Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Amerika Hangja

2014.11.16. 19:29 Deak Tamas

1989-ben, ahogy a történelemkutatás korlátai kezdtek ledőlni, számos érdekes hangdokumentum került napvilágra. Ezek közé tartozik az Amerika Hangja 1942-es első adása is, amelyet 1989. júliusában adott le a Magyar Rádió. A dokumentum számos dolgot fontos megvilágításba helyez, többek között az Egyesült Államok véleményét és kommunikációját Magyarország hadviselő állapotával és jövőbeni elbírálásával kapcsolatban is.

 

 

 Amerika Hangja először magyarul, 1942. június

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum 1942 hadüzenet Magyarország Bulgária Románia Hitler Roosevelt Amerika Hangja

Julier Ferenc villámháborúja

2014.11.09. 18:54 Deak Tamas

A közgondolkodásban kõsziklaként álló stabil vélekedés - a valóságban ez is inkább kutatandó terület - a magyar hadsereg vezetõ fõtisztjeinek "ájult németbarátsága", amelyre leginkább Werth Henrik politikai túlmozgásosságát, illetve Bartha Károly német-szovjet háborús "szakvéleményeit" szokták példaként felhozni - mindezeket természetesen az inkompetencia bizonyítására. Nos, az 1941. augusztusi Magyar Szemlében - a lapban egyébként rendszeresen publikáló - Julier Ferenc szakvéleménye látott napvilágot, amely gyakorlatilag teljesen megegyezik Bartha nevezetes 1941. június 26-i minisztertanácsi véleményével. Julier Ferenc személye azért is "pikáns" mert a Tanácsköztársaság utolsó vezérkari fõnökérõl beszélünk, akinek ez a szereplése számtalan kellemetlenséggel járt élete hátralevõ részében. A valóságban Julier az olyan típusú - a Tanácsköztársaság után is változatlanul továbbszolgáló - professzionalista katonák csoportjához tartozott, akiknek a szakértelmére minden államformában szükség van.
 A NÉMET-SZOVJET HÁBORÚ


