Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

1920 - Magyar életkezdés a Felvidéken

2013.11.20. 17:18 Deak Tamas

Háromrészes sorozatunkban megvizsgáljuk, hogyan kezdodött 1920 táján az utódállamokba került magyarok új élete. Ezt a témát is boven átpolitizálta a múlt, és ennek a történetcsokornak megvizsgálása is tartogat boven meglepetéseket. A Csehszlovákiában történtek felidézésben nagyrészt Borsody István cikkei segítenek
A Felvidékre eloször betöro kb. 4500 fos cseh hadsereget a Heltai Viktor-féle tengerészkülönítmény meg- és kiverte 1918. október végén. Különbözo taktikai- és kényszermegfontolások után, egyébként számtalan nemzetközi tiltakozást bejelentve, a Károlyi-kormány tárgyalni kezdett a csehekkel. Ennek eredménye lett a Jászi-Hodzsa vonal, amely gyakorlatilag a késobbi elso bécsi döntési határvonalnak felelt meg, Pozsonnyal és egész Kárpátaljával a magyar oldalon. Így csak sokkal késobb, 1919. január végén (amikor például a román hadsereg már régen elfoglalta egész Erdélyt) kezdodött meg a tisztán magyarlakta területeken az új hatalom megjelenése, és csak július 24-én fejezték be a megszállást. 
A csehszlovák hatalom azonnal represszíven lépett fel : a tisztségviseloket, akik jogilag teljesen kézenfekvo hivatkozással, hogy a békeszerzodés megkötéséig állampolgárságuk és szolgálati jogviszonyuk tisztázatlan, így esküt nem tesznek, azonnali hatállyal elbocsátotta, ha nyugdíjas volt, nyugdíját nem folyósította. Az összes magyar helyi önkormányzati szervet felszámolta, városokat községekké minosített vissza (csak Pozsony, Kassa, Ungvár és Munkács maradt rendezett tanácsú város). A magyar pénz beváltását lerontották (jellemzo módon az osztrák pénzét nem !). Vagyontárgyakat, földbirtokokat sajátítottak ki.A forradalmi nemzetgyulés munkájában csak csehek és szlovákok vettek részt, a többi nemzetiség nem.E forradalmi nemzetgyulés 1920. áprilisáig muködött, majd választásokat írtak ki. Itt már a késobbiekben ismert módon nemzetiségi elv szerint húzták meg a határokat, egy szlovák mandátumhoz 20.000 egy magyar mandátumhoz 28.000 elvi szavazat kellett a választásokon. A nemzetiségi hovatartozást az 1919. augusztus 21-i félhivatalos népszámlálás alapján döntötték el, ez közel 30%-al kevesebb magyar nemzetiségut írt össze, mint az 1910-es utolsó magyar népszámlálás.
Teljesen értheto ezek után, ha a magyar kisebbség politikai képviseloinek nem volt egyszeru a követendo taktika mellett döntést hozni. A Bach-korszak mintájára eloször passzivitásban gondolkodtak, azonban ez jogi és politikai akadályok miatt nem lehetett sikeres. Így a választáson magyar-német nemzeti és szociáldemokrata pártok indultak, ezek ekkor még szövetségeseknek számítottak. A nemzeti pártok 7, a szociáldemokraták 4 mandátumhoz jutottak az elso csehszlovák nemzetgyulésben.
Az elobb ismertetett idoszak hangulatát minden különösebb kiegészítés nélkül tökéletesen visszaadja a nemzeti párt két képviselojének felszólalása. Elobb dr. Körmendy-Ékes Lajos 1920. június 2-án az alábbi deklarációt olvasta fel a prágai parlamentben, amelynek cseh és német nyelvu jegyzeteit lefordítottuk, a korabeli helyesírást megtartottuk.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim! a csehszlovák magyar és német, keresztény és kisgazda párt képviselöi nevében van szerencsém a következö elvi jelentoségü deklaratiót elöterjeszteni:
 
Azt a tényt, hogy az ugynevezett Czehszlovák államba belekényszeritett magyar területek lakossága a nemzetgyülési választásokban résztvett, a cseh állam egyes politikusai és a sajtó egy része alkalmul használák annak megállapitására, hogy a Szlovenskónak elnevezett terület magyarsága és németsége a maga jószántából, vagy legalább is az adott helyzetet jogilag is ervényesnek elismerve és abban megnyugodva foglal helyet a csehszlovák nemzetgyülésen és ezzel megerösiti az entente allamok megbizottai és a cseh politikusok között létrejött szerzödésnek azon állitását, hogy a csehszlovák állam, a területén élö népek akaaratából jött létre. (Taps.)
 
Meg kell állapitanunk, hogy a tényeknek ilyen, a külföldi közvélemény megtévesztését célzó beállitása, a valót nem fedi.
 
A területi hovatartozandóság kérdé sében nemcsak a magyarság és a német ség, de maga a szlovák nép sem lett meg kérdezve és így nem is nyilatkozhatott. (A magyar képviselok helyeselnek) Az igazság az, hogy Felsömagyarországnak katonai lag védtelen területét a cseh csapatok megszállották, és annak lakosságát a bosszu politikája - mint figurákat a sakk táblán - eröszakosan áttolta egy uj államalakulat keretébe. (Egy hang: már régen ezt akartuk)
 
A választásokban való részvétel azért nem volt elkerülhetö, mert egyrészt a törvény a szavazást érzékeny büntetések terhe alatt kötelezönek mondotta ki, másrészt, mert a szabadságától teljesen megfosztott, közel másfél év óta állandóan sanyargatott és a sajtószabadságnak vala mint általában a véleménynyilvánitás szabadságának elkobozása által még a panaszemelés lehetöségétöl is elzárt (A magyar képviselok helyeselnek) magyarság és németség egyedül így, ezen az uton vélte biztosithatni a maga számára a lehetö séget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságokkal, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben, tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse. (Taps.)
 
Nyiltan a világ elé kell tárnunk, hogy az egyoldalu nemzetiségi hozzátartozás alapján, önkinevezéssel létesitett, magát nemzetgyülésnek nevezett politikai csoport alkotta választási törvény sulyos büntetésekkel sankcionált "választási szabadságának" . . . (Hangzavar, bekiabálások)
 
Elnök (csenget): Kérem, hogy a szónokot ne szakítsák félbe, tessék folytatni !
 
dr. Ékes Körmendy (folytatja): . . . valóságos arculcsapása az, hogy a Magyarorszagtól elszakitott területek lakossaga statárium, katonai diktatura és cenzura szigora alatt volt kénytelen választani; továbbá meg kell bélyegeznünk, hogy a politikai hatóságok még ezt a "választási szabadságot" is tömeges politikai letartóztatásokkal korlátozni és az ekként alkalmazott megfélemlités utján magát a választási eredményt is befolyásolni igyekeztek. (A magyar képviselok helyeselnek).
 
