Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

1919. Tanácsok országos gyűlése

2013.09.23. 19:40 Deak Tamas

A proletárdiktatúra idején, az Országgyűlés helyett tartották 1919. június 14. és 23. között a Tanácsok országos gyűlését. A jegyzőkönyvekből most következő szubjektív válogatásban igyekszünk olyan szemelvényeket közreadni, amelyek elgondolkodtatóak, néhol szórakoztatóak és - remélhetőleg - további kutatásra ösztönzőek.
 
Rákosi Mátyás, a tolmács
 
"Elnök : [ ... ] átadom a szót Morgari elvtársnak. (Élénk taps.)
Morgari elvtárs (francia nyelven mond be­szédet).
Elnök : Morgari olasz elvtárs beszédét Rákosi elvtárs fogja tolmácsolni.
Rákosi Mátyás: Elvtársak! Morgari elv­társ szerencséjének tartja, hogy az olasz proleta­riátus nevében üdvözölhet minket. [...]
Elnök : Átadom a szót Rotter elvtársnak, a müncheni forradalmi munkás-és katonatanács volt elnökének. (Élénk éljenzés és taps.)
Rotter Ferdinánd (németül beszél).
(Az elnöki székel Barna Jenő foglalja el.)
Elnök : Tisztelt elvtársak ! Tekintettel arra, hogy sok vidéki érkezett, Rákosi elvtárs lefor­dítja Rotter elvtárs beszédét.
Rákosi Mátyás : Elvtársak ! Az előttem szó­lott bajor elvtárs (Nagy zaj, felkiáltások : Hall­juk ! Halljuk !) abból az országból jön, ahol a kommunizmust a porosz militarizmus csizmája eltaposta.[...]
Elnök: Következik Janusek cseh küldött. (Halljuk ! Halljuk !)
Janusek Antal (cseh nyelven beszél).
Elnök: Fordítja majd Rákosi elvtárs.
Rákosi Mátyás : Elvtársak ! Janusek elv­társ a legélesebben elitéli azokat a kegyetlen­ségeket, amiket a cseh-szlovák imperialisták hadserege elkövet azért, hogy tovább is a kapi­talisták rabigájában tartsa Felső-Magyarorszá­got.[...]"
Zsidókérdés

"Varga Jenő [...] Már most, elvtársaim, én magam elismerem, hogy ez uj bürokrácia közel sem az az ideális szerv, amelyet mi szeretnénk látni, elismerem, hogy igen sok oda nem való ember került bele, igen sok tulfiatal ember (Ugy van!), igen sok tudatlan ember (Ugy van !), igen sok politikailag oda nem való ember, (Ugy van! Ugy vant Zaj. Felkiáltások : Atyafiság ! Kitűnő családok ! Dobják ki a zsidókat I) egy csomó ügyes csirke­fogó (Ugy van! Állandó zaj.), akik márólholnapra ugy váltották a politikai meggyőződé­süket, mint a váltó ruhájukat (Ugy van ! Ugy van!), egy csomó csirkefogó, aki lopott, csalt és visszaéléseket követett él (Ugy van ! Ugy van! Taps. Felkiálltások: Most is csal! Nem a mi hibánk! Állandó zaj.), de ezeket az elemeket, ahogy azt Lenin mondta Oroszországban, mint a forradalom tetüit és piócáit el kell távolítani. (Ugy van! Ugy van!) Elvtársaim, ez a munka folyamatban van.
Ha megfigyelik a dolgokat, láthatják, hogy sikerül nekünk egyre jobban és jobban bevonni ebbe az uj bürokráciába, vezető állásba a szak­szervezetek régi kipróbált vezetőit... (Felkiál­tások: Ezzel kellett volna kezdeni! Hozzáértés legyen a mérvadó! Zaj.) Arra kérem önöket, elvtársaim, hogy egyszerre csak egy kiabáljon közbe, mert igy nem tudok felelni senkinek sem. (Egy hang: Az nem fontos.)
Elnök : Vannak az elvtársak között olyanok, akik állandóan közbeszólnak. Figyelmeztetek általánosságban arra, hogy türtőztessék kissé magukat, mert különben névszerint volnék kény­telen az illetőket megnevezni."
"Kun Béla: [...] Hogyan harcoljon tehát az a vörös hadsereg, hogyan legyen annak a vörös hadseregnek hangulata, mikor itt a tanács­kongresszuson és a pártkongresszuson antiszemita izgatás, pogrom-agitáció történik ? (Ugy van ! Ügy van!) Én, elvtársak, nem fogom szégyellni zsidó létemre ezzel a kérdéssel leszámolni. Zsidó volt az apám, ellenben én nem maradtam zsidó, mert szo­cialista lettem, kommunista lettem, (Ugy van ! Úgy van !) de ugy látszik, sokan, akik más vallás­ban, keresztény vallásban születtek, megmarad­tak keresztényszocialistáknak, (Ugy van ! Ugy van !) Ha itt ezen a kongresszuson történhetik pogromagitáció, akkor mit csodálkozunk azon, hogy különböző tanácsintézményekből indul ki a pogromagitáció, a Központi Takarékpénztárból, a közellátási népbiztosság tisztviselői köréből, a Máv. gépgyár tisztviselői köréből. (Ugy van !
Ugy van !) Ne csodálkozzunk akkcr, hogy a fron­ton megrendül a munkásság bizalma, ha ilyen történhetik ebben az országban"
"Vágó Béla népbiztos: Meg kell magyarázni t. elvtársaim, a künn dolgozó parasztságnak, hogy a zsidónak nem lenne sem fehér kenyere, sem tyúkja, sem kalácsa, ha a paraszt nem adna neki. ( Ugy van ! Ugy van !) A birtokos paraszt és a zsidó szövetsége az, amit a vidéken le kell törni, (Ugy van ! Ugy van !) de nem azzal a módszerrel, amely módszer itt uralkodik, hogy : odaállunk a kisgazdák, odaállunk az arisztokraták, odaállunk a papok politi­kája mellé és zsidóellenes hangulatot csinálunk, szitunk: és támogatunk a tanácskongresszuson, ha­nem ki kell menni a faluba és fel kell világositani a parasztságot, hogy ott is ki kell törnie az osz­tályharcnak a szegény és a gazdag között. "
A szesztilalom problémái

