Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Menekültek Magyarországon

2015.08.17. 22:25 Deak Tamas

A lengyel, francia, belga, holland és ki tudja honnan idekerült második világháborús menekültek története - maga a változó múlt, az elhallgatott múlt, és valószínûleg egy teljes külön blogot is meg lehetne tölteni mindezzel.A közeljövõben - természetesen a kiadás reményével - elkezdem fordítani a Refuge en Hongrie 1941-1945 c. 1946-ban megjelent dokumentumkötetet. Azonban a lényeget pontosan meg fogjuk tudni az illusztrációkból - régi igazság, hogy egy kép rengeteg mindent el tud mondani.Sajnos a birtokomban levõ példány állaga már nem teszi lehetõvé a digitalizálást, így befotózott illusztrációkat látunk.

Menekültként Magyarországon 1941-1945
Úton Magyarország felé. A belépés bonyolult ...
Igen, igen, lenni német munkás !
- Ismered ezt, akire mutatok?
- Nem én, de már láttam valahol ezt a pofát.
A legelsõ formalitások
Miként a kötetbõl kiderül, a tokaji bor és a palacsinta volt a franciák egyik nagy kedvence.
Vidéki idill
Francia-magyar /nyelvkönyv/
A szökevényekkel foglalkozó iroda
"Várlak én... átsírt éjszakák könnyre virradó éjjelén ..."
J' Attendrai - Rina Ketty
J'attendrai - Stéphane Grappelli, Django Reinhardt
Várlak én - Nagykovácsy Ilona
A korzón:
(Franciául) - Ön francia?
(Németül) - Francia.

A háttérben : Hungária Hotel - beszélünk franciául
Francia-magyar szótár

Szólj hozzá!

Címkék: francia német menekültek Magyarország

Mit ettem a héten?

2015.08.12. 15:24 Deak Tamas

A Horthy-korszak megítélésében mindmáig bőven szerepet játszik az a tudatos (ál)szociográfiai propaganda, amelyre példát többek között Müller Miklós fotói kitűnően adnak, általánosításra és nem-kutatásra, nem-gondolkodásra buzdítva. Etalon még az elítélés forrásául használni Illyés Gyula: Puszták népe (amely legfeljebb szépirodalmi műnek értelmezhető), illetve Szabó Zoltán: A tardi helyzet című köteteit is.
Szabó Zoltán azonban kiváló szociográfusként többször megjelentetett olyan cikkeket is, amelyek sokkal árnyaltabb és elgondolkodtatóbb forrásul szolgálnak Az itt következő íráshoz semmilyen kommentár nem szükséges : az, hogy a szocializmus erőletett modernizációja és területileg homogenizáló kísérlete ellenére 1990 után egészen pontosan a cikkben szereplő földrajzi területek mentén újra ugyanazok a problémák alakultak ki, nem lehet véletlen. És ha újra kialakultak, akkor nem függnek a társadalmi rendszertől.
A cikk a Magyar Szemle 1935, októberi, 98-as számában jelent meg.


HÉT FALU TÁPLÁLKOZÁSI VISZONYAI

Egy szociográfia munka egészének keretében végzett részletkutatás eredményeit kívánjuk ez összefoglalásban bemutatni. Hangsúlyoznunk kell, hogy egy teljességre törekvő gyüitő- és kutatómunka egyik részletének összefoglalásáról van szó, a felhozott adatok nem általános, inkább helyi érvényűek A hét vizsgálat alá vett falu nem jelenti az ország egészét és ha táplálkozási viszonyokról szólunk, az kizárólag e falvakra vonatkozóan történik.A tények és ismeretlenségek irdatlan tömegével szembeni alázat kötelez bennünket arra, hogy e falvak vizsgálatai alapján ne kisértsünk meg általánosnak vélt következtetéseket levonni. Előre kell bocsátanunk azt is, hogy a felsorolt adatok okaira és következéseire e részlet kutatás egy kérdéscsoportra vonatkozó eredményein túl csak a teljes szociográfiai feldolgozás vethet világot. Éppen ezért ez összefoglalás keretében inkább a tények bemutatására, a falusi életrend táplálkozási részének megrajzolására szorítkozunk, semmint az okok és kapcsolatok vázolására.

Az adatok gyűjtése a következő módszer szerint történt: a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségének tanító-tagjai felszólittattak arra, hogy egy-egy osztályuk tanulóival irassanak dolgozatokat. E dolgozatokban a gyerekek beszámolnak arról, hogy mit reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. A tanítók egy része tökéletesen átértve a felszólitás céljait, az iskolásgyerekek egészheti étlapjáról iratott dolgozatot, más része szintén értékes, de kevésbbé részletes keresztmetszetet adott egy-két nap táplálkozási listájának összefoglaltatásával. A felvétel április hónap folyamán történt. A munkát hét gyűjtő végezte, illetve végeztette el.Gyüjtésük anyaga összesen háromszázkilenc gyerek, illetve család étlapjáról számol be. Ez anyag összesen körülbelül két ezernégyszáz reggelit, ebédet és vacsorát sorol fel.

A kutatás egészében az alant bemutatott adatgyüjtés egy előzetes tájékozódás szerepét kapja. Ez előzetes tájékozódást elvégeztük eddig a vizsgált falvakbana táplálkozási viszonyokra, a könyv- és újságolvasási viszonyokra vonatkozóan. Ugyancsak az előzetes tájékozódás szem pontjai szerint folyt és befejeződött egy-egy adatgyüjtés, mely goromba kézzel, sok iráshibával írt eredeti dolgozatok és vélemény adások tükrében mutatja népünk könyvről, íróról, újságról és politikáról alkotott véleményeit. Ilyen jellegű részletkutatások eredményei után kerül sor a falu teljes és részletes szociográfiai felvételére, melyhez ez előzetes kutatások egyrészt kész adatokat, másrészt szempontokat adnak. Az egészben természetesen a részleteredmények, így a táplálkozási viszonyok adatai is, új színt és végleges értelmezést kapnak. A gyüjtött tények, adatok, a belőlük meglátható hibák és bajok nem egy-egy nagyjában-egészében egységes mezőgazdasági munkás vagy törpebrrtokos- vagy kisbirtokosréteg életrendjére világítanak rá hanem körülbelül adják a falu különböző anyagi állapotú lakosságának keresztmetszetét. Az iskolában csakúgy padot foglal a kubikos gyereke, mint a csendőrtrszthelyettesé, a törpebirtokos fia, mint a kereskedőé.
E miatt a gyűjtés nem egy homogén rétegről szóló, viszont bemutatja a falu társadalmi tagozódását. A dolgozatok mellé írt vázlatokban a tanító megadja a dolgozatíró gyerek családjának anyagi állapotát, az apa vagyonát. Azt, hogy hány hold földet művel, vagy mi a foglalkozása, de azt is, hogy mennyi állata, aprójószága van a családnak. Maguk a dolgozatok pedig megadják az egyes különféle anyagi állapotú rétegek életszintjének különbségeit, a falu szociális rétegeződését a terített asztal bőségében vagy szegényességében.
A begyűlt adatok hitelességéhez nemigen fér kétség. Hacsak a gyerek igazmondásával szemben nincsenek aggályaink. A gyere kével szemben, aki még elég fiatal ahhoz, hogy a szociális helyzet szégyenérzése vagy a szegénységének osztálytudata ne legyen fejlett ahhoz, hogy ennek befolyása alatt helyzetének adatain javítson vagy rontson. Természetesen a dolgozatok elsősorban azt bizonyítják, hogy a paraszti főzésről és ebédről alkotott ítéletek teljesen alaptalanok és hamisak. E közkeletű, minden tárgyi tudás nélkül való és talán éppen ezért meggyökeresedett elképzelések arról, hogy "jól él a paraszt", vagy "csak falun tudnak főzni", egyetlen támogató adatra nem találnak. E téren körülbelül ugyanaz a misztifikáció történt, mint a zenében és másutt is, hogy a közhit számára a vidéki-úri jelenítette meg a népit. Az olcsó étel, olcsó hús, olcsó tojás természetesen csak a városban olcsó, nem egy adat beszél arról, hogy a paraszti ember, ha van is tehene, hónapokig nem iszik tejet, hanem beviszi a szomszéd városba eladni. Mert kell a pénz adóra, sóra, gyufára. A Szalóczy Ilonok és Bódi Borbálák, Gomány Andrisok és Hegedüs Józsik támolygó betűi azon túl, hogy hiteles képet adnak a maguk többnyire lesujtó helyzetéről, együttesen falujuk keresztmetszetét adják. E keresztmetszetek egy-egy részletét mutatjuk be a következőkben. Álljanak itt sorjában Tard, Szín, Alag, Decs Budaörs, Tolcsva és Kőtelek községek étlap-adatai közül a legjel lemzőbbek és legszomorúbbak. 
TARD, FALU Mezőkövesd mellett. "Itt a táplálkozás dolgában nincs elütő különbség szegény és gazdag között. "Gazdag ember nincs is a faluban, mely mintegy 2317 lelket számlál s ennek ellenére is mindössze három embernek van 30-32 hold földje, de ezek is éppen olyan szegénynek és eladósodottnak érzik magukat, mint azok, akik DFB-földeken keserves munkával még az évi kenyérre valót sem tudják biztosítani" - írja a tanító. A falu magatermesztette gazdasági növényekből, napszámos, summás munkából él. Búzát, árpát, lencsét, tejet, vajat és állatokat szállítanak be Mezökövesdre. Jellemző, hogy a tanító beszél egy falubeliről, aki adóhátráléka miatt háromszor is bement Mezőkövesdre hizóját eladni. Mikor harmad- szorra sem sikerült túladnia rajta - "keserűségében maga fogyasz totta el". Álljon itt példaképpen szószerinti idézetben a tardi gye rekek néhány dolgozata heti étlapjukról: Gaál Sándor dolgozata: "Mit ettem a héten? Hétfőn reggel ettem kocsonyát, délbe káposztát, este káposztát. Keden reggel kenyeret, dére kenyeret estére sóskamártást. Szerdán reggel kenyeret, dére kenyeret estére tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret dére kenyeret estére tésztalevest. Pénteken dére kenyeret estére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret dére kenyeret estére vöröshagymát kenyérrel. Tejet nem ettem egész hónapba, mert nincs tehenünk osztan drága és nincs rá pénz. Húst azért nem ettem a héten mert drága és nincs rá pénz. Tojást nem ettem ebe a hónapba, mert édesanyám eladja Mezőkövesden." ("Apja G. Sándor földműves. Egyetlen gyerek. Egy hold OFB földjük van. Apja az évi kenyérrevalót aratással biztositja. Négymázsa búzát keres az aratással ; a konyhakerti veteményekről maguk gondos kodnak, babot, krumplit, zöldségfélét is termelnek, de csak annyit, amennyi egy évre elegendö. Hízót öltek. Tizennyolc kiló zsírja és 30 kiló szalonnája lett. Húst és zsírnakvalót nem vesznek. Apja és anyja a nap hat-hét órájában dolgozik. Most nem végeznek nehéz munkát, csak nyáron, aratás idején. A koszt természetesen ilyen kor sem javul: reggelre több kenyér, mint máskor, délre több leves, mint télen, estére pedig egy kis aludttej, ha van." - A tanító jegyzete.)