A választások eredménye ilyen elözmények miatt és azért sem tükrözi vissza a valódi nemzeti eröviszonyokat, mert a magyarság és németség lakta területeken a cseh katonaság tizezrei, továbbá a cseh közalkalmazottaknak és a mesterségesen odatelepitett egyéb személyeknek és mindezek hozzátartozóinak nagy tömegei is leszavaztak, s végül mert a választókerületek tudatosan ugy lettek kikerekitve, hogy a magyar és német kerületekben egy-egy képviselö illetve senátor megválasztásához csaknem kétszer annyi szavazat volt szükséges mint a többi kerületekben. Igy történhetett, hogy a magyarság és németség nem nyerte el még azt a képviseletet sem, amely öt számarányánál fogva a reá nézve hátrányos választási törvény és kerületi beosztás szerint is megillette volna.
 
Ha már kénytelenek vagyunk az entente hatalmak által reánk kényszeritett kemény sorsot türni, viselni fogjuk azt Istenbe helyezett bizalommal, teljesiteni fogjuk minden nehézségek és veszélyek dacara elvállalt kötelességeinket, de arra soha sem leszünk kaphatók, hogy a velünk szemben elkövetett jogtalanságokban - bár hallgatag is - megnyugodjunk.
 
A magyarságnak és németségnek a keresztény-sociális és kisgazdapárt képviselöi legelsö kötelességünknek ismerjük az egész világ élo lelkiismeretét felhivni arra, hogy mi, akaratunk ellenére, erosza kosan lettünk a magyar nemzet testéböl kitépve és az ezeréves Magyarországnak ideálisan egységes területéböl eröszakkal lettünk kiszakitva; ittlétünk tehát távolról sem e népjogellenes ténynek jogi elismerése, de élö és állandó ünepélyes tiltakozás e rólunk-nélkülünk való, embertelenül igazságtalan rendelkezés ellen.
 
Tiltakozunk az ellen is, hogy a cseh államhatalom a politikai élet legföbb megnyilvánulását, a nemzetgyülési választásokat, a Magyarországtól eröszakosan elszakitott területeken is foganatositotta akkor, amidön azoknak hovatartozandósága még jogszerüen el nem döntetett.
 
Parlamenti kötelességünk az idegen keretek közé szoritott és ott súlyos elnyomás alatt szorongatott egy milliónál nagyobb számu magyarságnak és a hasonló sorsban élö német testvéreinknek törvényes eszközökkel való, de megalkuvást nem ismerö elszánt védelme mindazon idöpontig, amig eljön a népek között a belátás és megértés órája (Bekiabálások: Éljen! Kun Béla!) és amikor mindenki szemében igazság lesz, hogy a magyar volt talán az egyetlen a világháboru versengöi között, aki gyözni is anélkül akart, hogy mástól valamit elvegyen és aki csupán a saját puszta létéért és adott szó szentsége alapjan nemzeti becsületéért küzdött. (Sok hang egyszerre. Bekiabálások. Az elnök csenget. Német nyelvu bekiabálás: "Magyar disznó" azt mondta ! Ez botrány ! Szunni nem akaró zaj.)
 
Elnök (csenget): Kérem a frakcióvezeto helyettest, menjen a helyére. Kérem a szónokot, hogy folytassa.
 
Körmendy-Ékes (folytatja): Ha mások bünei miatt mindent elvesztettünk is, a becsületünk megmaradt, (A magyar képviselok helyeselnek) és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképen fel nem adjuk, (A magyar képviselok helyeselnek) azt fenntartjuk, követeljük. (Éljen! Taps. Zaj.) 

 

Körmendy-Ékest késobb kiutasították Csehszlovákiából is, Veszprém megye foispánja lett.

Dr. Szent-Ivány József a költségvetési beszédének végén ezeket mondta 1920. szeptember 24-én:

 


Kép innen
A nyní dovolte, abych ucinil projev, co se týce našeho politického umístení. Po budapeštské ratifikaci trianonského míru prichází naše zdejší politika k nové stanici. Dríve však, nežli bych se zabýval touto otázkou, považuji za nutné, abych své zásadní stanovisko objasnil. Nikdy neuznáme, že národní shromáždení oklesteného Madarska bylo samo oprávneno k ratifikaci míru. Lid, žijící v cástech zeme, násilne vytržených z tela Madarska, ten lid, který vržen byl za obet libovuli zaslepené moci, usurpatorské moci, jest v prvé rade oprávnen rozhodovati nad svým osudem. My k tomuto míru jsme nikdy nesvolili a nikdy tak neuciníme. Byli jsme oloupeni o svá nejobecnejší lidská práva a nikdy nezrekneme se rízení svého osudu.
 
Když objasnuji to, jako naše zásadní stanovisko, chci posouditi situaci naši i prakticky. Dnes jsme v dusledku silnejší moci, než jest naše, obcany republiky. Na tomto území jest nutno zajistiti naši existenci. Chci a budu hledati, jak bylo by možno tímto reálním smýšlením nalézti poctivé cesty sebeochrany. Vy, kterí máte této doby - avšak jen proti nám - moc v ruce, upíráte nám všechny predpoklady našeho národního bytí a naší svobody, já pres to pokusím se parlamentními prostredky dosáhnouti cíle a zajistiti svobodu a bezpodmínecnou rovnoprávnost Madaru. Vy šlapete po naší národní cti, ale já pres to pokusím se, maje v úcte vaše národní city, získati vaše uznání. Budte však pripraveni na to, že když toto všechno znemožníte a budete pokracovati v dosavadní politice své, že nebudeme vybíraví ve volbe zbraní. (Výkriky.)
És most engedjék meg, hogy szóljak politikai helyzetünkrol. A trianoni béke budapesti ratifikációjával a mi politikánk új helyzethez ért. Mivel korábban foglalkoztunk már a kérdéssel, szükségesnek tartom elmondani határozott véleményemet. Sohasem fogjuk elismerni, hogy Csonka-Magyarország nemzetgyulése egyedül jogosult volt a ratifikálásra. Az eroszakkal, önkényes hatalommal áldozatként odadobott embereket illeti meg a jog dönteni saját sorsukról. Mi ehhez a békéhez semmikor sem adtuk hozzájárulásunkat és semmikor sem fogunk sorsunk intézésérol lemondani.


