|
Láttuk már, hogy a gonzó "újságírás" "értékeként" hogyan lett Mussolini antifasiszta. A napokban egy újabb gyöngyszem látott napvilágot, amely - noha valóban teljesen beleépült a spanyol köztudatba - pár másodperces elemi logikát igénylő gondolkodás után kideríthető, hogy valótlan. (Az hogy ez a tudat miképp működik, éppen Magyarországról van kevés jogunk bírálni vagy firtatni, hiszen nálunk Kádár János mindmáig a legnépszerűbb történelmi alakok egyike.)
|
|
Az alábbi főcím látott világot a napokban : (a kép szerkesztett, de a lényeget tartalmazza)
|
|
Tehát Franco Hitler iránti szimpátiájából került volna a közép-európai időzónába. Hát, némi szarkazmussal szólva, így van, Hitler pont ilyen típusú ember volt, akit épp ilyen dolgokkal megértőbbé lehetett tenni. (Hejh, ha ezt mindenki tudta volna a vérzivataros időben!)
|
|
Tiszta szerencse, hogy a cikkíró nem tudott az 1940. októberi eléggé balul sikerült hendaye-i találkozóról.
|
|
Magyar Világhíradó, 872.
|
|
Hitler dühösen vonul az órányit késő Caudillo vonata felé.
|
|
Hitler, Eberhardt von Stohrer követ, Franco
|
|
Nem elég, hogy Franco késett, még olyat is tett, ami a Hitlerrel tárgyalók közül más senkinek soha nem sikerült: ő vitte a szót. A képen is látható von Stohrer báró és Ribbentrop visszaemlékezései szerint is dührohamokkal tarkított volt a visszaút, a továbbiakban a spanyolokat Hitler ezen a találkozón a maga részéről "leírta".
|
|
Még jó hogy a cikkíró erről nem tudott, mert tán ezt is beleszőtte volna az óraátállításos csomagba.
|
|
A valóságban természetesen nagyon is nemzetközi és háborús okok szabályozták a negyvenes években többször is lezajlott spanyolországi óraátállításokat. A századfordulón az európai vasúti közlekedést még eléggé megnehezítette a kaotikus időszámításrendszer, többszöri sokszor sikertelen kísérletek történtek az egységesítésre, nem sok sikerrel. Görögország például épp a kevés vasúthálózatára hivatkozva nem akart ezzel a kérdéssel foglalkozni.
|
|
Spanyolországban is többször foglalkoztak a kérdéssel, lássuk a jelen esetben minket érdeklő időszakot. A Boletin de Estado 68-as száma közli az alábbi rendeletet, amely 1940. március 8-án jelent meg:
|
|
A lényeg: a más európai országok időzónájával való összehangolás érdekében 1940. március 16-án 23 órától 60 perccel kell előreállítani az órát, nyári időszámítás formájában. A rendeletet meglehetősen későn adták ki más európai országokhoz képest, például az e történetben fontos szerepet játszó Franciaországban már egy hónappal előbb bevezették. Így tehát Spanyolország (és Franciaország) Greenwhich-hez képest egy órával előbbre járt.
|
|
La Vanguardia, 1940. március 8.
|
| A nyár végére azonban történt egy s más. |
|
A szaggatott vonal egyben a német nyári és a francia nyári időszámítás közti határ is ..
|
| Franciaország eleste után a megszállt zónában bevezették a német nyári időszámítást is, így a német nyári időszámítás plusz kettő, a francia (és a spanyol) időszámítás plusz egy órával járt előbb mint Greenwhich. |
| Természetesen ez az állapot újratermelte a vonatközlekedés problémáját, még nehézkesebbé téve a kettéosztott Franciaországban a közlekedést. |
|
Le Figaro, 1942. március 8. "Ne felejtsék el előreállítani az órát!"
|
| 1942 márciusában a vichyi zónában is a német időszámítás lett hatályos, tehát Spanyolország is változtatott. Május 2-től újabb hatvan perccel előreállították az órákat. |
|
La Vanguardia, 1942. május 8.