Gál Sándor dolgozata, A Magyar Retró című filmből


Tóth Piros dolgozata: "Mit ettem a héten? Hétfőn reggel egy kis darab sódart ettem, ebédre kocsonyát, estére kalácsot. Kedden reggel kenyeret, ebédre tejet és kenyeret estére kocsonyát ettem. Szerdán reggel lekváros kenyeret, ebédre kenyeret, estére sóskalevest. Csütörtökön reggel egy kisdarab szalonát és kenyeret, ebédre laskát, estére rántottlevest. Pénteken reggel tejet, kenyeret, ebédre kumpristésztát, estére bablevest. Szombaton reggel kenyeret, ebédre kenyeret, estére lebbencslevest. Húst azért nem ettem, mert nincs pénzünk, nincsen, hogy vegyünk. Tojást azért nem eszek, mert elvittük a bódban és sót vettünk rajta. Tejet azért nem eszek mert elaggya édesanyám és nekünk nem jut." (A tanító jegyzete: "Apja földműves, négy hold földjük van. Táplálkozáshoz egy évben Is kg zsirt, 32 kg babot és 78 kg krumpüt használnak. Apja és anyja a nap hét órájában dolgozik.")
Pálinkás József dolgozata, ö a harmadik "legvagy nosabb" gyerek a tardi dolgozatírók közül : "Mit ettem a hét napjain? Kedden reggel sódart reggeliztem és kalácsot ebédeltem, vacsorára pedig tejet és kenyeret ettem. Szerdán kocsonyát reggeliztem, ebédeltem kenyeret és szalonát, vacsoráztam babot. Csütörtökön reggeliztem kenyeret és szalonát, ebédeltem kenyeret, vacsoráztam sóskamártást. Pénteken kávét reggeliztem, kenyeret ebédeltem, vacsoráztam tejet és kenyeret. Szombaton reggeliztem kalácsot, ebédeltem főttojást. Estére pedig helyzet nem is ilyen sivár, a nagyobb változatosság csak látszat. Gyakori a "reggeli: kenyér, ebéd: tésztaleves, vacsora: száraz tészta" jellegű napi étlap, azaz ugyanannak a tápszernek variálása. Ha ehhez hozzátesszük a tanító jelentését arról, hogy a "leggazdagabb" kereskedő évente 60 kg cukrot árul ki a 2317-es lélekszámú faluban, hogy szövetkezet nem lévén, a falubeliek maguk mennek í be a hétkilométeres, térdig sáros úton Mezőkövesdre, kicsi három liter tejüket eladni, a szegénység mellé még a szervezetlenség, sőt talán szervezhetetlenség képét is megkapjuk. SZIN FALU (Abaúj megye) adatai is hasonló viszonyokat mutatnak. A megvizsgált 37 család közül nyolcnak van fizetéses jövedelme, ahol az apa csendőrtiszthelyettes, körkerülő, útkaparó állami fize téssel vagy egy helybeli fakereskedő cég alkalmazottja. Hat családnak l van 16-26 holdnyi nagyobb földje, tizenegy család fenntartója űz kis földjének művelése mellett valami ipart, nyolc családfő napszá mos, földtelen csordás, pásztor és négy dolgozatíró gyerek apja Amerikában él, illetve törvénytelen a gyerek.
Reggelire előfordult kávé 15 esetben, szalonna 10 esetben, tea 8 alkalommal, tej 7-szer, pirítóskenyér 4-szer, szárazkenyér, papri kás krumpli, tojás két-két családnál, káposzta egy alkalommal. Nem reggeliztek a vizsgált napon egy csordás családjánál.
Ebédre és vacsorára legtöbbet fogyasztott étel a krumpli (összesen 21-szer). Sorrendben a következő a bab és a húsleves (15-15 előfordulással). Tejet ittak vacsorára 1 1 családnál, szalonnát ettek 9 családnál. Nagyobb számban szerepel még a gombaleves (hat-ízben), a tea (ötízben), túróstészta (négyizben). Húst öt alkalommal evett két csendőrtiszthelyettes, egy asztalos és egy harangozó gye reke. Tészta (főtt tészta) összesen 13 alkalommal fordult elő és nyolc féle tésztát evett a falu.
Néhány étlap: Szalóczy Piros hatholdas gazda lánya irja: Mit reggeliztem? Regeliztem kávét. Délben ettem levest. Még pedig mijen levest? Bablevest etem. Este vacsoráztam. Még pedig mit? Tejet."
- Szász Ilon (apja földműves, családtagok száma nyolc, adósság 600 pengő) reggelizett piritóskenyeret, ebédelt szalonnát kenyérrel, vacsorált egy bögre teát. Madácsi István (apja cseléd) reggelizett teát, ebédelt kávét, vacsorált rántott levest.
Azontúl, hogy ezek az ebédek és vacsorák alig nevezhetők kielégítőnek és elegendő tápértékűeknek, bőségesnek pedig csak abban az esetben, ha a családfenntartó nem paraszti sorban él, hanem állami szolgálatban vagy valami ipara van - a kávé és tea előnyomulása feltűnő. A városi elképzelés, mely a falusi nyólc-tízfilléres tejárak eldorádójára gondol, döbbenve állhat meg e jelenség előtt. Különösen, ha figyelembe veszi, hogy tea alatt véletlenül sem szabad városi értelemben vett teát értenünk és - a tea és kávé falun ételszámba megy, egyedül jelentvén a reggelit vagy vacsorát, néha az ebédet is. Csak néha társul mellé kenyér vagy éppen a kávé mellé szalonna. A tápláló tejtermékek, így a nagy kalóriaértékű vaj is, teljesen hiányoznak a falusi étrendből. A túró is ritkán fordul elő túróstészta formájában, négyízben, ami négy százalékát teszi az összes ételek előfordulási számának.
ALAG ADATAI a többiektől eltérő eredményeket hoznak. Magyar József tanító jóvoltából 32 gyerek számol be egyheti étlapjáról. A dol gozatok összesen 289 reggeli, ebéd és vacsora listáját adják meg. A családok itt már nem a saját kis földjükön gazdálkodó vagy arató részre elszegődő földművesek, hanem a lovaregylet gazdasági alkal mazottai. De van közöttük éjjeliőr, borbély, asztalos, gyárimunkás, temetőőr, piaci árus, sőt kisüzetésű magántisztviselő is. Nagy részük átmenetet jelent a falutól a város perifériái felé. ]övedelmük pénzértékben megállapítható, van család, amelyiknek havi jöve delme 580 pengő, igaz ugyan, hogy tíz családtagra. Van, amelyik nek havi jövedelme hatvan pengő és van, amelyikről nem lehet megállapítani, honnan keresi a pénzt ételre, ruhára. Az egy sze mélyre eső havi jövedelemösszeg 60 pengőtől hat pengőig változik, akad olyan gyerek, akire a család teljes jövedelméből napi 15-20 fillér esik. Van olyan család, amelynek nyolc tagja 16. 5 négyzet méternyi területű lakásban lakik és van, amelyik tehenet, disznót tart. A tehéntartás lehetőségéből és a város hatásából magyarázható, hogy például a tejfogyasztás Alagon lényegesen nagyobb, mint a Pesttől távoleső néhány vizsgált faluban. (Alagon 10%, Tolcsván 7%, Tardon 6%.) Viszont a káros városi hatás Alagon abban nyi latkozik, hogy belép a reggelik sorába a feketekávé (6%), mégpedig üresen. Végeredményben az adatok e bonyolult szövevényéből az állapítható meg, hogy általános következtetések itt sem állhatnak helyt. A százalékszámok furcsa eloszlásának magyarázata nyilván ott van, hogy az alagi embernek a tehéntartás nem egyedül hozza a pénzt. A pénzt más úton is sikerül megkeresnie. Viszont a falusi embernek sokszor erre egyetlen módja a tej eladása. Aminek köz vetlen következménye, hogy ha bora is van és azt nem tudja eladni, a tej helyébe belép a bor a falusi reggeliken.
Ugyancsak a város közellétével magyarázható talán, hogy a jövedelem növekedésével nem áll egyenes arányban az ebédek és vacsorák szintjének növekedése. Amíg a szó igazi értelmében vett falun ez az arány a legtöbb helyütt pontosan megvan, Alagon a legjobb ebédeket a közepes jövedelmű családoknál találjuk és a leg jobb jövedelmű családok étlapja nívóban közelebb áll a legrosszabb jövedelmű családokéhoz, mint a közepes anyagi körülmények között élőkéhez. Egy példa: a tíz legjobb jövedelmű család hétköznapon 55-ízben evett egy tál ételből álló ebédet és 12-izben kétfogásosat. A tíz legrosszabb jövedelmű család ebédje 57-izben volt egyfogásos, 19-izben kétfogásos. A tíz közepes jövedelmű család 32-ízben evett ebédre egy tál ételt, 34-ízben két tál ételt. Bizonyitékul álljon itt néhány pestkörnyéki étlap
A gyerek apja asztalos, nyolc testvére van, ezek közül négy keres, anyja is jár dolgozni házakhoz. Egy személyre átlag havi 58 pengő esik.
Heti étlapja


Reggeli: Ebéd : Vacsora:
vasárnap feketekávé, kenyér húsleves, galuska u. a.
hétfő (ünnep) kávé, kenyér bableves bableves
kedd rántott leves zsíros kenyér paprikás krumpli
szerda kenyér, kávé bableves tejberizs
csütörtök rántott leves zsíros kenyér paprikás krumpli
pentek feketekávé, kenyér mákostészta mákostészta
szombat feketekávé, kenyér babfőzelék babfőzelék
vasárnap feketekávé, kenyér grízes tészta krumplifőzelék
Egy közepes állapotú család, egy személyre körülbelül havi tizennyolc pengő esik. Apa külön el, anya mosónő. Étlap:


Reggeli: Ebéd : Vacsora
vasárnap kávé, kenyér zöldségleves, sonka sonka, kenyér
hétfő (ünnep) kávé, kenyér zöldségleves savanyú káposzta
kedd kávé, kenyér káposztafőzelék rántottleves
szerda kávé, kenyér rántott leves, lekváros gombóc gombóc
csutörtök kavé, kenyér paradicsomleves, kel- krumplileves, főzelék sárgaborsó
péntek kávé, kenyér krumplileves, sárga- tésztaleves, borsó tejberizs
szombat kave, kenyér tejberizs rántottleves
vasárnap kavé, kenyér húsleves, töltött paprika töltött paprika
 DECS KÖZSÉG (Tolna megye, Sárköz) lakossága két egymástól élesen különböző csoportra különíthető.2 Az egyik réteget teszi a protestáns őslakosság, mely könnyü pénzért jutott földhöz pár év tizeddel ezelőtt a Duna ármentesítésekor felszabadult területeken. E gazdag, egykéző réteg, melyben egyes családok napokig tartó lakodalmakat ülnek s ahol nem ritka az olyan gazda, akinek 40-50 inge van, éles elkülönültségben él a bevándorlott katolikusok mellett. Ezeknek természetesen nincs nagyobb birtokuk, az egyke se ritkítja soraikat, életnívójuk pedig messze elmarad a protestáns őslakosság paraszti fényűzéseí és sokszor már dekadens passziói mellett. E réteg soraiból került ki az az 53 család, melynek étlapiáról a katolikus iskola tanulói beszámolnak. A beszámoló nem túlságosan vigasztaló, de aránylag még mindig elég jó viszonyokra mutat. Az 53 családnál 36-ízben ettek húst, ötizben ez a húsétel csirke, tíz alkalommal sonka, nyolc alkalommal szalonna, hét esetben kolbász, illetve "kalbász", ahogy a gyerekek írják szájukíze szerint. Huszonhétízben fordul elő főzelékféle, fel tünően kedvező számmal (hétízben) szerepel a salátafogyasztas. Levesek terén itt is, mint mindenütt a kruxnpli a "legnépszerübb", 46 leves közül 26 krumplileves. Százalékosan az összes fogyasztott ételek 15 százaléka hús, 19 százaléka leves, Iz százaléka fozelekfele, 7 százaléka tészta, 45 százaléka kenyér. Jelentős szegenysegre mütat, hogy a fogyasztott kenyér 75 százaléka és két gyereknél fordul elő naponta kétszer az üres kenyér minden nélkül reggelire és ebédre, illetve reggelire és vacsorára. Az 53 gyerek közül kettő semmit sem reggelizett a felvétel napján. Ezek egyikének beszámolója így fest: "Mit etem tegnap? Reggel semit. Délben borsoskalácsot. Vacsorára pedig káposztát."
BUDAÖRS az egyetlen a hét vizsgált falu között, melyből a gye rekek kielégítő étlapról számolnak be. A dolgozatok locsognak, mellé beszélnek az ebédeknek és a vacsoráknak. Megemlítik, hogy ezt vagy amazt az ételt szeretik vagy éppen nem szeretik, arról beszél nek, hogy azért nem uzsonnáztak, vagy tízóraiztak, mert nem voltak éhesek, pletykálkodnak az ízlésükről. Egyetlen egyszer sem fordul elő, hogy arról emlékeznének, mint a tardi gyerekek mind egyike, hogy valami "drága, osztán nincs rá pénz". Viszont annál többször az ilyen kitételek: "mamám tízórait tett a táskámba egy darab zsíroskenyeret. Ezt nem szeretem, de azért megettem" vagy tíz órakor ettem egy jó nagy darab zsíroskenyeret és egy tányér befőtt ringlót". Ha maguk az adatok nem beszélnének egy szinte polgári jómódról, már ez a locsogás, pletykálkodás is, a szeretem nem szeretem kérdésének a pedzése is elárulná, hogy e helyütt nincs baj a gyerekek ebédjével, vacsorájával, de tízóraijával és uzsonná jával se. Van olyan gyerek, aki málnaszörpöt ivott a vizsgált napon, kettő is van, aki narancsot evett, akad, aki nem találta elég édesnek a kávéját és több cukrot tett bele. Sőt olyan is, aki tíz üllért kapott a "mamától", hogy valami nyalánkságot vegyen rajta magának.
Róth Róza "Mit ettem tegnap egész nap" címmel így ír: Reggel egy bögre kávét és kiflit, tíz órakor két darab zsíros kenyeret ettem. Ebédre paradicsomfőzeléket, amit nagyon szeretek és lekvárat nyaltam. Uzsonára nem etem semit mert nem voltam éhes. Vacsorára egy tányér rántott levest ettem."
(A gyűjtő megjegyzése szerint "jómódú" család.)
Drixler T e r é z IV. osztályos elemísta kislány írja: "Reggel jó kávét ettem még akartam, de a testvérem is akart és neki hagytam. Istkolába szódavizet, kiflit és kolbászt vittem. Tíz órakor ezt mind megettem. Ebédre volt tejberizs. Ebből nem sokat ettem, mert nem volt jó édes. Akkor még zsíroskenyeret ettem. Uzsonnára is zsíros kenyeret. Vacsorára a gulyásból nem sokat ettem, mert nem szeretem." (A gyűjtő jegyzete szerint a család közepes anyagi viszonyok között él.)
Bokor Mária dolgozata, akit a gyűjtő a "szegények" csoportjába sorol: "Reggel kis bögrébe teát ittam és egy kis kenyeret hozzá. Tíz órakor egy nagy darab zsíroskenyeret ettem, mert nagyon szeretem. Ebédre sonkahúst ettem kenyérrel. Uzsonnára vajaskenyeret ettem. Vacsorára savanyútojást ettem és tésztát. A savanyútojást és tésztát nagyon szeretem."
Az első sajátság, ami e néhány szemelvényből is szemünkbe ötlik, hogy Budaörsön napi öt étkezés az általános, szemben a többi vizsgált falu leginkább napi háromszori étkezésével, mely télen sok helyütt csak kétszeri étkezésre csökken. Zsíroskenyér 65-ször fordul elő 57 gyerek étlapján, tehát átlag minden gyerek evett legalább napjában egyszer zsíroskenyeret. Jellemző a nagy nívókülönbségre, hogy például Decsen 53 család egynapi étlapja 243 fogást ("fogásnak" szamít a kenyér IS mas étel mellé) tüntet fel, Budaörsön Viszont 57 család egynapos étlapja 386 "fogásról" beszél. Ami annyit jelent, hogy Budaörsön a decsi gyerekeknél csak néggyel több gyerek 143 étellel fogyasztott többet. Szóval Budaörsön egy gyerek naponta átlag három tál vagy háromfajta étellel eszik többet, mint Decsen egy gyerek.
TOLCSVA az egyetlen község, melynek táplálkozási viszonyai úgy, ahogy megközelítik a budaörsi németek étlapjának szinvonalát. Össze hasonlitásképpen álljon itt egy táblázat, hogy egyes ételfajtákból mennyit fogyasztottak el Decsen, Tolcsván és Budaörsön körülbelül ugyanannyi (53-57) családnál.

Leves Főzelékféle Hús- és húsféle Tészta Ital (tej, tea,kávé stb.
Decs 9-féle 12-féle 8-féle 10-féle 2..féle
46-ízben 27-ízben 36-ízben 15-ízben 28-ízben
Tolcsva 13-féle 12-féle 8-féle 10-féle 4-féle
46-ízben 22-ízben 14-ízben 14-ízben 53-ízben
Budaörs 5-féle 9-féle 10-féle 13-féle 4-féle
34-ízben 24-ízben 45-ízben 27-ízben 64-ízben
De legjellemzőbbek e három falura a száraz- és a zsíros-, vajas-, lekváros- stb. kenyér fogyasztásának adatai
Decsen száraz kenyér előfordul 66-ízben, zsíros stb. kenyér 20-szor
Tolcsván száraz kenyér 74-ízben, zsíros stb. kenyér 14-szer
Budaörsön száraz kenyér 63-ízben, zsíros stb. kenyér 116-szor.
KÖTELEK KÖZSÉG Szolnokról harminc kilométernyire mu tatja még a legkedvezőbb viszonyokat a különleges helyzetű és falu számba alig vehető Budaörs mellett. A jász-kún-besenyő keverék nép a mult esztendőben aránylag egészen jól talált kereseti lehetőséget, kubikot a Tisza-átvágásnál, gátemelési munkáknál, egyebütt. A vi
szonyok, ha nem is rózsásak, de viszonylagosan, a többi falu állapotá hoz mérten kielégítőek. Ennek ellenére a tanító így ír: "teljesen kifogástalanul csupán egy gyermek, illetve annak a családja táplálko zik: egy zsidó kereskedő családja. Bár szegények, de változatos, tápláló, vitamindús étrendjük van." Viszont: "Abszolut nyomort is csupán alig néhány családnál állapíthatok meg: két napszámos földműves, egy iparos földműves és egy cigány családjánál (8%). A többség (90%) ha nem is helyesen, ha nem is kielégítően, de tűr hetően táplálkozik" írja Kádár Ágoston róm. kat. kántortanító, az adatgyüjtés mellé adott összefoglalásában. Az adatgyüjtés az anyagi állapot kategóriái szerint került csoportosítás alá. A vizsgált családok e szempont szerint négy, nagyjából egységes életnívójú csoportban mutathatók be. Ezek a csoportok: a tisztán a maguk földjéből élő gazdák; földműves-napszámosok kis földdel; OFB birtokkal, harmados kukorica földekkel; azok, akiknek egyáltalában nincs földjük, egyéb keresetük van; és azok, akik kis földjük mellett iparral vagy egyébbel foglalkoznak. E csoportok közül a két első, a maguk földjéből élő gazdáké és a kis földjük mellett minden munkát vállaló fóldműves-napszámosoké mutat sajátos jegyeket. Táplálkozási viszonyaikról álljon itt mindenekelőtt a tanító jegyzete
A csak a földjükből élő gazdák családjában a legnagyobb hiba, hogy főzésük egyhangú. Túlteng a húsétel, főzelék csak kevés, krumpli, káposzta, szárazbab, borsó nagyon ritkán akad. Gyakori a tészta leves-száraztészta összetétel. Nem _mindig főznek két tál ételt s ha főznek, az is egyfajta, mint a fenti példa mutatja. Módjukban állna jobban, változatosabban táplálkozni. Itt csakugyan elkelne a főzési tanfolyam, főzőkonyha lányoknak, fiatal asszonyoknak. A gyermekek táplálkozása az egyoldalúság ellenére kielégítőnek mondható, úgyszintén a gyermekek fejlődése is. Tejet rendszerint isznak mindennap.
Annál több kívánnivalót hagy hátra a földműves napszámosok csoportjának táplálkozása. A többség rendszerint csak egyszer főz naponta. Amelyiknek tehene van, ott még nincs nagy baj, de a többinél annál inkább. Ez kiüt aztán a gyerekeken is! Fejlődésük gyenge. A családok nagy része kukoricás vagy tiszta kukoricakenyeret eszik. Mulaszthatatlanul fontos lenne a gyerekek számára az iskolai tejellátás. Itt nem főzőtanfolyam kellene, hanem munkaalkalom, jó napszám! És főként gyors segítség a gyerekeknek!
Van azonban valami, ami közös mindenkinél : a cukor rettenetes hiánya! Feltűnő a zöldfőzelékek teljes hiánya! Egy családnál ettek sóskát, néhánynál zöldhagymát. Itt felvilágosítás, szoktatás kellene." Vizsgáljuk meg, hogyan csökken az ételek értéke az anyagi hely
zettel. Avizsgálatot az áttekinthetőség kedvéért végezzük a reggeliken. Eredmény: a rosszabb anyagi helyzetű családoknál a jövedelem csökkenésével egyenes arányban csökken a tej- és kávéfogyasztás, viszont a jövedelem csökkenésével növekszik a leves és a magában álló száraz kenyér fogyasztása. Míg a csak saját földjükből élő gaz dáknál a reggelik 33 százaléka tej, addig a földműves napszámosoknál tej csak a reggelik 12, százalékát teszi. A kávé a gazdák csoportjában 17 százalékos, a napszámosok csoportjában csak 5 százalékos szerepet kap. Ezzel szemben száraz kenyeret evett a napszámosok 33 száza léka, viszont a gazdáknál a száraz kenyér csak 10 százalékát teszi a reggelire fogyasztott ételeknek. A szegényebbeknél természetesen gyakoribb az olyan reggeli, mely az előző estéről maradt, így például (húsvét táján történt a felvétel) többször fordult elő a kocsonya mint reggeli. Mind a hét falu vizsgálatában nyert tapasztalatok arra adnak bizonyságot, hogy a tejfogyasztás bősége vagy soványsága jó mértéket ad a falu anyagi helyzetének és a táplálkozás szintjének becslésére.
CSUPÁN A TÉNYEK bemutatására, a kiszínezetlen, magukért szóló száraz adatok felsorolására szorítkozhattunk ez összefoglalás adott keretein belül. Az adatok felsorolásával és a kapcsolatok bemu tatásával, melyre ez alkalommal kevéssé térhettünk ki, a szociográüa feladata körülbelül véget is ért, hogy helyet adjon a szociálhigiéniá nak, mely a következtetéseket egészségügyi szempontból hivatott levonni és a gazdasági és egészségügyi politikának, mely az orvoslás módjait részleteiben is hivatott megállapítani. A kalóriabecslések közlésére felelőtlennek tartottuk volna kitérni, részint azért, mert a bevitt kalóriák megállapítása és értékelése a munkában fogyasztott kalóriamennyiség megállapítása nélkül kétes eredményeket adna; részint pedig azért, mert a dolgozat-étlapokban foglalt ételek elkészí téséhez használt anyagok kalóriabecslése, az anyagok megállapítatlan mennyisége miatt, jelentős hibák elkövetésére adott volna alkal mat. Nagyjában, Gortvay György megállapítása szerint "Az ételek nyilvánvalóan nem fedezik a kalóriaszükségletet. Egy 12-13 éves gyerek napi kalóriaszükséglete átlag 1800 kalóriára rúg, az adatok szerint elfogyasztott ételek pedig nagyrészt nem jelentenek többet napi 7-800 kalóriánál." ("Magyarország", 1935 május 16.)
Hogy egy-egy ilyen adatgyüjtés a jövőben jobb és vigasztalóbb eredményeket hozhasson, ahhoz az egész falusi életrend reformjára lenne szükség. Amig a termelés annyira egysíkú marad, mint ameny nyire egysíkú ma, addig az önellátásra berendezkedett, élelmiszer vásárlására sem anyagi sem lelki alkatánál fogva nem képes és nem hajlandó parasztságunk megmarad és meg kell hogy maradjon mai táplálkozási körülményei között. Egy-egy földreformszándék, mely földet esetleg juttat ugyan, de ezzel kezdeményezését már befejezett nek is véli, semmit sem segít. Mutatja, hogy éppen az OF B-földek terheivel birkózó parasztok sorsa a legnehezebb és asztala a legsze gényebb. A minőségtermelés ideája, mely időnként föl-fölmerül a javítani akarók gondolkodásában, talán egyetlen segítséget jelentene. De a reform, illetve átalakítás annyi jóakaratot és főként annyi mun kát és szakértést igényelne, amennyit ma még alig találhatunk hatá raink között. Eddig minden ilyen irányú munkának csupán a tudat lanság falán sikerült kis rést törnie és nem a tényekkel és lehetőségek kel számoló tudást megalapoznia. A kérdés gazdasági természetű alapjai csaknem olyan ismeretlenek, mint azok a módok, melyek a népi lélek ismeretében sikerrel találnák meg a hatás és nevelés útjait, és hiányzik a példa is, mely egy-egy kísérletben hazai éghajlatunk alatt bemutatná egy gyökeres és minden részletében átgondolt teljes reform lehetőségeit és eredményeit, akár egyetlen magyar falu kere teiben. Félő, hogy a lelkesedés a szándékban egyre tovább odázza a munkát a megvalósításban. Addig, ameddig akkorára nő majd a jobbágyi apáthia és minden szándékot lenéző közöny, hogy hiába fordul hozzá szándék és reform, legyen javító vagy rontó, gyökeresen segítő, vagy kényszerből kiegyező.