"Hamburger Jenő: [...]  Már most, ami az idei bor kérdését illeti, e tekintetben a helyzet ugy áll, hogy 2x1/4 millió hektoliter bor áll ezidőszerint rendelkezésünkre. (Egy hang : Eladjuk, ugy-e ?) Ez horrendum kvan­tum ; s ha a csehek nem vittek volna el Tokajból meglehetős mennyiséget, akkor ez a kvantum még egy negyed millióval több volna. Ennek a bor­kvantumnak értékesítése a tanácskormány szem­pontjából mindaddig rendkivül fontos, amig körü­löttünk imperialista államok vannak. Mert hiszen abban a pillanatban, amint Ausztriában, Jugoszláviában, Cseh-Szlovákországban tanácsköztársaság van, ott is azonnal életbelép az alkoholtilalom, ami természetes is, és azonnal megszűnik az értékesítés lehetősége. Ennélfogva ennek a bornak értékesíté­sével igenis sietnünk kell azért, mert nem folyat­hatjuk el, nem dobhatjuk ki (Mozgás.), mivel rekompenzációs szempontokból fontos, minthogy igenis óriási vagyont képvisel."
"Malomhegyi Dezső: [...]   A széntermelés hanyatlásának főoka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. (Zaj.) Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. En dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgo­zik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vizzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapitani tudja. (Felkiál­tások : Tévedés ! Zaj.) Az ital nem luxus-cikk, ha­nem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál.
,{Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe (Igaz ! Ugy van !), arra a nyirkos, sáros talajra, s majd meg fogják látni, hogy ha ott vizzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t. tanácsgyülést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg.  Amit a kohómunkásokra és a bányamunká­sokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági mun­kásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vizén élve, csak ugy kidőlne, mint a bányamun­kások vagy a kohómunkások"
Akasztás

"Topa János:  [...] Emiitette Varga elvtársam, hogy a termelőbiztosok az iparban olyan visszásságokat követ­nek el, mert nincsenek tisztában az ő hivatásuk­kal. Ez fennáll a falura is. Nem akarom sem a földmivelésügyi népbiztosságot, sem a szakszervezetet érinteni, azonban tény az, bogy falun is .azoknak a földbirtokosoknak csemetéi, akiknek esetleg bizonyos befolyásuk van itt a fővárosban, ha ketten voltak a birtokon, akkor az egyik az egyik kikergetett uraságos birtokába, a másik a saját magunk birtokába tétette be magát termelő­biztosnak s ma ki van nevezve, egyenesen egy harmadik uradalomnak rovására, vagy egy másik vagy a közvetlen községnek rovására, mert olyan panamákat csinál, hogy nekünk szinte arcpiritó dolog, ha rágondolunk, hogy még a mi kormány­zatunkban, a mi korszakunkban is lehetséges ilyen utálatos, ilyen gyalázatos panamákat csi­nálni. (Mozgás. Égy hang : Miért nem akasztják fel ?) Hogy miért nem akasztják fel? Akkor sok akasztófának kellene az országban állania (De­rültség.) és sok akácfának és egyéb fának kellene elpusztulnia."
Kun Béla: [...]  Egyetértek Böhm elvtárssal abban is, hogy a diktatúrának milyen kezelésre van szüksége. A diktatúrának olyan kezelésre van szüksége, hogy a módszereket mindig konkrété alkalmazza és ebben a konkrét alkalmazásban legyen meg a kö­vetkezetesség. (Élénk helyeslés.) Nem kell félni attól, akár ki legyen is az, akárhonnan kerüljön ki, akármilyen helyet foglaljon el, felkötni, elv­társaim, (Hosszantartó zajos helyeslés és taps.) amikor ilyeneket csinál. (Ugy van ! Ugy van !)
Korbély Lajos : De ne ígérni, hanem felhúzni !"
Agitátorok

