Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (10) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Orán (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (1) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

A halálpontos jóslat

2018.11.16. 13:24 Deak Tamas

Tragédiánk nyitányának századik évfordulóján több helyen hallhatunk újra a fegyverletétel szükségességéről, módjáról, helyességéről, mit hogy kellett volna tenni és így tovább és így tovább. Egyetlen egy dologban nem lehet vita: 1918 őszén minden felelősnek pontosan tudnia kellett, hogy mi fog következni, a magyar tragédia mérete teljesen előrelátható volt.


A Pesti Napló 1914. július 18-i száma idéz a Novoje Vremja című lapból egy meg nem nevezett román politikussal készített interjút. A cikk nemcsak a román diplomácia hihetetlen ügyességét világítja meg villámfényszerű erővel, de bizonyíték: lehetett tudni, hogy mi készül, teljesen, nyilvánvalóan, pontosan. 1918 őszének felelősei a lent leírt helyzetre való lehetséges válaszadás helyett mindennel foglalkoztak, ami felesleges - elméleti doktrínerkedésből, a gyakorlati érzék teljes hiányából indult a magyar katasztrófa.
Az eredeti Novoje Vremja cikket közben természetesen keressük tovább.
[...]
A ,,Novoje Vremja“ munkatársa Bukarestben járt és egy igen kiváló román politikussal, aki jelen volt a konstanzai találkozáson, beszélt Románia jövőjéről és arról, hogy fog kialakulni a jövő politikai helyzete. Ez a politikus Ausztria-Magyarországról úgy nyilatkozott, hogy rövid időn belül el fog pusztulni.
[...]
Ha a hármasszövetség győz, nehezen remélhető, hogy kapunk valamit és ha Bulgária a hármasszövetség mellett fog harcolni, feltétlenül követelni fogja Dobrudzsát. Abban az esetben pedig, ha a másik fél győz. szóval abban az esetben, ha Auszlria.- Magyarországot felosztják. megkapjuk Magyarországnak azt a részét, ahol románok laknak, de csak akkor, ha Oroszország lemond róla. Ha nem kapunk Erdélyből semmit se, Románia csaknem végleg el fog pusztulni, mert Besszarábia és Bukovina déli része még nem elég ahhoz, hogy teljesen megerősödjünk. Mi nagy, hatalmas állam akarunk lenni és hogy az legyünk, nagy területre is van szükségünk.
-- Éppen ezért várunk türelemmel addig, amig tényleg nem látjuk, hogy a nagyhatalmak egymás ellen fámádnak. Addig senkivel se akarunk kikötni.
[...]