Senki elõtt sem lehetett kétséges, hogy az Európa keletén 1939 augusztusában bekövetkezett pillanatnyi érdekazonosság - Lengyelország negyedik feldarabolásának lehetõsége - alapján a Szovjetúnió és a német birodalom között létrejött megegyezés nem hidalhatja át hosszabb idõre azt a tátongó szakadékot, amely a két nagyhatalom belpolitikai rendszere és külpolitikai célkitûzései között már régebben, de különösen 1933 óta tátongott. Az utóbbiak közül csak éppen megemlíteni kívánjuk azt, hogy Németország a Balkán felé átvette a megszûnt osztrák-magyar monarchia külpolitikai elgondolásait is, míg a Szovjetúnió új életre keltette a cári Oroszország ilyen törekvéseit.
Egészen természetes volt tehát, hogy a viszony a két nagyhatalom között röviddel Lengyelország felosztása után feszültté vált. A Szovjetúnió még elkövette azt a súlyos tévedést is, hogy a német nyugati gyõzelmeket felhasználta a maga területi igényeinek kielégítésére s ezzel a német-szovjet viszonyt kibírhatatlan megterhelésnek tette ki. Elõttünk érthetetlennek tûnt fel az az orosz elképzelés, hogy Németország a háború valamikor bekövetkezõ végéig hagyja magát zsaroltatni, sõt, hogy majd a Szovjetúnió lehetne érintetlen fegyveres erejére támaszkodva - a döntõbíró Európa végleges átrendezésében. A valószínûség amellett szólt, hogy a német külpolitika mihelyt a balkáni kérdéseket fegyveres úton rendezte, egyben pedig Olaszország északafrikai helyzetét megszilárdította s ekként a birodalom hátában és oldalaiban minden meglepetést kizárt, hozzáfog a német-szovjet viszony végleges szabályozásához. Ez be is következett. A katonai eredmény már eddig is több mint szédületes. Háromheti hadjárat után a német és szövet séges arcvonal északi szárnya közeledik a Leningrádnak elnevezett Szent pétervárhoz, közepe pedig Kiev elõtt áll.
Ma persze még nem ismeretes, hogy Németország milyen katonai erõvel - hány páncélos és hány egyéb hadosztállyal, hány repülõgéppel stb. - kezdte meg a bolsevizmus felszámolását és hogy ebben milyen nagyságú haderõvel támogatja Magyarország, Románia és Finnország s újabban Olaszország. Annyit azonban már látunk, hogy a kétoldalt latbavetett erõk nagysága felülmúlja azt, amit mult év májusában a hadviselõ felek Flandriában egymás ellen állítottak.
A Szovjetúnió katonai erejérõl azonban már most közölhetünk meg bízhatónak mondott adatokat.
A földi vörös hadsereg teljes ereje folyó év május elején 170 lövész (ebben talán 10 motorizált), 33 1/2 lovashadosztályra és 46 páncélos dandárra rúgott. Az utóbbiak részben önállóak voltak, részben kettesével szintén hadosztályokba alakultak. A lövészhadosztályok mindegyike 3 lövész- és1 tüzérezredre, valamint 1 harcikocsizászlóaljra, a lovashadosztályok 4-6 lovasezredre és 1 tüzérosztályra tagozódtak. A páncélos dandárok szervezete ismeretlen, de talán mindegyikük 200 páncélos jármûvet számlált.Ha már most egy hadosztály élelmezési létszámát (beleszámítva a hadtest és hadsereg-közvetlen csapatok, mint nehéztüzérség, mûszaki alakulások stb. reájuk esõ részét) 20.000 fõre tesszük, azt mondhatjuk, hogy az orosz vöröshadsereg 4 1/2 millió fõ erõvel kezdte meg a háborút. Ezen felül számít a 6000-8000 gépre rúgó légiüotta, a maga többszázezer fõnyi személyzetével, a hajóhad (60-80 000 fõ), a 120.000 fõnyi csendõrség, 30.000 fõnyi határõrség. A teljes haderõ tehát kétségtelenül felülmúlta az 5 millió fõt. Ebbe nincsenek beszámítva a pótcsapatok mintegy egy millió fõnyi állománya, valamint az új (tartalék és népfölkelõ) alakulások, amelyek szervezésére az elsõvonalbeli alakulások hadilétszámra emelése után még kereken 5 millió kiképzett ember állt rendelkezésre.A vörös haderõ elosztása május elején a következõ volt : a nyugati határon vagy annak közelében, az Északi Jeges-tengertõl a Fekete-tengerig állt 118 lövész-, 20 lovashadosztály, 40 páncélos dandár, az ország belsejében, de még Európában volt - mint tartalék 27 lövész-, 5 1/2 lovashadosztály, 1 páncélos dandár, a Távol-Keleten tartózkodott 25 lövész-, 8 lovashadosztály, 5 páncélos dandár.Feltehetõ, hogy az ellenségeskedések kitörésekor a tartalékban volt csapatok már az elsõ vonalba kerültek és hogy a Távol-Keletrõl bizonyos számú hadosztály már átjött - vagy útban van  - Európába. Végeredményben a vörös vezérkar haditervei megvalósításánál 5 millió fõt  túlhaladó haderõvel - és ebben többezer repülõgéppel és harckocsival -  számolhatott.