Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

A megosztó emlékmű

2019.02.16. 12:56 Deak Tamas

A Ságvári téren éktelenkedő Ellenforradalmár-emlékművet, amely az új, demokratikus Magyarország mártírjainak megcsúfolása volt, a főváros ifjúsága ledöntötte talpazatáról, hogy ezentúl eggyel kevesebb emlék őrizze a reakció hőseinek dicsőségét.
Mafirt krónika, 9.


Körülbelül ebben a stílusban olvashattunk nemrég az egyik történelemhamisító blogon erről az emlékműről -amelynek a valódi elnevezése A Nemzet Vértanúinak (emlékműve) 1918-19 - valamint az egyik "független" hírportálon is megjelent az említett blog szerzőjétől egy álszakmai elfogult írás. (A szerző a saját blogján véleménycikknek nevezi. Szerinte az emlékmű a maga korában is megosztó volt, mert hiányoztak a fehérterror áldozatainak nevei.)
Nem véletlen a hangosság. Az elmúlt hetven évben  Füredi Rikárd szobrászművész alkotta emlékművön szereplő áldozatok története teljesen feledésbe merült, és még mindig erős a szellemi áramlat, amely nem akarja hogy ezek a halottak számokból újra emberré legyenek. (Zárójelben egy mondat erejéig el kell térni a szorosan vett témától: még mielőtt az 541 nevet megörökítő emlékmű alkotójáról, Füredi Rikárdról is beindulna "művészietlenség", "tehetségtelenség" stb. mantrája,  jó tudni: a többek között a Milleniumi emlékmű néhány királyszobrának, Jókai Mór, Kacsóh Pongrác síremlékének, Könyves Kálmán, XII. Károly svéd király szobrának alkotójáról van szó.)
Változtassuk tehát újra emberré a számokat, idézzük fel csak a kép bal felső sarkában levő nevek mögötti történeteket, amely az 1919-ben meggyilkolt papok egy részének története.
Szedeniker Antal plébános ügyében adjuk át a szót a korabeli kiadványoknak, például a Népszavának, amely kis hiányossággal így ismerteti a történteket:

 „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A soproni Vörös Hadsereg egy karhatalmi századát, mely Füles községben kiszállott, a fölizgatott gazdák egyrésze fegyveresen meg akarta támadni. A kísérletet a katonák megakadályozták, rendet teremtettek és a szerdán délután Sopronból kiszállott forradalmi törvényszék már ítéletet is hozott a lázadásban résztvett főcinkosok fölött. Enzbruder katonai biztos összeszedte a falu legényeit, kiválogatta közölök a leggazdagabb emberek fiait és kijelentette, hogy azon esetben, ha nem adják ki azokat, akik a lázadást szították, valamennyiüket agyonlöveti. A legények erre bevallották, hogy a lázadás értelmi szerzője Szedeniker Antal, a falu plébánosa volt, azonkívül megneveztek több mint tizenöt embert, 'akik a fegyveres támadásban aktiv resztvettek. 

 

Népszava, 1919. április 11.


 A forradalmi törvényszék Zsitvay Lajos elnöklete alatt ítélkezett a bűnösök fölött. A vádat Bors László képviselte. A tárgyalásokat Szedeniker plébános ügyével kezdték meg. A plébános eleinte tagadta, hogy része lett volna a lázadás kezdeményezésében, a tanuk azonban bebizonyították, hogy a történteknek ő volt az értelmi szerzője. A forradalmi törvényszék Szedeniker Antal plébánost golyó általi halálra ítélte és az ítéletet, fél órával annak kihirdetése irtán, éjjel 12 órakor, a gróf Ziehy-féle kastély előtti  térségen végrehajtották. A forradalmi törvényszék a további tizenöt cinkostársat egytől hat évig terjedő fegyházra ítélte. Az elítélteket megvasalva Sopronba hozták. A vármegyében rend van. A forradalmi törvényszék csütörtökön folytatta tárgyalásait Fülesen.

Az említett hiányosság Entzbruder ténykedéséből az az apróság, hogy ő szavatartó ember volt. Talán észrevesszük a cikkből, hogy egyszerre a falusiak milyen készségesek lettek a kérlelhetetlenül igazságos forradalmi törvényszék felé. Valószínűleg segített ebben az, hogy Entzbruder beváltotta amit igért: két gyereket, a 13 éves Drimmel Máriát és a 15 éves  Buczolich Jánost agyonlövette.


