Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

-

No comment!

Az életbölcsesség kézikönyve

Miért kell ilyen blog?

Filozófiánk

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1792 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (4) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (14) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1924 (1) 1925 (3) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (2) 1933 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (3) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (2) Afrika (1) Akadémia (1) Ákots Gyula (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alexandre Millerand (1) Alexandru Vaida-Voevod (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine de Saint Just (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (3) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) Aurel Vlad (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A gótikus ház (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Várhegy (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Balatonfüred (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Baranyi Ferenc (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (2) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Buczolich Jánosr (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Budapesti Napló (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (3) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csorna (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Das Interessante Blatt (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Demetriu Radu (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (2) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Eger (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzbruder Dezsõ (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) Féja Géza (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Gheorghe Popovici (1) Giznery Sándor (1) Glaser Ferenc (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (2) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Grósz Bernát (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Hejszán Ferenc (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (5) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hollán Sándor (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) Jancsó Benedek (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Justh Gyula (2) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (2) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katus László (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kerékjártó Kálmán (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) Klézl Julianna (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) Komarovszky (1) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) Leitner Adolf (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) Löffler Lajos (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyarság (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Manojlovics János (1) Marosvásárhely (1) Marton Pál (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Meczner Béla (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miklósi István (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németh Gyula (1) Németh Lajos (1) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Neumann Regina (1) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (2) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Páhi (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pécska (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Petrák Miklós (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsgay Bálint (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prókai Erzsébet (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Rácalmás (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Simonyi-Semadam Sándor (1) Skrzynski (1) Solt (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Cicio-pop (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szabó Jánosné (1) Szabó József (1) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (2) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szekszárd (1) Szeles Erika (2) Szelevény (1) szenátus (1) Szépirodalmi könyvkiadó (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Takács Ferenc (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (5) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Tapolca (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tarcsay István (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (4) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trefort Ágoston (1) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) Turul (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varga Nándor (1) Varsó (1) Vasgárda (1) Vasile Goldis (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) XVI Lajos (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Revizionista emlékmű

2020.02.25. 15:26 Deak Tamas

 

A Nemzet Vértanuinak 1918-1919 emlékműnek csak nem hagynak békét, az egyik legfüggetlenebb hírportál egyik alapítója nemrég épp revizionista emlékműnek nevezte. De vajon mit lehet revideálni?
Hollán Sándor államtitkár az 1916-os koronázási filmen
Hollán Sándor államtitkárt 1919. április 22-én lőtték a Dunába a Lánchídon. A Lenin-fiúknak még nem volt meg a kellő tapasztalata mint későbbi nyilas testvérkéiknek, a két holttest a híd láncain fennakadt, úgy kellett a Dunába bökdösni.
Egyébként a koronázási film jópár részvevőjének sem jutott sokkal jobb sors. Tisza István sorsa közismert, de lássunk másokat is:
Frentiu püspök 1952-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg.