Összehasonlításul szolgáljon, hogy a cári Oroszország 1914 augusztusában 105  gyalog hadosztályt, 18 lövész- és 3 gyalog kozákdandárt, 32 lovashadosztályt  és 10 lovasdandárt állított ki. Az 1914-es gyaloghadosztályok egyenként  16 zászlóaljat számláltak, míg a mai hadosztályoknak csak 9 zászló aljuk van. Ezek tehát gyalogságban gyengébbek, de mégis nagyobb a tüz erejük, lévén több hadigépük (golyószórós géppuska, aknavetõ, ágyú stb.). A hadosztályoknak az arcvonalban való elosztását illetõleg is van meg bízható adatunk. E szerint június közepén a Keleti-tenger és a Polesie-mocsár között 4 hadseregre tagozott 49 lövészhadosztály (köztük számos motorizált), 7 lovashadosztály, 3 páncélos hadosztály és 12 páncélos dandár állt. Ebbõl következik, hogy ezen a területen vonult fel a vörös hadsereg kisebb része, míg a Polesietõl a Fekete-tengerig terjedõ vonalban gyülekezett az orosz haderõ nagyobb fele. Ez az erõelosztás még akkor sem módosul, ha számí tásba vesszük a finn határra kikülönített hányadot. A tartalék mikénti bevetése már más erõelosztást idézhetett elõ. Bizonyára a hadiesemények is módosítottak az erõelosztáson, amennyiben a Keleti-tenger és a Polesie között volt hadosztályok nagy része megsemmisült a volt litván területen és a Bjelosztoknál vívott csatákban. Közbevetjük itt, hogy a vörös hadsereg már eddig annyi ágyút vesztett, mint amennyivel 1914-ben a cári hadsereg a háborút megkezdte.A vörös vezérkar a számszerûleg hatalmas és hadianyagánál fogva is korszerûnek jellemezhetõ haderõn felül még egy igen fontos tényezõre: a szinte korlátlannak tekinthetõ térre támaszkodhatott. Ez módot nyújtott neki, hogy kitérjen a német csapások elõl és a területfeladás ellen minden más európai államban fennforgó aggály nélkül olyan vonalban vagy területen fogadja el a csatát, amely neki elõnyt, ellenfelének hátrányt nyújt. Igy például a két szembenálló hadsereg harci értékének józan mérlegelése alapján hadászatilag az lett volna a helyénvaló, ha a vörös arcvonal kezdettõl fogva olyan akadály mögött áll fel, mint amilyent északon a Dvina (Düna), délen a Dnyeszter, vagy e mögött a Dnyeper, esetleg a Sztalin-vonalnak nevezett erõdítés jelent (nagyban Odessza, Kiev, Vitebszk, Pszkov, Narva vonala). A vörös vezérkar azonban támadást tervezett, mégpedig ugyanolyan célszerûtlen módon, mint a lengyelek, akik 1939-ben határuknak a német birodalom felé Poznannál (Posen) elõreugró részébe tették fõerejüket, hogy onnan hamar elérjék Berlint. El is érték azt, hogy a német hadak a lengyel fõerõt északról és délrõl oldalba támadták, bekerítették és végül is elfogták. Egyenesen kísérteties hasonlósággal cselekedtek az oroszok. A német határ felé két elõreugró helyen halmoztak fel sok erõt: Bjelosztok és Lemberg környékén. De még mielõtt teljesen felkészültek volna a támadásra Varsó és Krakkó felé, bekövetkezett a német támadás és ennek eredménye gyanánt a katasztrofális orosz vereség Bielosztoknál és a súlyos csatavesztés Lembergnél.De nem is lehetett mást várni. Európában minden félig-meddig képzett katona tisztában volt azzal, hogy a gyõzelmek hosszú sorozatában meg acélozódott német seregek ellen az eddig megszokott formák között és hadi anyaggal nem lehet gyõzelmet aratni. Hogyan is tudtak volna az 1939 szeptember óta minden ellenállást legázoló német ütõ és lökõ erõnek éppen a Szovjetúnió hadai ellenállni, mikor a Finnország ellen viselt háborújokban elárulták, hogy még közepes harci értékkel sem rendelkeznek. Minden szakértõ csak azt számolgatta, hogy hány hónapig tarthat a német-orosz háború, mert a két fél között mutatkozó óriási minõségbeli különbséget semmi módon sem lehetett kiegyenlíteni. Igaz, hogy az arcvonalnak a 2000 km felé járó kiterjedése, aztán a mindkét oldalon latbavetett tömegek példát lan mennyisége - együttesen kereken legalább 300 hadosztály - hosszadalmas háborúra engedett volna következtetni, mert az ilyen rettentõ tömegeknél az elmélet szerint sokáig tart, míg az egyik fél harci ereje felmorzsolódik és mert a szovjetseregeknek a kilométerek ezreire rúgó távolság állt a vissza vonulásra és átcsoportosításokra rendelkezésre. A gyors felmorzsolódás mégis bekövetkezett, de ez az 1939. évi lengyelországi hadjárat, az 1940. évi flandriai hadjárat, valamint az 1941. évi balkáni hadjárat után már nem jelenthetett meglepetést. Ezért egyenesen érthetetlennek tûnik fel - tisztán katonai alapon - a szovjetvezetõk elhatározása, hogy Németország ellen támadással vagy akár a határon kifejtendõ ellenállással kísérletezzenek. Talán politikai megfontolások játszottak itt szerepet. Kérdéses ugyanis, hogy elbírta volna-e a szovjetkormányzat tekintélye azt a súlyos megterhelést, amit jelentett volna esetleg néhány 100 km széles határsáv kiürítése komoly csata megvívása nélkül. 