Midon ezt az elvi álláspontunkat leszögezem, gyakorlati alapon is meg kívánom bírálni helyzetünket. Mi ma egy nálunknál erosebb hatalom folytán a csehszlovák köztársaság polgárai vagyunk. Ezen a területen kell biztosítani létezésünket. Keresni akarom és fogom, miként lehet ezzel a reális gondolkodással megtalálni az önvédelem tisztességes útjait. Önöknek az ido ereje a kezükben van, ami csak ellenünk dolgozik. Letagadhatják igényünket a nemzeti léthez és szabadsághoz. Megpróbálok használni minden parlamenti eszközt azért, hogy biztosítsák a magyarok feltétlen szabadságát és egyenloségét. Önök eltaposták a nemzeti tisztességünket, de ezekután is megpróbálom elismerni nemzeti érzéseiket és igényeiket. Viszont készen állunk arra, hogyha ez a politika a jövoben nem lesz kivitelezheto, akkor nem leszünk válogatósak eszközeinkben. (Kiáltozások)

Szólj hozzá!

Teschen, Těšín, Cieszyn - az út 1938-ig

2013.11.13. 18:32 Deak Tamas

Magyarországon ma már minden gondolkodó ember előtt abszolút világos, hogy a trianoni békeszerződéssel megvont határok számtalan, mindmáig ható tragédiának okozói, régiók, települések tönkretevői. A döntések abszurditásai, merev, azonnali hatalmi pozíciót biztosítani szándékozó gyakorlati megvalósításai, a tudatlanság, a nyers erő alkalmazása mindenki előtt feltárulhatott, aki a Kárpát-medence történelmét ismeri.
A soknevű város térképe, a középső kék csíknak még jelentősége lesz.
Viszont az kevéssé, talán egyáltalán nem ismert, hogy a versailles-i békekonferencia a győztes országokkal is "ki tudott szúrni", a győztes államok között is alkamazott a kreténséggel határos hatalmi politikát. A tescheni kérdés "rendezésének"  története tökéletesen ugyanazt az impotenciát,  a régió nem ismerését, és hatalmi arroganciát mutatja be, amelyet Magyarország szenvedett el. A történtek ismertetésében Szvatkó Pál és Gogolák Lajos kiváló cikkei is segítenek.
Határkő Cesky Tesin-ben.
Ez a csodálatos városka, német nevén Teschen, cseh nevén Těšín, lengyel nevén Cieszyn (mint Lembergben, itt is multikulturális vidéken járunk) 1653 óta Habsburg birtok, sőt, az a Frigyes főherceg volt Teschen utolsó hercege, akinek temetésén 1936 decemberében Horthy István tábornok is részt vett, és ez a Frigyes főherceg volt a Monarchia hadseregének főparancsnoka az első világháborúban hosszú ideig.
Frigyes főherceg, a Monarchia hadseregének parancsnoka 1856. júnus 4-1936. december 30.
A magyar vonatkozások nem érnek véget : Kossuth Lajos is járt a városban, és 1840-ben Liszt Ferenc több nagysikerű koncertet adott itt. Itt született valamint az első magyar gyártású hangosfilm, a Hyppolit a lakáj egyik főszereplője, Erdélyi Mici.
Ez a város földrajzilag is kedvező helyen, a sziléziai hegyvidék lábánál, gazdag, szép természeti környezetben fekszik, nem nagy csoda hát, hogy a boldog békeidőkben nagy fejlődésnek indult. Ez a fejlődés egészen 1918 végéig zavartalan volt, amikor a háború vége - annak ellenére, hogy két győztes, a csehszlovák és a lengyel hatalom határán feküdt - katasztrofális helyzetbe sodorta a várost is, a régiót is.
Teschen (Cieszyn) piactere a századfordulón
Cieszyn főtere 2013 júliusában. Ha a városháza ilyen mint a képen (mármint a régi bécsi városházának másolata, akárcsak Lembergben, Komáromban) akkor megnyugodhatunk : biztosan a Monarchia volt területén járunk.
A helyzet megértéséhez tudni kell egy ma már többé-kevésbé elfeledett dolgot: a lengyelek és a csehek kifejezetten utálták egymást a Monarchiában. A(z osztrák)lengyelek katolicizmusa, romantikus lelkülete, idealizmusa, harcra, csatára kész temperamentuma szöges ellentétben állt (áll?) a csehek vallás irányában közömbös, rossz esetben ateista, kissé földhözragadtsággal, Svejkhez hasonló hétköznapi örömöket kereső viselkedésével jellemezhető karakterhez. A csehek az 1870-es évek végéig rendkívül erős támaszai voltak a Monarchiának, nem véletlenül kellett Erzsébet királynénak, és fiának, Rudolfnak először a cseh nyelvet megtanulni. A cseh arisztokrácia töretlenül kitartott a dinasztia mellett (nem véletlenül menekültek a Habsburgok Olomuc/Olmützbe '48 októberében !) és ehhez képest gyakorlatilag semmilyen "jutalomban" nem részesültek. A lengyelek pedig a csúcsa is elértek, Agenor Goluchowski személyében közös külügyminisztert adtak a Monarchiának.
 