Radu Demeter vagy Demetriu Radu püspök pontosan egy évvel és 11 hónappal később a nevezetes gyulafehérvári gyűlésen kezdeményezi Erdély Romániához csatlakozását. Három évvel 11 hónappal és 10 nappal később pedig felrobbantják a fél bukaresti parlamenttel együtt.
Miklósi István püspököt három évvel előbb, postán feladott pokolgéppel próbálták felrobbantani. Dehát 1913 még a boldog békeidők korszaka, térjünk vissza 1919-be, Csornára.
Így emlékezik az egyik túlélő, Marton Pál csendőrőrmester, a Csendőrségi Lapok 1931 február 10-i számában:
[...]Június 8-án bántalmazásomat még embertelenebbül és még kegyetlenebbül megismételték. Azt akarták kivenni belőlem, hogy az ellenforradalom kitörése napján mit beszéltem telefonon gróf Cziráky Józseffel. Később azzal akartak reámijeszteni, hogy a postáskisasszonyok mar beismerték, hogy én és Pajer Cziraky gréffal be- szélgettiink, de én, természetesen, ennek dacára is ta- gadlam.
Ezután egy Kolárt nevű vádbiztos elé vezettek engem és néhai Glaczer Ferenc tartalékos százados urat. Kolárt hivatalos formaságokat utánozva, kijelentette, hogy aznap délután mindkettőnket fel fognak akasztani. A halálos ,ítétet" kihirdetése után két-két vöröskatona kísért vissza, de már nem a községi fogdába, hanem a csornai prépostság tulajdonát képező ököristállóba. A vöröskatonák nem motoztak meg az elfogatásom alkal- mával s ezért egy töltött pisztolyom még nálam maradt. Gondolkoztam, hogy lelőjem-e vele a kísérőimet, de aztán kilátástalannak találtam a dolgot, hogy majd a kivégzés alkalmával fogom megkísérelni magamat a pisztollyal ki- szabadítani, vagy pedig, ha az nem lenne lehetséges. agyonlövöm magamat vele, mielőtt felakasztanának.
Aznap 15 óra tájban megjelent a siralomházzá ala- kított ököristállóban Szamuelly Tibor, a vörös főhóhér, pribékjei társaságában s azt kérdezte tőlem, hogy mit beszéltem az ellenforradalom napján Pintér Pál kapuvári járásőrmesterrel ? Én azt feleltem, hogy semmit. Erre ő megfenyegetett, hogy ha a lábamnál fogva felköttet majd az istálló padlására, akkor mit fogok mondani? Azt frleltem, hogy akkor is azt, amit most. Sarkonfordult és otthagyott. Kiment az istálló elé, széket tétetett ma- gának a trágyadomb mellé s mégegyszer maga elé ve- zettette az . elítélteket" s megkezdette mégegyszer az ,íté- letek" kihirdetését. Néhai Glaczer Ferenc tartalékos szá- zados urat hatodmagával halálra ítélte, többünket rövidebb-hosszabb fegyházra. Én 25 évi fegyhazat kaptam.
A halálraítélteket Szamuelly a pribékjeivel aznap 16—17 óra között a templom előtt levő fákra felakasztatta.
Hogy mi szorulhat revízióra, az talán már sokak számára egyre világosabb.

Szólj hozzá!

Címkék: 1919 Takács Ferenc Tanácsköztársaság Csorna Németh Lajos Szamuely Tibor Németh Gyula Hollán Sándor Demetriu Radu Miklósi István Marton Pál Glaser Ferenc Pozsgay Bálint Ákots Gyula Löffler Lajos Tarcsay István

Széles társadalmi

2020.01.20. 15:33 Deak Tamas

Nem segít - sõt kifejezetten ront - a történetírói megítélésen bárminemû érzelem kinyilvánítása, de néha nem tehetünk mást.
A baloldali társadalomkritikai folyóirat, amelynek fõszerkesztõje az ELTE professor emeritusa (ez a cím nem automatikus, az egyetemnek kell adnia) a Tanácsköztársasággal foglalkozó számában az írások  "nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi kísérletet a maga korában, hanem felvázolják [...] széles értelmiségi és társadalmi hátterét."
Segítsünk mi is a folyóirat által említett úgynevezett neohorthysta történetírásnak, és illusztráljuk néhány halotti anyakönyvvel az említett hátteret.
Tapolca, Szabó Jánosné, halál oka: elvérzés vetélés után - hasbarúgták a viselõs asszonyt a hõs kommunisták. Kerékjártó Kálmán direktóriumi elnök túszokat szedett. õket székely katonák szabadították ki egynapos fogság után.


Entzbruder Dezsõ két áldozatáról, Drimmel Máriáról és Buczolich Jánosról már írtunk. Nem árt felidézni emléküket : kiderült, hogy gyilkosukhoz a minden szempontból jobb sorsa érdemes Baranyi Ferenc verset írt. Lássunk egy részletet belõle : "
Ne lõj a zongoristára/
elég, ha a kezét töröd./
Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!/
Csak a kezét, hogy bukjon fel/
a billentyûsoron!/[...]
Semmi, ami ripityává zenghetné/
az eszmélet tétova elõremozdulásának/
nyúlós rettegésbõl kövesült, néma torlaszait!"   Entzbruder halálának körülményei tisztázatlanok, bizonyos, hogy fehérek ölték meg, a kommunista hagyomány szerint kalapáccsal összetörve a kezét.
Lehessen a történetíró ennyire szubjektív: ha igaz volt a kalapácsozás - a két ártatlan gyerek véréért legalább ennyi jár.

Páhi, az 1911-ben született Hejszán Ferenc "ellenforradalmár". Neve rajta van a megosztó emlékmûvön.


Eger, az 1910-ben született Prókai Erzsébet.