— Gondolja csak el, micsoda nagy reményei vannak Romániának: Erdély és környéke és Besszarábia, Bukovina déli részével. A magyarországi románság négy millió, a besszarábiai egy millió, ami ránk nézve döntő jelentőségű. Hogy miért kell nekünk feltétlenül Erdély, annak a következő okai vannak. A magyarországi románság a magyar viszonyok folytán sokkal intelligensebb, előrehaladottabb, mint az itteni. Erdély kulturális helyzete, kedvező gazdasági viszonyai hozták magukkal, hogy az oltani románok nyugodtabb, jobb életet élnek, mint az itteniek. Ezzel szemben Besszarábia igen szegény és kultúrában. Besszarábiával mi csak egy területet és egy nagy tömeget kapnánk, amelyből igen kevés hasznunk lenne. Olvassa napról-napra a lapokban, hogy a cár vissza akarja adni Besszarábiát és azt, hogy Románia csak ennek megtörténtével lenne igazi barátja Oroszországnak. Ez tévedés. Először azért, mert Románia egyáltalán nem akar csak Besszarábiával megelégedni, másodszor pedig most már nem igen szoktak béke idején földel adományozni egymásnak az országok. Száz év előtt ajándékozott Oroszország Ausztriának egy területet, amelynek oroszok a lakói. Meg is köszönte neki. A jelen mutatja. Ez volt az utolsó eset, amikor csak úgy — ajándékozlak az országok béke idején. Mi Besszarábiával egyáltalában nem leszünk gazdagabbak. Ha kapunk, kapjunk annyit, hogy élni tudjunk.
[...]
— Nem szimpatizálunk a némettel, mert a germán jellem és élet nem felel meg természetünknek. Nálunk az élei francia mintára megy. A francia irodalmat és művészetei szereljük s a francia életet, mert a mi természetünk, éppen úgy, mint az orosz, igen közel áll az övékéhez. De azért nem vagyunk ellenségei és kiváló kereskedelmét, iparát igen nagyra becsüljük. Politikáját nem helyeseljük, de azért nem vagyunk vele ellenséges viszonyban c léren se. Hogy mennyire nem, mutatja az a felejthetetlen nap. mikor Vihnos császár táviratilag üdvözölte királyunkat, hogy megteremtette a békét azzal, hogy a bukaresti szerződést létrehozta. Nyíltan megvallom, nem vagyunk Németország ellenségei, de nem is szeretjük. Mi sokkal közelebb állunk Oroszországhoz.
— Az egyetlen ország, mely mindenképpen ellenségünk úgy nekünk, mini Oroszországnak, Ausztria-Magyarország, meri ez az ország mindig csak casus belli marad számunkra, mig fennáll. Egészen biztos, hogy csak Ausztria-Magyarország az oka annak a nagy felfordulásnak, ami fennáll. Állandóan a háború vágya él, jóllehel szomszédjai mindent megtesznek, csakhogy elkerüljék a fegyverek összemérését.
Véleményt mondott arról is a politikus, hogy Ausztria-Magyarország feltétlenül belepusztuLna-e egy nagy háborúba.
— Ez természetes, — mondta — meri szomszédjai folyton erősödnek, mig ő belső bajaival, küzdelmeivel lévén elfoglalva, nem képes fejlődni. Olyan politikát folytat, amelylyel állandóan sértegeti szomszédait, ami a végén nagyon nagy bajt zudit a nyakára.

1918-ban ezek a sorok már négy esztendősek voltak ...

Szólj hozzá!

Címkék: román 1914 Románia Trianon Pesti Napló Novoje Vremja

Magyarország, nem

2018.11.16. 13:22 Deak Tamas

Az 1938-as forró õszi napokban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Felvidék egy része visszatér, a még csehek vezérelte szlovák politika és rádió természetesen mindent megpróbált, hogy robbanjon a helyzet. A lenti hírek meglehetõsen egyhangúan zsidóznak, a híreket Ku jellel jegyzõ MTI-s rádiófigyelõ , a sok nyelven beszélõ Kugel Ernõ jegyezte, aki többszörös csodával  határos módon élte túl a vészkorszakot.

1938 okt 10Ezután beszámolt a rádió arról, hogy a kassai gimnazisták " bolsevista tüntetést " rendeztek s a következõket közölte; A zsidó-bolsevista propaganda következményei..már ^Kel et-Szloven szkóban is éreztetik hatásukat. 1 kass ai premontrei gimnázium tanulói akiknek tó'bb mint 50 zsidó, ma reggel igazi zsidó módon nyilvánít o t­ták néze teikét. Amikor hétfõn reggel az intézetre felvonták a szlovák ":.;észlót, a bolsevista zsid ó tanulók a magyar himnuszt kezdtek énekelni ,és felszólították az intézet vezetõségét, hogy azonnal távolítsa el a lobogót helyérõl. A magyar tanuló ifjúság a zsidó-bolsevista ifjúsággal együtt tartott és be akart nyomulni a premontrei rend templomába. Csak a szlovák hivek lélekjelenlétének köszönhetõ, hogy sikerült meghiúsítani ezt az otromba támadást.