|
| Lehet, az egész szóbeszéd kialakulását az idézett lap szalagcíme ihlette: |
|
Hitler és Mussolini megbeszélése Salzburgban
|
| Mellette a fentebb is szereplő hír az óraátállításról |
| |
| Természetesen a háború végén a spanyolok újra a franciák megváltozott időzónájához igazodtak. |
| Ez a történet is - sajnos - jól illusztrálja Borsányi György történészprofesszor megállapítását: "A rémhírek esetében sosem az a fontos, hogy megfelelnek-e a valóságnak, hanem csak az, hogy az emberek elhiszik-e. És ha elhiszik, közvéleményt formáló tényezővé válnak." |
| Kár, hogy a gonzó "újságírás" lényege épp ez. |
Plusz egy óra Hitlerért
2016.12.14. 17:35 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: francia spanyol vasút 1942 nyári időszámítás 1940 Hitler Greenwhich Franco Le Figaro La Vanguardia Boletin de estado Hendaye Magyar Világhíradó Eberhardt von Stohrer
Lex-Apponyi
2016.12.14. 14:05 Deak Tamas
| Pesti Napló, 1899. augusztus 21 |
| A turóci föderalisták. |
| Saját tudósitónktól. — |
| Turóc-Szent-Mártoii, aug. 21. |
| Hogy mi mindent főztek a tót vezérek, cseh vendégeikkel egyetemben a legutóbhi konventikulumaikon, melyeknek a Zsivéna közgyűlése adta meg a cégért, csak lassan-lassan fog kiderülni. Mindamellett azt hiszem, hogy e tanácskozásoknak egyelőre mégis csak a legnevezetesebb szülötte az a momerandum, melyet részletesen kidolgoztak s melyet állítólag az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. E memorandum nem kevesebbet kér, mint a föderalizmust Magyarországon s minthogy a bolondságnak is megvan a maga rendszere : pontozatokba foglalja szépen, hogy miképpen kívánja ezt a gondolatát .megvalósítani. Ä memorandumon egészen megösmerszik a cseh sugalmazók hatása. Kívánják, hogy nyelvterületeJc szerint oszszák fel az ország adminisztrációját, törvénykezését, tanügyét; kívánnak tót minisztert, tót főispánokat, főbirákat. «Diplomáciái nyelvnek» nagylelkűen a magyart választják meg, de amellett minden nyelvterületnek saját színeket követelnek a magyar nemzeti szinek mellé. A kultuszminisztériumba minden nyelvnek saját külön osztályt, mely felügyeljen és vezessen a saját ügyeiben. Aztán saját külön minisztert is minden nemzetiségnek. A részletekre nézve egyelőre csak a tiszta és vegyes tót területekre van kidolgozott tervük. Tót főispánt és tót törvénykezési nyelvet kívánnak például Árva-, Liptó-, Trencsén- és Turócmegyék számára s a tót nyelv jogainak megfelelő érvényesítését a következő kevertnyelvü területeken: Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes. De beszéljen maga helyett a tót memorandumnak erre vonatkozó része. íme a pontozatok : |
| Magyarország diplomáciái nyelve magyar ; ez a kormány, a felsőbb bíróságok nyelve, ezt használják a megyei és az állami hatóságok egymás közt való érintkezésükben, ez reprezentálja Szent István birodalmát kifelé, de a nyelvi Tcerületek belíigyeiben valamennyi országos nyelv egyenjogú. Ez egyenjogúság külső jeléül minden polgár az állam zászlója mellett saját nyelve (?) zászlaját használhatja. (A tót fehér-vörös-kék.) |
| 2. Az egyes nyelvkerületek: megyék, törvényhatóságu városok, községek, első és másodfokú törvényszékek, továbbá állami intézmények úgymint posta, vasút, közép-, szak-, polgári és népiskolák, alsóbb egyházi és világi hivatalok hivatalos nyelve az az országos nyely, mely a kerületben 80 százaléknál többet vall hívének. Ezek a tisztanyelvü kerületek. Az egyes 'kerületekben az a nyelv a hivatalos, melyet a lakosságnak legalább húsz százaléka magáénak vall: ennélfogva az ilyen kerületek hivatalnokai kötelesek birni a kerületükben élő hivatalos nyelveket, vagy a kört nyelvismereteik szerint osztják meg. A hivatalok főnökei ilyen helyeken mindenütt abból a nemzetiségből választandók, mely többségben van, de föltétlenül tudniok kell a többi nyelvet is. Ahol egy nemzetiség csak 5—20 százalékkal van képviselve, legalább egy tisztviselő legyen, ki e nyelvet teljesen bírja. Tolmács segítségével csak ott lehet működni, hol a kérdéses nyelvet a népesség 5 százalékánál kevesebb vallja a magáénak. |