Rácalmás. 22 és 17 éves áldozatok.

Solt. Huszonéves egyszerû parasztok az áldozatok.


Solt. A húszéves Szabó József után még a 161-es számig sorjáznak az áldozatok. 


 Szelevény. A 17 éves Varga Nándor az áldozat.


Szekszárd. A halott az 1909-ben született Klézl Julianna. Fejlövés.

Szerintünk a kérdéskör illusztrálásához ennyi épp elég volt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1919 Eger Szekszárd Szabó József Tapolca Rácalmás Tanácsköztársaság Baranyi Ferenc Solt Drimmel Mária Szabó Jánosné Kerékjártó Kálmán Entzbruder Dezsõ Buczolich Jánosr Páhi Hejszán Ferenc Prókai Erzsébet Szelevény Varga Nándor Klézl Julianna

Finom história

2019.12.24. 09:05 Deak Tamas

 

Das Interessante Blatt, 1924. szeptember 11.
Der Genöarm als SittenkommWr. Im fashionablen «Mischen B a deorte Balatonfüred am Plattensee mißt ein inspizierender Gendarm das ihm zu k « rz sch e in en d e Badekleid einer Dame, um festzustellen, ob es den polizeilichen Vorschriften noch entspricht. (S. S. 5.)


Der Gendarm alsSittenrichterrJmBadeorteBalaton. füred am Plattensee wird eine Dame, deren Bade ­ kostüm nach den polizeilichen Borschristen zu kurz ist. aus dem Bade entfernt. (Siehe Titelbild und Seite 5.)
Csendorségi Lapok, 1925. január 1.
A csendor mint erénycsosz.
Ez alatt a cím alatt a Bécsben megjeleno Das Interessante Blatt" címu képes hetilap 1924.évi 37. számában az itt látható két képet közölte: az egyiket a címlapon, a másikat a lan belsejé ben. A képeket szószerint a következo szöveggel kisérte:
Magyarországon, úgy mint Franciaország ban a hölgyek fürdoruháját illetoleg hirtelen fel éledt az erkölcsösség, jólíehet ettol még a külön ben oly szemérmes Anglia és Amerika is megki méltettek, Rendori rendelkezések pontosan elo írják a fürdozo hölgyek fürdonadrágjának hosz szát. Ez Balatonfüreden, az ismert! magyar fürdo helyen mindenféle mulatságos jelenetre vezetett. Cimképünk azt a rendkívül kínos hivatalos eljá rást mutatja be, mikor egy csendor egy hölgy fürdoruháját a legpontosabban leméri és mivet az igen rövid, szép viselojét a fürdo strandjáról eltávolítja, felöltözfetteti és személyi adatainak megállapítása végett a legközelebbi kapitányságra viszi. Természetes, hogy ezek a rendszabályok sok derültséget keltettek, de sok bosszúságot is okoz tak, ami a magyar fürdohelyek látogatottságának aligha van elonyére."
Nem tudjuk, hogy bosszankodjunk vagy nevessünk-e mindezeken? Ha a hivatalos vizsgálat nem is állapította volna meg, akkor sem kellene bizonyítgatnunk, hogy a bécsi lapban emlí tett. vagy abhoz hasonló rendszabályok Magyar ország egyetlen helyén sem voltak kiadva. a csendor tehát sehol és semmiképen sem jöhetett abba a nevetséges helyzetbe, hogy hölgyek fürdo nadrágjait méregessé vagy hogy valakit azért, mert úszónadrágja rövid, fürdoruhában elovezessen.
Mi. akik mindezekkel tisztában vagy unk, legfeljebb elmosolyodunk annak nauivitásán, aki ezt a kacsát elhitetni igyekszik, de nem szabad el felednünk, hogy ennek a tekintélyes képes lap nak a világ minden részében sok ezer laikus olvasója van, kik között bizonyára szép számmal akadtak olyanok. akik ezeket a színpadias hir állítása képeket komolyan vették és na hozzájuk fuzött magyarázatot elhitték.
Nem vagyunk hivatva arra hogy a magyar közigazgatás vagy a magyar fürdök jó hírnevét ilyen naivitásokkal szemben amegvédelmezzük. de már a magyar csendor nevetségessé tételét szó nélkül nem hagyhatjuk.
Kétségtelen, hogy a közölt képek eredeti fényképfelvételek reprodukciói, at felvételek azombanban nem Balatonfüreden készültek. tehát ket eset lehetséges. Vaury külföldön készültek ezek a képek, azzal az átlátszó célzattal, hogy a magyar fürdoöhelyeket ilyen tisztésségesnek sehogy sem nevezbeto módon kompromittálják, vbagy pedig ittho vett reá egy jókedvü fúrdózó társaság egy tapasztalatlan, fiatal csendort, hogy magát  tréfából ezekben a kitalált helyzetekben lefényképeznt vnggenlje És ot képekkel azatán valaki visszaélt.
Akárbogy történt vs a dolog, a magyar csend örség jó hírneve okvetlen megköveteli, hogy a  való tényállás kideríttessék, nyért felkérjük olvasóinkat, hogy ha valaki e felvételek történetet vagy na képeken szereplo szegnélyek valamelyiket ianeri, azt velünk közölni szíveskedjék.