Kósa József Jászkarajenő plébánosa volt. A történteket minden forrás körülbelül ugyanúgy idézi fel: a plébános Homyik Károly káplánnal együtt hazaindult, két vöröskatona szegődött a nyomukba, s behatoltak a plébániára. A folyosóról balra nyílott az iroda, itt tartózkodott Kosa József. Az egyik Lenin-fiút, az írástudatlan, huszonkilenc éves Dobák Imrét később azonosították. Meg kell halnotok! - kiáltotta egyikük. A plébános kezét imára kulcsolva, szelíden azt mondta: „Isten rendelése ellen nem cselekedhetünk. Csak öt percet adjanak, hogy megáldhassuk egymást." „Erre nincs szükség" - kiáltotta Dobák Imre, s lelőtte a plébánost. A zajra a káplán kiszaladt a szobájából, letérdelt a földön fekvő plébános mellé, és elmondta fölötte a föloldozás szavait. Erre Dobák visszalépett a folyosóról, s lelőtte Homyikot is. Mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt.

Nagy Jenő lovászpatonai plébános esete különlegesebb, őt a Tanácsköztársaság bukása után pár nappal gyilkolták meg.


A patonai munkástanács megrémült, nem hitt a tanácsköztársaság bukásában, s a munkástanács elnöke Győrbe, majd Pápára futott, ahonnét 28 vörös katona társaságában másnap éjféltájban tért vissza Patonára. A falut fölriasztották, s a munkástanács elnökének vádjaira néhány fiatalembert összefogtak, többeket megsebesítettek. Negyedikén hajnali négy órakor ötletszerűen kiadták a jelszót: most menjünk a csuhásért. Sortűz alá vették a plébánia ablakait, betörték a lakás ajtaját, mire Nagy Jenő revolverével kétszer rájuk lőtt. Erre a vörös katonák behatoltak s egyikük keresztüllőtte a fiatal plébánost. Két órán át élt még ezután Nagy Jenő. Ö maga mondta el gyóntatójának a szentségek felvétele előtt a gyilkosság részleteit. « Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet » — ezek voltak az utolsó szavai.

Gyilkosa meglett. 1920 március 3-án így tudósít Az Est:

A veszprémi törvényszék halálraítélté Mayer Lajos győri születésű asztalossegédet, a ki a kommunizmus alatt agyonlőtte Nagy Jenő lovászpatonai plébánost. A halálos ítéletet a Kúria helybenhagyta és így az itéletet a minap végre is hajtották. Az eredetileg réggel hét órára kitűzött kivégzés azonban csak kilenc- órakor történt meg,; mert az .elitéit védőügyvédje, dr.Fehér Dezső Horthy Miklós kormányzóhoz fordult táviratilag kegyelemért s erre várták a választ. Az elutasító válasz fél kilenckor megérkezett,mire az elitéltet kivégezték.

 Trubinyi Lajos Tamási környéki Dunamocs község plébánosa volt. 1919-ben Tamási község története különlegesen tragikus, tökéletes példája a mondásnak: az erőszak csak nagyobb erőszakot szül.


Tolnatamási és Dunamócs község vasárnap emlékezik meg kegyeletesen az 1919-iki ellenforradalom vértanúiról. Tolnatamásiban a vörösök Kéri Józsefet, Schiller Jánost és Molnár Jánost felakasztották, Kiss A. József magyarkeszi lakost pedig válogatott kínzásokkal ölték meg. A vörösökkel vivott ütközet után a terroristák Madarász József községi rendőrt, Berta Pál mészárost és Ulrich Imre asztalosmestert végezték ki.



Dunamócs községben a vörösök Trubinyi János római katolikus plébánost akasztották fel. A két község megemlékezésén résztvesznek a hatóságok és testületek képviselői Is, valamint a környékbeli lakosság.




A fehérek "természetesen" bosszút álltak a június 1-én történtekért.   Augusztus 18-án tíz embert akasztottak fel Tamásiban, közöttük Molnár György direktóriumi elnököt, Gyenis Antal forradalmi törvényszék elnököt. Utóbbi személye az amúgy is szimbólumokkal terhelt történelmünkben is jól példázza a tragédiából tragédiába vezető utat: öt évvel azelőtt az ő lányát vette feleségül egy akkor még teljesen ismeretlen református lelkész, Tildy Zoltán. A később a szocializmust elismerő Tildy hihetőleg nem gondolt arra, hogy 1919 júniusában is már azokat gyilkolták, akikért állítólag az ő rendszere dolgozott.

A Duna-Tisza közi ellenforradalom története több okból több bejegyzést is megér majd, hiszen szinte szabályos polgárháborús helyzet állt elő. Kalocsán forrt a levegő,  a vörösőrök és a lakosság között lövöldözés alakul ki júniusban, Schwarz Mór kereskedőt június 23-án gyilkolják meg a dunapataji úton.
Vélhetően Szabó József vörösőr lelövése indíthatta meg a tűztengert.