Agenor Goluchowski. Született Lembergben, 1849. március 25-én, ugyanott hunyt el 1921. március 28-án.
 A tescheni villamos 12 perc alatt járta meg a várost. Ma már nem létezik.
A lengyel hadsereg és polgári közigazgatás első képviselői Teschenben, 1919.
Eduard Benes, akinek politikai művészetét, érdekérvényesítő képességét, ékesszólását és egyúttal gátlástalanságát, hataloméhségét sem lehet kétségbe vonni, 1918 végétől tizenegy francia nyelvű emlékiratot küldött a békekonferenciának. A tescheni területnek, ennek a kb. 2000 négyzetkilométernyi (négy Budapest) vidéknek szentelte teljesen a négyes számút. Természetesen csak homályosan fedi fel az okot, miért is kéri ezt a területet: a majdani Csehszlovák Köztársaság szénkészletének 99%-a (6,1 milliárd tonna a 6,4 milliárdból) található ezen a területen, valamint a magyar emlékekből is ismert Kassa-Oderbergi vasút az egyetlen kapcsolat Szlovákia felé. Benes hivatkozik a cseh, pontosabban "morva" lakosság többségére (ami nem igaz, az itt lakók ún. "sziléziai", ślůnski nyelvet beszéltek, ami  inkább cseh helyesírású lengyel, és az őslakók az utolsó, 1910-es osztrák népszámláláson is lengyeleknek vallották magukat), 1848-ig a terület cseh kultúrájú volt és a cseh korona része (előtte viszont a Piast dinasztia uralkodott itt), és a protestáns lengyelek is inkább a csehek társaságát keresnék a katolikus elnyomással szemben.
Eduard Benes, 1919.
A dolog abszurditására jellemző : a 426.000 lakosból 1910-ben 234.000 vallotta magát lengyelnek 117.000 csehnek, 77.000 németnek. Ehhez képest a csehszlovák népszámlálás 1921-ben bevezeti a "sziléziai" fogalmát, így 76.000 lengyel mellé 47.000 sziléziait mutat, valamint további 24.000 "csehül beszélő sziléziait" - tíz évvel később a kategóriák megszűnnek, minden sziléziai "csehszlovák" lesz, és marad 81.000 lengyel.
A kérdéses terület térképe egy lengyel híradófilmen.
1918. novemberében a cseh és lengyel nemzeti tanácsok még meg tudnak állapodni: e vitás területet kettéosztják és a nagyobbik, lengyel többségű rész Lengyelországhoz kerül. A lengyelek azonban választásokat írtak ki az egész területre, mire a cseh csapatok 1919. januárjában megszállták a területet, épp mikor a lengyelek épp a Minszkbe érő Vörös Hadsereget figyelték némi aggadalommal. Kis híján lengyel-csehszlovák háború tör ki, de a Nagykövetek Tanácsa utasítást ad : szeptember 27-én népszámlálást kell tartatni és dönteni. Ez nem történik meg, helyette 1920. július 18-án  a Nagykövetek Tanácsa dönt: a trianoni ostobasággal pontosan analóg módon elismeri a cseh megszállást, magát Teschent pedig Komárom és Sátoraljaújhely mintájára, a Ronyva pataknál nem sokkal szélesebb Olzsa folyó mentén kettéosztja határvonallal. Így született meg lengyel szempontból Zaolzia, az "Olzsán túli terület" politikai fogalma.
A tescheniek feszült figyelemmel várják a híreket 1920 körül a piactéren.
A tescheni villamos utolsó járatainak egyike
"FIGYELEM! Államhatár. Tilos a folyóvízen átgázolni."
A történet folytatása is analóg a megosztott városok tragédiájával.  1925. áprilisában ugyan Benes immár külügyminiszter és Skrzynski, lengyel kollegája Varsóban egyezményt köt a vidékre vonatkozólag, de ezt csak látszólag tartják be. A csehszlovákok elkezdik a cseh iskolák építését  a lengyel  területeken - ugyanúgy mint a Felvidéken - és elkezdték kimutatni a lengyel nemzetiségű iskolakötelesek számának csökkenését. 1934. elején, a német-lengyel és szovjet-cseh közeledés idején a helyzet forrósodik: a lengyelek szerint a kisebbség helyzete elviselhetetlen, Malhomme és Klotz ostravai lengyel konzulok közvetlenül beavatkoznak az ügyekbe, ami természetesen súlyos diplomáciai helyzetet teremt. Leon Malhomme-nak ez a tevékenysége mások fantáziáját is beindította: 1939. nyarán rá hivatkozik a német propaganda, mint a népi németek elszánt üldözőjére Lengyelországban (nomen est omen) - az már nem zavart senkit, hogy a konzul akkor már súlyos betegen feküdt egy varsói szanatóriumban és 1940-ben meg is halt. 1935. július 18-án a lengyelek majdnem áttörték a határvonalat, mire a csehszlovák kormány statáriumot hirdetett, a lengyel "irredentákat perbe fogta, a Rota lengyel dal éneklését betiltotta, a lengyel újságokat úgyszintén.
A dal ugyan kifejezetten németellenes, de mit lehet tenni, ha egyszer ezzel kezdődik :


Nie rzucim ziemi skąd nasz ród!
Nie damy pogrześć mowy.
Polski my naród, polski lud,
Królewski szczep Piastowy.

Nem fogjuk elhagyni e földet, ahonnan vagyunk,
Nem adjunk nyelvünket eltemetni !
A lengyel nép, nemzet mi vagyunk,
a Piastok dinasztiájából.
Emlékszünk még ugye Benes négyes számú emlékiratára?
Az Olzsa folyó az első képeslapon elég komoly víznek tűnt, de nyáron csak ekkora ...
... ezért jutott szegénynek rács is.
1935. novemberében Benes (már köztársasági elnökként) javaslatot tett az ügy nemzetközi kivizsgálására és egy vegyes bizottság felállítására, a lengyelek ezt nem fogadták el. Benes változó magatartását befolyásolhatta az 1935. május 19-i csehszlovák választás, amiről majd írunk még részletesebben.
 
"Cieszyn szabad város érdekében kijárást a tengerre !" A felirat természetesen a cseh oldalon.
Körülbelül ilyen hangulatban érkezett el  München, ami visszajuttatta a vitás területet Lengyelországnak. Ez az esemény mindmáig hasonló jellegű aktuálpolitikai kommentárok tárgya, ahogy nálunk Magyarországon a az egy hónappal későbbi bécsi döntés. 1938. október 1-2-án szállták meg a lengyel csapatok a területet, amit a Polska Agencyja Telegraficzna kamerái is követtek.
 
 
A híd ma
A kanyar ma
Frantisek Hrabcik tábornok középen, balra a jellegzetes arcszőrzetű Tadeusz Malinowski tábornok
Bortnowski tábornok, a hivatalos főnök
"Üdvözlet! Mától örökké együtt !"
Rydz-Smigly marsall megérkezik Cieszynbe
A marsallnak még volt oka az örömre, ugyanúgy a pár nappal később idelátogató Jozef Beck külügyminiszternek is.
"Beck ezredes tér"
A Cesky Tesin-i városháza ma
   
"Üdvözlünk !"
11 hónap múlva következett a német megszállás, annak minden tragédiájával egyetemben.
A cieszyni zsidótemető, 2013
A Vörös Hadsereg 1945. áprilisában érte el Teschent, és ez egyúttal az 1920-as állapot visszaállítását is jelentette.
Cieszyn, üzenet a falon.
A zsidók után a németek is eltűntek a városból. A szocializmus évtizedei alatt a cseh rész beleszürkült a bányászvárosok Magyarországon is ismert hangulatába.
Ebben a városban járva, ha megpróbáljuk elképzelni, miféle procedúra lehetett a hídon átjutni útlevéllel, várakozással, vámolással, miegyébbel, ugyanolyan érzésünk lehet mint régen volt egy komárominak, esztergominak vagy sátoraljaújhelyinek, vagy mint ma egy máramarosszigetinek. Csak az ilyen helyeken tudjuk megérteni a változó múltbeli események korrekt megvilágításának fontosságát. 
Érettségiző lányok, 2013. E felvételeket a szerző készítette.

Szólj hozzá!