Csendorségi Lapok, 1925. május 15
A mult ér augusztus 90-án egy pestmegyei község melletti kis folyócskátan, egy budapesti társaság fürdozött. Ez a társaság reú wett egi helyi szolgálatban éppen arra portyázott fiatal csendort arra, hogy magát egy akkor kitalált és mesterségesen beállítatt helyzetben lefényképezni engedje. A képnek — melyeket f. évi 1. számunk ban , 4 csendor mint erénycsoszo cím alatt közöl. tünk — a fényképezo uiságíró révén külföldre I-r rültek, annak dokumentálására, hogy milyen bru tálisan bánik rl a magyar csendorség a fürdo vendégekkel — Balatonfüreden. Az ügy illetékes helyre került; a Telliismeretlen és nagyon ís át látszó hátteru tréfa" szereploi megkapják, amit megérdemelnek; az eset tehát minket ebbol a szempontból tovább nem érdeket. De tanulhatunk belole. Mindenekelott azt. hogy a szolgálatban álló csendor nem való a fényképezogép elé. Nem, azért, mintha a csendorség bármilyen szolgálati eljárása a nyilvánosságot vagy a megöröükítést nem tűrné: hanem azért, mert a nagyképű szi nészi pózokban rejlo komolytalanság sehogy sem állik a csendor szolgálatának komolyságához. Aki fényképet akar maaáról csináltatni. ám tegye meg szolgálaton kívül, akkor könnyebb is harál. súgjas arent vii, mint kalapban és szyeógyi4 másik tanulság pedig az, bagy a csendor igy  sem lehet  elég bizalmatlan azokkal szembeni akiket nem ismer, mert semmivel sem élnek eaz azemberek oly könnyen, mint a mások jóhíszeműségéért, A mi csendorünket például azzat vették rá a fényképezésre, hogy a képeket egy Magyarország javára indítandó prortaganda céljaból fogják felhasználni és azokkal a magyarság seátjánt erkölesíiségét fogják a külföldnek bemutatni. Mikar aztán a képek készen voltak, nevetséggé  tettek minket velük a külföld elott. Jó tehát addig résen lenni, mert nem mindenki magyar, aki magyarul beszél.
Magyarság, 1932. szeptember 4.
Csendorségi Lapok, 1932. szeptember 15.
Csendorségi Lapok, 1932. október 1.
Finom história.
Egy angol lapban megjelent fényképet közöltünk a mult számunkban. Azt ábrázolta, hogy egy magyar csendor Siófokon elovezet két hölgyet, mert a fürdoruhájukat nem találta elég erkölcsösnek.
Hadd mondjuk el ennek a fényképnek a tör ténetét.
Grósz Bernát fotóriporter az elmult nyáron Siófokon tartózkodott. Többek között egy angol lap vállalat részére is fényképeket szállítván, szeretett volna Siófokról is elhelyezni valamit a lapjában. De mit? Javában töprengett és portyázott felajzott masinájával a strandon, amikor egyszerre — óh, Gondviselés! — csendor jelent meg a látóhatáron. Petrák Miklós örmester bajtársunk közeledett fürdo ügyeleti szolgálatban.
Grósz mesternek mentoötlete támadt. Le fog fényképezni az angoloknak egy magyar csendori brutalitást. Legalább megtátja a külföld, mi minden lehetséges azon a Magyarországon. Hogy a csendor nem hajlandó az o kedvéért botrányt rendezni? Ugyan kérem, ki fog ilyen csekélységeken fenn akadni ma, a fototechnika századában?