Kalocsáról jelentik: Több rendbeli gyilkosság vádja alatt letartóztatták és a kalocsai ügyészség fogházába kísérték Sós István szentmártonkátai születésű terroristát. Sós mint terrorlegény szerepelt a rémuralom idején s a keceli ellenforradalom alkalmával lelőtte Vajay László káplánt, Árvay András földmivest és Vén András öregcsertői gazdát

A 28 éves pap mellett Orcsik István, Lajkó András, Palásti Mihály, Halász József, Sajdik György, Ónodi Imre, Salacz GergelyBorbélyi János, Lajkó József földmíveseket és még sok sok más földművest gyilkolt le a Tanácsköztársaság, a munkások és a parasztok állama.

Vermes Gyula  esete valószínűleg a naiv jólelkű emberről szól. A halálozás pontos körülményei nem tisztázottak, de mindegyik korabeli tudósítás erőszakos halálról szól. Hogy valóban vörösök, vagy szerbek lehettek, abból a szempontból mindegy, hogy a két áldozat életét semmi nem adhatta vissza.


Így írt a Dunántúl: Vermes és Hollóssy Jtemelése Pécs, október 2. (A Dunántúl tudósítójától.) Egy héttel ezelőtt a demarkációs vonalon túl egy erdőben két egymás melleit fekvő holttestre akadtak. Két jóbarát volt, akiket együtt avatott vértanúvá a vörösök golyója. Vermes Gyula pécsi származású papot, a keresztény szociálista párt budapesti főtitkárát és Hollóssy Ádám hírlapírót sikerült bennük felismerni, akikről julius 12. óta senki sem tudott semmit. A demarkációs vonal kőzelében támadhattak rájuk a vőrös katonák, akik lemészárolták és  kirabolták őket. A holttestek temetetlenül maradtak az erdőben és csak hosszú idő múlva akadtak rájuk a környéken lakók. A holttesteken csak ruhafoszlányok és a kiszáradt csontok jelezték az egykori embert. Vermes zsebében megtalálták az atyjának, Vanicsek József nyugalmazott postafőtisztnek Budapesten nemrég bekövetkezett haláláról szóló gyászjelentését s ennek az alapján ismerték fel.

Kutsera Ferenc szentendrei plébános esete sem deríthető fel már történészi igényeséggel elvárható bizonyossággal, a korabeli tudósítások csak abban egyeznek meg, hogy meggyilkolása után holtteste napokon át feküdt temetetlenül az 1919-es őrült időszak nyári forróságában.

Szólj hozzá!

Címkék: fehérterror vörösterror 1919 Tamási Füles Tildy Zoltán Schiller János Dunamocs Molnár György Lovászpatona Kósa József Füredi Rikárd Szedeniker Antal Zsitvay Lajos Bors László Entzburger Drimmel Mária Buczolich János Hornyik Károly Jászkarajenő Dobák Imre Nagy Jenő Mayer Lajos Trubinyi Lajos Kéri József Molnár János Kiss A. József Madarász József Berta Pál Ulrich Imre Gyenis Antal Schwarz Mór Vajay László Árvay András Vén András Orcsik István Lajkó András Palásti Mihály Sajdik György Ónodi Imre

A halálpontos jóslat

2018.11.16. 13:24 Deak Tamas

Tragédiánk nyitányának századik évfordulóján több helyen hallhatunk újra a fegyverletétel szükségességéről, módjáról, helyességéről, mit hogy kellett volna tenni és így tovább és így tovább. Egyetlen egy dologban nem lehet vita: 1918 őszén minden felelősnek pontosan tudnia kellett, hogy mi fog következni, a magyar tragédia mérete teljesen előrelátható volt.


