, azt kell nekik gondolniok: hogy a' mi nyelvünk valami tökélletlen zavarék ? melly a' jobb ízlésű embereknek innyük szerént nem lehet, hogy az ollyan nyelv; mellyen valamit tanúlni nem lehet. Ha pedig jobb itéletr tel vágynák nyelvünk felöl, nem magyarázhatják ennek általunk kevésre becsülését arra: hogy Ne rnzetiségünkel keveset gondolunk P hogy jóként a' feledékeiíység tengerébe merülni sie^ itfink , mellylöl olly számos, olly híres Népek MBI nyeleítettek ? Szomorú kilátás ! es még- is eltol tarthat a' Magyar Nemzet, ha megveti azokat a' veszedelmeket, mellyek ötet fenyege-r tik, és a' mellyek mindenkor természetes következési az el fajúit Nemzeti Caracternek, Több okai is vannak az Idegenektől Magyarok felöl származott vádaknak , és bal Ítéleteknek , mellyeket, a' kiszemeskedni , és gondolkodni szeret; könnyen el találja, a' ki pedig sajnálja az Hlyeknek vi'sgálódásibari fáradságát, ki to-^ íiet róla? ha nem lát olt; a' hol világos van.
Ezek a' vádak , bal Ítéletek el múlnak : ha Nyelvünket minden kigondolható módon, minden tehetségünk szerént gyarapítani, mívelni fogjuk, ha az Idegeneknek értésükre adjuk, hogy jó néven vennénk; ha magyarul tanúinának beszélni, ha nyelvünket közönségesebbé tenni iparkodunk, el nem múlaszlván az idegen nyelvek' tanulását, mellyeknek tagadhatatlan a' hasznok. Ha azon Férfiainkat, Asszonyainkat, a' kikel jelessebb elme, tisztább érzés, neme sebb gondolkodás megkülómböztet ; tiszteletben tartjuk, ha azokat, kik a' Haza javára, díszére, hasznára valamit tesznek, találnak fel; méltó tekéntetben tartani , és őket érdemök szerént megjutalmazni, el nem múlaszlják leg-? inkább azok, a' kiknek tehetségűkben van. Ha azon, a' mi Külföldi, nem olly szerfelett kapunk; hogy tulajdon becsünket el felejtsük. 11a a' méltatlan vádak' hallására érzéketlenek nem leszünk, hanem a' bennünket oesárlóknak minden kéméléssel felelünk, 's őket igazabb gon-> dolkodásra igazítjuk , ha pedig szemtelenebbek ; nyersen is az igazat megmondjuk. Bátor szívvel mondhatjuk azt: hogy a' Magyar jobb vélekedést érdemel j de otet esmérni kell ; hogy az igaz Magyar szereti Hazáját, Nemzetét, 's hív Fejedelméhez , hogy belőle nagy Tudós válik, jó katona, bátor vitéz , bölcs kormányozó, ügyes művész, szorgalmatos kéz-míves, iparkodó gazda, csak alkalmatossága el ne zárattassék. Mert, hogy a' Magyar a' legmélyebb, a* leg el vontabb Tudományokra jeles előmenetellel adja magát, és azokat olly mélyen meréti, mint akár melly Nemzet; bizonyítják azt a' Külföldön is el híresedet Tudóssaink. A' kellemetesebb Tudományokban pedig , melly hatalmas lépésekkel mehet a' Magyar; bizonyságul vannak Nemzetünktől kedvelt , 's a' Külföldiektől is magasztalt Poétáink, Tudva vagyon az is: hogy a' Magyarok közül derék , híres Művészek válalkoztak a' Szép Mezterségeknek minden ágaiban. Miként álja a' Hadakat a* Magyar, tudja a' Világ, bizonyítják ezt halhatatlan emlékezetben élő nagy Hadi Vezérjeink, és a' Magyar Vitézeknek dicsőséges hadi tetteik. Mi bölcsen tudja a' Magyar polgári Alkotmánynak kormányát igazgatni ; erre tanítanak a' Történet' írók, és erösétik ezt, még életben lévő sok érdemes nagy Férfiak. De még ollyak is voltak Magyarok között, kik messze földeken , a Világnak minden részeiben , tulajdon el szántokhói utazásokat tettek, noha a' Magyarnak nem tulajdona ez, mert nincs alkalmatosság reá; hogy távul lévő Tartományokat keressen , nem csalogatja őtet a' tenger ; hogy azontúl is szerencsét vadásszon, Hazájába talál mindent , nincs szüksége vándorlásra. Meg kell mondani az Idegeneknek ; hogy a' Magyar Parasztban , kit ök olly nyomorúlt állatnak vélik; sok jeles tulajdonságok , józan természeti ész vagyon, melly álmélkodásra ragadja gyakran a' Vele beizéílöu Hogy az , ö tolok félig ember-Miképpen lehessen az embernek magát az Égi-háborúban megoltalmazni.