SZABÓ ZOLTÁN

Szólj hozzá!

Járőr orosz fogságban

2015.08.12. 13:25 Deak Tamas

Ez a cikksorozat, mely a Csendőrségi Lapok 1941 augusztus 1.-szeptember 1. közötti számaiban jelent meg, tehát alig egy hónappal a Szovjetunió elleni német támadás után. A cikk önmagában is nagyon érdekes képet ad a szovjet fogság és politikai rendőrség világáról. Képet kapunk arról is, hogy a szovjet kémszolgálat több mint kiválóan dolgozott : az Árpád-vonal épp csak megkezdett munkálatairól is tökéletes információkkal rendelkeztek gyakorlatilag azon melegében.
Az írásnak van azonban egy különlegesen fontos és szívszorító érdekessége : valószínűleg Forró Imre és Cseri József voltak egyedüli magyarként azoknak a lengyel tiszteknek fogolytársai akiket pár hónappal később meggyilkolnak Katynban, Harkovban. Külön fontos, hogy ez az írás még a katyni sírok feltárása előtt bő két esztendővel jelent meg, hitelessége, értéke ezért kiemelten figyelemreméltó.
Természetesen a korabeli helyesírást megtartottuk.
Járőr orosz fogságban. Irta: FORRÓ IMRE őrmester.
1939 szeptember l-én (sic! A szövegből később és a történetből következik, hogy október 1-én) a királymezői őrsön Cseri József próbacsendőr jarőrtársammal határszéli szolgálatba vezényeltek. Feladatom volt a Tarac völgyében az orvvadászok ellenőrzése és - ami még akkor nagyon időszerű volt. - a menekült lengyel katona ságtól a. lakosság által megvásárolt puskák felkutatása és őrizetbevétele, valamint annak a megállapitása, hogy az oroszok ott vannak-e már  a. határon. Vonaton indultam el az ott közlekedő Tarac völgyi erdei vasúton. amely Királymezőtől Procskáig a személyforgalmat is lebonyolítja. Igy azután Procskától már hajnali 4-6 útra közötti időben elér tem a Turbát-torkolathan levő vadászházat. Vasárnap hajnal és szarvasbőgés ideje lévén, nagyon időszerű volt. az orvvadászokra lest tartani. Alapos gyanú volt arra is. hogy orvvadászaink a lengyel hadsereg menekülő részeitől fegyvereket vásároltak, tudtuk: ezek kitűnőek 
  Magyarországra menekült lengyel seregtestek letett fegyverei.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.
A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan. 
Lengyel páncélosok Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza,  ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk
Szovjet katonák lengyel foglyokat kísérnek. Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül  Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében  csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.) 
Szovjet tiszt beszélget lwówi lakosokkal.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
 
Az ügyész  a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is  kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás
Lwówi munkások indulnak a Szovjetunió belsejébe dolgozni. .
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokrai fiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem  takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták 
Menekült lengyel rendőr és tiszt Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.
  Menekült lengyel katonaság Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Folytatás

 

Szólj hozzá!

Címkék: lengyel szovjet csehszlovák 1939 1940 Kárpátalja GPU Katyn Berkó Pál Raffailowa Nadvurna Sztaniszlava Forró Imre Cseri József Nagyukrajna Németmokra Királymező Alsószinevér Alekszandr Dovzsenko

Ubi populus ibi obulus

2014.11.17. 15:33 Deak Tamas

A nyolcvanas évek végén nemcsak a közelmúlt történelmének ismerete kezdett változni, hanem a régmúlt korok egyes személyiségeirõl kialakított fekete-fehér kép is kezdett színesedni. Így Kollonics Lipót tevékenységérõl is árnyaltabb képet kaphattunk   és nemcsak híreshírhedt mondását hallhattuk kizárólag - amely mondásról az idézet végén van is szó.
 
Kollonics Lipót (1631-1707)
A most következõ idézetbõl egyértelmûen kiderül : ha a  Magyarország újraszervezésérõl szóló Einrichtungswerk megvalósul - valószínûleg annak minden németesítõ törekvése ellenére - akkor Magyarország a korabeli Csehország és az osztrák örökös tartományokhoz hasonló fejlõdési irányba indul, és ezeknek a lehetséges eredményét nem kell a mai olvasóval külön érzékeltetni. A hosszú idézet Szalay László kiváló történetírónk 1859-ben megjelent Magyarország története címû monumentális munkájából való szöveghûen, megõrizve az eredeti nyelv zamatát.A kiemelések tõlünk származnak.
 
Szalay László (1813-64)
Alig oszlott el az országgyülés, midõn együve ült nemugyan Pozsonyban a magyar bizottság, hanem Bécsben a "Magyarország szervezésével" megbízott udvari választmány. Herczeg Dietrichstein Ferdinánd fõudvar mester elnöklete alatt tanácskozmányt tartván a miniszterek, a cseh és ausztriai udvari kanczellárok, s a fõhadi tanács és a birodalmi kamara fõnökei, gróf KollonicsLeopold bíbornokot és gyõri püspököt, s majd kalocsai érseket, husz év óta az egy és külön nem válható ausztriai birodalom egyik fõmunkását, szemelték ki -maga is ajánlkozván e tisztre - a szándéklott munka irányadójául, gróf Breuner Szigfridet a birodalmi kamara alelnökét, gróf Buccellini Julius, gróf Thurn Maximilian, s báró Dorseh Fridrik császári tanácsosokat, ugy Hoffmann Györgyöt, az alsóausztriai kormány tagját, társakul adván neki, s Krapf József hadi tanácsosra a jegyzõkönyv vitelét bizván.