"Jankovics Lajos: [...] Majd a másik napirendi tárgynál teszem ezt, most csak röviden kivánom megemliteni, hogy igenis, ezek az agitátorok rontották el a falu népét.(Igaz ! Ugy van!) Mert ahogy a vidéki direktóriumok megkezdték munkájukat, ugyanolyan szépen, a rendes meder­ben folytathattuk volna is azt a munkát, azonban kijöttek, mint a sáskahadak a vidékre az agitátorok (Igaz ! Ugy van !) és felborították a rendet teljesen. (Igaz ! Ugy van !) Kimentek a falura és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk. (Mozgás és zaj.) Elvtársaim ! Hivatkozom Szántó Béla elv­társra és a többiekre, hogy amikor kérdezték, hogy a vallással stb. mi lesz, akkor azt mondották, hogy ugy lesz, mint Pesten, majd mozit csinálnak a templomokból. (Zaj.) Elvtársaim ! Ezek súlyos taktikai hibák.
Egy hang : Az ilyen állatot le kell tartóztatni azonnal !
Jankovics Lajos (Veszprém) : Én nem azért mondom el ezeket, mintha bárkinek szemre­hányást akarnék tenni, vagy akármelyik népbiztos elvtársnak kellemetlenkedni akarnék, hanem hogy ezek meg ne történjenek a jövőben. (Helyeslés.)"
Következetesség

"Kun Béla: [...] Elvtársaim ! Ami ma helyes, az helytelen lett volna akkor, ami akkor helyes volt, az helytelen lenne ma. És én újból csak arra hivatkozom, az öreg Liebknechtnek ama mondására, hogy a tak­tikánkat, ha kell, 24 órában huszonnégyszer vál­toztatjuk meg. (Ugy van ! Ugy van !) Amit én ma kijelentek és amit ma itt helyesnek tartok, azt 24 óra múlva a viszonyok megváltoztathatják és 24 óra múlva egészen mást tarthatunk helyes­nek, egészen mást tarthatunk a proletariátus ér­dekében valónak, a proletariátus érdekeit előmoz­dítónak."
Burzsoázia
"Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, ami az osztályárat illeti, én ezt itt ebben a tekintetben szó nélkül alá nem irom, nem irom alá azért, mert az osztályárhoz szükséges bizonyos osztályok létezése is. (Igaz! Úgy van!) Az osztályárhoz szükséges az osztály jövedelem is, ha pedig mi arra törekszünk, — és én a kommunizmusnak egy magasztosabb formáját az egész emberiség felszabaditásában látom és nem egy uj osztály létesítésében, ..
Szamuely Tibor népbiztos : A burzsoáziát nem szabadítjuk fel ! Súlyos tévedés ! (Nagy zaj. Fel­kiáltások: Ne társalogjanak bele a beszédbe! Halljuk! Halljuk!)
Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, én nagyon jól tudom azt, hogy a burzsoáziát nem szabadítjuk fel, mert hiszen az nem volt rabságban eddig sem; mi voltunk rabságban.
Szamuely Tibor népbiztos : Majd lesz ezután.
Erdélyi Mór népbiztos : Mi önmagunkat szaba­dítjuk fel, de én a magam részéről sohasem írtam alá azt, hogy a burzsoáziát le kell gyilkolni.
Szamuely Tibor: Csak el kell nyomni! (Zaj. Felkiáltások: Halljuk Erdélyit! Elnök csenget.)
Erdélyi Mór népbiztos: Én, elvtársaim a kommunizmust abban látom, felmagasztosulva, hogy azt, akit még ma burzsoának nevezünk, mun­kába kényszeritjük, (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) és a magunk eszméjének elfogadására birjuk és kényszeritjük is, hisz hatalmunkban van, hogy kényszeritsük. (Igaz! Ugy van!)
Szamuely Tibor népbiztos : A kérlelhetetlen elnyomatás eszközével és nem az álhumanizmussal."
"Bűnös Budapest"
"Landler Jenő: [...] Nem kivánok semmi mást ennek a piszkos, hitvány, rongy Budapestnek, minthogy négy hétig éljen a cseh vagy román elnyomatás alatt. (Ugy van ! Ugy van !) Nem kivánok mást, mint ennyi ideig élvezze a román vagy francia protektorátust. Meg vagyok győződve, hogy azután zum Kreuz gekrochen imádkozna azért, hogy beléphessen a vörös hadseregbe és a proletárdiktatúrának becsü­letes hive lehessen. (Ugy van! Ugy van!)"
Privátszféra
 
"Molnár György: [...] Egy egész adathalmaz van kezeim között, amelyet az illető népbiztos elvtársnak, -mint kuriózumot át fogok adni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Meg kell val­lanom, hogy mi bizony a postán a levéltitkot nem tartjuk szentségnek, megnézzük a gyanús leveleket felbontjuk, megvizsgáljuk, (Élénk helyeslés.) és igy jutott Somogymegyében ez a levélcsomó is ke­zünkbe, amely azt bizonyítja, elvtársaim, hogy a papság igenis dolgozik (Igaz ! Ugy van !) még pedig olyan eszközökkel, hogy ha mi ezt el­nézzük, ha ezt megengedjük, — mert hiszen lát­szólag bűnt el sem követnek, — akkor az lesz a vége elvtársaim, hogy perczek alatt le fog égni az egész ország, de egész biztos, hogy pillanatok alatt lángbaborul az egész Dunántúl. (Igaz ! Ugy van !)
Egy hang : Papot még nem akasztottunk !"