1938 okt 13 Í} a /? J , . L  besztercebányai rádió este /.30 orai szlovák nyelvû adásában hangoztatta, hogy a Magyarország melletti tüntetéseket ugy Szlovons zk óban, mint Kárpátal Ián megvár zsidó körök vezették. ' rt^ij^ !• magyar zsid-ó körök álland-éan rémmeséket találnak ki zsidóknak a szlovákok által való bántalmazásár ól. Az egyik ilyen rémese arre-1 szól, hogy G  szlovák gárdisták - " egyikfaldozata haldoklik. Egy másik zsidót állítólag a rendõrségen ugy bántalmaztak, hogy beleõrült. Gondoskodás történt arról, hogy ezt az áldozatot orvosok vizsgálják meg , a Kii megállapították, hogy a „már táron" semmi sebe sülé* non található. Csupán magyar nemzeti szinü szalagot visel, A hatóságok szigorú utasitást kaptak, hogy minden hasonló rémeset alaposan vizsgáljanak meg. Megállapítást nyert, bogy mindezek a remmesék zsidó körökbõl származnak, Reméljük, hogy a magyarok sem örülnek túlságosan ilyen módszereknek.


1938 okt 21Ku/Ku A s z. 1 o v • n s z k o i németnyelvû adásban 18.50 órakor a Német *art hireit közvetítette. Közölte, hogy a szlovenszkói zsidók az egész vonalon hatalmas méretû propagandát kezdtek a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett r  mert egyetlen reménységüket és megmenté süket Budapesttõl várják. Magatartásukat a szlovák kormánynak a zsidók ellen irányuló rendelkezései.okozzák. A Hliníca-gárda éppen ezért minden szükséges intézkedést megtett annak} érdekében, hogy ilyen és hasonló akciókat már csirájukban s 4 elfojtsanak. Ugyanebben az adásban közölte, hogy a kormányteendõkkel tuliágosan elfoglalt Tiso helyett Sivák József képviselõt bizták még a szlovák néppárt ügyvezetõ alelnökségével,/Megjegyzés:Sivák eddig is alelnök


1938 okt 26/Durcsánszky beszédének folytatása./ Ta/BJ Jegyezze meg mindenki, hogy Pozsony sohasem volt magyar, sem pedig Kassa, Nyitra és a többi vitás terüle t. Elfogadbat'atlan számunkra az a kivánság, hogy a területi rendezéseket 1910-es statisztika alapján eszközöljük, mert ebbe a statisztikába a zsidókat magyaroknak irták be, amc* / lehetetlen helyzet. Az uj határt ugy fogjuk megvonni, hogy 1  éppen annyi magyar maradjon nálunk, mint amennyi szlovák fog Magyarországon élni. Ez a kölcsönösség fogja mindkét kisebbségnek jogait legjobban biztositani, mert mi pontosan annyi jogot fogunk adni magyarjainknak, mint amennyit a szlovák kisebbség fog élvezni Magyarországon.


1938 okt 29  -»A magyarok újra olyan rabszolgákat akarnak csinálni a szlovákokból,mint amilyenek voltak ezeréven keresztül a magyar uralom alatt. Azzal a Jelszóval csalják az egész világ közvéleményét, hogy » mindent viss za".Pedig bennünket szlovákokat sem hízelkedéssel, sem érõszakkal nem kaphatnak vissza. A magyar propaganda ügynökei, akik közöttünk garázdálkodnak^elsõsorban a zsidók.Jó magyar hazafiaknak "kar ják magukat feltûntetni ,me rt lát j ák,hogy Szlovenszkóban kicsúszott a talaj a lábuk alól. Azt hiszik,hogyha a magyaroknak Szlovákiát sikerül: megkaparintani, akkor ok is megmenekülnek .Azt üzenjük a túloldalra a magyaroknak,hogy mi szlovákok nem kivánkozunk a ^zsidó bárók ós grófok országába,mert ott még a becsületes magyar parasztot meg má is 1  kiszipolyozzák.Katonák! Szlovák fiuk! Ne üljetek fel a propagandának,védjétek hatarainkat,amelyeket a magyarországi zsidó mágnások" a sajnálat3?améltó magyar katona segítségével veszélyeztetik.