1812-ben az orosz cári uralom tekintélye megengedte, hogy az orosz seregek a hadjáratot csata nélkül, hátrálással kezdjék meg. Akkor a június 24-ére hajló éjjel kelt át a francia fõerõ Kovnónál a Njemen határfolyón, egy hónappal késõbb Szmolenszk elõtt zajlottak az elsõ komolyabb ütközetek s augusztus 18-án, Szmolenszknél került sor az elsõ nagyobb csatára, de az oroszok ezt még a döntés elõtt félbeszakították. A döntõ csata szeptember 7-én Moszkva elõtt, Borodinónál vívatott meg, de még ebbõl is tûrhetõ állapotban került ki az orosz sereg, mert Napóleon nem merte bevetni - ily nagy távolságra az anyaországtól - utolsó tartalékát: a gárdát.Ezekkel a tanulságokkal és tapasztalatokkal ellentétben a szovjet arvonal jelentékeny része : a Pripjet mocsár és a Keleti-tenger között levõ arcvonal már a határ közelében valóban döntõ jelentõségû csatába hagyta magát sodortatni. Az ott vívott harc számadataiból (323.000 fogoly, ezrekre rúgó harcikocsi és repülõgép pusztulása s ennek megfelelõen százezrekre rúgó halott és sebesült) az olvasható ki, hogy a vörös hadsereg északi arcvonal szakasza belátható idõn belül nem pótolható veszteséget szenvedett, illetve hogy a háború sorsa már eldõlt.Az egész vonalon hátrahömpölygésre kényszerülõ vörös arcvonal északi fele most már olyan állapotban van, hogy csak akkor tudna valamilyen vonal ban megkapaszkodni, ha a gyõzelmes német seregek megszüntetnék az üldözést. Erre azonban a vörös arcvonal vezetõinek a német haderó eddigi teljesítményei után nem lehet reményük. Ha azonban a vörös hadak mégis megállnának, hogy Szentpétervár és Moszkva védelmére csatát vívjanak, csak az eddigi vereséget növelnék meg. Már pedig a szovjethaderõ még egy olyan csapást nem bírhat el, mint amilyent Bjelosztok és Minszk vidékén kapott.Nagyon hasonló a hadihelyzet most, július közepén, ahhoz, mint amilyen mult év júniusában a franciaországi hadszíntéren bekövetkezett. Mint ismeretes, a francia hadsereg harmadrésze megsemmisült a flandriai csatában. A megmaradt rész magkapta a kegyelemdöfést a Párizs védelmére vívott csatában. Mikor az általános visszavonulás közben a francia kormány fegyverszünetet kért, már nem volt ereje számbavehetõ ellenállás kifejtésére. Az addig elszenvedett csapások felõrölték a francia seregek harci akaratát. Az 1940 május elején több mint 2 millió fõnyi francia haderõból június köze pén már nem is egészen 100.000 fõt számlált az a rész, amely még elszánt harcra lett volna bírható.Most, 1941-ben az orosz vörös arcvonal egyharmadrésze a Keleti-tenger és a Pripjet-rnocsár között levõ területen szenvedett el hasonló vere séget, amit nemcsak az elõbbi számadatok bizonyítanak, hanem az is, hogy az üldözõ német seregek túljutottak a Sztalin-vonalon, a Pejpusz-tótól keletre törnek elõre, elfoglalták Vitebszket és ettõl délre áthaladtak a Dnye peren. Talán már akét fél számbeli erõviszonyában is bekövetkezett az eltoló dás, ami erkölcsi téren megvolt kezdettõl fogva. Egyáltalában ennek az 1939/41. evi háborúnak egyik jellegzetessége az egyetlen nagy csatában kivívott döntés. A lengyel hadsereg sorsát eldöntötte az elsõ nagy csata Kutnónál. A holland és a belga hadsereg egyetlen nagy összecsapás hatása alatt összeomlott. A francia hadsereg sorsát is megpecsételte az elsõ csata Flandriában. A jugoszláv hadsereg még csatát sem vívott; egész simán legázolták a német páncélosok.Rendes körülmények között az olyan hadihelyzet, mint amilyen most Európa keleti térségein beállt, már megérlelte volna az alul maradó félnél az ellenségeskedések megszüntetésére irányuló kérelmet, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan június közepe felé Szíriában történt. A szovjet azonban nem hagyhatja abba a dolgot, mert vezetõi nem számíthatnak kegyelemre. Számítanak ellenben arra, hogy a vörös hadsereg részeibõl még tudnak ellenállóképes arcvonalat az Ural és a Volga mögött szervezni, ha Amerikától és Angliától támogatásban részesülnek.Ilyen arcvonal kialakítása lehetséges, ha sikerül a vörös hadsereget a megsemmisítõ német üldözés hatása alól kivonni. Ez azonban kérdéses. A vörös arcvonal részei már július 12-én a felbomlás tüneteit mutatták. A földi haderõ képtelen az üldözõ légi erõk elõl elmenekülni. De lehetséges, hogy a szibériai csapatok (a vörös hadsereg legértékesebb része) új arcvonal alakítására még felhasználhatók. Ugyan ez sem változtatna a háború sorsán, de meghosszabbítaná a szovjetvezetõk életét. Nehezebb az angol és amerikai segítségnek orosz földre való juttatása. Úgy véljük, hogy mind Anglia, mind Amerika tisztán látja a vörös ellenállás céltalanságát és ha a Szovjetúniót mégis támogatásban részesítik, azt csak a német katonai erõ kettéosztása vagy erõs megterhelése céljából teszik. Anglia nézõszögébõl ez nagyon, de nagyon fontos.A Szovjetiúnió területére irányuló angol kivitelnek ma egyetlen kapu áll nyitva. Ez