Címkék: lengyel csehszlovák határ 1920 1925 1938 1919 1935 bécsi döntés München Benes Teschen Těšín Cieszyn Frigyes főherceg Zaolzia Malinowski Rydz-Smigly Hrabcik Goluchowski Malhomme Szilézia Szvatkó Pál Gogolák Lajos

Horthy Miklós testvérei

2013.11.10. 19:29 Deak Tamas

Írtunk már arról, hogy miért lehetetlen jópár történelmi kérdést korrekt szakmai szempontok szerint tárgyalni manapság. Ehhez tartozik a Horthy-korszak, sőt szorosan véve Horthy Miklós személye is. A most következő elemzés is pontosan azt a tételt igazolja majd, hogy a függőleges és vízszintes vertikumok képeit mindig egyszerre kell nézni, csak ez vezethet szélesebb és érdekesebb összefüggések feltárására.
A kenderesi kastély a harmincas években.
A kenderesi Horthy-család a közhiedelemmel ellentétben már a századforduló környékére fel tudott mutatni jópár olyan közéleti karriert, amely egyáltalán nem volt egyértelműen könnyen elérhető. A Kenderesre Ramocsaházáról, Kárpátalja vidékéről 1857-ben benősülő idősebb Horthy István rendkívül furcsa, titokzatos embernek tűnik. Az 1860-as évek alföldi csendjében, Kenderesen elhatározza - máig nem tudni milyen lelki hatástól vezérelve - a fiait egyszerre neveli hagyományosan gazdásznak, de ugyanakkor egyetemi diplomát, nyelvtudást, professzionális szakosodást vár el tőlük (Horthy Miklós németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul beszélt folyékonyan). Idősebb Horthy István minden visszaemlékezés szerint karakteres, határozott, self-made-man típusú ember - például a birtokon nem tartott intézőt, minden ilyen feladatot maga végzett - aki ugyanakkor nézeteit tekintve rendkívül konzervatív, például István fia lovaglószenvedélye és szerinte túlzott lószeretete kifejezetten idegesíti.
A képek 1945-ben tudomásunk szerint megsemmisültek.
Ez a hívő református ember teljesen tudatosan építi fel gyermekei iskoláztatását, francia és német nyelvtudást a svájci nevelő, Bonnaeveau valamint a debreceni gimnázium és a soproni, eredetileg evangélikus eredetű Lähne-intézet ad. Ezek elvégzése után négy fiú  a jogi egyetemre, kettő pedig a haditengerészethez kerül. Hogy a téli alföldi estéken vagy a nyári forróságban teljes(nek tűnő) vidéki elzártságba kicsoda, miért és hogyan hozta ezt az ötletet - mindmáig teljes rejtély. Pedig valószínűleg ugyanez a forrás lehet az, amely a Horthy-fiúk néhány, a korabeli környezetét vélhetően alaposan megijesztő dolgait is megmagyarázza : például a kerékpározást. (Az 1870-es években, a magyar Alföld közepén vagyunk, ne felejtsük.)
Idősebb Horthy István is épít politikai karriert, ha nem is annyira a felső ezer köreiben mint fiai. Református hitéleti és politikai tevékenységében támogatja barátja, a vele egyidős  Tisza Kálmán, aki 1890-ig miniszterelnök. Horthy István résztvesz a megyei életben és Tiszával való barátsága soha nem törik meg, annak ellenére, hogy Tisza politikai lavírozásának néha ő is áldozatul esik. 1894-ben Horthy István megkapja a főrendiházi tagságot, amely nevének ismertséget, de hírnevet még nem biztosít. Barátjával, Tiszával egy évben, 1904-ben hunyt el. Fia, Tisza István sem szakította meg a barátságot : valószínűleg neki is köszönhető, hogy 1899-ben Horthy Miklóst bízzák meg a delegációk közötti tárgyalások tolmácsolásával, ami igazi karrierjének első lépcsőfoka volt.
Horthy Miklós egy 1917-es újságcikkben, viszont a kép maga 1910 körül készült.
Idősebb Horthy István első fia a család hagyományai szerint Szent István után az István nevet kapja, 1858. december 20-án születik. Debrecenben, a református kollégiumban elvégzi tanulmányait, és 1878-ban a budapesti jogi egyetemre kezd járni, amit be is fejez. Ezekután hivatásos huszár lesz, és a korabeli K. u. K. reglama és schematismus szép lassú tempójában megkezdi az előrelépést. Meg is házasodhat, 1891. májusában Latinovits Margit katymári földbirtokoslány lesz a felesége. Az idősb Istvánt eleinte rendkívüli módon idegesítő lovasszenvedély folyamatosan segíti a karrierben : megkapja azt a lehetőséget hogy Károly Ferenc József főherceget, a majdani IV. Károly királyt taníthatja lovagolni, és jóval később vendégül is láthatja. Az 1890-es években még messze nem volt előrelátható, hogy a gyerek főherceg lesz majdan a Monarchia ura, de a Habsburg-főhercegek ismeretsége sosem rossz. Emeljük ki, mert fontos: ezt a kegyet egy "nyakas" református kapja az aulikus katolikus udvartól!  Az első világháborúban harcol, 1916-ban tábornok lesz. 1919 áprilisában a Lenin-fiúk túsza, de megmenekül. A trianoni béke miatt gyakorlatilag újra kell kezdenie az életét : felesége birtoka a jugoszláv határszélre kerül, ott nemzetbiztonsági okokból nem tartózkodhat. Gyömrőn telepednek le, a református Teleki család szomszédságában, és lehet, hogy ugyanolyan településfejlesztő szerepet játszhattak volna, mint Miklós öccse tette Kenderesen.
Horthy István tábornok 1927 körül
A szándék megvolt, kastélyt vesz - azonban a gazdasági világválság miatt az ekkor már özvegy Horthy Istvánnak el kell adnia a gyömrői kastélyt, majd felváltva élt Budapesten és Bécsben. Felsőházi tag lesz, 1928-ban a tiszántúli kerület református egyházgondnoka. A tapasztalt tábornok is közreműködött szürke eminenciásként a háttérben a fontosabb kérdésekben, de  megjelenései mindig társasági jellegűek voltak - pontosan ugyanúgy, ahogy miniszterelnökségük után Bethlen István és Károlyi Gyula tették. A tábornok 1937. szeptember 23-án, Bécsben hunyt el.
Horthy István 1935 körül
Valószínűleg az utolsó kép: Frigyes főherceg temetésén, 1936 december
A Horthy család nem szerette minden ügyét a nyilvánosság elé kiteregetni. A szinte túlzott szemérem minden kellemetlennek érzett családi eseményt részleteiben hermetikusan elzárt, például a kormányzó fiának, ifjabb Miklósnak és Paulette lányának válását. A szemérem érthető, ha a család valószínű fekete bárányáról, Zoltánról esik szó, akiről sokáig nem tudott a történettudomány semmit, bizonyosságot pedig még gyakorlatilag ma sem.
Horthy Zoltán 1860. július 7-én született, és 1878-ban István bátyjával együtt kezdi a jogi egyetemet Budapesten. Körülbelül ez az a pont egyben, ahonnan el is vesztjük nyomát a hivatalos dokumentumokban. A Magyar Nemzetségi Zsebkönyv szerint 1904 táján körül Tiszaföldváron lakott, internetes források szerint 1903-ben megnősült, Eiler Herminát vette feleségül, akivel 1905-ben született Márta leányuk. Horthy Zoltán 1940. szeptember 15-én hunyt el. E sorok írója is sokat kutakodott utána, és Csaba barátom ötlete nyomán egy 1898-as kétsoros újságcikk előkerülésével valószínűleg megoldódott ez a rejtély is.
Árverési hirdetmények, Országos Hírlap, 1898. január 20.
Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Horthy Zoltán személyében egy klasszikus régi vágású békebeli jogászgyereket találunk, aki valószínűleg a könyvek forgatása helyett vagy a Piatnik-bibliát verte vagy a turflapot böngészgette. Egyáltalán nem volt ezzel egyedül: Zilahy Lajos is ír saját magáról és azokról az elképesztő könnyelműségekről amit illett egy századfordulós joghallgatónak elkövetni a Családi levelesláda című remek munkájában.
Nem ütik a jogászt agyon !
Egyébként Barcza Gábor tiszaföldvári polgármester tájékoztatása szerint városukban volt Horthy-kaszinó, ez azonban - a korabeli értelemnek megfelelően - társasági összejövetel helyszíne volt. Tiszaföldvár minden iratanyaga a második világháborúban megsemmisült, így ez a rejtély már nem lesz valószínűleg világosabb. Idősebb Horthy István kemény természetét ismerve, aki még virgonc, eleven, betöretlen kiscsikómód viselkedő Mikós fiát is meg tudta nevelni, elképzelhetjük a családi jelenetet 1898 januárjában -  lehet jobb is, ha a feledés köde szitál továbbra  e történet részletein.
Horthy Béla, aki 1862. április 15-én született, körülbelül olyan szerepet játszott Horthy Miklós karrierjében, mint  Joe Patrick Kennedy Junior JFK-val kapcsolatban. Ha ez a fiú 1882. május 29-én, egy tengerészeti gyakorlaton, az apróddá avatása előtt nem szenved halálos combsérülést, amelyet a villámgyorsan idősb  Horthy Istvánnal Fiumébe utazó sebész sem tud kezelni, akkor lehet, hogy az egész család története máshogy alakul. A történelemtudomány azonban csak azzal foglalkozhat, ami megtörtént, így Horthy Béla rövid élete és tragikus sorsa nem engedhet meg mélyebb elméletgyártást.
Kb. 1882.
 