Grósz Bernát úr odalépett két fürdoruhás hölgyhöz, akiknek a fürdöruháját még Siófokon is elég liberálisnak találta. Közölte velük zseniális tervét s felkérta oket, sétáljanak a csendor mögött 8 amikor a fényképezogép elé érnek, lépjenek hirtelen kétoldalt melléje, mintha elozni akarnák. A pillanat alatt, amíg egy vonalban lesznek a csendorrel, o le fogja öket hátulról fényképezni.
Így is történt. Petrák ormester a második fordulónál két hölgyet hallott maga mögött beszél getni. Élénkebben haladtak, mint o s annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy talán észre sem vették ot, csak az utolsó pillanatban váltak széjjel, hogy megelozzék. Egy kissé mintha meg is lökték volna a karját, Grósz úr pedig, gyakorlott fotográfus létére, nagyszeruen eltalálta a másodpercnek azt a századrészét, amikor a pillanatzár kiváltóját meg kellett nyomnia.
A vállalkozó szellemu hölgyek egyike Neumann Regina budapesti kisasszony volt, a másiknak a ne vét. nem sikerült megállapítani. Kikérdezése alkal mával a kisasszony beismerte, hogy az egész csak úgynevezett , trükkfelvétel" volt s arról a csendor nek egyáltalán nem volt tudomása. Beismerte, hogyöt soha csendor elo nem vezette, egyébként pedig hivatalosan is megállapítást nyert, hogy Siófokon sem az idén, sem pedig tavaly fürdoruha miatt nem hogy elovezetés, de még figyelmeztetés sem történt.
Rólunk, magyarokról az utolsó tíz esztendoben annyi hazugságot terjesztettek külföldön, hogy azok között ez a legújabb siófoki hazugságocska már igazán semmiséggé törpül. Túlságosan veszélyesnek sem tartjuk, mert bizonyos, hogy legalább kétszer annyi angol helyeselt a csendornek, mint ahány a be kísért hölgyeken sajnálkozott. Közerkölcseinket sem féltjük a fürdoruhától. Ha, rajtunk állana, megenged nok, hogy mindenki addig vetközodjék, amíg az ízlése, jobban mondva, az izléstelensége megengedi. A közündor, amelyet így lehetne a leghamarább felébreszteni, hatásosabb lenne minden erkölöss . rendeletnél. Nem foghatja tehát senki reánk, hogy ósdi, ásatag elvek beszélnek belolünk és hogy ma radi ellenségei vagyunk a modern higiéniává elolé pett közpucérságnak. Egyet azonban mégsem ér tünk. Mit akart Grósz Bernát úr elérni ezzel a felvétellel?
Ha öt vagy tíz sillinget akart vele keresni, máris belátjuk, hogy ebbe nem lehet beleszólásunk. Az üzlet — üzlet. Ma, amikor világnézetté emelték az élet minden erkölcsi és anyagi javainak abból az egyetlenegy szempontból való kettéosztását és érté kelését, hogy lehet-e rajtuk keresni vagy sem, ak kor igazán nem lenne életrevaló dolog akár csak egy tízsillínges üzletrol is lemondani, csak azért, mert akadhat valaki, aki nem fog miatta kezet az emberrel.
De az is lehet, hogy Grósz úr valóban kevesli a kilencvenötszázalékos meztelenséget, amit Siófo kon látni lehet és az angol közvélemény útján akart nyomást gyakorolni a magyar kormányra minden nemu közszemérem sürgos hatályon kívül helyezése érdekében. Értésünkre kívánta adni, hogy Magyar országnak nincs helye addig a kultúrnemzetek sorá ban, amíg Schwarczné nem mutogathatja azt a test részét, amelyiket akarja. Ebben az esetben is élén ken helyeselünk. Valóban hallatlan korlátozása ez a Schwarczné emberi méltóságának. Bezzeg ÁAngliá ban! Ott, ugyebár, a ladyk már fügefalevelet is csak télen viselnek, a gentleman pedig, ha nagyon elegánsan akar egy fürdohelyen vacsorázni, este ís legfeljebb zoknit vesz és cilindert. Tökéletesen iga zat adunk Grósz úrnak: hol vagyunk mi ettol — még Siófokon is!
Lehetséges aztán még egy harmadik eset is: Grósz úrnak nem volt más célja, mint rossz hírét kelteni Magyarországnak. Ha Így van, ügyesen csinálta: nincs paragrafus, amit ráhúzhatnánk. Kár.

