Titus Popovici, aki Strainul-jában megírta a Maniu-gárdisták székelyföldi vérengzését, ezt mondta késobb: "Keseru szemrehányásokban volt részem. - Hogy írhattál ilyesmit, még ha megtörtént is? Nem gondoltál arra, hogy milyen színben tunünk fel,mi, románok?" Száraz György: Egy furcsa könyvrol |
|
|
A mottónak választott kötet az egyik legjobb példája annak, hogy az a siker, amelyet a román politika, diplomácia elért - és amelynek párja nincs az európai történelemben - csak azzal volt lehetséges, amit ok magukért a sacre egoismo nevében megtettek: minden eszközzel. A magyar politika, diplomácia mindmáig ennek a fordítottját muveli, húszfelé figyelve, elvont elvi politizálással minden lehetséges - a kudarc leginkább -, csak eredmény nem.
|
|
A minden eszközzel kifejezés szinte minden európai ország diplomáciai kelléktárában szó szerint értendo. A most következo példát alapmintául is állíthatjuk.
|
|
Említettük már Catherine Horel könyve kapcsán (amelyrol majd szólnunk kell újra hamarosan): addig ne várjunk semmilyen változást a magyarkép bármilyen megjelenésében, amíg törtnészeink több európai nyelven, maguktól nem képesek olyan publikációkat kiadni, amelyek a valós képet mutatják. A román diplomácia ezt már legalább a XIX. század közepe óta tudja: akkor kezdett el például leveleket kapni Romániából egy vidéki orvostanonc, aki hatodrangú önjelölt újságíróként mindenféle radikális cikkeket írogatott. A Romániából érkezo levelekben, amelyeket ez az orvos, bizonyos Georges Clemenceau kapott, volt szó mindenrol: Erdélyrol, magyarokról, keleti latinokról stb.
|
|
Ezt a nemes hagyományt követte a Revue de Transslyvanie 1941-45 között francia (!!) nyelven - ekkor Franciaország megszállt ország, nem tényezo ! - foglalkozott erdélyi kérdésekkel, és majd mint látjuk többször is, sem a félrefordítás, sem a hazudozás nem jelentett különösebb akadályt. Az 1944-es folyamban Victor Jinga tollából jelent meg a Note espace et l'espace de autres címu iromány, amit a korabeli divatos szóhasználattal valószínuleg a A mi életterünk és mások élettere címen lehetne jól fordítani. Szerzonk a 39. oldalon ezeket írja:
|
|
|
|
Plus près de nous, le publiciste magyar Joseph Csetényi a écrit dans le « Pesti Hirlap » du 8 avril 1928: « La base économique faisait défaut à l’ancienne Hongrie. Dans le domaine économique, le Traité de Trianon n’a pas créé une situation nouvelle, mais a consacré des réalités déjà existantes» |
|
Legutoljára Csetényi József magyar publicista írta a Pesti Hírlap 1928. április 8-i számában: "A gazdaság alapjai hiányoztak a régi Magyarországon. Gazdasági tekintetben a trianoni béke nem hozott új helyzetet, mindösszesen szentesítette az addigra eloállt valós helyzetet." |
|
|
|
|
|
Nos, a lapban valóban ott van a cikk, de természetesen nemhogy a mondat, de maga a gondolat is hiányzik az írásból, valószínuleg a lenti jobb kolumnás részlet ihlette a szerzot erre az apró hamisításra. |
|
|
|
|
|
|
|
A teljes cikk elolvasható a két fenti lapra kattintva, azonban mi nem gondoljuk, hogy anno szerzonk végigolvasta volna. Cikkének szellemiségébol kiindulva ugyanis nem ajánlhataná Csetényi cikkét, amely a következo gondolatokkal zárul : |
|
Alkalmazkodni, alkalmazkodni,a magyar életproblémát fel nem ismerni: ez az ami Trianont szülte és ami Trianont fenntartja. Mihelyt az önállóság gondolata. a magyarság hivatásának tudata utat tör. mihelyt a magyar problémák elemi erovel követelik megoldásukat, az alkalmazkodás szellemével együtt meghalt Trianon szelleme és elkövetkezik magyar nemzet gazdasági és politikai feltámadásának korszaka. |