A két leány, az 1863. december 22-én született Paula férjhez megy Graefl Jenőhöz, és fiatalon, 1906-ban meghal, a másik lány, Erzsébet, 1871. október 10-én született,  férjhez megy Péchy Györgyhöz (valamint szerez egy feleséget Miklós öccsének) majd Arthur Czerninhez és 1955. március 13-án hunyt el Keszthelyen. Vajon hányan tudhatták a Rákosi-korszak Magyarországán, hogy a kormányzó testvére még itt él ...?
Az 1873. január 28-án született Horthy Szabolcs került abba a szerepbe, hogy hivatásos politikus legyen, de a Kennedy-hasonlat sok értelemben rá is igaz. Ő örökölte apja közéleti karrierépítő tehetségét, de egyben kemény természetét is. A berlini és kolozsvári jogi egyetem elvégzése után ledoktorál majd a 67-es párthoz igazol, de ezt épp rosszkor teszi. 1905-ben, az "előrehozott" választásokon a 48-as ellenzék nyer. Természetesen Ferenc József egy 48-as kormányt nem hajlandó kinevezni így közel fél évtizednyi politikai iszapbirkózás, obstruálás és tehetetlen erőszakoskodás keződik a magyar politikai életben. A vármegyerendszer a napi ügyeket probléma nélkül kezelte, viszont a nagyon fontos és súlyos kérdésekben nem születhetett döntés - ennek tragikus következményei tíz év múlva érnek be. Ez idő alatt Horthy Szabolcs Kenderesen és Tiszaföldváron gazdálkodik. A karakteres, sok tekintetben erőszakos jogászdoktor csak 1910-ben (de életkorban nagyon fiatalon, 37 évesen) lesz Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja - cáfolva egyébként a tévvélekedést, hogy egy főispán "hivatalból katolikus". Beiktatásán jelen volt Horthy Miklós fregattkapitány, a király szárnysegédje, Horthy István őrnagy (ketten a királyi udvarból !) és a legkisebb öcs, Horthy Jenő.A kinevezést erős politikai hátszéllel érte el, és működésének összegzése, amelyet Bencsik Gábor idéz, tökéletesen jellemző : pártemberként érkezett, és páratlan igaz embernek megismerve távozott.
Horthy Szabolcs főispánsága alatt épült a szolnoki mai Szigligeti színház, cukorgyár, közép- és felső iskolák, Tisza-hidak - de ugyanakkor kíméletlenül túllépte hatáskörét is sokszor: a szolnoki rendőrkapitányt lemondásra szólítja fel, a polgármestert adminisztratíve leváltja, a vasutasokat hatalmi szóval küldi szavazni. Úgy tűnik tehát, hogy egy nagyon ambíciózus emberről van szó, aki felismeri azokat a területeket ahol fejlesztés kell, de könyörtelenül átlép mindazokon, akik szerinte az útjában vannak.
Főispánságának vége a (családot később is sújtó) teljesen értelmetlen áldozathozatal példája: az első világháborúban a gyávaság vádját elkerülendő önkéntesnek jelentkezik - István bátyja és Tisza István kifejezett tiltása ellenére - és 1914 november végén hősi halált hal Lengyelországban. Hamvai csak 1929-ben kerülnek a kenderesi családi sírboltba. Így az ő története is befejezetlen marad Béla bátyjáéhoz hasonlóan.
dr. Horthy Szabolcs, 1910
Az 1877. január 8-án született Horthy Jenő a második Jenő volt a sorban, a gyermekként elhunyt Jenő bátyja (1874. november 27-1876. január 9.) után. Valószínűleg a legkisebb gyermek tökéletesen boldog sorsa jutott neki: a jogi egyetemmel ő is megpróbálkozik, de ímmel-ámmal tanulgat, a vizsgákon Berlinben elbukik, Debrecenben folytatja. A sportszeretetet ő is örökli, és a vadászat mellett kötelezi el magát. Mivel egészen a huszadik század végéig a vadászat számított a legfontosabb informális összekötő kapocsnak (Az összes Horthy-fiú és Ferenc József is szenvedélyes vadász volt) olyan körökkel került kapcsolatba, akiknek a világszemlélete pontosan azzal az előnnyel bírt ami a hátránya is volt: konzervatív, a szélsőségektől mentes, arisztokratikus világszemlélet. Barátai közé tartozott gróf Széchenyi Zsigmond, a Bánffyak, Zichy Jenő, Maderspach Viktor, az "angol beteg" Almásy László, Kittenberger Kálmán. Horthy Jenő utazásaival és vadászzsákmányaival nagymértékben támogatta a múzeumi gyűjtemények anyagait, finanszírozott afrikai túra- és kutatóutakat.
Horthy Jenő, a legaktívabb szürke eminenciás (vagy mediátor?)
Horthy Miklós és Horthy Jenő a Király-díj futamán, 1937 május
Horthy Jenő folyamatosan közvetítette azokat a politikai impulzusokat, amelyeket ez a high society képviselt, ő maga is Bethlen lányt, gróf Bethlen Béla unokatestvérét, Rózsát vette feleségül 1906 januárjában. A magyar arisztokrácia túlnyomó többsége náci-, kommunista-, orosz- és németellenes volt, az angolszász politikai, gazdasági és életvitelstílust favorizálta. Horthy Jenő a vadászatokon és egyéb társasági összejöveteleken pontosan tájékoztatta akkor már kormányzó bátyját minden politikai véleményről, ami ezekben a körökben megfogalmazódott. Nem véletlen, hogy a Gestapo 1944. március 19-én elsőnek pontosan ezeket a történelmi neveket viselő arisztokratákat tartóztatta le és vitte Mauthausenbe. Horthy Jenő a háború után Svájcban élt, Lausanne-ban hunyt el 1953. november 20-án.
A Horthy-család emigrációban, jobbra Horthy Jenő, 1948.