Szólj hozzá!

Címkék: 1925 1932 1924 Balatonfüred Magyarság Csendőrségi Lapok Das Interessante Blatt Petrák Miklós Grósz Bernát Neumann Regina

Béla király levele

2019.06.18. 13:07 Deak Tamas

Nem jelent túlságosan jót általában ha a mellékelt levélről írnak. Sajnos mostanában is sok hasonlóságot lehet felfedezni olyan időkkel melyek sorsdöntő válságokat generálnak, most sincs másképp. A levelet most Joó Tibor, a budapesti ostromban elhunyt tudós 1941-es Mátyás és birodalma című kötetéből idézzük.



Ennek a koncepciónak első írásbeli emléke IV. Béla királyunknak egy 1253-ban írott levele IV. Innocent pápához. Miután a tatárok tíz évvel azelött elpusztították az országot, most újabb támadásuk fenyegetett. A király a fenyegető veszély elhárítására az északkeleti határra vonult, s innen, Sárospatakról írja leve- lét a szellemi Európa és a kereszténység fejéhez segítségért, tudatában lévén annak, hogy itt nem pusztán Magyaror- szág, hanem az egész Nyugat érdeke forog kockán. Ebben a csodálatos levélben -gazdag politikai irodal- munk egyik legelső remekében - bele van már foglalva az az egész érzés- és gondolatvilág, keserűségeknek, elszántsá- goknak, telátásoknak és terveknek egész rendszere, mely az európai magyar magatartásának kísérete ezer év óta. Nemzetünk történelmének kevés fontosabb dokumen- tuma van. Magyarország - írja a király - a tatárok pusztítása folytán legnagyobbrészt pusztasággá vált és a hitetlenek úgy veszik körül, mint a karámot a kerítés.x Felsorolja a keleti és déli szomszédokat, majd a nyugati szomszédra tér rá, skitől hitünk azonossága folytán remélhetné ez az ország valaminő segítség gyümölcseit, de ehelyett a háború töviseit kénytelen érezni, s aki váratlan rablásokkalragadja el ennek az országnak a javait. Ezért, ám mégis főleg a tatárok miatt, kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak meg tennün- ket, mint ahogy más népeket is, kiken hasonlóképpen átvo- nultak, főpapjaink és országunk előkelőinek megkérdezése után jónak láttuk Krisztus helytartójához fordulni, mint á keresztény hit végső veszedelméten egyetlen és utolsó védel- mezőhöz, hogy te ne következzék rajtunk s még inkább mibennünk rajtatok és a többi keresztényen az, amitől tartunk. Naponta érkeznek ugyanis hírek a tatárokról, ezek pedig nemcsak ellenünk jönnek, akikre legjobban harag- szanak, mert olyan szörnyű pusztításra sem akartuk alá- vetni nekik magunkat, míg a többi erejüket megismert nép adófizetőjük lett, föleg országunk keleti szomszédai... a tatárok összeesküdtek az egész kereszténység ellen, s amint több szavahihető tanutól hallottuk, erősen eltökélték, hogy rövidesen egész Európa ellen fordítják megszámlálhatatlan seregeiket. Attól is félünk, - írja a király, kinek népe egy- szer már megpróbálta, mit jelent ellenállni, - hogy a tatá- rok közeledtére a mieink majd vonakodnak ellenségként viselni a tatárok kegyetlenségét s félelmükben akaratunk ellenére is meghódolnak, amint ezt az előbb említett szom- szédaink tették, hacsak az apostoli Szentszék körültekintő gondoskodása előrelátóan és hathatósan meg nem erősíti országunkat, hogy megbátorítsa a benne lakó népeket. Mindezt főleg két okból írtuk meg, - folytatja a király, sitt ragyog fel teljes tudatossággal a felelősség érzete és elfoga- dása, a gondviselésrendelte szerep vállalása, - hogy ne vádolhassanak bennünket sem a lehetőségek elmulasztása, sem gondatlanságunk miatt.c Ime, a magyar király tudja és vállalja azt, hogy őt vád érheti, ha mulasztást követ el országának, mint Európa kapujának védelmében. S ő büsz- kén és keserűen hivatkozhat rá, hogy va lehetőségek elmu- lasztása dolgában azt mondjuk, hogy megtettük mindazt, amit lehetőségeink között tapasztalataink alapján ebten a dologban tenni lehet, amikor személyünket és javainkat kitettük a tatárok akkor még nem ismert erejének és gonosz- ságának. Hanyagságunkért sem vádolhat senki tennünket. Mikor a tatárokkal országunk területén harcoltunk még, megkerestük ebben az ügyben az egész kereszténység három legfőbb udvarát, úgymint a tieteket, melyet minden keresz- i tény az összes udvarok úrnőjének és mesterének tart,s a császárit, melynek alá is vetettük volna magunkat, ha az említett veszedelem idején számbajöhető segítséget és oltal- mat adott volna nekünk. Megkerestettük a francia királyi udvart is. Ám nem kaptunk egyiktől sem semminő vigaszt vagy segítséget, csak szavakat. 