Murmanszk jégmentes kikötõje. Az idevezetõ tengeri utat azonban legnagyobb mértékben veszélyeztetik a közeli északíinn és norvég kikötõkre támaszkodó német búvárnaszádok. Hasonlóan nagyon bizony talan a Murmanszktól délnek vezetõ vasút, amelyen a bevitt hadianyag elérhetné Szentpétervárt, illetve onnan a vörös arcvonalt. Ez a vasút már céltárgya volt az eredményes német légi támadásnak. Különben is a íinn területrõl elõnyomulóban levõ német-finn hadak talán már reátették kezüket erre a vasútra. Ez az irány tehát egyáltalában nem alkalmas számottevõ hadianyag bevitelére.Amerikai hadianyag Vladivosztokon át volna a Szovjetúnió területére juttatható. A Csendes-óceánon ide vezetõ út azonban japán vizeket érint. Nem valószínû, hogy Japán tétlenül tûrné ennek a tengeri vonalnak hasz nálatát, ha azon a forgalom túlhaladná a megszokott kereteket. De ettõl eltekintve, az amerikai hadiipar teljesítõképességét már éppen eléggé igénybe veszi Anglia és Kína támogatása, valamint magának Amerikának fegyver kezése. Nem hihetõ tehát, hogy ebbõl az irányból a Szovjetúnió értékesebb támogatást kaphatna.A mesék világába kell utalnunk azt az elképzelést, hogy Anglia egész hadsereget tudna áthajózni Európa szárazföldjére, tehát a dán, holland, belga és francia tengerpartra, hogy megtámadja a német megszálló seregeket, ekként a Szovjetúnió területén mûködõ német haderõk bizonyos részét nyugati irányban való eltolásra bírja és ilyen módon tehermentesítse a szovjet arcvonalt. Egész bizonyos, hogy a német hadvezetõség elegendõ erõt hagyott nyugaton vissza minden ilyen angol kísérlet meghiúsítására. Az angol vezérkar bizonyára jól tudja, hogy az ilyen vállalkozás katasztrófával végzõdnek. Kár is az ilyen terv képtelenségére több szót vesztegetni. Csak még annyit emlí tünk meg, hogy két évvel ezelõtt az angol-francia szövetség mellõzte Lengyel ország hasonló megsegítését, mert tudta, hogy nem érhet célt vele. Már inkább elképzelhetõ a vörös arcvonal megerõsítése angol (indiai és ausztráliai) és amerikai csapatokkal Ázsia déli területein keresztül. Ennek azonban sok elõfeltétele volna. Elsõsorban az, hogy közben a szovjeturalom Össze ne omüliék, ami pedig nagyon is a valószínûségek körébe tartozik. Ázsia földjén keresztül két út jöhetne fenti célra tekintetbe. Az egyik út a Perzsa-öbölbõl Irakon és Irán északnyugati csücskén át akár a Kaukázusba, akár a Kaspi-tenger partjára vezet, ahonnan persze még nagy a távolság a vörös arcvonalig. A csapatszállitásra a Perzsa-öbölbõl rendelkezésre áll a Tigris folyó vagy a bagdadi vasút Moszulig, innen gyalogmenet, vagy autószállítás a Szovjetúnió vasúti hálózatáig, vagy pedig használható volna az Iránt átszelõ vasút a Perzsa-öböltõl a Kaspi-tengerig. A másik út Indiai ból visz a vasút nélküli Afganisztánon keresztül Turkesztánba,a Szovjetúnió egyik államába. Bármelyik irány használata hosszadalmas, nehézkes és ezen felül a semleges Irán, vagy a semleges Afganisztán hozzájárulásától függ. Az utóbbit az angolszász hatalmak fegyveres erõkkel való fenyegetés útján ugyan kierõszakolhatják, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szóbanforgó útvonalat mai állapotukban valóban jelentõs haderõk szállítására és anyagi szükségleteiknek pótlására nem alkalmasak s igen hosszú idõt igényelne, míg úgy berendezhetõk lennének, mint például a Hátsó-Indián keresztül Kínába vezetõ utánpótlási vonal (Rangoon kikötõ, a Rangooanandalay-Lashio vasút, a Lashio-Csunkingi autóút). Ezért nem is lehet számításba venni, hogy Ázsián keresztül valóban számottevõ, több százezerfõnyi, legkorszerûb ben felszerelt angol-amerikai hadsereg vonulhatna a vörös arcvonalra. Megemlítendõ még, hogy India egy helyen : a Pamír-fensíkon határos a Szovjetúnió területével. De ez a 4000 méter magas zord vidék csapatátvonu lásra sokkal kisebb mértékben jöhetne tekintetbe, mint az elõbb vázolt irányok.Az elmondottakból következik, hogy a Szovjetúnió megsegítésének emlegetése inkább csak a propaganda céljait szolgálja. A vörös arcvonal kiterjedésének és egyben a német támadó erõ hatásosságának megfelelõ segítségnyujtás lehetetlen.A hadihelyzet további alakulását az eddigi német eredmények alapján nem volna nehéz megjósolni. Szentpétervár (Leningrád) eleste nem késhetik soká. Lehet, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, Moszkvát már össze bombázták a német légi erõk és a legfontosabb orosz iparterületek: az ukrajnai Dnyeper mente és a Donec vidék erõ- és gyártelepei már a légi támadások hatása alatt romokban hevernek. De ha mindez még nem történt volna meg, bizonyos az, hogy a bolsevizmus felszámolását emberi erõ már nem akadályoz hatja meg. (Lezártuk 1941 július 14-én.)
JULIER FERENC