Szólj hozzá!

Címkék: szovjet június 1919 Erdélyi Rákosi Mátyás Kun Béla Tanácsok Országos Gyűlése Landler Varga Jenő Vágó Béla Hamburger Jenő Szamuely Tibor

Timothy Synder: Véres övezet

2013.05.21. 20:17 Deak Tamas

A magyar professzionális történetírás 1980-1994 közötti fénykorából mára is  sok maradt, de a jelenkori történelmi ismereteket a publicisztika határozza meg. Sajnos egyre több történész érzi azt, hogy el kell helyezkednie bizonyos politikai-közéleti oldalakra, ezeken kell megjelennie, és e megjelenés oltárán a történelemhamisítástól sem riadnak vissza - de az alapmagatartás a történészi szakma alapmesterségbeli eljárásainak mellőzése, koncepciógyártás, a saját vélemény ráerőltetése az olvasóra. Könyvekből, folyóiratokból, napilapokból, tévécsatornákból folyamatosan ömlik mindez.

Ezért nagyon fontos újdonság Timothy Snyder: Véres övezet című kötete a piacon. A könyvet mindenképp érdemes elolvasni pedig szívszorító olvasmány mindenkinek amellett, hogy elfogult történelemhamisítók jópár, a magyar köztudatban szervesen jelenlévő sztereotípiáját, véleménykényszerképzetét darabokra töri. De a könyvről most mégsem elsősorban a történeti tartalma miatt kell szólni.

Timothy Snyder ugyanis ezzel a művel megalkotta a tökéletes történelemkönyvet. Kevesen tudják, illetve gondolják végig, hogy a történelemtudománynak is megvan a maga mesterségbeli eljárása, mint akármelyik más tudománynak: a levéltárakban, könyvekben, visszaemlékezésekben szereplő eseményeket megfelelő eljárásokkal ellenőrizzük, hitelesítjük, dokumentáljuk, elhelyezzük. Az anti-történelemkönyv legtökéletesebb példája Vas Zoltán: Őfelsége szárnysegéde című könyve, amelyben a szerző nyíltan bevallja az előszóban: forrásait nem nevezi meg azok nagyon nagy számára való tekintettel. (Timothy Synder könyvében a forráslista 33 oldal.) Igaz, Vas Zoltán könyve még az említett 1980-as időszak előtt jelent meg, de sztereotípiái mindmáig jelen vannak a magyar közgondolkodásban.

Timothy Snyder e kötetben arra tesz kísérletet, ami minden történetírónak kötelessége (lenne):  élő emberekké visszavarázsolni a múlt eseményeinek résztvevőit. Ezt rendkívül  korrekt metodikával teszi amit részletesen ismertet is. Bőven elég saját szavait idézni: "Az elsô változat felvázolása közben hetenként beszéltem Tony Judttal egy másik könyv kapcsán; ennek következtében kezdtem másként gondolkodni az olyan témákról, mint a népfront és a spanyol polgárháború. Tíz éven át folytattunk külünböző helyszíneken hol egyetértô, hol vitázó beszélgetéseket Omer Bartovval, Jan Ross-szal és Norman Naimarkkal, és ezek folyományaként seregnyi kérdésrôl sokkal határozottabb lett a felfogásom. [...] Tudásomat jelentősen szélesítette az a kelet-európai történelemmel foglalkozó kurzus, amelyet a Yale-en Ivo Banackal közösen tartottunk. Munka közben vissza kellett térnem egy idôre a marxizmus alapvetô problémáihoz [...]  A könyvhöz szükséges kutatásokat hosszú éveken át számos levéltárban folytattam. Ezekben az intézményekben nagyon sokat gondolkodtam is. [...] A kelet-európai levéltárak kapcsán gyakran felvetôdik a hozzáférhetôség kérdése; a történészek tudják, hogy anyaguk nagy része nyitott, és eredményeinket azoknak köszönhetjük, akik gondoskodnak róla, hogy az anyagok továbbra is hozzáférhetôek maradjanak. Kutatásaim megkövetelték, hogy az angolon kívül németül, lengyelül, oroszul, ukránul, beloruszul, jiddisül, csehül, szlovákul és franciául is olvassak. Meg kellett ismerkednem a jelentősebb történetírásokon, elsôsorban a németen belüli vitákkal. Bizonyosra veszem, hogy munkám sokat nyert volna az olyan irodalmak ismeretével, amelyeket nyelvi hiányosságaim miatt nem használhattarn. Barátaim, akik az általam olvasott nyelvekhez további segítséget adtak, ennyibôl is magukra ismernek, és tudják, milyen sokkal tartozom nekik. Különös hála illet két nagyszerû nyelvtanárt, Volodymyr Dibrovát és Kurt Krottendorfert. Mark Garrison és a néhai Charles William Maymes már a nrunka elején belém sulykolta a nyelvtanulás és a kockázatvállalás fontosságát. Kelet-Európában Milada Anna Vachudová világított meg elôttem bizonyos nyelvi átfedéseket. Stephen Peter Rosen és a néhai Samuel Huntington biztatott, hogy folytassam a nyelvtanulást, és mélyítsem el kelet-európai kapcsolataimat; az ehhez szükséges támogatásrol is ôk gondoskodtak. A Harvardon jutottam el egyes kelet-európai országok történészi ismeretétôl az egész régió történelmének megismeréséig" 
E mellett ismerteti számítási eljárásait, az esetleges hibaforrásokat, külön fejezetben, Számítások és megnevezések címmel. Minden fejezet tartózkodik bármilyen szubjektív értékítélettől : erről a szerző ugyancsak külön fejezetben, Következtetések:Emberség címmel ír.