1938 november 1 A pozsonyi adó . este 9- Ör^kor^jeiente tio,  hogy ma délután Kassán zsidó-marxista Esõcselék gyûlt össze a kis állomás környékén,kis zászlócskákkal kezükben, amelyeken piros,fehér,zöld diszi^ tés mellett ott díszelgett ez a felirat: vissza a liberális Nagymagyarországhoz
.
Amióta a szlovák kormány megalakult tagjai non egyizben már kihangsúlyozták n kormány és a szlovák nemzet felfogását a zsidó kérdésben. A szlovák kormány határozottan leszögezte, hogy a zsidókérdést minden rendelkezésére álló eszközzel a legrövidebb idõn belül megoldja. Ez a megoldás nem téveszthetõ össze 
Mag yar országon kiadott úgynevezett zsidótörvénnyel, amely csak arra volt jó, hogy a magyar kormány ezzel a belsõ jobboldali irányzatot leszerelje, azonban a törvényben lefektetett pontok közül nemcsak hogy ezideig a kormány nem valósított meg semmit, de nincs is szándékában,de hatalmában sem^ezt keresztül vinni, Haji talmában azért nincs, mert a kormány intézkedéseit Magyarországon elõbb a szabadkõmûves zsidó-páholyok bírálják fölül és csak, ha azok a kormány intézkedéseivel mog vannak elégedve,a rendelet, vagy törvény csak azu* Vp -õiettae *a, 
A kassai zsidók i \ * ismerik a magyarországi állapotokat és a zsidók ottani uralmát azért kivánkoznak a magyar uralom alá. Magyarországon a zsidók otthon érzik magukat. 
A mai kassai zaidótüntetések  nbsp;amelyeken alig pár kassai :' ' .i. gót te tagja. VíHU : roszt, szintén azt a látszatot akarta kelteni, hogy a zsidók jó magyar hazafiak. Jellemzi ezeket a zsidótüntetésoket az, hogy amikor a tûzoltóság motoros autója kirobogott a tüntetések színhelyére, hogy fecskendõvel szétkergesse õket, nem akadt dolga,
Azonban ne higgyük, hogy ez a bõ lére eresztett zsidózás a korabeli szellem hatása lett volna. Húsz évvel azelõtt, amikor a jelszó ugyancsak ez volt: Magyarország, nem - a helyzet szintén produkált érdekes megnyilvánulásokat.
A Ferences levéltárból már láttuk a csíkmegyeieknek szóló plakátot. A szlovákoknak szóló szintén nem érdektelen.
 

Szólj hozzá!