| 3. A nép-, polgári-, szak- és középiskolák tannyelve kerületük hivatalos nyelve, még pedig 80 százalék mellett kizárólagosan, kevert kerületekben arányosan felosztva, vegyesen a tantárgyak szerint. |
| A kerület minden nyelve általánosan kötelező tárgy. |
| A magyar nyelv kötelező valamennyi iskolában, kivéve a népiskola első és második osztályát, ahol pedagógiai szempontból kizárólag az anyanyelven folyik a tanítás. A közoktatásügyi minisztériumban minden nyelvnek saját külön osztálya van, mely felügyel és vezet saját ügyében. |
| 4. Hogy túlkapások egyes nemzetiségek rovására ne essenek, minden nemzetiségnek saját külön minisztere van nyelve védelmére, mely a nyelvügyi törvények és rendeletek pontos végrehajtására felügyel, nemzete érdekeit védi és képviseli a kormánynál, országgyűlésen stb. Statisztikai kimutatás szerint tót főispán alatt tót lenne az adminisztráció, a törvénykezés és a tanítás nyelve Árva-, Liptó-, Tren- csén-, Zólyom- és Turócvármegyékben. Kevert, tót-magyar megyék, hol túlnyomó lévén a tót elem, tót főispán alatt: Bars-, Hont-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros- és Szepes- megyéhben. |
 |
| 17. § Minden iskola és minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősiteni. Ennek a szempontnak az egész tanitásban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tüzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapitott kitételekkel megjelölő magyar nyelvü külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek, és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készitmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi minister a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel és zászlóval, valamint az iskolafentartó hatóság meghallgatásával megállapitandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanitó tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanitása során a gyermekeknek megmagyarázni. |
|
A 1907. évi XXVII. törvénycikk , a Lex Apponyi a leginkább hazugságokkal terhelt történet a XX. századi eleji Magyarországon. A legfőbb bizonyíték erre a .tydzen hetilap fent idézett címlapja: mintha a Lex Apponyi a Benes-dekrétumokkal, a magyarság kollektív büntetésével, vagyonának elkobzásával egyenértékű élmény lenne a Gens Hungarica nemzetiségei számára !
Nos, próbáljunk belemenni a részletekbe, és vizsgáljuk meg, mi is ez valójában. |
| Elsőnek vegyük nagyító alá a törvény eme mondatát, a legérzékenyebb mondatot, amelyre sok rágalom és hazugság épül : |
| 19. § A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni. |
| Természetesen elképzelhető az "ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" logikával felfogható erőszakos asszimilációs kísérletnek az idézett paragrafus, azonban sokkal egyszerűbb ha megismerjük a törvényhez kiadott tantervet, amelyet most teljes terjedelmében közzéteszünk. A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban című dokumentum önmagáért beszél. Pár mondat bőven elég a tartalom egésze jellemzésére: |
| Az elvetett kisded magnak melegségre és világosságra van szüksége, hogy terebélyes fává növekedhessék. Az idegenajkú népiskolai tanuló zsenge lelke a tanítótól várja a nevelésnek azt a melegségét és a tanításnak azt a világosságát, amelynek segítségével a magyar nyelv ismeretét megszerezheti. S ez az új ismeret csak így válik a gyermeknek egész életére szóló kincsévé. Bármilyen nyelven beszéljünk is, valamennyien tagjai vagyunk e hazában az egységes és felbonthatatlan magyar nemzetnek. A magyar nyelv az állam hivatalos nyelve, s közös törvényeinken kívül a legerősebb kapocs, amely bennünket, akik itt egymásra utalva élünk, összetart. Ez tanít meg rá, hogy egymást megértsük, megértsük, megbecsüljük, megszeressük s a haza és a nemzet szolgálatában egyesüljünk. |
Szólj hozzá!