Szólj hozzá!

Címkék: tábornok lovasság felsőház szárnysegéd főispán Bécs Budapest Horthy Miklós Ferenc József Kenderes Tisza István Horthy István Gyömrő Horthy Zoltán Horthy Szabolcs Horthy Jenő Bethlen Rózsa Latinovits Margit Horthy Béla Horthy Paula Horthy Erzsébet Katymár

A Kennedy-kor hajnala

2013.11.06. 20:21 Deak Tamas

A hatvanas évek Amerikája összeforrt a Kennedy névvel. Túlzás nélkül állítható: annak ellenére, hogy a Kennedy-család politikai elképzelései a maguk korában nehezen, vagy egyáltalán nem valósultak meg, az átlagember számára a hatvanas évek legmarkánsabban jelenlévő arcai a Kennedy-családból érkeznek. Szimbolikus életük, a családot sújtó tragédiák sora, az őket körüllengő rejtélyek az érdeklődés középpontjában tartja nevüket.
De hogy honnan is indult a Kennedy-kor, legalább annyira tanulságos, mint amennyire nem közismert.
A Kennedy-család a huszadik század fordulóján  már jelentős vagyont, és politikai tapasztalatot mondhatott magáénak. A fiatalon meghalt ír hívő katolikus bevándorló fia, Patrick Kennedy - inkább protestánsokra jellemző módon - a fillérek félretételéből és kemény munkából alapítja meg kocsmáit, később kereskedelmi érdekeltségeit, így anyagi függetlenedésével együtt lehetővé válik, hogy a politikának is éljen. 1884-től képviselő, 1889-től szenátor lesz. Fia, Joseph Patrick Kennedy ilyen környezetbe születik bele, ugyanúgy a közélet és az üzlet iránti érdeklődéssel nő fel Bostonban.
Joe Patrick Kennedy és Rose Elizabeth Fitzgerald
Az ifjú pár, 1914
A közéleti nagyívű célok azonban egyáltalán nem könnyen érhetőek el a Kennedy család számára. A protestáns Amerika nehezebben fogadja  és viseli el őket, például a helyi érdekérvényesítés középpontjainak számító Country-club-oknak nem tagjaik. A pénzükre sokan pályáznak, de a személyük nagyon sok helyen nem kívánatos.Az "amerikai álom" viszont abban különbözik sok mástól, hogy a legelképzelhetetlenebb dolgok sikerülhetnek : 1914-ben feleségül vehet egy olyan nőt, Rose Fizgeraldot (aki egyébként 1995-ben, 104 éves korában hunyt el) akinek szintén ír katolikus családja a példa, hogy minden fal áttörhető: a rendkívül művelt Rose apja volt szenátor, képviselő, Boston polgármestere. Joe Patrick kitűzi a célt : az ír katolikusok hagyományosan nagy létszámú, kilencgyermekes  családjából a négy fia törjenek minél magasabbra a közéletben. (Ezt a célt egyébként egyik lánya, a most 85 éves Jean Ann Kennedy, volt ír nagykövet is eléri.)
Joe Patrick és Rose, kb. 1934
Joe Junior és Jean Ann, kb. 1936.
Itt a kisebbnek sikerült több.
A Kennedy-család amatőrfilmje
A legfontosabbal, a családi összatartással soha nincs semmilyen probléma. A filmekről, képekről sugárzó "Egy mindenkiért - mindenki egyért" valódi érzéseket mutat be. A család amúgy sem az a típus aki könnyen feladja: minden őket ért tragédia után megkapják az obligát riporteri kérdést: akarnak tovább politizálni? A válasz mindig az : a Kennedy-család feltett célja a közéletben maradni. Pedig tragédia a közismert eseteken kívül volt épp elég :Rosemary Kennedy egy vitatott szükségességű műtét miatt megnyomorodik, Joe Junior, Kathleen repülőgépbalesetben hal meg és Ted Kennedy is él túl repülőgépkatasztrófát és a politikai karrierjébe kerülő autóbalesetet.
Kathleen Kennedy
Térjünk vissza azonban idősebb Joe-hoz aki belefog az üzleti életben mindenbe amit a törvények engednek (és Costello gengsztervezér szerint abba is, amit nem). Lesz (Amerikában a legfiatalabb) bankelnök, foglalkozik tőzsdével és szeszkereskedelemmel, ingatlanügyletekkel, hollywood-i filmproducerkedéssel, ez utóbbinál Gloria Swansonhoz fűzik kapcsolatok, amiket a sajtó és a pletyka a szájára vesz - ugyanúgy mint harminc évvel később fiaiét Marilyn Monroe-val kapcsolatban. Tény, az üzletben eléri amit akar : az ötvenes évek közepére ő számít az USA leggazdagabb emberének.
A gazdag ember és a kedvese, vajon valóban az?
Már 1938-ban azonban megkapja történetünk szempontjából a legfontosabb kinevezését: ő lesz az USA követe Nagy-Britanniában. Joe Senior azonban nem birkózik meg a feladattal túl jól: folyamatosan melléfog a diplomácia világában, támogatja Chamberlain appeasement-politikáját, nem nézné jó szemmel az Egyesült Államok belesodródását a háborúba és így tovább. Egyre fogy körülötte a levegő, a Roosevelt-adminisztráció 1940 novemberében haza is rendeli. Egyvalaki profitált a történetből, ekkor még tudtán kívül: John, a második fia.
Robert Kennedy első "interjúja" a család angliai utazása előtt, 1938.
A magabiztosság alapkövetelmény volt a családban, nem meglepő, hogy az apa a fiát ezzel "gyakoroltatja".
Joe Senior és Joe Junior : ekkor még senki nem sejtheti, hogy nem ő lesz az utód,. Apa és fia Chamberlain miniszterelnökkel.
Már késő: az ilyen típusú látogatások nem hozták helyre a diplomáciai hibákat.
Pedig a nagyobb feladat Joe Juniorra szállt, mint elsőszülött fiú ő "kapta" a feladatot : törjön ő a legmagasabbra, legyen akár az első katolikus Mr. President. Joe Junior ennek megfelelően végezte iskoláit, illetve igyekezett résztvenni minden közéleti ténykedésben, tapasztalatgyűjtésben. A demokrata konvenicóban mint küldött már résztvesz 1940-től, és ekkortól jár jegyben Athalia Ponsellel akit szintén egy mindezidáig ismeretlen merénylő gyilkol meg 1974-ben.
Joe Junior mindig dolgozik, és intézkedik, ha kell a családi floridai nyaralás közepén is.
A Kennedy-család amatőrfilmje, kb. 1936.
John, a kisebbik fiú még nem dönti el véglegesen, mivel foglalkozna. A környezete olyan típusú embernek jellemzi, mint aki "mindig csinál éppen valamit". Apja mellett a londoni követségen gyűjtheti is a tapasztalatokat, például az SS Athenia 1939. szeptember 3-i elsüllyesztése után ő szervezi meg az utasok kártalanítási ügyeit, találkozik is velük. Könyvet ír a közelmúltról "Why England slept"  címmel.
John Fitzgerald Kennedy, kb. 1939.
A Kennedy-család amatőrfilmje.
Az SS Athenia utasaival szemben. A feladat nem egyszerű.
Az ifjú politológus-író
A mosoly ismerős, de a kép ritkaság : JFK kalapban.
Azonban az első tragédia nagyon hamar bekövetkezik. Az USA hadbalépése után Joe Senior fiai belépnek a hadseregbe, talán túl is kompenzálandó apjuk  hibás diplomáciai lépéseit. John a haditengerészethez kerül, és súlyosan meg is sebesül, egész életére kiható szövődményekkel. Joe Junior a légierőhöz kerül és 1944. augusztus 12-én halálos balesetet szenved : repülőgépén felrobban a szállított hadiszer. Ez a tragédia eldönti John Fitzgerald Kennedy, és közvetve Robert Fitzgerald Kennedy sorsát is : nekik kell megvalósítani a közéleti minél jelentősebb szerep elérését.
 A tengerész túlélt, a repülős nem.
A háború után meg is kezdődik a politikai szerep építése.John 1946-tól képviselő, majd hat év után megcélozza a szenátust, ahová gondosan felépített apró részletekkel, jó imázzsal a legkönnyebb eljutni. Minden lépést, minden esélyt megragad hogy bejusson, mindenhol jelen van, mindenkivel megtalálja a hangot. 1952-től szenátor és jönnek a nehézségek : betegségei kiújulnak, nagyon sokat van távol az üléstől. Ezeket az eseteket is, és szép ifjú "gently-spoken radiant" feleségét is sikerül az imázsépítésbe belevonni.
 