Címkék: zsidó szlovák 1938 1918 Pozsony Kugel Ernő Durcsanszky

Marx 90 - dr. Wolfner Pál

2018.11.16. 13:20 Deak Tamas

A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erõszakos megdöntésével érhetõk el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.
Die Kommunisten verschmähen es, ihre Ansichten und Absichten zu verheimlichen. Sie erklären es offen, daß ihre Zwecke nur erreicht werden können durch den gewaltsamen Umsturz aller bisherigen Gesellschaftsordnung. Mögen die herrschenden Klassen vor einer kommunistischen Revolution zittern. Die Proletarier haben nichts in ihr zu verlieren als ihre Ketten. Sie haben eine Welt zu gewinnen.
Ez a pár mondat a Kommunista Kiáltványból pontosan elég arra, hogy választ kapjunk a marxizmus erkölcsi  elfogadhatóságára. Ép etikájú ember számára az erõszak elfogadhatatlan, körítsenek mellé bármilyen felsõbbrendû magasztos célt - ahogy a trendi gondolkozók a marxizmus esetében ezt mindig meg is teszik, az Európában uralkodó forradalmi hangulatra hivatkozva, - mint ahogy Marx és Engels késõbbi munkássága sem változtatta alapvetõen ezt a célt. Érdekes módon nem adatik meg ez a kedvezmény a Georges Sorelt Svájcban hallgató Mussolini számára, aki a Gondolatok az erõszakról  címû kötettõl inspirálva alakítja ki a fasizmus politikai erõszakrendszerét, és a kommunistákkal utcai harcokat vívó nácik sem kapják meg valamiért ezt a fajta megértést.
A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.
De nem kell a huszadik század vérfürdõihez elõremenni, hogy tartalmas marxizmuskritikát kapjunk.1906-ban a marxista magyar Wolfner Pál, 1908-ban pedig a német antimarxista Werner Sombart  azonos, Szocializmus címû könyve jelent meg magyarul, és ismertet terjedelmes cáfolatot a marxizmus nagyon sok összetevõjérõl. A két mû legfontosabb értéke természetesen a megjelenés ideje: mi, az utódok bölcsességével fájdalmasan olvashatjuk a pontos elõrelátó cáfolatokat a tökéletes, megcáfolhatatlan  eszmével szemben.
A munkások helyzete az ötvenes évek alatt tényleg siralmas volt, a trade-unionok hatása még nem mutatkozott, a kisipar csakugyan pusztult, a tõke részvénytársaságok és más nagy vállalatok alakjában valóban kezdett bizonyos koncentrikus formákat találni. Marxot ezek a közvetlen tapasztalatok vezették, amikor azután a fentebb felsorolt elméletek alakjában formulázta õket. De a fejlõdés azóta rácáfolt. Az, amit elõre látott, részben alig, részben pedig egyáltalában nem valósult meg.
Marx abból indult ki, hogy a nagytõke teljesen tönkreteszi a kisüzemet. Az ipari forradalom elsõ hullámzása a kisipar egy részét csakugyan tönkretette, de a teljes pusztulás azért nem következett be. Ellenkezõleg, éppen a legutolsó évtizedek statisztikája azt bizonyítja, hogy a kisüzemben elfoglaltak száma határozottan szaporodik. A marxizmus egyik kritikusa kimutatja, hogy például Németországban 1882-1895 között a kisiparosok száma 10 százalékkal, a kiskereskedõk száma majdnem 50 százalékkal emelkedett. A marxizmus hivei ezzel szemben azzal érvelnek, hogy ezek az arányszámok csak látszólagosak. Az úgynevezett kisüzemek óriási többsége teljes függõségben van a gyáraktól, egyszóval a nagytõkétõl. Ha a felületes szemlélõ bizonyos külsõ függetlenséget találni vél is bennük, voltaképpen éppen annyira rabszolgái a tõkének, mint a gépteremben dolgozó munkás.
A kisüzem tehát nem tünt el. De nem követ kezett be Marx másik elõfeltétele sem, a nagytõke mindig kevesebbkézben való összpontosulása. 18542ben Berlinben mindössze hat olyan ember élt, kinek vagyona a három millió márkát meghaladta. volna. Ha ebbõl a hatból hatszázharminckilenc lett. Minden nagyobb városban hasonló fejlõdést látunk. Ez az arány semmi esetre sem bizonyít a nagy vagyonok csökkenése mellett, ellenkezõleg. Marx követõi erre azt válaszolják, hogy nem a vagyonok számában, hanem a termelés formájában van a lényeg. Nem az a fontos, hogy a kapitalisztikus termelés elõnyeit hat vagy hatszáz ember élvezi-e, a kérdés súlypontja abban rejlik, hogy az ipari termelés kartellek és trösztök alakjában tényleg mindjobban centralizálódik. Semmi sem bizonyítj a annyira Marx igazságait, mint a trösztök és kartellek folytonosan növekedõ térfoglalása. Az óriási németvillanyos ipar mindössze két nagy társaságbanvan szervezve. Még bámulatosabb az amerikai fejlõdés. A legutolsó statisztika szerint közel kilencezer még nemrég önálló iparvállalat rna néhány trösztbe van egyesítve, melyek nem kevesebb mint húsz milliard dollár tõkével rendelkeznek.