Nem igényel további kommentárt az sem, hogy milyen előítéleteket, téveszméket kell megtörnie a kötetnek - erre a szerző kutatómunkája során rájött, és ekként értékel: "1944-ben, Moszkvában George Kennan egyszerûbb szavakkal fejezte ki  [...] a gondolatot: 'Itt emberek határozzák meg, mi az igaz és mi a hamis'. [...] A náci rendszer tizenkét és a szovjet hatalom hetvennégy esztendeje súlyos tehertétel: komoly próbára teszik képességünket a világ értékelésére. Sokak szerint a náci rendszer bûnei olyan nagyok, hogy már nem is tartoznak a történelemhez. Zavaró visszhangja ez Hitler meggyôzôdésének, miszerint az akarat diadalmaskodik a tényeken. Mások azt állítják, hogy bármilyen szörnyûek is Sztálin bûnei, igazolja ôket a modern állam létrehozásának vagy védelmének parancsoló szükséglete. Ez Sztálin felfogására emlékeztet, miszerint a történelemnek csak egyfajta menete lehet, az, amelyet ô ismert fel, és amely visszamenőleg legitimálja politikáját."

A mai magyar történelemismereti viszonyok között pedig helyénvaló és követendő eljárása, amelyet így foglal össze:" [...] e könyv hadtörténeti, politikatörténeti, gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti, kultúrtörténeti és eszmetörténeti vonatkozásokra is kitér, három egyszerű módszertani elvet érvényesít: kitart amellett, hogy semmilyen múltbéli esemény sem esik kívül a történeti megértésen, a történelmi kutatás horizontján; minden helyzetben mérlegeli az ember döntési lehetôségeit, és csorbítatlan realitásként fogadja el, hogy ilyen lehetôség igenís létezik [...] Az ukrán múlt beható ismerete nem fog fényt deríteni az éhínségek okaira. Lengyelország történelmének nyomon követése nem a legjobb módja annak, hogy megértsük, miért öltek meg a nagy terror során olyan sok lengyelt. A belorusz történelem legalaposabb ismerete sem ad magyarázatot a hadìfogolytáborokra vagy a beloruszok tömegeinek életét kioltó partizánvadász akciókra. A zsidó élet leírása kitérhet a holokausztra, de magyarázatot nem adhat rá. Az, ami egy adott csoporttal történt, gyakran csak egy másik csoport sorsának fényében válik érthetôvé."

E blog, a maga kisebb eszköztáraival ezzel az eljárással fog élni a jövőben is.

Szólj hozzá!

Címkék: elemzés manipuláció Hitler Sztálin Timothy Snyder Véres övezet történelemkönyv