Címkék: szlovák 1907 Benes Apponyi Albert Lex-Apponyi A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban
Villámposzt: dekadens kommunisták
2016.11.14. 20:48 Deak Tamas
Mit szólnánk ahhoz, ha egy kelet-európai kommunista vezér így öltözködne? |
| Pedig az 1950-es Klement Gottwald fényképekben című albumban - amely a Rákosi Mátyás élete képekben című, Nemes János szerkesztette album teljes logikai és strukturális mása - ezt a képet találjuk: |
 |
Szóval nem is egy, de két vezér szmokingban. Nemes János Rákosi Mátyás születésnapja című kötetében Rákosi eleganciája meg sem közelíti a lengyel és cseh vezért. Rákositól balra felesége, Fenya Kornyilova, jobbra Gábor Andor. |
 |
Szólj hozzá!
Címkék: kommunista 1950 Rákosi Mátyás James Stewart Klement Gottwald Boleslaw Bierut
Nincs új a Nap alatt
2016.11.10. 16:21 Deak Tamas
| A most következő értékelések magyarországi lapokban jelentek meg Ronald Reaganről annakidején. Mindennemű hasonlóság napjainkhoz nem a véletlen műve. Ronald Reagan első, országos jelentőségű fellépéssorozatára a Köz- társasági Párt színeiben 1964-ben kerül sor, amikor is az ultrakonzervatív, atombombával fenyegetődző republikánus elnökjelölt, Barry Goldwater érdekében szónokolt. Színészi képességeit ügyesen vetette latba a televíziós műsorokban Goldwater érdekében. Az amerikai nép és a világ szerencséjére Goldwater súlyos vereséget szenvedett a választásokon. A republikánus kampány tulajdonképpeni győztese Ronald Reagan lett, akinek nevét az egész ország megismerte a választási hadjárat során tartott egyik televíziós beszédéből. Avar János néhány jellemző mondatot idéz Reagan híres televíziós beszédéből: „Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hová menekülni, nincs hová elfutni. Vagy megvédjük itt a szabadságot, vagy elveszünk.. J’1 Sajnos ismerős szavak az utóbbi évek amerikai politikai szónoklattárából. [...] „A félelem, hogy elveszthetik, amit szereztek — szüli a konzervativizmust, a bizonytalanság érzését, azt az eltökéltséget, hogy megőrizzék a status quót. S ez nemcsak azokat keríti hatalmába, akik valóban nagy sikert aratnak, mint Ronald Reagan vagy Holmes Tuttle, hanem azokat is, akiknek sikerét csak egy jó munkahely, a saját ház, autó, televíziós készülék és gyermekeik egyetemre küldésének reménye jelzi” — írja a konzervativizmus társadalmi bázisairól Lindsey. Ezek az emberek lelkesen helyeseltek és tapsoltak, amikor Reagan beszédeiben azért ostorozta a washingtoni kormányzatot, mert az túl sok adót szed ki a „dolgozó vállalkozók” zsebéből, át akarja venni az üzleti élet irányítását, „naplopókat” pénzel stb.
Lindsey képe azonban lényeges kiegészítésre is szorul. A „populista konzervatívok”: a kis- és középnagyságú üzletek, vállalkozások tulajdonosai, a farmerek, a háztulajdonosok, a jól fizetett állásaikat féltő fizikai vagy szellemi dolgozók igaz, hogy derékhadát alkották Reagan politikai kampányainak, de korántsem ők voltak a politikai, gazdaságpolitikai irányának meghatározói. A hangadók a „big business” képviselői voltak, a klasszikus értelemben vett konzervatívok, akik már hosszabb ideje nagyobb beleszólást követeltek maguknak és egyáltalán a kaliforniai új tőkés csoportosulásnak az Egyesült Államok vezetésébe. [...] Hivatalos magyar nyelvű életrajza szerint Goldwater veresége után „Reagan kiváló politikai tanácsadók egész kis seregét gyűjtötte maga köré, gyorsított »tanfolyamokat« végzett az amerikai tagállamok politikai életéből és közigazgatásából, 1966-ban pedig bejelentette, hogy jelölteti magát Kalifornia kormányzói posztjára. Vakmerő lépés volt ez egy olyan ember részéről, aki addig még sohasem töltött be közhivatalt, és Reagan- nek persze el kellett viselni a gúnyos viccelődést a politikus jelmezét öltő színészről.”