A Pesti Napló 1914. július 18-i száma idéz a Novoje Vremja című lapból egy meg nem nevezett román politikussal készített interjút. A cikk nemcsak a román diplomácia hihetetlen ügyességét világítja meg villámfényszerű erővel, de bizonyíték: lehetett tudni, hogy mi készül, teljesen, nyilvánvalóan, pontosan. 1918 őszének felelősei a lent leírt helyzetre való lehetséges válaszadás helyett mindennel foglalkoztak, ami felesleges - elméleti doktrínerkedésből, a gyakorlati érzék teljes hiányából indult a magyar katasztrófa.
Az eredeti Novoje Vremja cikket közben természetesen keressük tovább.
[...]
A ,,Novoje Vremja“ munkatársa Bukarestben járt és egy igen kiváló román politikussal, aki jelen volt a konstanzai találkozáson, beszélt Románia jövőjéről és arról, hogy fog kialakulni a jövő politikai helyzete. Ez a politikus Ausztria-Magyarországról úgy nyilatkozott, hogy rövid időn belül el fog pusztulni.
[...]
Ha a hármasszövetség győz, nehezen remélhető, hogy kapunk valamit és ha Bulgária a hármasszövetség mellett fog harcolni, feltétlenül követelni fogja Dobrudzsát. Abban az esetben pedig, ha a másik fél győz. szóval abban az esetben, ha Auszlria.- Magyarországot felosztják. megkapjuk Magyarországnak azt a részét, ahol románok laknak, de csak akkor, ha Oroszország lemond róla. Ha nem kapunk Erdélyből semmit se, Románia csaknem végleg el fog pusztulni, mert Besszarábia és Bukovina déli része még nem elég ahhoz, hogy teljesen megerősödjünk. Mi nagy, hatalmas állam akarunk lenni és hogy az legyünk, nagy területre is van szükségünk.
-- Éppen ezért várunk türelemmel addig, amig tényleg nem látjuk, hogy a nagyhatalmak egymás ellen fámádnak. Addig senkivel se akarunk kikötni.
[...]


— Gondolja csak el, micsoda nagy reményei vannak Romániának: Erdély és környéke és Besszarábia, Bukovina déli részével. A magyarországi románság négy millió, a besszarábiai egy millió, ami ránk nézve döntő jelentőségű. Hogy miért kell nekünk feltétlenül Erdély, annak a következő okai vannak. A magyarországi románság a magyar viszonyok folytán sokkal intelligensebb, előrehaladottabb, mint az itteni. Erdély kulturális helyzete, kedvező gazdasági viszonyai hozták magukkal, hogy az oltani románok nyugodtabb, jobb életet élnek, mint az itteniek. Ezzel szemben Besszarábia igen szegény és kultúrában. Besszarábiával mi csak egy területet és egy nagy tömeget kapnánk, amelyből igen kevés hasznunk lenne. Olvassa napról-napra a lapokban, hogy a cár vissza akarja adni Besszarábiát és azt, hogy Románia csak ennek megtörténtével lenne igazi barátja Oroszországnak. Ez tévedés. Először azért, mert Románia egyáltalán nem akar csak Besszarábiával megelégedni, másodszor pedig most már nem igen szoktak béke idején földel adományozni egymásnak az országok. Száz év előtt ajándékozott Oroszország Ausztriának egy területet, amelynek oroszok a lakói. Meg is köszönte neki. A jelen mutatja. Ez volt az utolsó eset, amikor csak úgy — ajándékozlak az országok béke idején. Mi Besszarábiával egyáltalában nem leszünk gazdagabbak. Ha kapunk, kapjunk annyit, hogy élni tudjunk.
[...]
— Nem szimpatizálunk a némettel, mert a germán jellem és élet nem felel meg természetünknek. Nálunk az élei francia mintára megy. A francia irodalmat és művészetei szereljük s a francia életet, mert a mi természetünk, éppen úgy, mint az orosz, igen közel áll az övékéhez. De azért nem vagyunk ellenségei és kiváló kereskedelmét, iparát igen nagyra becsüljük. Politikáját nem helyeseljük, de azért nem vagyunk vele ellenséges viszonyban c léren se. Hogy mennyire nem, mutatja az a felejthetetlen nap. mikor Vihnos császár táviratilag üdvözölte királyunkat, hogy megteremtette a békét azzal, hogy a bukaresti szerződést létrehozta. Nyíltan megvallom, nem vagyunk Németország ellenségei, de nem is szeretjük. Mi sokkal közelebb állunk Oroszországhoz.
— Az egyetlen ország, mely mindenképpen ellenségünk úgy nekünk, mini Oroszországnak, Ausztria-Magyarország, meri ez az ország mindig csak casus belli marad számunkra, mig fennáll. Egészen biztos, hogy csak Ausztria-Magyarország az oka annak a nagy felfordulásnak, ami fennáll. Állandóan a háború vágya él, jóllehel szomszédjai mindent megtesznek, csakhogy elkerüljék a fegyverek összemérését.
Véleményt mondott arról is a politikus, hogy Ausztria-Magyarország feltétlenül belepusztuLna-e egy nagy háborúba.
— Ez természetes, — mondta — meri szomszédjai folyton erősödnek, mig ő belső bajaival, küzdelmeivel lévén elfoglalva, nem képes fejlődni. Olyan politikát folytat, amelylyel állandóan sértegeti szomszédait, ami a végén nagyon nagy bajt zudit a nyakára.

1918-ban ezek a sorok már négy esztendősek voltak ...

Szólj hozzá!