 Mindez nem vet valami túlságosan jó fényt va keresztény- ség három legfőbb udvaránakx politikai előrelátására És lelki- ismeretére, annál inkább azonban a magyar királyéra. Ő íme hajlandó lett volna függetlensége feláldozásával is hozzá- járulni Európa nagy politikai egységének megteremtéséhez, a császár hűbéreséül szegődve, ha látta volna a hajlandó- ságot ennek az egységnek a fejében a hivatásával járó fele- lősség vállalására. De méltatlan kézbe nem helyezhette, s nem is helyezte Európa kulcsát. Ő megpróbálta teljesíteni hivatását úgy, amint módjában volt, érezve S hirdetve, hogy kedve ellen való kényszerhelyzet ez a mód. Ezzel kezdődik az az egyezkedő keleti magyar politika, melyért később annyi lenézésben, gáncsban és szidalomban része- sült nemzetünk, különösen azok részéről, akik belehaj- szolták. JMi tehát ahhoz folyamodtunk, amihez tudtunk. A kereszténység javáért megaláztuk királyi fenségünket, s két leányunkat két orosz vezérhez, a harmadikat a lengyel herceghez adtuk feleségül, hogy az ő révükön s más keleti barátaink révén megtudjuk a soká lappangó híreket a tatá- rokról, hogy Így bizonyos mértékig könnyebben állhassunk ellen a tatárok próbálkozásainak és fondorlatos magatartá- sának. A kunokat is befogadtuk országunkba, S fájdalom, pogányokkal védjük manapság országunkat és pogányokkal rontjuk a hitetleneket. A keresztény hit védelme céljából továbbá kun leányt adtunk elsőszülött fiúnkhoz feleségül, hogy így nagyobb bajt kerüljünk el s módunk legyen a nák 3 kunokat megkereszteltetni, amint ezt több csetben már meg is tettük. a Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését, azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre. Csak az áldozatot fogadják el kegyesen. sKívánjuk, hogy mindezekből nyilvánvaló legyen Szentséged előtt, - írja a keresztény király a kereszténység fejének, - hogy ilyen súlyos helyzetten Európa egyetlen fejedelmétől, vagy egyet- len nemzetétől sem kaptunk semmiféle segítséget . . . a Pedig hogy Eölcsen és célravezetően tudná e segítséget felhasználni, annak a levél következő részlete fényes bizony- ságát szolgáltatja. Csak a johannita lovagok rendje fogott fegyvert, shogy országunkat és a keresztény hitet a pogá- nyok és eretnekek ellen védelmezzer, - folytatja. S most kifejti a király a védelem útját és módját. Ez a terv talán legfontosabb pontja IV. Béla levelének, mert itt mutat rá Magyarországnak, a Közép-Duna tájának geopolitikai jelentő- ségére. A johannitákat, írja, a Duna mentén helyezte els a folyamot várakkal is megerősítette. Ezzel a hellyel kapcso- latban azt reméljük, hogy ha Isten a mi és az említett test- vérek tettei által segítséget nyujt s az Apostoli Szentszék kegyességet méltóztatik mutatni, a johanniták segítségével a Dunától egészen a konstantinápolyi tengerig támogathat- juk majd a keresztény hit hajtásait s így a latin császárság- nak és a Szentföldnek is lehet majd nyujtani segítséget . . . A mi több ízben is belátott nézetünk ugyanis az, hogy üdvö- sebb nekünk is, egész Európának is, ha a Dunát várakkal erősítjük meg. Ez ugyanis az ellenállás vize, aga contra- díctionis.n Ez a kifejezés méltó, hogy szállóigévé váljon. S hogy mily fontosnak tartotta a király e felismerés elfogad- tatását, mutatja a buzgalom, mellyel bő példákat idéz. Itt védték a római birodalmat, ss mi is itt álltunk ellen tíz hóna- pig a tatároknak, holott nem voltunk