[...] (Pat) Brown ellen. Igaz, hogy Reagan már ekkor sem volt nagyon válogatós a politikai harc módszereit illetően. Brown adminisztrációját például egyszerűen azzal vádolta meg, hogy kifosztotta, kiürítette Kalifornia államkasszáját. [...] 1981 januárjában az elnök és csapata ezzel a riasztó politikai platformmal és misszionáriusi lelkülettel vette át a kormányhatalmat Washingtonban. 3000 új ember: részben tapasztalatlan, részben a hideg- háborús stratégiában nagyon is járatos Reagan-hivő költözött a Fehér Házba, a State Departmentbe és a Pentagonba. Együtt és egyszerre harcot hirdettek — a központi állami költségvetés és mindenekelőtt a költségvetési deficit csökkentéséért, illetve a deficit folyamatos eltüntetéséért; — az adók, különösen a magánvállalkozást sújtó adók csökkentéséért; — az infláció leküzdéséért; — a munkanélküliség csökkentéséért. Ezzel egyidejűleg azonnal 39 milliárd dolláros katonai pótköltségvetést fogadtattak el a Kongresszussal, beindították az új, minden korábbinál nagyobb fegyverkezési hullámot... Az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is némi meglepetéssel érte az amerikai politika és az irányukban tanúsított hangnemváltozás A Die Zeit már 1981 áprilisában „Amerika ismét vezetni akar: Európának hozzá kell szoknia a Washingtonból érkező keményebb hangokhoz” címet adott washingtoni beszámolójának. A tudósító, Marion Dönhoff grófnő, a lap főszerkesztője leírja, hogy „ha valaki ma Európából Washingtonba érkezik, a látottak és tapasztaltak alapján nyugtalanság fogja el, mivel ott ma már megint csak a kelet—nyugati viszony szemüvegén át tudnak nézni, és csupán katonai kategóriákban képesek gondolkodni” Bányász Rezső: Ronald Reagan politikai arcképéhez
Azokban a napokban, amikor a világ békeszerető embereinek százmilliói emlékeztek meg az első atomtragédiáról, az Egyesült Államok elnöke Ronald Reagan még egy szörnyűbb, még egy borzalmasabb fegyvernek, a neutron bomba gyártásának nyitott szabad utat. Reagan elődje J. Carter a világ közvéleményének nyomására röviddel elnöksége lejárta előtt kénytelen volt elhalasztani e szörnyű fegyver gyártását, s az új elnök minden lelkiismeret furdalás nélkül elrendelte ezt. Erre harminchat évvel azután került sor, hogy — augusztus hatodikán vagyis a döntés napján — az amerikaiak ledobták az első atombombát Hirosimára. Reagan parancsát nehéz másként értékelni mint az olyan őrültek döntését, akik figyelmen kívül hagynak minden emberit, mindazt, ami az ember létével illetve nem létével kapcsolatos. Ez év augusztusában a neutronbomba feltalálója egyik nyilatkozatában e fegyverről mint humánus eszközről beszél, amely nem pusztítja el az anyagi értékeket és úgymond „csupán az emberek halnak meg". Az elmúlt évek folyamán, amikor ismeretessé vált az amerikai kormány ilyen irányú szándéka, sok neves tudós, politikus adott annak a véleményének kifejezést, hogy fordított értékű gondolkodásról, a cinizmus legfelsőbb fokáról vagyis olyasmiről van szó, ami csakis a militarizmus szörnyszülötte lehet. Az emberiségnek még eggyel több oka van arra, hogy fokozza a békéért, a nemzetközi enyhülésért folytatott harcát, hogy erőteljesebben lépjen fel mindazokkal szemben, akik semmibe veszik az emberiség béke utáni óhaját.
A Hét, 1981 szeptember 12.