Szólj hozzá!

Címkék: német szovjet 1941 Julier Ferenc Werth Henrik Bartha Károly Magyar Szemle

Zsidó finnek

2014.11.04. 19:20 Deak Tamas

A huszadik század magyar történelmében visszatérő elem volt a gátlástalan muszkavezetés, a sajtó elvtelen idomulása aktuálpolitikai érdekekhez, és külföldi nagyhatalmakhoz. Ennek egyik nagyon érdekes - és természetesen elhallgatott - fejezete a nyilas sajtó a szovjeteknek talpnyaló cikkei a Sztálin-Hitler mézeshetek idején. Sajnos a források meglehetősen szűkösek ebben a témában, ezért ér kincset a neves publicista, Kunszery Gyula szellemes tárcája, amelyet Hubay Kálmán valamelyik nyilas lapban megjelent cikkére írt reflexióként a Magyar Nemzet 1940. március 13-i számában. Ha előkerül az eredeti Hubay Kálmán-cikk, természetesen ezt is közzétesszük, Hubay több lapba (Függetlenség, Esti Újság, Új Magyarság) írt rendszeresen.



Hubay Kálmán

pártvezér-testvér megint remekel! A lengyel háború idején еlkövetette mlékezetes dicsteli hozzászólásai után most jónak látja beleavatkozni a finn-orosz viszályba is.
,,...egyszerre váratlanul felvillant az északi fény: béke!" Szegény északi fény, hogy ideoda rángatják, eddig mindig a háború szimbólumaként emlegették, most egyszerre békejel lett belőle.

Semmi kedvünk sincs hozzá -írja tovább Hubay mester - hogy a rengeteg ellentmondó jelenségből most elkezdjünk kombinálni a békefeltételek tartalmát illetőleg és jósolni kezdjünk..." Azt hisszük, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, nekünk is van némi részünk. abban, hogy Hubaynak elment a kedve a jósolgatásoktól, minthogy annakidején részletesen taglalni volt szerencsénk, mennyire megdöntötték az események a nagy ,,Csíllag"jós világpolitikai horoszkópjainak hitelességét.

Mindenesetre hálásak vagyunk Hubay testvérnek, hogy kétesértékű jövendölgetések helyett ezúttal a való tényállásokat boncolgatja, mert így legalább feleletet kaptunk egy régi kételyünkre, mely az északi háború kitörése óta mardos bennünket, hogy t. i.: hát itt ki a zsidó? Megszoktuk ugyanis, hogy egyesek valami mániákus csökönyösséggel, valami érthetetlen judeocentrikus lelkülettel a világmindenség valamennyi jelenségében zsidót szimatolnak. Nos, Hubay mester magvas külpolitikai fejtegetéseiből végre megtudtuk: az északi háborúban a finnek a zsidók. Vagy legalább is: zsidóbérencek Mert tévedés lenne azt hinni, hogy a finnek hősi küzdelmében valami szerepet is játszik e csodálatos nemzet szabadságrajongása, függetlenség-szeretete, keresztény európaisága és nemzeti öntudata. Mindezek Hubayék előtt úgylátszlk, ismeretlen fogalmak.
Szerintük kizárólag arról van szó, hogy ,,a nemzetközi zsidó... biztatja most a finneket remekbeszabott hőskölteményeket írva a halált  megvető finn bátorságról." (Szabó Dezső is, aki nemrégen megírta a legszebb finn höskölteményt, nyilván "nemzetközi zsidó")

Szóval már nyilvánvaló, hogy ez esetben a finnek a zsidók, illetőleg a nemzetközi zsidóérdekek zsoldosai és így természetesen magától értetődik, hogy micsodák a Trockijok, Litvinovok, Kollontai asszonyok, Kun Bélák- rendszerének hívei és kicsodák az ,,istentelenek társaságának tagjai, Nyilván felkent keresztes vitézek, Bayard  lovagok, Tankrédek és Godofrédek. Helyes a sziszegés, baziliszkus !
Most hullanak a hosszúkarú krokodiluskönnyek a finn anyákért. "A finn anyáknak gyenge vígasztalás lesz, hogy néhány angolországi, vagy amerikai vagy franciaországi zsidó haditudósító viszont nem tudott betelni a finn katonák hősiességével." Csak azt nem értjük, hogy akkor viszont nyilasék miért sajnálták a szerencsétlen íinn anyától azt a csekély összeget, amelyet székesfővárosunk a finneknek juttatott?