Címkék: román 1914 Románia Trianon Pesti Napló Novoje Vremja

Magyarország, nem

2018.11.16. 13:22 Deak Tamas

Az 1938-as forró õszi napokban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Felvidék egy része visszatér, a még csehek vezérelte szlovák politika és rádió természetesen mindent megpróbált, hogy robbanjon a helyzet. A lenti hírek meglehetõsen egyhangúan zsidóznak, a híreket Ku jellel jegyzõ MTI-s rádiófigyelõ , a sok nyelven beszélõ Kugel Ernõ jegyezte, aki többszörös csodával  határos módon élte túl a vészkorszakot.

1938 okt 10Ezután beszámolt a rádió arról, hogy a kassai gimnazisták " bolsevista tüntetést " rendeztek s a következõket közölte; A zsidó-bolsevista propaganda következményei..már ^Kel et-Szloven szkóban is éreztetik hatásukat. 1 kass ai premontrei gimnázium tanulói akiknek tó'bb mint 50 zsidó, ma reggel igazi zsidó módon nyilvánít o t­ták néze teikét. Amikor hétfõn reggel az intézetre felvonták a szlovák ":.;észlót, a bolsevista zsid ó tanulók a magyar himnuszt kezdtek énekelni ,és felszólították az intézet vezetõségét, hogy azonnal távolítsa el a lobogót helyérõl. A magyar tanuló ifjúság a zsidó-bolsevista ifjúsággal együtt tartott és be akart nyomulni a premontrei rend templomába. Csak a szlovák hivek lélekjelenlétének köszönhetõ, hogy sikerült meghiúsítani ezt az otromba támadást.

1938 okt 13 Í} a /? J , . L  besztercebányai rádió este /.30 orai szlovák nyelvû adásában hangoztatta, hogy a Magyarország melletti tüntetéseket ugy Szlovons zk óban, mint Kárpátal Ián megvár zsidó körök vezették. ' rt^ij^ !• magyar zsid-ó körök álland-éan rémmeséket találnak ki zsidóknak a szlovákok által való bántalmazásár ól. Az egyik ilyen rémese arre-1 szól, hogy G  szlovák gárdisták - " egyikfaldozata haldoklik. Egy másik zsidót állítólag a rendõrségen ugy bántalmaztak, hogy beleõrült. Gondoskodás történt arról, hogy ezt az áldozatot orvosok vizsgálják meg , a Kii megállapították, hogy a „már táron" semmi sebe sülé* non található. Csupán magyar nemzeti szinü szalagot visel, A hatóságok szigorú utasitást kaptak, hogy minden hasonló rémeset alaposan vizsgáljanak meg. Megállapítást nyert, bogy mindezek a remmesék zsidó körökbõl származnak, Reméljük, hogy a magyarok sem örülnek túlságosan ilyen módszereknek.


1938 okt 21Ku/Ku A s z. 1 o v • n s z k o i németnyelvû adásban 18.50 órakor a Német *art hireit közvetítette. Közölte, hogy a szlovenszkói zsidók az egész vonalon hatalmas méretû propagandát kezdtek a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett r  mert egyetlen reménységüket és megmenté süket Budapesttõl várják. Magatartásukat a szlovák kormánynak a zsidók ellen irányuló rendelkezései.okozzák. A Hliníca-gárda éppen ezért minden szükséges intézkedést megtett annak} érdekében, hogy ilyen és hasonló akciókat már csirájukban s 4 elfojtsanak. Ugyanebben az adásban közölte, hogy a kormányteendõkkel tuliágosan elfoglalt Tiso helyett Sivák József képviselõt bizták még a szlovák néppárt ügyvezetõ alelnökségével,/Megjegyzés:Sivák eddig is alelnök


1938 okt 26/Durcsánszky beszédének folytatása./ Ta/BJ Jegyezze meg mindenki, hogy Pozsony sohasem volt magyar, sem pedig Kassa, Nyitra és a többi vitás terüle t. Elfogadbat'atlan számunkra az a kivánság, hogy a területi rendezéseket 1910-es statisztika alapján eszközöljük, mert ebbe a statisztikába a zsidókat magyaroknak irták be, amc* / lehetetlen helyzet. Az uj határt ugy fogjuk megvonni, hogy 1  éppen annyi magyar maradjon nálunk, mint amennyi szlovák fog Magyarországon élni. Ez a kölcsönösség fogja mindkét kisebbségnek jogait legjobban biztositani, mert mi pontosan annyi jogot fogunk adni magyarjainknak, mint amennyit a szlovák kisebbség fog élvezni Magyarországon.