 
Így kell imázst építeni : mindenkire figyelni kell, kézfogások, charme.
 
Jacqueline Lee Bouver és John Fizgerald Kennedy házasságkötése, 1953. szeptember 12.
Tökéletesen kihasználják a televízió adta lehetőségeket is. Apró magánéleti, háziasszonyi, hétköznapi epizódokkal tarkított műsorok szólnak Kennedy szenátorról. A műsorok hatását és karakterépítő erejét jól jelzi, hogy az elnöki hivatali időben is készül egy "Séta a Fehér Házban Mrs. Kennedyvel" című film.Az operatőrök a Kennedy-család tagjairól jellegzetes, egyéni filmkockákat készítenek, tökéletesen ráérezve kisugárzásukra. Robert Kennedy az ötvenes évek második felétől jelenik meg a közéletben, de ő inkább a háttérbeli kapcsolatok építésével foglalkozik - a filmesek erre is bravúrral éreznek rá. Ezt a technikát hamarosan bátyja is eltanulja.
 
Így is lehet, sőt egy igazságügyminiszternek talán csak így lehet kapcsolatokat építeni.
 
 
Az elnök és alelnök között nem teljesen ideális a viszony, de a kamera csak a képet láthatja, a részletek nem tartoznak senkire.
1958-as szenátori újraválasztása után, a kiépített kapcsolatrendszerrel, és egyedi karakterével már érezhető lett: megcélozhatja a a Fehér Házat. Tökéletesen jól jellemzi a hatvanas évek Amerikájának nagy változások előtti feszült hangulatát az, hogy alelnökjelöltneknek egy olyan karakterű embernek kell lennie Lyndon Baines Johnson személyében, aki inkább hasonlít a verseny másik résztvevőjére, Richard Nixon volt alelnökre (és későbbi leendő elnökre). Eisenhower elnök megjelenése, életkora is tökéletes ellentétben áll a hozzá képest fiatal, napbarnított jelölttel. A választási kampány csúcspontjának a televíziós "vitát" tartják - de itt a vita idézőjelbe kívánkozik, mert a jelöltek minimálisan reagálhattak egymás mondókájára, a kérdéseket a stúdióban újságírók tették fel. Nehezen dönthető el, hogy a mai szemmel rendkívül előnytelenül kamerázott jelöltek produkciója mennyiben befolyásolta a választókat, valószínűbb, hogy a "fiatal" és "idős" karakter küzdelme volt a szembetűnő - pedig Nixon mindössze hat évvel volt idősebb Kennedynél.
1960 novemberében, az az alig 112 ezer szavazattöbbség már azt jelentette hogy a Kennedy-kor hajnala elmúlt : a napfény kisütött, a célt elérte a család. Viszont valószínűleg mindenki sejtette : ez még tényleg csak a történet eleje.
Ezen a kopott filmrészleten úgy tűnik, mintha Jacky ugyanazt a tragikus emlékű rózsaszín Chanelt viselné, mint azon a tragikus novemberi napon. A beiktatási ceremónia kosztümje azonban fehér volt.

Szólj hozzá!

Címkék: film bank nagykövet elnök szenátus USA London JFK Robert Kennedy Kathleen Kennedy RFK Joe Patrick Kennedy John Fitzgerld Kennedy Jean Ann Kennedy Rose Kennedy Ted Kennedy Why England slept

süti beállítások módosítása