|
 |
| Az iskolai végzettség alapvetően befolyásolta a válaszokat. A 8 általánosnál kevesebbet végzettek 41%-a mondta Reagant győztesnek, a főiskolai, ill. egyetemi végzettséggel rendelkezőknek pedig 91%-a. Az elnök személyére vonatkozó viszonylag magas ismeretszint érezhetően csökkent, amikor ennél „nehezebb" kérdést feltéve arról tudakozódtunk, melyik párt jelöltje volt a megválasztott elnök. Kérdezettjeink 35%-a nem tudott a kérdésre felelni. (A válaszolók 64%-a mondta republikánusnak Reagant, 18% demokratának tartotta, 18% pedig más pártot említett.) Az iskolai végzettség itt is egyértelműen hatott a válaszokra: a 8 általánosnál kevesebbet végzettek 62%-a nem tudott felelni a kérdésre, míg ez az arány az egyetemi végzettségűeknél 15% volt. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél viszonylag magas azok száma, akik más pártot említettek, ami szintén a tájékozottság kisebb fokára utal. jó, mert nem az enyhülés politikáját folytatta.") A válaszok iskolai végzettség szerinti bontása is a tájékoztatási eszközök állásfoglalásának a hiányára utal. A magasabb iskolai végzettségűek csoportjában (ahol az ismeretszint magasabb) Reagant 28%, Cartert 25% tartotta jobbnak. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknél viszont érvényesült a „ha őt választották, biztos ő a jobb" hatása. Ez utóbbi csoportban kétszer annyian mondták Reagant kedvezőbbnek, mint Cartert. Jel-kép 1981/2. Két rossz közül az egyik - Az amerikai elnökválasztás hazai visszhangja
Ez pedig az, hogy a republikánus vetélytársat, a manapság népszerűségének csúcsain levő Ronald Reagant mindenképpen meg kell állítani. De ki állítja meg, és főleg mivel? A demokraták az utóbbi kérdésre — úgy tűnik — az ördög minél rondább képmásának falra festésével válaszolnak. Minthogy igazán szimpatikus alternatívát, tehát vonzó — pláne hihető! — bel- és külpolitikai programot ajánlani nem képesek, kénytelenek az ellenfél pocskondiázásának taktikáját választani. Annál is inkább, mert hát az ördögűző szerepére nincs alkalmasabb „színészük”, mint a népszerűség csúszdáján mostanában soha nem tapasztalt mélységekbe visszásiklott Carter. Az elnökjelölt elnök esélyeit csupán az tartja fenn, hogy az ellenfél sem áll sokkal jobban. A legelfogultabb republikánusok sem állíthatják például, hogy az ő jelöltjük birtokában lenne a legnagyobb tőkés állam vezetéséhez szükséges kiváló kvalitásoknak. Ráadásul Reagan, aki hosszú pályafutása során nem tudott közepes cowboy-szí- nészből tehetséges politikussá válni, alighanem soksok amerikai számára ijesztő szélsőséget képvisel. Külpolitikai eszméi, főleg dühödt fegyverkezési szólamai tetszhetnek azoknak a választópolgároknak, akik még mindig az „Amerika a legerősebb” elvakító bűvöletében élnek, de bizonnyal elgondolkoztatják azokat, akik a mai vészterhes Világpolitikai viszonyok között okkal aggódnak a jövőért, Nem csoda, ha Carter és csapata főleg erre próbál rájátszani. Hiszen aligha hatástalanul mondják, s igazuk is van: ha Reagan elnökké lesz, s külpolitikai ígéreteit megkísérli betartani, az minden eddiginél fenyegetőbb viharokat hozhat a nemzetközi politikában. S nem sok reménye lehet bárkinek arra, hogy egy elnökjelölt, akinek legszűkebb stábjában szinte kivétel nélkül hétpróbás „héják” tevékenykednek, hatalomra kerülése esetén a megrendült enyhülést józan és rugalmas politikával talpra próbálná segíteni. |
 |
|
Népszava, 1980. augusztus 17.
Ronald Reagan szélsőségesen szovjetellenes nézetei, a cowboyfilmek mintájára „jó és rossz fiúk” megmérkőzésé- re leegyszerűsített világképe eleve elriasztotta a külföldet. Amikor pedig a SALT 2 'sommás elvetését és nukleáris fegyverkezési verseny elindítását ígérte, az amerikaiakat is aggasztani kezdte elnökké válásának lehetősége. Carter elnök természetesen rájátszott erre., háborús uszí- tónak nyilvánította vetélytár- sát. A tv-vitában is arról próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy az országot csakis ő mentheti meg attól a háborús kalandtól, sőt, nukleáris katasztrófától, amelybe Reagan belerántaná az Egye sült Államokat és a világot.
|
 |
|
Népszava, 1980. november 2.
Talán ennyi elég is. |
Szólj hozzá!
Címkék: 1987 1980 manipuláció 1986 Népszava Ronald Reagan Bányász Rezső Jel-Kép