Kollonics és társai 1689. november 15-kén nynjtották be munkálatukat s mindenek elõtt a magyar udvari kanczellária ujjá szerkesztését sürgették. Ennek akkori állapotját ekkép ecsetelé a kanczellár Korompai Péter : ,Mellettem egy titkár van két írnokkal s egy lajstromzó. Az utóbbi tisztnek viselõi nem ritkán vakmerõk voltak magokat a kanczellárok és titkárok meghagyásainak ellenszegezni, s elbizakodásukban - õk levén a pecsétõrök - vonakodtak az õ felsége által már aláirott okmányokat megpecsételni, hogy a törvényes díjnál nagyobbat zsarolhassanak ki a perlekedõ felektõl. Véleményem szerint a magyar kanczellariát a csehnek képére kellene átidomítani, vagy, mivelhogy Magyarország fõkanczellárja, az esztergomi érsek, nem szokott az udvarnál széket tartani, a németbirodalmi kanczellariát kellene elõképül választani, melyet aztán rangjára nézve nyomban követne a magyar. Így Korompai; Kollonics pedig ekkép vélekedett : ,Miután a jelen magyar udvari kanczellár hivataláról lemondott, s miután kell hogy pap legyen a kanczellár, Fenesi György egri püspököt lehetne neki utódul adni. Kivüle négy tanácsosból álljon a kanczellaria, még pedig két egyháziból, hogy a papi rend mindig egyensúlyban legyen a világiakkal a vallás dolgában, melylyel a magyaroknem bánnak eléggé kényesen, marasztván hazájokban az eretnekséget, honnan Magyarországon minden baj eredetét veszi,- és két világi tanácsosból , kikbõl az egyik német lehetne. Titkár kettõ szükséges, az idõsbik tanácsosi ranggal és szavazattal bírhatna. A lajstromzó mellé még egy segédet, egy kiadót, egy fogalmazót, három írnokot s egy hivatalszolgát kellene adni, és mindnyáját tisztességesen fizetni, valamint ez az 1681-diki országgyûlés által eltörlesztett pozsonyi kormányzóságnál történt. Fizetési forrásul eddig kivált a díjak szolgáltak. A felek támogatására tizenkét ügynököt lehetne kinevezni, valamint rendén volna külön szállást fogadni a kanczellária számára, mert annak, hogy eddig nem volt szállása, hogy az irományokat saját házaiknál tartották a tisztviselõk, annak kell tulajdonítani majdnem az összes levéltár elveszését, a libri regii, a királyi könyvek kivételével.
Az igazságszolgáltatás javításához ezt ajánlotta elsõ lépésül a választmány, másodikul a törvényszékek szervezését.
Nevet bárminõt viselhetnek, mert abban nem rejlik semmi, s a magyarok mégis némi súlyt helyeznek reá.
Számra három törvényszék legyen: 1. Budán; 2. Kassán és 3. Horvátországban, hová Szlavoniát és Dal matiát is kell sorozni. Az elsõnél ezek lesznek a tagok az ország fõérseke, a nádor, az alnádor, a királyi tábla praelatusa és bárója, a királyi személynök, a tárnokmester, a fõhaditanácstól s a magyar udvari kamarától egyvalaki, két titkár, magyar az egyik, német a másik. A kassainál a következõk: az országbiró, az egri és nagyváradi püspökök, a: felsõmagyarországi kamara-igazgatóságtól egyvalaki, egy fõhadibiztos, egy itélõmester, egy titkár. A horvát törvényszéknél: a bán, a zágrábi püspök, egy fõhadibiztos, egy kamarai föharminczados,egy itélõmester és egy titkár. Mindhárom törvényszéknél a szükséges segédszemélyzetrõl is kell gondoskodni. Valamennyi hatóságtól ide felebbeztetnének az ügyek, név szerint minden büntetõ ügy. Egyéb felebbezést nem kel lene megengedni. A költségeket a törvénykezési díjakból s a felemelt harminczadból lehetne fedezni.
A hármaskönyvnek njabb átvizsgálása elkerülhetlenül szükséges. Ez hemzseg ellenmondásoktól, teli van más idõkre, más viszonyokra vonatkozó intézkedésekkel, de melyeket felek és bírák arra használnak, hogy az igazságszolgáltatást kijátszák, hogy magoknak hasznot hajtsanak az ország s a királyi felségrövidségével és helyrehozhatlan kárával, Az uj törvénykönyv s a polgári és a büntetõ perrendtartás szerkesztésével Hoffmann udvari tanácsost kellene megbízni, ki annak idején tagja volt a pozsonyi kormányzóságnak, s kinek, mint ilyes nek, bõ alkalma volt, a magyar állapotokkal közelebbrõl megismerkedni. Számtalan visszaélés megszüntetése  - folytatja a császárhoz intézett javaslatban Kollonics elkerülhetlenül szükséges. 1. Az itélõmesterek tekintélye annyira nõtt, hogy bárkinek kívánságára bármely forumnál mind vizsgáló mind végrehajtó rendes birákká tehetik magokat, még pedig a felebbvitel s egyéb perorvoslatok teljes kizárásával; mibõl fõleg három fonákság következik : a) Nincsen példa, hogy valaha egy alperes meg nyerte volna az ügyet a felperes ellen, ki az itélõmestert bíróul felkérte s õt az alperes rovására, oly busásan, mint ítélõmester úrnak tetszik, s nem ritkán a pernek tárgyal szolgáló követelés részének elõleges lekötésével tartozik jutalmazni. b) A költségek, kivált ha többedmagával vagy épen egy kis csapattól környékeztetve eszközli a végrehajtást az ítélõmester, gyakran háromszor sõt még többször is múlják felül a peres tárgy értékét. e) A vesztõfélnek egyáltalában nincsen módja magán segíteni, még ha a legigazságtalanabb itélet hozatnék is ellene, még ha a legpogányabb bírság is vettetnek reá. Következik innen, hogy az itélõmesterek ezen túlságos tekintélyét meg kell szüntetni, õket egyszerü birákul iktatván a törvényszékekhez.-2. A nyolczados itélõszékeket, mind a nagyobbakat mind a kisebbeket el kell törleni, mert ezek sohasem ülnek együvé, s mert ide azon ügyeket szokás utasítani , melyeknek befejezése nem látszik kivánnatosnak.- 3. Nagy botrány az úgy nevezett ,novum' melynek erejénél fogva egyazon per megujítathatik ugyanuazon biró elõtt, s melyre támaszkodva, az uj-uj kifogással fellépõ fél vég nélkül elhalasztathatja az itélethozást. 4. Meg kell szüntetni az ügynek leszállítását mihelyest úgy tetszik a felperesnek s mihelyest egy marok pénzzel meg akarja vigasztalni a bírót . -5. Orvoslani kellene a szegény árvák javain elkövettetni szokott hütlenségeket, s ezen árvák ügyeirõl különben is inkább kellene gondoskodni, talán azáltal, hogy az ausztriai gyámrendszer deák és magyar nyelvre lefordítassék és ideiglenesen elfogadtassék, olyatén módosítással, hogy miután a'z ausztriai rendszerben nincsen szó a gyámnak jutalmáról, e tekintetben az árvák nagy elõnyére a cseheknél divatozó azon rendszabályt kellene behozni, mely szerint az árva jövedelmeinek egy hatoda jár ki évrõl évre díjul a gyámnak. Meg kell jegyeznem azt is, hogy Magyarországon nem szokatlan dolog, katholikus árvának nemkatholikus gyámot rendelni, mit felségednek királyi parancs által haladék nélkül kellene eltiltania. - 6. A büntetõ eljárás Magyarországon egy részrõl szerfelett szigorú, más részrõl minden rend és forma nélküli; minek egyik következése: s hogy ártatlan kivégeztetik, a másik : hogy több czégéres bûnös büntetlenül marad. Pedig áll az : hogy jobba vétkest szabadon bocsátani, mint az ártatlant elmarasztani; s áll az is: hogy nagyobb áldozatot nem mutathatni be Istennek, mint egy gonosz embert. Szükséges tehát ama túlságos szigort enyhíteni és rendszeres büntetõpert behozni . "Továbbá teljesen kell megszüntetni a Magyarországban divatozó, füresztés melletti boszorkánypcrt, mivelhogy taval Trencsénben gyanuba vett háromszáz személy kisérletképen vízbe vettetett, s a kik megfúladtak, azok ártatlanoknak nyilvánítattak, azok pedig kik felmerültek, mint ama vétségben elmarasztottak, kivégeztettek." Tanácsos volna addig is, míg Hoffmann a reá bízott munkát el fogta készíteni, az ausztriai, már lefordított perrendtartast elfogadni, ,, minthogy ezt különben is a megyék és urodalmak nagyobb száma már gyakor latba Vette."-7. Az urak és nemesek igazságtalan kiváltságait el kell törleni , minõ az, hogy a szokás vagy inkább a visszaélés nem engedi, miszerint urát a jobbágy beperelje; minõ az, hogy világos törvények értelmében a parasztnak tanuságte'tele nem vétetik be a nemes ellen; minõ az, hogy büntetõ ügyekben, ha néhany vétséget kifogunk, csak megidéztetése és elmarasztása után zárathatik el a nemes- - Módosítást igénylõ egyéb pontok önmagoktól fognak jelenkezni a törvénykönyv szerkesztésekor, vagy az uj törvényszékek által fognak kijelöltetni.
Az igazságszolgaltatas rendezésérõl az egyház ügyére tér át a javaslat.
A clerus - írja Kollonics -nehány jelesebb püspök kivételével figymaltatik vagy épen megvettetik. Ez onnan van, mert már ember emlékezetére nem tartattak zsina tok, sõt még megyéiket sem utaztak be a fõpapok; s merttöbb püspökség, kivált a töröktõl visszafoglalt részekben, vagy épen nem vagy schismatikus által van betöltve. Ezt ideig-óráig tûrni kell, vagy az egyesülés, az umo altal rajta segíteni, mint már a munkácsi görög hitvallása püspökkel történt. A szegényebb püspököket, az összes országnak, tehát az õ megyéiknek is visszafoglalásaiglan fejenkint tizenkétszáz forintnyi évdíjjal kellene vigasztalni, s az eddigi foglalmányokban némi pótlékot számukra kihasítani; rendén van arról is gondoskodni, hogy külön mindeniköknek mind székhelye mind székháza legyen; s némi jövedelemforrásul saját boraik mérésének jogával lehetne õket - magában értetik, hogy a szabad királyi városokon kívül - felruházni.
A plébánosok ügye is rosz karban van. Találkozott olyan, kinek két éven át nem volt misekönyve, csak halotti misét irt le magának. Más, egy egész éven át nem mondott misét, mert nem volt kelyhe. Árvában az ostyákat négy részre osztották, mert nem volt ostyavasuk, s ilyes a két szomszédmegyében sem levén feltaláltatható, az ostyákat Krakóból kellett hozatni. Következik innen, hogy szükséges a plébánosok jövedelmeinek öregbítésérõl gondoskodni. A foglalmányokban háromszáz házra jusson egy plébános. Intézkedni kell, hogy lakháza s hogy negyvennyolcz hold szántóföldje legyen robot-kötelezettség nélkül; azonkívül övé leszen a stola, övé a dézmának egy tizenhatoda. Az iskolamester számára is lak- és iskolaházat kell építeni, s tizenöt hold szántóföldet vagy hasonértéket kell neki adni, urbéri kötelezettség nélkül, azonfelül illetvén öt a stolának arányos része, s a minden tanuló után fizettetni szokott iskoladíj. A mely helyeségben több van háromszáz háznál, ott káplán is mûködjék, kinek fizetése érjen fel a plébános jövedelmének felével. A hol nincsen templom, ott építessenek ilyest község és földesúr közös költségen. Az egyesült görögök papjai beérhetik a felebbi jövedelmek felével. A kincstár adjon példát az ájtatos alapítványok felelevenítésére nézve. A clerus fogadja el valahára a trienti zsinat intézkedéseit végleg és hímezés nélkül. A protestánsok követelései el len a közelebb hozott törvényczikkelyekhez kell ragaszkodni. Az anabaptistákat a Morva vize mellett_ összesen öt község - s az ariánusokat Pécs körül el kell türni, mert már kezdenek általtérni a katholikusokhoz. A zsidók ne lehessenek vámszedök, ne vehessenek földeket haszon bérbe, s adóztassanak meg busásan. Az egyház javára czélzó egyéb intézkedésekrõl a zsinatok s a püspökök fognak gondoskodni.
A választmány most a politikai közigazgatásra tér által. Ez általában véve jó városi és falusi rendõrségen sarkall. Magyarországon e tekintetben egyelõre gondoskodni kell : 1. Az ország s kivált a foglalmányok népesítésérõl, melyekben csak görög és zsidó szemétnép maradt hátra. Ubi populns, ibi obolus; hol sok a lakos ott sok a közjövedelem, Ezen népesítést idegen népségek behivásával lehetne eszközölni, olyképen, hogy a foglalmányokban a beköltözködõ magyarok három évig, a beköltözködõ németek, mert ezek távolabbról jõnek, öt évig minden közteher alól felmentessenek; ilyes bevándorlókat nem kellene a földhöz kötni, mint a többi jobbágyokat; legyenek õk a költözködés jogával hazai törvényeik értelmében ezentúl is bíró szabad alattvalók. Hasonló feltételek mellett mindig német bevándorlóknak, kivált felséged örökös tartományaiból valóknak kell elsõséget adni, nii szerint ezen ország vagy legalább tetemes része németesítessék, s a forradalomhoz s nyugtalankodáshoz hajlandó magyar vér, mérsékeltetvén a német által, rendíthetlen hûségre és örökös királya s természetes ura iránti szeretetre birassék. Ezen alkalommal megütközéssel tapasztalta a választmány, hogy sem a király sem bármiféle német nem birtokol urodalmat Magyarországon, holott a német örökös tartományokban több magyar földesurat találhatni. A magyarok azt mondják ugyan, hogy törvényeik szerint külföldi ember nem tehet szert fekvõ birtokra országukban; de felséged más részrõl, szmtezen törvények értelmében, a legparányiabb adomány által is bárkit képessé tehet ilyes birtokjogra. Bevándorlóknál el kell nézni a nemkatholikus hitvallást, de ennek nyilvános gyakorlatát nem szabad nekik megengedni, és szükség mindig katholikusokat is közéjök vegyíteni. A várakat, mennyire csak lehetséges, kirekesztõleg német lakosokkal kell népesíteni. Általános szabályul ajánltatik : a telkeket nemcsak ingyen, hanem örök idõre s az elidegenítés jogával adni által a bevándorlóknak. - 2. A robotot ország szerte szabott napszámban, még pedig hetenkint háromban kell megállapítani. Az ország törvényei ugyan ötvenkét napra szabják évenkint az urdolgát, de ez szerfeletti mérsékeltség: miért. is egyetlen egy uraság sem alkalmazkodik hozzá s megannyian tulságos terhet vetnek jobbágyaikra. 3. Valamennyi városban a polgári üzletek: hús- és bormérés, gabonaõrlés sat. kirekesztõleg a polgárokat illessék, ne a várparancsnokokat és kamarai tiszteket is, kik azokat a foglalmányokban egyedározzák. 4. A városokat nem kell szabaditékos házakkal megterhelni : kórházak, püspöklakok, fegyvertárak, kolostorok sat. kivételével, s iparüzleteknek, a polgárok rövidségére, ezekben ne adassék hely. 5. Városokban a puszta házat valami csekélységért kell odaengedni, s azt harminczkét hold földdel megtoldani. 6. A város területében találtató épületszereket mindenik bevándorló szabadon használ hassa, a tiszti építész utasításához képest. 7. A városokés a falakkal kerített mezõvárosok külön maradjanak a megyéktõl, hogy ezektõl el ne nyomathassanak, s hogy gonoszszándéku gyüléseket ne tarthasson bennök a nemesség. 8. A puszta telket parányi díj letétele után a korona jogának megismerésére - haladék nélkül vehesse birtokába a bevándorló; s ha jelenkezni és kiismerszeni fogott a tulajdonos : váltsa be telkét, vagy hagyja illõ díj mellett a birtokló kezénél. 9. Mindezt közhírré kell tenni, de ildomos ovatossággal a vallási pontra nézve. 10. Eddigelé majdnem mind e tárgyakban épen az ellenkezõ történt. A Magyarországba bevándorlott bosnyákok tönkre juttattak, éhen halnak. A kamarai biztosok nemhogy magokhoz édesgetnék a telkeikre visszakészülõ jobbágyokat: a régmult évekbõl fenmaradt tartozásokat veszik meg rajtok a mely pillanatban jelenkeznek. Ilyesmit meg kellene tiltani, mint visszás eljárást.