Mint  emberek, mint jó európaiak, nem ismerünk olyan érdeket amelyik a háború, az öldöklés kiterjesztését indokolttá tehetné, Ez így rendkívül szépen hangzik hogy - mendacem oportet esse memorem. Hubay néptárs úr netán megfeledkezett arról a velük megyünk szövegű tábláról,  az európai bonyodalom .kitörése idején függesztettek ki az eszmevédelem fellegvárának falán? Akkor is az volt vajjon az egyetlen őszinte óhajtásunk, hogy a háború kiterjedése mentől szűkebb térre szoríttassék?" Csodálatos, csodálatos, egyazon kebelben mily szeszélyes váltakozással hullámzik tüzes harci hév s a  "megtisztult humánum" szelíd pacifizmusa.
Vajjon miféle kozmikus erők okozzák a kedélyvilágnak e sajátságos apály-dagály jelenségét?


Szólj hozzá!

Címkék: finn zsidó manipuláció nyilas Hubay Kálmán Kunszery Gyula 1940 március 13

1944 október 15 - két dokumentum

2014.10.19. 12:04 Deak Tamas

 Az 1944 október 15-16-i kiugrás és nyilas puccs története is pontosan azok közé az események közé tartozik, amelyről politikai célokból nagyon nagy magabiztossággal lehet nyilatkozni - de az eseményeket kutató történész számára rengeteg fehér folttal és ismeretlen epizóddal van tele. A rendszerváltás fordulóján, ebben a témában is, rendkívül magas színvonalú publikációk keretében sok fontos forrás is napvilágot látott. A Sisak és cilinder sorozatban jelent meg Vattay Antal naplója, amelyben e nappal kapcsolatban két érdekes dokumentumot ismerhetünk meg. Maga a napló is rendkívül fontos az események szempontjából, mert írója már október 18-tól kezdi feljegyzéseit, és november 13-ig, a napló első részének megszakadásáig sok fontos eseményt "melegében" rögzít.
Az egyik fontos dokumentum a Német Távirati Iroda válasza a Horthy-proklamációra október 16-án 13 órakor. Rendkívüli érdekessége, hogy a szöveg végén megjelennek Horthy személyére pontosan ugyanazok a  toposzok (menekített pénz, dinasztaalapítás), amelyek később a kommunista történetírás alapjai lesznek.



Horthy Miklós proklamációja, 1944. október 15, 12 óra 30 perc. Felolvasó Tavaszy Sándor.
A magyar rádióban elhangzott kiáltványban Horthy úr szégyenteljes és hazug módon azzal vádolta meg a német véderőt, hogy Magyarország német nyomásra lépett be a háborúba, német csapatok fosztogatnak Magyarországon. Horthy úr kiáltványára a német birodalmi kormány a következő nyilatkozatot teszi közzé.

Magyarország teljes szabad akaratból lépett háborúba, az akkori berlini magyar követ szinte könyörögve esdekelt, hogy Magyarország elsőnek csatlakozhasson a Háromhatalmi egyezményhez. A magyar-orosz hadiállapot beállásáról a német kormány csak utólag értesült. Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez, mert a Trianon óta hiába várt területi követeléseit remélte kielégíteni. A bécsi döntések világosan megmutatták a Führernek Magyarországgal szemben tanúsított jóindulatát. Horthy azonban mindig hangoztatta, hogy a döntésekkel nincsen megelégedve. Ezen felül a második bécsi döntés után minden eszközt felhasznált, hogy Magyarországnak Románia elleni háborújához a birodalmi kormány hozzájárulását megnyerje. 1942 elején Horthy úr Kállay úrnak adta át a kormányt, aki bár időközben állandóan biztosította a birodalmi kormányt szövetségéről, közben Németország és Magyarország ellenségeivel állandóan tárgyalásokat folytatott.

1944 márciusban, mikor a Kállay kormány kétkulacsos politikáját feltáró okmányszerű bizonyítékok már tetemesen szaporodtak, a Fuhrer meghívta Horthy urat a főhadiszállására, mégpedig abban az időben, amikor a szovjet orosz haderő már Magyarország kapuit döngette. Ezen a látogatáson a német birodalmi kormány és Horthy úr világosan megállapodtak. Horthy úrnak pedig azt a kijelentését, hogy őt akarata ellenére fogva tartották, a német birodalmi kormány ezennel megbélyegzi az egész világ előtt.