' Tapasztalásként történt , 's történik gyakran , hogy tsekély dolgokon tett észrevételek nagy, 's egyszer'srnind helyes következtetésekre hozták, mostan is hozzák az Ember értelmét, eszét. — így ama híres Természet-vizsgálót Newtont a' gyakor alma esésen végbe vitt vizsgálódás arra határozá , hogy az Egésznek közönséges erejét legjobban magyarázná ; jeles Theoriáját, melly alapja a' Természet, 's a' Tsillag vizsgáló Tudományoknak , megállapítaná; és ezt a' homályos léteit at említett Tudományokban több ezer esztendők el folyása után első napfényre helyheztetné , derítené. Innen lett, hogy ezután igen helyesen minden Világ Alkotmányok (Szisztémák) alkatlatnának, szerződnének, 's formáltatnának. — Nem esmérellenek továbbad a'Tudós' Világ elölt Coluinbus (Colombo) Kristófnak észrevételei a' Világ nagy Tengere mellett, a' meilyektö! fogva egy legnagyobb földünk részének feltalálására vezettetett. így ama setét tömlötzben több esztendeig a' nyomorúsággal vívó, 's küszködő a* pók rnunkálkodásin , 's mozdulásain (mert ez /vala egyedül társa) tett próba-vételei melly nagy Tudományt a' Tudós Világgal megesmértettek , a' melly az idö változásainak megesmérésére tanít bennünket. így végtére más több észrevételek az emberi Nemzetre számtalanszor nek tartatott Csikós, olly természetes ügyességgel bir , a' millyent fél Világon nem találhatni. Foghatóvá kell az Idegeneknek tenni ; ho cry a' Magyar levegő az ember egésségét táplálj:» , hogy — Magyarországban ollyan Vidékek, kellemetes Tájékok vágynák, mellyekhez haso i'ókat nem minden Külföldön találni, szóval ; hogy Magyar ország minden tekéntetben áldott föld , mellyben a' Magyar, Polgári-alkotásának merrfartása , Rendtartásaihoz , szokásaihoz ragaszkodása, mind annak, a' mi Nemzeti, szerelete, és iparkodása által boldogul élhet. De midőn így az Idegenekkel beszélünk ; el ne felejtkezzünk arról : hogy az eggyes embernek, nem szabad megállapodni Tőkéi 1 élesedésének fele útján ; annál kevesebbé szabad ezt tenni , egy egész Nemzetnek. És, ha sokan voltak Nemzetünk közül, kik a' Hazának éltek, és élnek, kikkel Nemzetünk méltán büszkélkedik, még többen is lehetnek; csak akarjuk , mert: a' Magyar alkalmatos mindenre, a' miben fsz emberi ész foglalatosságát találhatja, a' mire az emberi tehetségek kiterjeszkedhetnek. Nincs semmi nagyítás beszédemben , igazak ßzövaim tapasztalásból vannak merítve 5 IPjket mondottam
Kovácsóczy Ádám.