A népesítéshez nagy mértékben szükséges a közhitel megállapítása. Nemcsak hogy háromszoros vagy még többszörös biztosíték nélkül egy krajczárt sem kaphatni kölcsön, de sõt a kereskedés is tönkre jut mindinkább. És ez kivált onnan származik, mert a fizetéssel késõ adós csak roppant költséggel s idõvesztegetéssel kényszerítethetik kötelezettségének teljesítésére, s mert egész Magyarországon nincsen hely, hol valamely jószág állapotát, a rajta fekvõ teherre nézve, egész bizonyossággal lehetne kitudni, hol fekvõ birtokot veszedelem nélkül vehetni vagy reá pénzt kölcsön adhatni. Történnek ugyan a káptalanoknál ilyes bejegyzések, de nem lévén meghatározva, hogy e tekintetben melyik jószág melyik káptalan könyveibe való, s ehhezképest az alsómagyarországi jószágra kölcsönvett pénz felsõmagyarországi káptalan lajstromába jegyeztethetvén be, a korábbi kölcsönökrõl nincsen tudomása a késõbbi hitelezõnek vagy vevõnek. Szokás továbbáezen káptalanoknál titokban óvást tenni a közbenjött szerzõdések ellen , s annak idején elõkeresgélni az óvást. Kellene tehát a cseh ,Landtafel'-hez hasonlatos intézetet alkotni, s a káptalanoknál .történni szokott bejegyzést rendszeresíteni._-Es valamint magánszemélyek között szükséges a hitel, úgy szükséges a hûség az örökös király iránt. Kezdeni kell tehát az új foglalmányoknál az új intézkedést. Kire valamit vevési, adományozási vagy bármely jogczímmel szállit a felség, az tegye le személyesen a hûségi esküt. Hasonlóképen mindenik kiskoru midõn teljeskorra jut. S ezen követelés annál méltányosabb, mivel Magyarországon a hazai törvények erejénél fogva minden jószág hûbér, s mivel a vasallus hódolattal tartozik urának.
Kiáltó szükség, hogy a tudományok és más szabad mûvészetek, hogy a közönséges mesterségek, kézmûvek és kivált a kereskedés gyökeret verjenek az országban. Velencze és Holland szolgáljanak elõképekül. Egyetem kettõ legyen : Budán az egyik, Kassán a másik; a többi nagyobb városokban gymnasiumokat és akademiákat kell alapítani; s itt a tanárok, kivált a philosophia és theologia tanárai papok legyenek, névszerint Jézus társaságából valók. Ha ez meg fogott történni, akkor nem lesz szükséges; hogy a magyar ifju Német- és Lengyelfóldön járja iskoláit akkor ügyvédek lesznek az országban, nem törvénycsavarók, orvosok nem sírnépesítõk. Lõcsén nyomdájok van az a katholikusoknak, tehát könyvvizsgálatra van szükség. A ki elõleges vizsgálat nélkül nyomtat, az veszítse el nyomdáját. - A mûvészeteket és meseterségeket pedig, nemkülönben a kereskedést szabadítékok és józan vámszabály által kellene elõmozdítani. Kivált Nándorfehérvár álhatnék hatalmas kereskedési helylyé. Évenkint néhány százezer forint megyen csizmabõrértTörökországba, pedig a törökök még minapában Buda és Székesfehérvár között készítették ezen bõrt, s még élnek emberek az országban, kik a tímárság e nemét értik. Évenkint másfél millio megyen ki Törökországba ökrökért: hát nincsenek nekünk legelõink? A zagyva pénzviszonyok is nagy ártalmára vannak a kereskedésnek; azon kellene lenni, hogy a rosz lengyel pénz eltávolítassék. Aztán, a magyarok igen helyesen országszerte csak egyazon mértékkel, egyazon súlyaggal szeretnének élni. A tûzvész elleni bécsi szabályokat jó lesz deákra lefordítani. A foglalványokban kórházakat kell alapítani. S rendszeresített intézkedésekre van szükség, ha netalán ujból országszerte dúlna a pestis. Emlékezzünk viszsza az 1679-diki iszonyatosságokra! A pestisbetegeket csak a kóroda papjai látogatták meg! Ha elõbb halt meg az atya, s utóbb a fiú, akkor amazt kiásták ismét , hogy a fiú ne feküdjék felül!
S most a hadi ügyeken, névszerint ezek élelmezési ágán által, a "cameraliák"-hoz, a korona jövedelmeihez érkezik Kollonics. ,,A királyi magyar kamara irományaból láthatni, hogy béke idején a rendes kiadások Magyarországon félmillio német forintra rugnak évenkint, holott a kincstárba legfelebb 30-60,000 forint folyt be az orsszágból. Pedig ez, Istentõl termékenységgel megáldott ország; a mi reá költetik, azt bõven megtérítheti; nem szükséges, nem lehet miatta a többi tartományokat még túlterhelni. Tetemes jövedelmi forrásul kivált a töröktõl visszafoglalt részek szolgálhatnának. Szükséges tehát mindenekelõtt éretten megfontolni : mit lehet most Magyarországon neo-acquisitumnak, foglalmánynak mondani? Felelet : mindazon helységeket, mindazon földterületeket, melyek vagy valósággal voltak a keresztyénség ellenének, a töröknek birtokában, vagy neki, mint behódoltak, adót fizettek. S most támad a másik kérdés i kell-e ezen, fegyveres erõvel, határtalan költséggel és bõséges vérontással visszaszerzett földeket, egészlen vagy részben elõbbi uraik kezénél tulajdonúl meghagyni? Felelet : Különbséget kell tenni az egyházi s a világi urak között. A világiakat mi illeti, az összes választmány egy hangulag kinyilatkoztatta: hogy felséged azokat, mint fegyverével, pénzével s hadainak vérével szerzetteket nem köteles, joghoz és igazsághoz képest, elõbbi uraiknak visszaadni; de hogy mindazáltal saját és az ország érdeke is tanácsolják, miszerint merõ kegyelmességbõl s királyi bõkezüségbõl azokat néhai tulajdonosaik kezéhez juttassa ismét. Magában értetik, hogy a ki valamely jószághoz igényt tart, az köteles leszen tulajdoni jogát bebizonyítani; e végre tehát kinekkinek határnapot kell kitûzni, s ha bebizonyította, akkor rendén leszen értésére adni, hogy birtokát csak a felség kegyelmének köszönheti, akkor le kell vele tétetni a hûségi esküt, s az adót, a katona beszállítást, az õrségjogot s más közterheket világosan és ünnepélyesen reáróni a birtokra. A mi az egyházi személyeket illeti, azok világos jog alapján követelhetik magoknak vissza ama foglalmányok papi javadalmait, így rendelkezvén a canoni törvények; aztán nem kell arról meg feledkezni, hogy elõször is az egyházi rend fogadta a mult országgyûlésen József fõherczeget örökös királyul, s hogy folyton folyvást a mily hû oly lényeges szolgálatokat. teszen a koronának; így például, midõn a kassai német õrség tiz s egynehány évvel ezelõtt Kobb tábornok ellen feltámadt, csak Szegedi püspök bölcs intézkedései mentették meg felséged számára a várost. A küldöttség azonban úgy vélekedik, hogy az egyháziak javadalmaik után azonképen fogják viselni a közterheket , mint a világiak a magok jószágai után, de sõt hogy jövendõbenrendkivüli viszonyok között, például háboru esetében, rendkívüli segédnyujtásra is lesznek készek. Amely jószágokhoz szabott idõ alatt senki sem fogja tulajdoni jogát bebizonyítani, azokat nem kell a kamara által kezeltetni, mert ez esetben vajmi keveset fognának jövedelmezni, hanem azokat el kell adni, még pedig a többet ígérõnek, legyen az pap vagy világi, nemes vagy nem-nemes, belföldi vagy külföldi, katholikus vagy nem katholikus. A mely okok felebb a népesítésnél elõadattak, hogy itt miért kell szemet hányni a vallási pont elõtt, azok jelen ügyben is érvényesek.
A javaslat most az adó kérdésére megyen által. Magyarországon - így szól - a közterhek a porták arányához képest vettetnek ki. Törvény szerint egy porta négy vagy nyolcz jobbágyból áll; négybõl ha négy vagy hat darab marhát foghat eke elébe a jobbágy, nyolezból ha csak kettõre megyen marháinak száma. Azok, kik nem képesek magoktól egy ekét kiállítani, zsellér nevet viselnek, s közûlök négy megyen egy jobbágyra, tehát tizenhat egy portára. Mind ez megmaradhat ezentúl is, mert ilyes sajátságok magokban véve nem gátolják a helyes adózási rendszert, s mert felségednek az a legkegyelmesebb szándéka, hogy a lehetõségig az ország törvényeihez  alkalmazkodjunk.
Ezen porták száma 1647-ben, a királyi városokat és mezõvárosokat ide nem tudva, 7215' 1/8-ra ment, közülök 4916 1/4 az alsómagyarországi tizenkilenez megyére, 2298 7/8 a felsõmagyarországi -éjszakkeleti - tizenhárom megyére esvén. Azóta megszaporodott a népesség, azóta felséged dicsõséges fegyverei az országnak tetemes részét visszaszerezték a töröktõl, minélfogva most talán kétszer annyira is tehetni a porták számát; de más részrõl tekintetbe kell venni,hogy a háboru s a zsarlások következésében tönkre jutott részek húzamos ideig adózásra nem képesek.
Szokáshoz és törvényhez képest egy-egy portát legfelebb négy forint adóval lehetett megterhelni, s azon kivül ingyenmunkával, azaz: tizenkétnap robottal a várak építésénél, javításánál; ezen ingyenmunka azonban csak igen hézagos portéka volt. Idõ multával növekedett: az adó, s a közinségnek közepette 1682-ben a Magyarország megõrzésére szükségesnek találtatott hadisereg költségei csak azáltal fedeztethettek legalább felökben, hogy negyven forintra emeltett egy-egy portának adója. 1685-ben 4,798,062 forintra ment az összes adó. 1686-ban a katonaság élelmezése és szállásoltatása 3,568,677 forintba került az országnak. 1687, 1688 és 1689-ben olyannyira minden rend nélkül, oly példátlan zavarban történt meg a téli szállásoltatás, miszerint szabott pénzöszletrõl ezen évekre szó sem lehet; de annyit valósággal állíthatni, hogy a mondott idõközben ezen nemes országgal, mintha ellenség földje lenne, kénye kedve szerint bánt a katonaság, tetszésök szerint bántak a hadi biztosok. A felebb kitett öszletekbe pedig nincsen betudva, a mit Erdélybõl, a mit- a többi szerzeményekbõl , a mit az ellenség területébõl kivontak az illetõk, mi szintén több millióra megyen, nincsenek betudva a zsarlások, melyeket bízvást egy millióra tehetni.
Ezeknek elõrebocsátása után lássuk már mennyit lehet méltányosan egyegy portára adóul vetni; az leszen a méltányos adó, mely a felségnek módot nyujt az országot megtartani és kellõen igazgatni, s mely a jobbágynak jólétét nem akadályozza, nem teszi tönkre.
Kövessük a többi örökös tartományok példáját. Ime Ausztriában minden egész jobbágyház fizet évenkint a katonaság fentartására hat forintot; ehhezképest egyporta - állván négy egész jobbágyból- huszonnégy forintot fogna adó fejébe fizetni. Ingyenmunkára most több szükség levén mint azelõtt, -mert vajmi nagy a javítást igénylõ erõsségek száma - most külön mindenik ház vagy egész jobbágy tartoznék annyi ingyenmunkát véghezvinni, A mennyi elõbb egy portára esett, azaz: köteles volna tizenkétnapi robotra; ezen robot három forinttal váltathatván meg s egy porta négy házból állván, évenkint tizenkét forint váltságdíj esnék egyegy portára, melynek adói összes tartozása tehát külön harminczhat forintban állapítathatnék meg. Ezt az országgyûlés sem fogná túlságosnak találni, az országgyûlés, melynek megegyezése szükséges az adó kivetéséhez, mivelhogy az illetõ törvény megtartására hittel kötelezte magát a felség. Nagyobb adót nem igen viselhet el általában véve egyegy porta. Százhat van forintra szokás becsülni egy egész jobbágyházat, azaz egy portanegyedet, mely harminczkét hold szántóföldbõl vagy ennek hasonértékébõl egyéb földekben áll; kilencz forint pedig, azaz : egy portanegyed adója, százötven forintnak 6 % kamata: tehát mindössze is csak tiz forintnyi érték nem kamatoz a kincstárnak.
Ezen adót kivétel nélkül valamennyi urodalom s fekvõ birtok fogná viselni, egysem vétetnék ki, bármily rendü vagy állapota legyen a birtokos, akár fõpap, akár világi úr, akár nemes, akár káptalan, akár város, akár katona- vagy kamaratiszt: mert a méltányosság úgy kivánja, hogy mindenki viselje a terhet, a ki élvezi a hasznot. Egyedül a plebánosok és iskolamesterek házaikat és földjeiket lehetne kivenni, továbbá a nemesi curiákat, mert abban áll a kisebb magyar nemességnek még fenmaradt egyedüli vigasztalása, hogy szabadságának és kiváltságának jelvényeül bir egy szabaditékos udvart, mely bizony rendszerint nem ér többet egy közönséges parasztháznál : a különbség tehát csak a kiváltságban áll. Aztán tekintetbe kell venni, hogy ilyes kiváltság a többi örökös tartományokban is létezik; kell tehát azt megtartanl, .a nélkül azonban, hogy az úgynevezett praedialistákra is alkalmaztatnék.
Megjegyeztetik végre, hogy a felebbi adót nemcsak egy vagy nehány évre, hanem egyszer mindenkorra kellene felajánlani, mert lesznek ezentúl is háborúk, s a béke mûvei szintúgy igényelnek költséget mint a hadviseléséi; s hogy az adónak kellõ felosztása és behajtása fõfõ dolgok, melyeket ki kell venni a hadibiztosok és ka marai tisztek kezébõl, az illetõ megyei és városi törvényw hatóságot bízván meg velõk;
A kamarai jövedelmek forrásai: a harminczad, a bányaáldás, a fogyasztási adó, mely városokban az 1671diki alapra volna ujból fektetendõ sat. berekesztik a javaslatot 1), melyet Kollonics, mint a bizottság elnöke; Krapf József haditanácsos, mint jegyzõje írtak alá. 2) Szelleme olyas volt, mely nem ijedt vissza a végrehajtás nehéz ségeitõl, de mely mégis némileg a fennálló viszonyokból indult ki, mint alapból. Ezeknek teljes felbontását vette czélba nehány évvel késõbb ,,fratre Angelo Gabrielle,'' a Nizzából Bécsbe szakadt ferenczes, kinek ,,Magyarország kormánya" czímü emlékiratát legalább részben elemzenünk, szintén nem leszen felesleges.