1938 okt 29  -»A magyarok újra olyan rabszolgákat akarnak csinálni a szlovákokból,mint amilyenek voltak ezeréven keresztül a magyar uralom alatt. Azzal a Jelszóval csalják az egész világ közvéleményét, hogy » mindent viss za".Pedig bennünket szlovákokat sem hízelkedéssel, sem érõszakkal nem kaphatnak vissza. A magyar propaganda ügynökei, akik közöttünk garázdálkodnak^elsõsorban a zsidók.Jó magyar hazafiaknak "kar ják magukat feltûntetni ,me rt lát j ák,hogy Szlovenszkóban kicsúszott a talaj a lábuk alól. Azt hiszik,hogyha a magyaroknak Szlovákiát sikerül: megkaparintani, akkor ok is megmenekülnek .Azt üzenjük a túloldalra a magyaroknak,hogy mi szlovákok nem kivánkozunk a ^zsidó bárók ós grófok országába,mert ott még a becsületes magyar parasztot meg má is 1  kiszipolyozzák.Katonák! Szlovák fiuk! Ne üljetek fel a propagandának,védjétek hatarainkat,amelyeket a magyarországi zsidó mágnások" a sajnálat3?améltó magyar katona segítségével veszélyeztetik.


1938 november 1 A pozsonyi adó . este 9- Ör^kor^jeiente tio,  hogy ma délután Kassán zsidó-marxista Esõcselék gyûlt össze a kis állomás környékén,kis zászlócskákkal kezükben, amelyeken piros,fehér,zöld diszi^ tés mellett ott díszelgett ez a felirat: vissza a liberális Nagymagyarországhoz
.
Amióta a szlovák kormány megalakult tagjai non egyizben már kihangsúlyozták n kormány és a szlovák nemzet felfogását a zsidó kérdésben. A szlovák kormány határozottan leszögezte, hogy a zsidókérdést minden rendelkezésére álló eszközzel a legrövidebb idõn belül megoldja. Ez a megoldás nem téveszthetõ össze 
Mag yar országon kiadott úgynevezett zsidótörvénnyel, amely csak arra volt jó, hogy a magyar kormány ezzel a belsõ jobboldali irányzatot leszerelje, azonban a törvényben lefektetett pontok közül nemcsak hogy ezideig a kormány nem valósított meg semmit, de nincs is szándékában,de hatalmában sem^ezt keresztül vinni, Haji talmában azért nincs, mert a kormány intézkedéseit Magyarországon elõbb a szabadkõmûves zsidó-páholyok bírálják fölül és csak, ha azok a kormány intézkedéseivel mog vannak elégedve,a rendelet, vagy törvény csak azu* Vp -õiettae *a, 
A kassai zsidók i \ * ismerik a magyarországi állapotokat és a zsidók ottani uralmát azért kivánkoznak a magyar uralom alá. Magyarországon a zsidók otthon érzik magukat. 
A mai kassai zaidótüntetések  nbsp;amelyeken alig pár kassai :' ' .i. gót te tagja. VíHU : roszt, szintén azt a látszatot akarta kelteni, hogy a zsidók jó magyar hazafiak. Jellemzi ezeket a zsidótüntetésoket az, hogy amikor a tûzoltóság motoros autója kirobogott a tüntetések színhelyére, hogy fecskendõvel szétkergesse õket, nem akadt dolga,
Azonban ne higgyük, hogy ez a bõ lére eresztett zsidózás a korabeli szellem hatása lett volna. Húsz évvel azelõtt, amikor a jelszó ugyancsak ez volt: Magyarország, nem - a helyzet szintén produkált érdekes megnyilvánulásokat.
A Ferences levéltárból már láttuk a csíkmegyeieknek szóló plakátot. A szlovákoknak szóló szintén nem érdektelen.
 

Szólj hozzá!