A tõkehalmozódás és a kisipar pusztulásának elõfeltételei tehát - Marx kritikusai szerint - egyáltalában nem következtek be. De még sokkal kevésbbé következett be az a másik fejlõdés, mely Marx elméleteinek szempontjából még az elõzõknél is fontosabb, tudniillik a munkások teljes elszegényedése. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a kérdést, bármennyi elfogultsággal közeledjünk is feléje, nyilvánvaló, hogy éppen az ellenkezõje történt mindannak, amit Marx elõrelátott. Senki sem állithatja, hogy Európa bármelyik iparos államában a munkásosztály helyzete ma rosszabb volna, mint ötven évvel ezelõtt. Az összes hivatalos és nem hivatalos kimutatások szerint a bérek mindenütt meg- kétszerezõdtek. A tanult munkások életviszonyai ma egészen mások, mint a század elsõ felében. A munkástörvényhozás mindig több és több kedvezményt biztosít számukra. A munkaidõ folytonosan kisebb lesz. Az ipari telepek versenyeznek egymással a munkásjõléti intézmények megteremtésében. Egészséges és tetszetõs munkásházak épülnek. A mûhelyek mellett fürdõk, öltözõk állnak rendelkezésre. A nagyobb városokban a munkásság kulturális szükségleteirõl is mindig több és jobb gondoskodás történik. Külön színházak olcsó helyárak mellett jó és modern mûvészetet nyújtanak. Ingyenes népkönyvtárak megkönnyítik a mûvelõdést. Ingyenes vagy egészen olcsó tanfolyamok rendszeresen tanitanak. Egyszóval, aki a mai angol, német, francia vagy belga munkás helyzetét az ötven év elõtti viszonyokkal összehasonlítja, bármennyire marxista legyen is, kell hogy belássa Marx tévedését.
És tévedett Marx akkor is, amikor azt hirdette, hogy az általános elszegényedés mindnagyobb arányú lesz. Igaz, a század elsõ évtizedeiben ez a tendencia mutatkozott. A viszonyok azonban megváltoztak. Éppen Angliában, ahol a tizenkilencedik század elején a panperizmus megdöbbentõ arányszámait láttuk, lényegesen javul a. helyzet, még pedig nemcsak abszolute, hanem relatíve is. A pauperek száma csökken. Míg a nyolcvanas évek átlaga. a kilencszázezret is meghaladta, a kilencvenes években ez a szám alig éri el a nyolcszázezret.A marxizmus védelmezõi természetszerûen ezt az okoskodást sem fogadják el. Igaz, a munkabér emelkedett. De vajjon nem drágultak-e meg az életviszonyok is? Vajjon nem lettek-e drágábbak az élelmiszerek? Nem lettek-e drágábbak elsõ sorban a lakások? Igaz, a munkásjõléti intézmények száma növekedik. De vajjon nem-e a kapitalísztikns világrend vonaglását kell ebben látni, amely ilyen szurrogátumokkal próbálja végzetét elhárítani. A kritika nem látja a munkásság helyzetének rosszabbodását. De vajjon a nagytõke tagadhatatlan szaporodása, a tröszt- és kartell-szervezetek nern választják-e el a munkásokat még jobban a termelési eszközöktõl, mint az ötven év elõtti gyárak? Vajjon mi lényegesebb a munkásság életében : az, hogy a proletár vasárnap fekete kabátban egy-egy pohár sört megihat-e, vagy hogy a termelési eszközök birtokához közeledjék-? A fekete kabát talán megvan, de ez még nem fejezi ki a, helyzet javulását. A munkásmüvelõdés intézményei szaporodnak. De vajjon mit bizonyít ez? Csak azt, hogy maga a munkásság felismerte e tényezõk fontosságát és saját filléreíbõl tartja fenn õket. Az elõfeltételek hamisak, hamis a belõlük levont következtetés is, - érvel tovább a kritika. A gazdasági fejlödés másképpen alakult, mint ahogy azt Marx elöre meghatározta, a nagy összeomlás tehát sohasem fog elkövetkezní. A gazdasági válságok tana. szintén megcsalta Marxot.Bármi legyen is e válságok oka kétségtelen, hogy pusztító erejükbõl fölyvást veszítenek. A harmincas negyvenes évek válságainak egészen más következményei voltak, mint akár csak a legutolsönak, mely a. kilencvenes évek alatt folyt le. A rázködtatás sokkal kisebb, a lefolyás sokkal enyhébb mint ötvenesztendövel ezelött volt.Az összeomlás kérdésében a marxisták is tettek már bizonyos engedményeket. Még tizenöt- húsz évvel ezelött is mindig úgy beszéltek róla, mintha közvetlenül küszöbön állana. Bebel annyira ment, hogy a Kladderadatsch-ot, ahogy ezt a katasztrófát elnevezte, pontosan, naptári terminusokra jövendölte meg. A terminusok elkövetkeztek, és a Kladderadatsch nem következett be. De - hirdetik a marxisták - ha az eddigi számítások nem is. váltak be, a jövöben azért nem fog elmaradni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Karl Marx dr. Wolfner Pál