Mannerheim 75

2013.05.10. 10:18 Deak Tamas

Magam médiatörténetbol diplomáztam hivatalosan és ennek már láttuk hasznát nemrég a Wang folyón. Ideje tehát, hogy ebbol a tárgyból is mutassak valamit, még pedig egy médiatörténeti szempontból egyedülálló eseményt, Mannerheim Károly születésnapját, amely film-, protokol- és rádiótörténeti szempontból is igazi csemege.
Mannerheim Károly tábornagy, akit nagyon gyakran helytelenül és tévesen a finnek "horthymiklósának" tartanak és hozzá is hasonlítanak, 1942. június 4-én ünnepelte 75. születésnapját. A tábornagy a korabeli (és a mai) finn társadalom megbecsült alakja, Finnország függetlenségének sokszoros megvédője.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a finn háborús filmhíradó, a Katsaus Journal 49. száma csak a születésnapi eseményekkel foglalkozik.
Igen, jól látják a kedves olvasók, az ünneplés egy vasúti kocsiban zajlik Imatra közelében, és a születésnapi ebéd is elég puritán (vajaskifli és tea). A fátylat nemsokára fellebbentem, addig is ismerkedjünk meg a finn tábornoki kar néhány tagjával.
Aarne Blick
Jarl Lindquist
Harald Öhquist
Erik Heinrichs
Karl Lennart Oesch.
Wiljo Einar Tuompo
A tábormagy megbecsülésének jele az is, hogy a vasutas a kapaszkodót fényesre sikálja Mannerheim elott.
Az ünnepelt a kép közepén. Érdemes megfigyelni : egyelőre vidám és jókedvű.
Väinö Tanner.
Risto Ryti köztársasági elnök, meglehetosen furán felöltözve: a zsaketthez általában klakk, összecsukható cilinder jár. A filmen minden zsakettet viselő hasonlóan öltözködik.
De mostmár illő kissé fellebbenteni a fátylat az ünneplés puritánságáról, furcsa helyszínéről: ide egy többé-kevésbé nem várt meglepetésvendég volt útban, akit egy másik filmhíradó operatőre a repülőgépén is szorgalmasan fotózott.
Deutsche Wochenschau 612.
Ugye ki is találtuk már, ki ez. A finnek egyáltalán nem örültek ennek a látogatásnak, és igyekeztek minden lehető eszközt megragadni, hogy ezt az eseményt senki ne érthesse sem félre, sem államközi hivatalos látogatásnak. Ezt a németek valószínűleg időben megtudták, ezért erre az ünnepségre "rászervezték" Dietl vezérezredesi kinevezését is."Cserében" a finn filmhíradóban sok helyütt nagyon érdekes, mai szóval mondva "ciki" képeket fognak mutatni a vendégekről.
Tehát Hitler elott még néhány német tábornok érkezik az Immola reptérre:
Hans-Georg von Seidel 10 órakor érkezik, Lindquist üdvözli.
Hans-Jürgen Stumpff 11:15-kor érkezik, balra ugyancsak Lindquist.
Megérkezik Dietl maga is 11:30-kor.
..üdvözlik a finn tábornokok...
Magyarok pedig mindenhol vannak. A Dietl-tol balra álló finn katona a félig finn, félig magyar származású Aladár Antero Zoltán Béla Gyula Árpád Paasonen. Ő az aki 1940 decemberében a vonatlépcsőn összeeső és ott meghaló Kallio köztársasági elnököt összeestében megfogta.
Dietl a repülőgépre mutogat, amelyek valóban nem hoztak szerencsét neki. Szinte napra pontosan két évvel később törzskarával együtt halálos repülőgépszerencsétlenség éri. Mellette továbbra is Aladár Paasonen.
Hitler Focke Wulf FW 200 Condor típusú gépe 12:30-kor megérkezik, és a finn operatőrök gondosan megmutatják a kigyulladó gumit. Pedig a pilóta nem holmi kezdő akárki volt.
Hans Baur., Hitler személyes pilótája, aki a szó szoros értelmében a legutolsó pillanatokig Hitler mellett tartózkodott.
A fogadtatás, az operatőr már meg is jelenik jobb oldalt.
Ryti fogadja Hitlert.
Látjuk már jól a kamerás embert a kép jobb szélén. Vajon az alábbi listában melyikük lehet...?
... és itt vannak a felvételei :
Ryti fogadja Hitlert.
Az egyik finn operatőr szalad a háttérben.
Itt pedig már látjuk is a finn operatőrt közelről is. A két filmhíradó képei itt még egyeznek körülbelül :
Katsaus Journal képei:
A Deutsche Wochenschau képei:
Hitler és Wiljo Einaar Tuompo tábornok, a háttérben Lindquist
A Deutsche Wochenschau ezen a ponton érdekes időrendi hamisítást csinál. A Katsaus Journal pontosan megmutatja, hogy Hitler előbb találkozik Mannerheimmel aki bemutatja a finn tábornoki kart és ezután kerül csak sor Dietl előléptetési ceremóniájára.
Figyeljük meg a feszengő és ideges német tábornokokat.
Figyeljük meg a finn tábornokok arckifejezését ..
Dietl megköszöni az előléptetést, a háttérben világosan kivehető Mannerheim.
Heinrichs tábornok. Aladár Paasonnen, Keitel, Hitler.
A Deutsche Wochenschau így interpretálja az eseményt :
Hitler előlépteti Dietl-t (A képen nem látszik Mannerheim!)
Dietl mellett balra Stumpf
Hitler és Seidel
”A Német Birodalom első katonája üdvözli Finnoszág első katonáját.”
Tehát a Deutsche Wochenschau interpretációjában a két esemény egyértelműen egymás után volt, és Mannerheim mintha jelen sem lett volna Dietl előléptetési ceremóniáján.
Minden forrás szerint bizonyos, hogy időben mindezek után kezdődött a születésnapi "zsúr" amikor Hitler kitünteti Mannerheimet is.
Figyeljük meg Mannerheim arckifejezését ..
Heinrichs, Hitler,Edvard Hanell tábornok, Mannerheim, Aladár Paasonnen
Figyeljük meg Mannerheim merev, túlközömbös arckifejezését.
Figyeljük meg baloldalt, a háttérben alig észrevehető mikrofont.
Arra való hivatkozással, hogy kitüntetési ceremóniát később a finn rádió sugározni akarja, a vasúti szalonkocsit teljesen bekábelezték a finn rádió munkatársai. Egyikük, Thor Damon, a ceremónia végeztével "elfelejtette" kikapcsolni a magnetofont, így készült el a finn rádió honlapján meghallgatható felvétel, az egyetlen "privát" hangfelvétel Hitlerről. A testőrök ternészetesen ezt észrevették, és tízegynéhány perc után a felvételt le kellett állítani de a szalagot megmentették. Két darabban maradt az utókorra, Thor Damon családja a felvétel második részét csak 1992-ben találta meg és juttatta el a finn rádiónak. A felvétel elején hallható kereplő hang a filmfelvevő kamera hangja.
Az uzsonna végeztével laza társasági beszélgetés alakul ki a vasúti kocsin kívül.
Mannerheim Paavo Talvelával beszélget, lényegesen oldottabban és vidámabban.
Paavo Talvela, mögötte Aladár Pasonnen
Väinö Hakkila finn szociáldemokrata politikus. Az ő jelenléte is eléggé érdekes: őt a szélsőjobboldali Lapua mozgalom tagjai a harmincas években tettleg is bántalmazták.
18 óra 10 perckor a reptéren elkezdődik a búcsúzkodás. Hátul újra megfigyelhetjük a Deutsche Wochenschau operatőrét ...
tovább