Címkék: zsidó szlovák 1938 1918 Pozsony Kugel Ernő Durcsanszky

Marx 90 - dr. Wolfner Pál

2018.11.16. 13:20 Deak Tamas

A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erõszakos megdöntésével érhetõk el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.
Die Kommunisten verschmähen es, ihre Ansichten und Absichten zu verheimlichen. Sie erklären es offen, daß ihre Zwecke nur erreicht werden können durch den gewaltsamen Umsturz aller bisherigen Gesellschaftsordnung. Mögen die herrschenden Klassen vor einer kommunistischen Revolution zittern. Die Proletarier haben nichts in ihr zu verlieren als ihre Ketten. Sie haben eine Welt zu gewinnen.
Ez a pár mondat a Kommunista Kiáltványból pontosan elég arra, hogy választ kapjunk a marxizmus erkölcsi  elfogadhatóságára. Ép etikájú ember számára az erõszak elfogadhatatlan, körítsenek mellé bármilyen felsõbbrendû magasztos célt - ahogy a trendi gondolkozók a marxizmus esetében ezt mindig meg is teszik, az Európában uralkodó forradalmi hangulatra hivatkozva, - mint ahogy Marx és Engels késõbbi munkássága sem változtatta alapvetõen ezt a célt. Érdekes módon nem adatik meg ez a kedvezmény a Georges Sorelt Svájcban hallgató Mussolini számára, aki a Gondolatok az erõszakról  címû kötettõl inspirálva alakítja ki a fasizmus politikai erõszakrendszerét, és a kommunistákkal utcai harcokat vívó nácik sem kapják meg valamiért ezt a fajta megértést.
A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.
De nem kell a huszadik század vérfürdõihez elõremenni, hogy tartalmas marxizmuskritikát kapjunk.1906-ban a marxista magyar Wolfner Pál, 1908-ban pedig a német antimarxista Werner Sombart  azonos, Szocializmus címû könyve jelent meg magyarul, és ismertet terjedelmes cáfolatot a marxizmus nagyon sok összetevõjérõl. A két mû legfontosabb értéke természetesen a megjelenés ideje: mi, az utódok bölcsességével fájdalmasan olvashatjuk a pontos elõrelátó cáfolatokat a tökéletes, megcáfolhatatlan  eszmével szemben.
A munkások helyzete az ötvenes évek alatt tényleg siralmas volt, a trade-unionok hatása még nem mutatkozott, a kisipar csakugyan pusztult, a tõke részvénytársaságok és más nagy vállalatok alakjában valóban kezdett bizonyos koncentrikus formákat találni. Marxot ezek a közvetlen tapasztalatok vezették, amikor azután a fentebb felsorolt elméletek alakjában formulázta õket. De a fejlõdés azóta rácáfolt. Az, amit elõre látott, részben alig, részben pedig egyáltalában nem valósult meg.
Marx abból indult ki, hogy a nagytõke teljesen tönkreteszi a kisüzemet. Az ipari forradalom elsõ hullámzása a kisipar egy részét csakugyan tönkretette, de a teljes pusztulás azért nem következett be. Ellenkezõleg, éppen a legutolsó évtizedek statisztikája azt bizonyítja, hogy a kisüzemben elfoglaltak száma határozottan szaporodik. A marxizmus egyik kritikusa kimutatja, hogy például Németországban 1882-1895 között a kisiparosok száma 10 százalékkal, a kiskereskedõk száma majdnem 50 százalékkal emelkedett. A marxizmus hivei ezzel szemben azzal érvelnek, hogy ezek az arányszámok csak látszólagosak. Az úgynevezett kisüzemek óriási többsége teljes függõségben van a gyáraktól, egyszóval a nagytõkétõl. Ha a felületes szemlélõ bizonyos külsõ függetlenséget találni vél is bennük, voltaképpen éppen annyira rabszolgái a tõkének, mint a gépteremben dolgozó munkás.
A kisüzem tehát nem tünt el. De nem követ kezett be Marx másik elõfeltétele sem, a nagytõke mindig kevesebbkézben való összpontosulása. 18542ben Berlinben mindössze hat olyan ember élt, kinek vagyona a három millió márkát meghaladta. volna. Ha ebbõl a hatból hatszázharminckilenc lett. Minden nagyobb városban hasonló fejlõdést látunk. Ez az arány semmi esetre sem bizonyít a nagy vagyonok csökkenése mellett, ellenkezõleg. Marx követõi erre azt válaszolják, hogy nem a vagyonok számában, hanem a termelés formájában van a lényeg. Nem az a fontos, hogy a kapitalisztikus termelés elõnyeit hat vagy hatszáz ember élvezi-e, a kérdés súlypontja abban rejlik, hogy az ipari termelés kartellek és trösztök alakjában tényleg mindjobban centralizálódik. Semmi sem bizonyítj a annyira Marx igazságait, mint a trösztök és kartellek folytonosan növekedõ térfoglalása. Az óriási németvillanyos ipar mindössze két nagy társaságbanvan szervezve. Még bámulatosabb az amerikai fejlõdés. A legutolsó statisztika szerint közel kilencezer még nemrég önálló iparvállalat rna néhány trösztbe van egyesítve, melyek nem kevesebb mint húsz milliard dollár tõkével rendelkeznek.