Marx 90 - Sombart

2018.11.16. 13:19 Deak Tamas

1. A koncentráció (központos-ulás) elm-életét Marx Louis l'tlanetõl vette át, akinél ez már megvan, csakhogy Marx sok elmés részlettel kiegészítve elevenítette föl. Ez. az elmélet azt tanitja, hogy a kapitalista gazdasági rendben a tõkés vallal; kozás a verseny kényszere által elsõsorban megsennnisiti a kapitalizmus elõtti termelésmódo-kat, az önálló kis termelõket fõlszívja", további folyamatában. aztán ,,egy tõkés" elpusztít sok tõkést", ,,a nagyszamu tõkést kisajátítja a kevésszamn tõkés", azaz a nagy valalatok a. kicsinyek felett, a nagyok felett a még nagyobbak diadalmaskodnak, így tehat a fejlõdés az igen nagy gazdasági vállalatok egyeduralma felé sedrõdík. Ez az elmélet egészében helyesnek bizonyult. Sõt Louis Blanc és Marx jövendölése teljes pontossággal beigazolódott, ugy hogy a. legnagyobb csodálattal kell adóznnnk e illet'nre- tikusok éleslátása-inak. ll-Tindenokelõtt _- mint tudjuk - az utolsõ husz esztendõben a tõkének oly összehalmozõdasa jõl't létre a kartellek és trösztök révén (ezeket a formákat bla-UK. tmfmeszetesen még nem is ismerhettek aminõt Marx legmeré- szebb almalmn sem láthatott elõre. merikai Egyesült-Államok, hol az óriás Vállalatok fejlõdése a legtisztábban foly le. A legujabb statisztika szerint ott most néhány trösztben 8664 elõbb önálló vállalat van egyesítve, amelyeknek tõkéje 20 milliárd dollárra (: 99 milliárd ko- rona) rug. Ebbõl csupán csak a. 7 ,,nagyobb" ipari trösztre, amelyekbe össze-véve 1528 elõbb önálló vállalat olvadt be, 2663 millió dollár (: 13,182 millió korona) a. 6 nagy egye- sitett vasutvállalatra 9017 millió dollár (446635 millió korona) tõke esik! Mindennek ellenére a Marx-féle koncentráció-elmélet csak lényeges megszorítással hozható õsszhangzásha a tudomány mai állásával. 

A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.