A márciusi megállapodások szerint Magyarországon egy a németekkel lojális érzelmű kormány alakul és a német csapatok harcolnak Magyarországért. A németek azóta is hűségesen harcolnak és véreznek a magyar földön, akárcsak a saját hazájukban. Azt a szemérmetlen hazugságot pedig, hogy a németek fosztogatnának és pusztítanának, a birodalmi kormány a legerélyesebben visszautasítja.

A Sztójay kormányban minden igyekezet megvolt, de Horthy úr és nyúlszívüekból, árulókból és zsidó bérencekből álló klikkje a kormány minden intézkedését szabotálta.

A tegnapi kiáltványával Horthy úr végleg levetette álarcát és nyíltan bebizonyította, hogy Magyarországot a Szovjetnek akarja kiszolgáltatni. Azt remélte, hogy Anglia és Amerika támogatásával előnyös fegyverszüneti feltételeket kap és a kormányzói tisztet maga részére megtarthatja és unokája részére az utódlást biztosíthatja. De arra az esetre is, ha aljas terve nem sikerülne, már előre bebiztosította magát és barátjait családtagjait megfelelő vagyontárgyakkal együtt külföldön semleges országban.

Ezzel lezárult a magyar-német fegyverbarátságnak egy fejézete. A német birodalmi kormány reméli, hogy a magyar nép és a magyar hadsereg a helyes utat választja és folytatni fogja a harcot mint szövetségese és fegyvertársa oldalán mindaddig míg a bolsevizmust az országből végleg ki nem verik és az ezer éves határokat el nem érik

 

A második dokmentum Horthy Miklós levele Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterhez, amelyben novemberi tiszteletdíját kéri illetve érvénytelennek tekinti Szálasi kinevezését. Ezt a levelet a november 3-i naplóbejegyzésben ismerteti. Nagyon fontos lenne e levél történetének kiderítése, fogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy Horthy továbbra is kormányzónak tekinti magát, noha  a  lapokban a - bizonyosan - hamis lemondási nyilatkozata addigra már napvilágot lát. A levélben említett hétfő október 16-a, maga a levél szerdán, 18-án kelt. Hogy Dörnberg megérkezett-e Budapestre, ez kérdéses, a nyilas puccs halottjainak temetésén egy hozzá nagyon hasonló, de nehezen felismerhető alak valóban jelen van. (Dörnberg rendkívül magas volt - ezért is esett rá a választás mint protokollfőnökre - és jellegzetes egyenruhája volt.)


Kedves Reményi Schneller !

Minthogy családommal, kísérettel és cselédséggel egy fillér nélkül érkeztem ide, nagyon kérlek, valamely biztos úton, minél előbb, talán a novemberi tiszteletdíjamat Márkában hozzám eljuttatni.

Miután nem igen lesz meg a lehetőség a levelezésre, felhasználom ezt az alkalmat, minthogy Báró Dörnberg elviszi Neked ezen levelet, hogy Veled a következőket tudassam. Mikor Lakatos, Vattay és Brunszwik altábornagyok és Tost alezredes társaságában a Hatvany-palota egyik szobájában voltam, bejött egy német tiszt azzal, hogy a Miniszterelnök szeretne velem beszélni. Kérdésemre, hogy ki lenne az, minthogy Lakatos a szobában volt, azt felelte, hogy Szálasi. Ebből rájöttem, hogy mégis csak kellene egy kinevezés neki. Én ezt a kinevezést, mikor Szálasi délután másodszor feljött kérni, megtagadtam.

Egyetlen megmaradt gyermekemet tőrbe csalták, letartóztattak és kivittek az országból. Kérésemre megígérték, hogy egész családommal visznek és Niki fiam Bécsben száll be hozzánk. Minthogy nem bíztam az ígéretben, úgy Rahn nagykövet, mint Vessenmayer erre becsületszavukat adták. Hétfőn este Vessenmayer Lakatossal még egyszer eljöttek hozzám és Lakatos hosszasan próbált rábeszélni, hogy írjak alá egy nyilatkozatot, mely szerint lemondok és Szálasit kinevezem Miniszterelnöknek. Minthogy megtagadtam, Niki fiam veszélyben lévő életére célzott, erre odahívtam Vessenmayert és azt mondtam, hogy hozzájárulok, ha Niki Bécsben csakugyan beszáll hozzánk, mert reszketek ártatlan életéért. Ő ismét becsületszavát adta, azonban fiam nem szállt be, így kinevezési ígéretemet természetesen visszavonom. Kérlek ezen soraimat, ha szükséges felmutatni és eltenni.
 

Weilheim
Schloss Waldbühl

Másolat készült 1944. X. 18.

Szívélyesen üdvözöl
Horthy Miklós

Szólj hozzá!

Címkék: Horthy Miklós Szálasi Kállay Miklós 1944 október 15 Reményi-Schneller Lajos Sztójay Dörnberg

süti beállítások módosítása