A lázadókat megbüntetni az igazságszolgáltatás egyik cselekménye ; nekik megbocsátani, kegyelmesség: de elszedni tõlök az alkalmat újabb lázadásra, kötelessége a felségnek. Az ország szabadságai oly nagyok, hogy azokat vagy meg kell tartani vagy korlátolni. Ha teljesen megtartatnak, felséged fején ingadoz a korona: mert a tekintély az országban fog székelni, nem az udvarban, s mert a ministerium magyar leszen, nem idegen. Ha pedig nem tartatnak meg, akkor veszélyben forog felséged, hogy elveszti az örökkévaló koronát, mert ígérte és hit alatt fogadta ama szabadságokat.
Három különbözõ ösvényen lehet biztossággal elõ haladni : 1. Apostoli feloldás az eskü alól , miszerint felséged megszüntethesse azon szabaditékokat, melyek csorbát ejtenek a közrenden. 2. Ezen szabaditékok örökös megszüntetésének helyeslése az országos rendek által. 3. Egyházi és világi végzés, hogy miután egyrészrõl az országgyûlés lemondott II. Endre szabaditékáról, mely a nemes embert felhatalmazta fegyveres kézzel állani ellen a királynak, s miután másrészrõl e lemondás óta is felségednek tetemes számmal állottak ellen fegyveresen a nemesek : felségárulásba esett az ország és elvesztette szabaditékait. E három ösvény közül egynek választása okm vetlenül szükséges.
Megtörténvén e választás, a halasztást már nem szenvedõ sebek orvoslásához kell nyúlni. Orvosszerek I. Az udvari ministeriumnak helyes szerkesztése Magyarország irányában. Azon hatóságok, melyek jelenleg az udvarnál Magyarországot szabályozzák, nem alkalmasok kiirtani a nemzeti és idegen igazságtalanság gyökerét, melybõl kicsírázik a község kárvallása és a népek engesztelhetlen gyülölete felséged dicsõséges háza ellen , Szükséges hogy bensõ tanácsosok neveztessenek, kik folytonosan átvizsgálják mind azt, mi annak rende szerint Magyarország számára inditványoztatott, tárgyaltatott s végeztetett. Valamennyi hatóság, kanczellária, volt, jelen és leendõ bizottság, az országon belül és kivül, köteleztessenek jelentést tenni e tanácsnak, s eljárásuk jegyzõkönyvét elejébe terjeszteni. Szükséges továbbá, hogy a magyar udvari kanczellária összes mûködése alá legyen vetve ezen királyi tanács rostájának.
Ezen tanácsot a magyar törvényhozás negyedik végzeményének tizedik, s az 1526-diki határozatok harmincz egyedik czikkelyei törvényesnek nyilványitják; az 1587: 9. t. cz. a királynak az orSZágon kívül tartozkodására is levén figyelemmel. Az a baj, hogy ezen tanács tagjainak magyaroknak kell lenni nem idegeneknek. De kész a válasz : hogy miután örökössé vált a király, olyas tanácsosokkal kell bírnia, kik a koronát neki megõrzik, nem olyasokkal, kik azt elszedegetik tõle; hogy ezen tanács az országon kívül van, az országon belül pedig ott vannak magyar tanácsosai, azok, kik eddig voltak; s hogy végre a király tetszésétõl függ, tanácsoltatnia magát onnan vagy amonnan A magyar udvari kanczellária, hivatkozván a többiek példájára, ezt ellenezni fogja; de szolgáljon neki válaszul : hogy mikor béke lesz az országban mint a többi tartományokban, akkor reá is fognak kiterjesztethetni a többiek szabaditékai.
II. A nemzeti tanácsot és az ország kormányát alá kell rendelni az udvar gyökeres tekintélyének Az országnak nincsen tanácsa, mely õt kormányozza, s mely  a felség parancsait egyenesen végrehajtsa vagy végrehajtassa. A négy rend csak az országgyülésen bír hatalommal. A vármegyék magok magokat kormányozzák. A városok vagy el vannak nyomva nemzeti tisztviselõk által, vagy érzik az idegenek súlyát. A kamara egy sereg apró tisztviselõbõl áll, kik a felség vagyonát felfalják vagy el prédálják. A tábornokok kormányozzák a hadiügyeket, s azonfelül kiterjesztik kezeiket a politikai, a gazdasági, a polgári, a törvénykezési, s gyakran az egyházi ügyekre is.
A királyi felség kiskoruságában vagy távollétében a törvény az összes ország kormányával megbízza a nádort, Ilyes hatalom felette veszélyezteti az örökös királyt. Elsõ Ferdinánd alatt az 1555 : 1. tczikkely erejénél fogva tanácsosok adattak a nádor mellé õ felségének tetszéséhez képest; honnan az következik, hogy nem térünk el szerfelett a törvénytõl, ha országos tanács alakúl a nádori vágya királyi helytartói hatóság ideiglenes gyakorlatára; s ha a nádorságnak egy személyhez kötött, majdnem fedjedelmi jogköre az országnagyok s a rendek között fel osztatik, természetesen az indítványozott udvari tanács igazgatása alatt, s teljes függõségben a királyi és örökös felségtõl  a hármas könyv I. részének 94. ezíme elõsorolja az országnagyokat; ezekbõl tehát másokból fog az ország tanácsa törvényesen alakulhatni, mire nézve inditványoztatik ; 1. Az elnök legyen a nádor, vagy meg üresülvén a nádorság, a felség tetszéséhez képest nevezettkirályi helytartó, s ha sem nádor sem királyi helytartó nem találna lenni, az ország bírája. 2. A kanczellárna széke leszen a tanácsban. 3. Továbbá: a magyar kamara elnöke vagy alelnöke, s a királyi hadak egyik fõkapltánya vagy tábornoka mindig székkel és szavazattal bírjanak e tanácsban, valahányszor érkezésök van a megjelenésre 4. A horvát bán helyett, kinek kötelessége a bánságban lakni, az erdélyi vajda s a székelyek grófja helyett, klknek méltóságaik a királyi felségbe olvasztvák, a szörényi bán s a temesi gróf, mint jelenleg már puszta czimek helyett, szabadságában álljon a királyi felségnek, szint annyi számu tanácsosokat kinevezni, névszerint a birtokos osztályból. 5. A nádor vagy a királyi helytartó, az országbiró és a fõkanczellár tizenkét alkalmas egyént fognak a felségnek ajánlani külön mindenik országrendbõl, s közülök a felség nyolczat fog választani magok a rendek helyébe : t. i. négyet örökös tanácsosokúl fizetéssel, és négy mást három évre, fizetés nélkül, a rendkívüli országgyülések számára. Midõn a jelöltek nincsenek akirályi felség tetszésére, mások fognak neveztetni helyettök. 6. A nádori, a; helytartói, az országbirói hatóságok s a korona valamennyi más hivatalai szállitassanak le és kebeleztessenek be e tanácsba, s ezenkívül senki semmiféle közhatóságot ne gyakorolhasson. 7. felségének tetszésétõl fog függeni egy vagy két olyas tanácsos választása, kik a köznép s az országban tartózkodó külföldiek érdekeit képviseljék. 8. A tanácsnak székhelye, jogköre és hatósága õ királyi felsége által fognak kegyelmesen meghatároztatni és körüliratni, lehetõ legnagyobb tekintettel az ország törvényeire s a közbéke és közigazság szükségeire. 9. Ha netalán az ország fõkanczellárjának az udvari tanácsban jutna hely, a felség az alkanczellárt vagy a pecsétõrt fogja az ország tanácsába küldeni, kit valamennyiiromány kiadása fog illetni, azok kivételével, melyek a rendkívüli gy ülések alkalmával keletkeznek, s melyek az ilyenkor okvetlenül jelenlevõ fõkanezellár által fognak közrebocsátatni. 10, Mivelhogy õ felsége megígérte és esküvel fogadta közügyekben az országgyülések tartását, melyek, ha az összes nemesség veszen bennök részt, szer felett költségesek és a közbékét veszélyeztetõk : ezentúl az országtanáes kebelében fog lefolyni az országgyûlés, a mondott elnökök és tanácsosok, s még mások közben járásával, kiket elõsoroló vagyok. Ezen tanács megállapítása után, hat kerületre fog osztatni az ország kormányzási ezélokra, s e kerületektõl fognak függeni mind megyék mind városok. Ha teljesen együtt leszen az ország tanács, huszonnégy egyént nevez külön mindenik kerület számára, az illetõ kerületben letelepedett és birtokos egyéneket. Közûlök hat leszen egyházi, hat világi úr, hat megyei nemes, hat városi lakos. Ezekbõl a királyi felség négy követet fog választani, kik három éven át megjelennek a rendkívüli gyülésekben, teljhatalommal felruházva a szükséges végzések hozatalára, s megjelen nek kirekesztõleg akkor, mikor az országtanáes által meg hivatnak e végre. 12. Az országgyülések tartására törvé nyesen meghatározott idõközökben és esetekben összejõnek a rendkívüli gyülések, melyekben önmagoktól meg jelennek s üléssel és szavazattal bírnak az ország fõkanczellárja s az udvari tanácsosok. 13. A felség ezen gyülésekbe királyi biztosokat fog küldeni, kik ugyanazon szabaditékokkal és elõjogokkal fognak bírni mint Csehországban. 14. A királyi biztosokon, az összes királyi udvari tanácson, s az összes országtanácson és a fõkan ezelláron kívül csak ama négy tanácsos veend még e gyülésekben részt, kik a négy rend képviselésére, mint már mondatott, három évre fognak választatni. 15. Mihelyest õ felsége értésül adja az országtanácsnak, hogy rendkivüli gyûlést kell tartani, egy hónap határidõ tüzetik ki megjelenésre a hat kerület felebb említett képviselõnek 16, Horvátországnak joga leszen a maganbánját s a négy rend négy képviselõjét küldeni ama gyulésekbe. Erdély is odaküldheti a kormányzót, s azonfelül négy képviselõt, két katholikust s két nemkatholikust. 17. A rendkivüll gyülés helyének és idejének meghatározása függ a felseg tetszésétõl, de mindig az országon belül tartatik. 18. Az országtanács s a rendkívüli gyülés semmit sem változtat nak az országban õ felségének s az udvari tanácsnak egyenes utasítása nélkül; de szabadságukban fog állani folyamodásaikat négy követ által a felség s az udvari tanács elébe juttatni.
Több nehézség gördül e terv ellen. Az elsõ a nádori hatóságban rejlik, melyre nézve azt mondom: ama hatóság nem szüntetik meg, csak megnyesetík. Aztán, mivel hogy az ország lemondott a szabadválasztásról az örökös elsõszülött javára, lemondott arról is, hogy a nádor mint egy. gyámja legyen a koronának, mintegy elnöke az országnak. Egy másik nehézség a külföldieknek a nemzeti tanácsba iktatásában áll. Erre azt válaszolom : hogy midõn a négy rend bírt a királyválasztás jogával, részének is kellett lennie a kormányban, hogy ama jogot magának megõrizhesse; de örökössé válván a korona, olyas tanácsosokra van szüksége a királyi felségnek, kik õt ezen szerzeményében támogassák, nem olyasokra, kik õt abban csak háborgatják. Még egy más, a többieknél nagyobb nehézség rejlik az országgyülés kipárologtatásában mindamellett, hogy József király esküjében bennvan : ,prout dlaetalltel' fuerit conventum, ,a mint király és rendek az országgyülésen egyezkednek! Ezen nehézség eloszlatásának háromféle módjáról már felebb nyilatkoztam."Elveit tervezõ az összes közigazgatásra alkalmazza; mit a megyék és városok kormányáról mond, azt még ideiktatjuk.
Az ország megyéi olyas lánczot képeznek, mely a királyi hatalmat körülbékózza, minélfogva azt szét kell törni vagy feloldani, ha az állam szervezése szándékoltatik. A fõispánok törvényes oszlopok gyanánt támogatják a népek kormányát, de megingadoztatják a fõhatalmat, ha ingásba hozzák a koronát : miért is a királyi, nem a nemesi hatalom alapján kell õket felépíteni. Az alispánok választása szerfelett szabad és hatalmuk szerfelett nagy kell tehát az egyiket megszüntetni, a másikat korlátolni. A megyei nemesség gyülései rostául szolgálnak a királyi parancsoknak, szövõszékül a lázadásoknak, tárogatóul a szabadosság hirdetõinek. Azt végzik a mit akarnak; adóul azt vetik ki a mi nekik tetszik; azt cselekszik a mi kényökre kedvökre van; s olyas dolgokat hitetnek el a néppel, melyek azt a királyi felség ellen lázithatják: kell tehát õket megsemmisíteni.
A városokból nem fakad annyi rosz : mert azokat féken tartják az õrségek. Mindamellett kell õket függõ ségbe hozni az országtanáostól tiszteik választására s ha táskörére nézve.
A földesuraknak szertelen nagy hatalmuk van jobbágyaik felett büntetés és adóztatás dolgában. Itt is korlátokról kell gondoskodni, hogy névszerint olyas hatóságot ne gyakorolhasson felette a földesúr, mely õt nem illeti; A birtoktalan s a czimeres nemesek nagy száma sem királynak sem országnak nem teszen szolgálatot, mégis véghetlenül sok szabaditékkal bír, melyeknek fentartására kész minden pillanatban fegyverhez nyúlni.
Mindezeknél fogva javaslatba hozatik
1) Magyarország megyéi és városai, ide nem értveazokat, melyek Horvátországban és Erdélyben kebelezvék, hat kerületet vagy alkotmányt fognak képezni, s ezeknek Székhelyök leszen : Pozsony Buda, Kassa, Szatmár vagy Nagyvárad, Veszprém, Eszék.
2) A királyi felség, tetszéséhez képest, fogja a hat kormányzót három évre vagy hosszabb idõközre birtokos, akár bel- akár külföldi egyének közül választani; az alsóbb tisztviselõket is õ felsége nevezi ki tekintet nélkül a nemzetiségre.
3) Mindenik ilyes alkotmányban egy tanácsos kép viselni fogja az országtanácsot, egy másik a kamarát, s egy harmadik, kinek az ország törvényeit kell tudnia, as kerületet; kivülök 's a kormányzón kívül még a fõkapitány is fog székkel és szavazattal bírni.
4) A kerület mindenik megyéjének fõispánja, az ideiglenesen melléje adandó megyei tanácsosal egyetemben ajánlani fog õ felségének hat birtokos nemest, hogy közûlök egy követül választassék a kerületi kormányhoz. Igy fog a városok részérõl is történni.
5) A. clerus részérõl is azonképen.
6) Ezen követek szék és szavazat nélkül fogják kép viseltük kívánságait elõadni.
7) Külön mindenik alkotmány mellett elégséges számu királyi Jegyzõk fognak mûködni.
8) Helyes megyei kormány eszközlésére megszüntet nelíla gyülések, s helyökbe a fõispán ajánl minden harmadik évben õ felségének három egyházi személyt, három világi urat s három birtokos nemest, kik közül külön mindenik rendbõl választatik  egy egy s adatik a fõispán mellé ki nélkülök semmitsem végezhet a megyében
Igaz, nehézséggel jár , ezen kormányokat behozni mert ilyetén kozigazgatás volt az, mely 1681-ben eltöröltetett, de kész a válasz . épen azért, mert meghallgattatott az ország kívánsága, mert amaz igazgatásmód eltöröltetett, azért következett be az 1683-(liki botrány. A második nehézség a megyei gyûlések megsemmisítésében rejlik; de erre ez a válaszom : ha tönkre jõ az országgyûlés, ezentúl semmi szükség a megyei gyülésekre.