1 komment

Címkék: születésnap június 1942 Hitler Mannerheim Blick Lindquist Öhquist Heinrichs Oesch Tuompo Tanner Ryti Seidel Stumpff Dietl Paasonen

Piave

2013.05.09. 14:30 Deak Tamas

...Minél indokoltabb kedvező itéletem összes fegyveres erőm valamennyi részének katonai értéke, odaadó szolgálatkészsége és egyhangu összemüködése fölött, annál inkább kell és akarom annak fennálló és jóknak bizonyult intézményeit fentartani.
[...]
Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem: ezen erős hatalom az osztrák-magyar monarkhia megvédésére minden ellenség ellen.
Esküjéhez hiven fog összes fegyveres erőm a komoly kötelességteljesités utján továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára forditva
Kelt Chlopyban, 1903. évi szeptember 16-án.
Ferencz József s. k.

A hírhedt chlopy-i hadparancs.

 

... düh rohanta meg, hogy torkába fulladt a hang. Végre mégis erõt vett magán s ordítozni kezdett:
- Gyõzni ? Csak a németek tudnak ! . . . Ellenséget ingoványba fullasztani? Csak a németek tudnak!...
Csaknem robbant a méregtől, amint végigpillantott a holtrafáradt, rá sem hederítõ, éhes és rongyos századon:
- De ilyen összetételû hadsereggel, hol az uralomra hivatott német népelemen kívül még tizenhárom nemzetiségû akad ? Uram Istenem, mit kezdjen az ember ennyi néptörzzsel ? Gyõzni ? Frászt !
Úgy üvöltött, mint a tébolyult s szablyát rántva, kardlapozni kezdte a császárvadászokat, amiért nem adóztak neki különösebb figyelemmel :
- Csorda ! Csor-daa-aaa ! S ilyen teheneket vezessek én elhatározó rohamra ?

 

Komáromi János: A nagy háború anekdotái

 

A közhiedelemmel ellentétben a Monarchia katonai és politikai helyzete 1918 nyarán az átlagember számára kifejezetten rózsásnak tűnt. A Monarchia túl volt a román, az ukrán és az orosz győztes békén, és csapatai mindenhol az ellenség földjén álltak.
A beavatottak azonban már tudták, hogy a háború utolsó, mindent eldöntő fordulatai előtt állnak. A hadsereg szelleme már össze sem hasonlítható az 1914-essel, a dezertálások napirenden, és februárban már az elitalakulat, a flotta is fellázad. A döntéshozók előtt ugyan világos, hogy egy nagyarányú győzelem helyreállíthatná a hadsereg morálját, azonban a német hadvezetőség nyomása ellenére is csak a nyárra, júniusra készítik el el a piavei támadás tervét. Károly király és a tábornokok nagyrésze is félszívvel döntött a támadás mellett, tökéletesen tisztában voltak a téttel.
Ennek fényében rendkívül érdekes a támadással megbízott Svetozar Boroevic és Horthy Miklós "csörtéjének" története, amit először a téma kiváló kutatója, dr. Csonkaréti Károly publikált a kilencvenes évek elején.

 



Horthy Miklós.
Lühnsdorf Károly rajza, 1937.

Svetozar Boroevic,
Oskar Bruch rajza, 1915.

 

Az 1918-ban 50 éves Horthy Miklós sorhajókapitányt Károly király február 27-én kinevezte ellentengernaggyá és a flotta parancsnokává. A kinevezés teljesen egyértelműen addigi hadi tevékenységének szólt : tizenegy tengernagyot és huszonnégy rangban idősebb sorhajókapitányt előzőtt meg - nem véletlenül. Az őt megelőző 60 éves Maximilian Njegovan és az őt előző 67 éves Anton Haus tengernagyokkal ellentétben az új főparancsnok kifejezetten támadó szellemű, aki nem riadt vissza a kifejezetten szemtelen akcióktól sem.

 

A K.u.K flotta polai kikötője. Részlet Schoch Frigyes páratlanul értékes fotógyűjteményéből a fortepan.hu-ról.

 

Április 5-én Veith József sorhajóhadnagy néhány tengerésszel partraszállt Anconában, kikémlelendő az új olasz fegyvereket. A bátor tengerészek már visszafelé tartottak, amikor észrevették őket és fogságba kerültek. (Pontosabban észrevették őket az olaszok számtalanszor előbb is, csakhogy az olaszul beszélő osztrák-magyar egyenruhás tengerészeket angoloknak nézték. Nincs elírás: a bátor és szemtelen tengerészek a saját egyenruhájukban közlekedtek az olasz bázison.)
Az ügynek volt egy olyan következménye, amely később lett nagyon súlyos: a bázis parancsnokának, Luigi Rizzo korvettkapitánynak záros határidőn belül helyre kell hoznia a hibáját, különben hadbíróság elé áll.
Májusban Horthy barátját, a flotta vezérkari főnökét, norwalli Konek Emil sorhajókapitányt Udinébe küldi és rajta keresztül egy rendkívül figyelemreméltó tervet ajánl Svetozar Boroevic tábornagynak, az Isonzó hadseregek főparancsnokának.

