Változó múlt

Drohobycz/Drogobics, városháza 2012-ben nem gondolták volna, hogy a felirat nemsoká más értelmet is nyerhet
A városháza stílusa a - már Teschenbõl ismert - bécsi városházát mintázza : a régi Monarchiában járunk

Szerte Ukrajnában - inkább a nyugati - városokban gyakran találkozhatunk egy rendszerint ballonkabátot viselõ figura szobrával, és a róla elnevezett közterületekkel. Sztepan Andrijovics Bandera személye és története is érdekes szimbóluma lehetne a változó múltnak, és nem véletlen, hogy az összehasonlításokat kedvelõ kurzustörténészek nem szokták említeni.

Sztepan Bandera, Ukrajna hõse. Drogobics/Drohobycz, 2012.
Ezt a címet Viktor Janukovics elnök adományozza neki.

Bandera életútja pontosan ugyanolyan kanyargós mint a huszadik század, amit végigélt. Mostani történetünk szempontjából a legfontosabb idõszak számára 1941-ben következik be, amikor Németország megtámadja a Szovjetuniót. Bandera ekkorra már az Ukrán Nacionalista Mozgalom (a mindimáig létezõ, és egyre ismertebb OUN) vezetõje és kezdi szervezni az Ukrán Felkelõ Hadsereget (UPA).

Dicsõség az UPA-nak! Drohobycz/Drogobics, 2012

Ugyan Banderát 1942-ben koncentrációs táborba küldik, Roman Sukevics vezetésével az UPA tovább gyarapodik (legnagyobb létszáma kb. 100 ezer fõ). Ebben az évben pedig hozzálátnak az ekkor még nemzetiségileg és nyelvileg is sokszínû Ukrajnában (szinte pontosan azon a területen, ahol a mai állam is fekszik) az etnikai tisztogatásnak. Az UPA számlájára írható a frissen elfoglalt nyugat-galíciai, a lengyel Kresy lengyel lakosaiból legalább kétszázezernek elpusztítása, a Kelet-Ukrajnában, a Dnyeszterig egészen õshonos lengyel településszigetek lakosainak elpusztítása - amivel egyébként Sztálin 1936-38-as "mûvét" teljesítik be. A fent említett idõszakban Sztálin legalább hatszázezer, 1939 elõtt is szovjet állampolgárságú lengyelt pusztíttat el. Ugyanígy gyilkolja az UPA a zsidókat is. 

Az UPA késõbb kétfrontos harcot folytat a németek és a szovjetek ellen, a háború után egészen az ötvenes évekig partizánharcot folytatnak a szovjetek és a lengyelek ellen.

Bruno Schulz emléktáblája Drogobicsban.

Most sokan hátra is dõlnek és úgy érzik, hogy kaptak egy kerek történetet. A változó múltban - a valóságban - azonban nincs ilyen.

Sztepan Bandera utca Drogobicsban ...

... mellette Sólem Aléchem utca.

A szerzõ felvételei.

Ha visszaugrunk nem egészen hét évet az idõben, elérkezünk az ukrán nemzet egyik legnagyobb tragédiájához, a Holodomorhoz. Az 1932-33-as években, részben a termelés erõltetett fokozása, részben tudatos "kulák"pusztítás szándékával, központilag szervezetten több millió embert pusztítottak el Ukrajnában. Az események története viszonylag jól dokumentált - azonban egy dologról mindig megfeledkezünk: azokról a hosszú hónapokig tartó mindennapos élményekrõl, amelyeket az éhenhaló emberek látványa jelenthetett a lakosságnak, és azokról a lelki sérülésekrõl amelyek mindenkiben megmaradtak. Hét esztendõ nem olyan nagy távolság az emberi emlékezetben : már talán érthetõ mindaz, miért is fogadták dicsõségtáblával a bevonuló német hadsereget.