felkészülve és súlyos vereség is ért bennünket s országunkat nem védte akkor jóformán sem vár, sem védősereg. Ha országunkat elfoglal- nák a tatárok, amitől Isten mentsen, nyított kapu lenne az számukra más keresztény országok felé, egyrészt azért, mert itt nincs útban tenger a keresztények felé, másrészt mert itt alkalmasabban tudják elhelyezni nagyszámú családjukat és szolganépeiket, mint bárhol másutt. E szavak Magyar- ország európai jelentőségét örök időkre érvényes módon fejezik ki, s vészkiáltásként sikoltanak a fülekbe, melyek hallanak. A család elhelyezésében pedig ki ne ismerne rá az élelmezés problémájára? A civilizáció fejlődésével termé- szetesen nem szükséges ide települni családostól, a nyers- anyagot el lehet szállítani, de a probléma változatlan: e táj az utánpótlás bázisa. Jusson eszünkbe Attila, - foly- tatja, oIsten ostoránakk késő unokája, hűséges fiaként annak az Európának, mely ellen egykor őse hadakozott, - aki keletről jött nyugat meghódítására s Magyarország közepén ütötte fel szállását, s mindazok, kik nyugatról harcoltak a császárok ellen, hogy keletet meghődítsák, tármint is szervez- ték meg seregüket, azt országunk határai közt helyezték el.c Miután így látja a helyzetet a király, nem csoda, ha arra sürgeti a pápát, hogy ne a keresztesek által alapított életképtelen stengerentúli részeketr segítse, mert sha ezeket elvesztenők, amitől Isten ments, nem ártana annyit Európa lakóinak, mint ha a mi országunkat elfoglalnák a tatárok. Istent és embert hívjuk tanulságul, - kiált a levél, - hogy ennek a dolognak oly nagy a fontossága és szükségessége, hogy ha nem tartottak volna vissza az út különböző vesze- delmei, - e veszedelmek az ellenséges nyugati szomszéd és Velence hadai képéten leselkedtek, - nemcsak a való- ban elküldött követeket küldtük volna, hanem személye- sen járultunk volna Szentséged látaihoz, hogy egész Európa színe előtt hirdessük helyzetünket... Nyissa meg tehát Szentséged atyai szívét és küldjön komoly segítséget jelentő fegyveres csapatot a hit védelmére és a köz javára ilyen nagy üldöztetés idején. Ha ebben a nagyon is meghallgat- ható és a Római Egyház összes híveire olyan nagy fontos- ságú kéréssel elutasíttatnánk, kénytelenek lennénk a szük- ségtől kényszerítve nem édes fiakként, hanem mint mos- toha gyermekek, mintegy az atyai nyájból kirekesztve, kol- dulni a segedelemért. Tegyük túl magunkat a levél érzelmi hatásán és pusztán a tényeket nézzük. Ha meg akarja magát tartani Európa, csakis itt, Magyarország területén, a Középduna táján teheti meg. Amint IV. Béla felismerte, itt az agua contradictionis. Itt szegülhet ellen Európa mindkétfajta támadásnak, mely lényegére tör: itt védheti ki az egységes szellemére irányuló csapásokat és itt háríthatja el a nemzeti sokfélesége ellen támadó egyeduralmat. Ha egy nagyhatalom itt megveti a lábát, övé Európa. Ha egy hatalom, melynek Európában másutt is országa van, még ezt a területet és népeit is magáévá teszi, oly fölényes erőre s oly kimeríthetetlen tartalékra tesz szert, hogy semmi sem állhatja útját további terjeszkedésé- nek s végül egész Európa fölötti uralmának. Ha e hatalom nem európai nemzet, akkor vége Európának teljesen. Ha európai, akkor is vége lényege szerint, mert megszűnik nem- zeti sokfélesége és annak termékeny, harmonikus feszültsége.

Szólj hozzá!

Címkék: IV. Béla Joó Tibor IV. Ince

süti beállítások módosítása