Konek Emil, 1907. Itt még csak a hágai békekonferencián követ.


A terv alapelemei :

  1. A tengerparton, illetve a Pó folyón 30,5-es illetve 24-es ágyúkkal felszerelt cirkálók hátbatámadó jelleggel tüzérségi támogatást adnak a szárazföldi támadáshoz, valamint
  2. Az otrantói szorosban a szárazföldi támadással egyidejűleg a flotta másik fele szintén támad, és áttöri az antant blokádját.
A terv első részére alkalmasak voltak a mintegy 6-7 méter merülési mélységű, megfelelő fegyverzettel ellátott cirkálók, ilyen volt például a Kaiser Karl VI, a Sankt Georg.


SMS Sankt Georg, mellette SMS Kaiser Karl VI.

Seine Majestet Schiff Kaiser Karl VI.


SMS Erzherzog Karl. Részlet Schoch Frigyes páratlanul értékes fotógyűjteményéből a fortepan.hu-ról.

 

Konek Emil rendkívül udvarias és tisztelettudó hangnemben írta meg emlékeit küldetéséről, de a sorok között pontosan kiolvasható: Boroevic az első pontot gyakorlatilag gondolkodás és mérlegelés nélkül elutasítja. A 62 éves tábornagy, aki valóban eredményes védekező taktikával a legstabilabb frontszakasszá tette az olaszt, valószínűleg azok csoportjába tartozhatott, akiket végtelenül irritált a "fiatal" parancsnok karrierje és annak harcias, támadó, "vagány" ötletei. Közölte Konek Emillel, hogy valóban nagy segítség lenne a tüzérség, de ő ezt nem merné igénybe venni, mert a tengeralattjárók és aknák nagy veszteségeket okozhatnak a flottának. Konek Emil - ma úgy mondanánk - szakmai érvekkel próbált hatni a tábornagyra: az aknák ellen aknaseprő hajókat vetnének be, a flotta rombolói és torpedónaszádjai pedig az akció időtartamára távol tudják tartani a tengeralattjárókat - mindhiába. Boroevic unhatta már a huzavonát, mert közölte : semmilyen segítségre nincs szüksége, biztosra veszi a támadás sikerét.
A második pontot, amely lényegileg teljesen súlytalan hadművelet a cél szempontjából, elfogadja és "meleg szavakkal kívánt szerencsét a 'fiatal, nagynevű flottaparancsnoknak' " (Konek Emil szavai, amelyekből pontosan tükrözhető Boroevic valódi véleménye.)
A piavei csata végeredményét Csonkaréti Károly így foglalta össze : "Boroevic a június 15-22 között zajló csatát csúnyán elvesztette, 150.000 embere esett itt el." Horthy a Szent István csatahajóval meglepetésszerű támadást intézett - volna az otrantói szorosban, de a hajót Luigi Rizzo motorcsónakjával megtorpedózta és elsüllyesztette, így nem kellett hadbíróság elé állnia.
A piavei csata politikai utóélete is tanulságos. Az Országgyűlésben Urmánczy Nándor képviselő (akinek jósikafalvi kastélya majd októberben kerül tragikusan a figyelem középpontjába) meginterpellálta Szurmay Sándor hadügyminisztert, említve többek között azt a hadnagyot ("56-ik gyalogezrednek Stiny nevű hadnagya"), aki átszökött és elárulta a tervet, majd így folytatta: "... az előre vonuló csapatok, csakhamar teljesen érintetlen és a tüzérségi hatástól teljesen megkímélt ellenséges vonalakba ütköztek, melyek mögött több hadosztályból álló erős angol és olasz csoport állott ellenlökésre készen." és ezzel zárt: "Mi készek vagyunk ugy mint eddig, továbbra is önfeláldozással, kitartással barczolni. De a könnyelműen, meggondolatlanul felidézett, felesleges véráldozatoknak legyen vége. Ennek pedig csak egy útja van : az osztrák hadvezetőséget sprengolni kell!". A vita hangnemére és tartalmára Wekerle Sándor miniszterelnök csak ezt jegyezte meg: "Ami a vizsgálatot illeti, erre nézve megjegyzem, hogy ilyen vizsgálatokat nyilvánosan tárgyalni sehol a világon nem szokás."
Horthy Miklós csak harmincöt év múlva tudta Boroevic "kölcsönét" törleszteni. Emlékirataiban írja: a flotta a jugoszláv nemzeti tanácsnak történő átadásának ötlete tudomása szerint horvát tábornokoktól származott - holott ezt már az 1926-os Pilch Jenő-féle Horthy Miklós c. könyvben is - helyesen - if.j. gróf Andrássy Gyulának tulajdonítják. Az első világháború sok tekintetben még lovagias küzdelem volt: egy lovagias úriember egy övön aluli ütést nem hagy megtorlatlanul.

 

Szólj hozzá!

Címkék: június 1918 Horthy Rizzo Boroevic Piave Konek Schoch

süti beállítások módosítása