A nizzai ferenczesnek tervét túlságosnak, s mint ilyest, alap nélkül szükölködõnek vélhette az udvar : ha lehetne-e Kollonics tervét elfogadtatni az országgal, azt legalább kísérletre méltónak találta.
1696-ban Bécsbe hívattak az ország fõbbjei. Kollonics, most már esztergomi érsek, s mint ilyes, az ország fõkanczellárja, méltóságának egész súlyával, s nyerseséggel határos õszinteségével elmondotta a mit jónak, a mit szükségesnek tartott. Mert nem látott üdvet maga s az ország számára a katholikus egyházon kívül, nem ijedett vissza mondani : ,,én Magyarországot rabbá fogom tenni, azután koldussá, s így majd katholiknssá fog válni," s mert ,,Magyarországnak ujjászervezésétõl' mint õ azt értette, nemcsak felséges urának s az országnak, hanem a katholikus egyháznak is javát bizodalommal várta, meggyõzõdésének hevével vetette a gyülés tagjai közé az in dítványt. ,,Nincs a mi inkább érezteti velünk õ császári királyi felségének atyai jóságát, - monda - mint abbeli eltökélése, hogy Magyarországgal úgy fog bánni, mint többi örökös tartományaíval. Ebbeli czélzatának elõmozdítására alkalmazkodjunk a lehetõségig ezen tartományok törvényeihez. Számtalan sok részlet van Magyarországszerkezetében, melyek változtatást igényelnek s hogy annál biztosabban érjünk czélt, ne ûzzük fûzzük szokásos jog tételeit, hanem tartsuk meg csak azt, mit ügyes kezek belõlök kiválogatták, toldjuk meg nnt a politikai érettség tanácsol hozzáadatm, s kérjük meg õ felségét, hogy ezen intézkedéseket helybenhagyja és örök törvények gyanánt meghirdettesse. Az a sok nemes ember s az a sok kiváltságos, kik annyi szabaditékkal bírnak s adózásról semmitsem akarnak tudni, bizony nem istápjai a jó kormánynak. A valóban nemes származásnak élvezhetík az õket illetõ elõnyöket, ha bár lemondanak is tulságos igényeikrõl. Mindazok, kik annyi vagyonnal bírnak, fénynyel környékeztethessék magokat, grófi,bárói, lovagi czímeket fognak nyerni; ez az út új fényt kölcsönözni az, ország nemességének, s azt, valamint a többi örökös tartományokét, tiszteletessé tenni. S végre, azon rendetlenségek és igazságtalanságok megelõzésére, melyek az adó kivetése s a közterhek felosztása alkalmával renden vannak, állandó és örökös adót kellene megállapítáni, mely méltányosan fogna felosztatni s arány a többi örökös tartományok által viselt adóval. A  gyülés örömmel és hálaadással vállalhatná el harmadát azon öszletnek, melyet õ felsége egyéb országai a szükséghez képest viselni fognak

Szólj hozzá!

Címkék: 1689 1859 Kollonics Lipót Szalay László Magyarország története

süti beállítások módosítása