A tõkehalmozódás és a kisipar pusztulásának elõfeltételei tehát - Marx kritikusai szerint - egyáltalában nem következtek be. De még sokkal kevésbbé következett be az a másik fejlõdés, mely Marx elméleteinek szempontjából még az elõzõknél is fontosabb, tudniillik a munkások teljes elszegényedése. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a kérdést, bármennyi elfogultsággal közeledjünk is feléje, nyilvánvaló, hogy éppen az ellenkezõje történt mindannak, amit Marx elõrelátott. Senki sem állithatja, hogy Európa bármelyik iparos államában a munkásosztály helyzete ma rosszabb volna, mint ötven évvel ezelõtt. Az összes hivatalos és nem hivatalos kimutatások szerint a bérek mindenütt meg- kétszerezõdtek. A tanult munkások életviszonyai ma egészen mások, mint a század elsõ felében. A munkástörvényhozás mindig több és több kedvezményt biztosít számukra. A munkaidõ folytonosan kisebb lesz. Az ipari telepek versenyeznek egymással a munkásjõléti intézmények megteremtésében. Egészséges és tetszetõs munkásházak épülnek. A mûhelyek mellett fürdõk, öltözõk állnak rendelkezésre. A nagyobb városokban a munkásság kulturális szükségleteirõl is mindig több és jobb gondoskodás történik. Külön színházak olcsó helyárak mellett jó és modern mûvészetet nyújtanak. Ingyenes népkönyvtárak megkönnyítik a mûvelõdést. Ingyenes vagy egészen olcsó tanfolyamok rendszeresen tanitanak. Egyszóval, aki a mai angol, német, francia vagy belga munkás helyzetét az ötven év elõtti viszonyokkal összehasonlítja, bármennyire marxista legyen is, kell hogy belássa Marx tévedését.
És tévedett Marx akkor is, amikor azt hirdette, hogy az általános elszegényedés mindnagyobb arányú lesz. Igaz, a század elsõ évtizedeiben ez a tendencia mutatkozott. A viszonyok azonban megváltoztak. Éppen Angliában, ahol a tizenkilencedik század elején a panperizmus megdöbbentõ arányszámait láttuk, lényegesen javul a. helyzet, még pedig nemcsak abszolute, hanem relatíve is. A pauperek száma csökken. Míg a nyolcvanas évek átlaga. a kilencszázezret is meghaladta, a kilencvenes években ez a szám alig éri el a nyolcszázezret.A marxizmus védelmezõi természetszerûen ezt az okoskodást sem fogadják el. Igaz, a munkabér emelkedett. De vajjon nem drágultak-e meg az életviszonyok is? Vajjon nem lettek-e drágábbak az élelmiszerek? Nem lettek-e drágábbak elsõ sorban a lakások? Igaz, a munkásjõléti intézmények száma növekedik. De vajjon nem-e a kapitalísztikns világrend vonaglását kell ebben látni, amely ilyen szurrogátumokkal próbálja végzetét elhárítani. A kritika nem látja a munkásság helyzetének rosszabbodását. De vajjon a nagytõke tagadhatatlan szaporodása, a tröszt- és kartell-szervezetek nern választják-e el a munkásokat még jobban a termelési eszközöktõl, mint az ötven év elõtti gyárak? Vajjon mi lényegesebb a munkásság életében : az, hogy a proletár vasárnap fekete kabátban egy-egy pohár sört megihat-e, vagy hogy a termelési eszközök birtokához közeledjék-? A fekete kabát talán megvan, de ez még nem fejezi ki a, helyzet javulását. A munkásmüvelõdés intézményei szaporodnak. De vajjon mit bizonyít ez? Csak azt, hogy maga a munkásság felismerte e tényezõk fontosságát és saját filléreíbõl tartja fenn õket. Az elõfeltételek hamisak, hamis a belõlük levont következtetés is, - érvel tovább a kritika. A gazdasági fejlödés másképpen alakult, mint ahogy azt Marx elöre meghatározta, a nagy összeomlás tehát sohasem fog elkövetkezní. A gazdasági válságok tana. szintén megcsalta Marxot.Bármi legyen is e válságok oka kétségtelen, hogy pusztító erejükbõl fölyvást veszítenek. A harmincas negyvenes évek válságainak egészen más következményei voltak, mint akár csak a legutolsönak, mely a. kilencvenes évek alatt folyt le. A rázködtatás sokkal kisebb, a lefolyás sokkal enyhébb mint ötvenesztendövel ezelött volt.Az összeomlás kérdésében a marxisták is tettek már bizonyos engedményeket. Még tizenöt- húsz évvel ezelött is mindig úgy beszéltek róla, mintha közvetlenül küszöbön állana. Bebel annyira ment, hogy a Kladderadatsch-ot, ahogy ezt a katasztrófát elnevezte, pontosan, naptári terminusokra jövendölte meg. A terminusok elkövetkeztek, és a Kladderadatsch nem következett be. De - hirdetik a marxisták - ha az eddigi számítások nem is. váltak be, a jövöben azért nem fog elmaradni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Karl Marx dr. Wolfner Pál

süti beállítások módosítása