E megszorítások a következõk: Elõszõr: Marx a tõke központosulásának elõrehaladását kétségele-nül nagyon is gyorsnak tartotta. Som a kapitalizmus elõtti gazdasági formák fõlemésztése nem megy végbe oly gyorsan, mint õ hitte, sem a nagy Vállalatok elõnyomulása nem oly általános (még azon területeken sem, ahol a tenden- oia erre általában már megvan), mint ahogy õ föltette. Ma még (t. i. az utolsó népszámlálás szerint) a ,,kis üzemben" dolgozók (1-5 személy) száma Németországban (a mezõgaz- daság kivételével) 4,770.669, amig az õsszes ,,üzemekben" dol- gozók szám-a valamivel meghaladja a 10 milliót, így tehát a kis üzemek most is még csaknem: felét foglalják magukban az összes ipari népességnek, a kereskedelemnél pedig kétharma- dán is felül. Sõt a kis üzemi népesség- 1882-tõl 1895-ig sza- porodott 10%-a1, a kereskedelem és közlekedésnél 49.9%-al. Hasonlók a viszonyok más országokban. Joggal hozták föl, ( De?" modeme Kapitalisfmus címü müvemhen magam; is megpróbáltam! tüzetesen bizonyítani) hogy ez a, ,,kis üzem-" a, tökétöl sokszorosan függö helyzetben van. De ha így van is: a Marx-féle közpo-ntosulási elméletnek gátlón állanak utjában. Hasonlóképp áll a dolog a kapitalista vállalatok lfejlõdésével, Ezek is sokkal lassubb tempóban kõz- pontosnlnaln mint ahogy Marx gondolta. Áll az, hogy a nagy vállalatok gyorsabban szaporodnak, mint a középszerüek és szaporodásuk részben csakugyan emezeknek a rovására is történik. De a közepes nagyságu vállalatoknak eltûnésérõl a jelenben megint nem lehet még szó. 1895-ben a "közép-üzemû ben" (ismét a mezõgazdaság kizárásával) még csaknem ugyanannyi ember dolgozott. mint a nagy üzemben: kerek 21Áz millió 3 millióval szemben. És a középüzemnél a szapo- rodás 1882-tõl 1895-ig 763070, azaz csaknem ugyanannyi, mint a ,.nagy üzemnél" (887070). Másodszor: a koncentráció elmélete általában nem al- kalmazható a mezõgazdasági termelés területére. A statisztika tanusitja, hogy a sik földön éppenséggel semmi tendencia nincs még a parasztgazdaságo-k mellõzésére sem, nemhogy a középbirtokok növelésére. Tudjuk, hogy inkább az ellenkezõ irányzat mutatható ki: a gazdasági egyedek megkisebbitése. Igy például Németországban a törpe birtokokra (5-20 hek- tár) az összes fõldterületbõl esõ százalék 1882-tõl 1895-íg valamelyest emelkedett (28'6-ról 29'O%-ra), a közép- és nagy- birtokokra (20-100 hektár és 100 hektáron felül) esõ száza- lék pedig csökken egy keveset: 80'9-rõ1 30'4%-ra, illetve 25'6-ról 25'5-1'9. El lehet mondani: nagyban és egészben a birtokeloszlás és üzemszervezet a mezõgazdaságban változat- lan marad. Sõt az amerikai Egyesült-Államokban, a kapita- lizmus igazi hazájában, hol gátlón nem: befolyásolhatja a fej- lõdést történelmi tradició, lényegükben ugyanigy állanak a dolgok. Odaát is eddigelé inkább azt a törekvést tapasztaljuk, hogy a, farmokat meg,-kisebbitsék, Az egy farm által mûvelés alá vett föld területének átlaga 1850-ben, 1860-ban 3 így to- váhb mindig a cenzus-(ivet véve 1900-ig: 81'5, 5143; öí'i'T, 531, GTA-, 4941: áol'e-1*e-t*) tosz ki. Tehát. semmi nyoma. a. kont'fontrá- oiós irányzatnak.Azt is mondották - és többé-kevésbbé jogosan - hogy á Inozõgázdák csupán csak látszólag önállúk, valóságban bál]- jai a tõkének, amely õket. mindenféle formában (mint kül- osöntöke, mint beruházási töke stb.) kizsákmám'oljá, Mog- lehot. De a kizsákmányolás nem koncentráció. Ez egy oh; tisz- tán meghatározo-tt jelenség, hogy nem lehet csi'lrni-csávárni. És koncentráció nem történik a rnezöga-1z.f'láság ];üró-he'n, leg- alább ott nom, ahol a szorosabb értohamhon wit mezõgazda- sági üzemröl van szó; efelõl a legcsokólyohb kétség sem támadhat. [...] ges és reális képzetet fûzte-k: .,A modern munkás, ahelyett, hogy az ipar haladásával emelkednek, mind mélyebben sü- lred sajat osztályának föltételei ala. A munkas pauperré vá- lik és a pauperizmus még gyorsabban fejlödik, mint a népes- ség és gazdagságú Az elmélet ili; érteltm'ihen hatarozottan téves. A i'nunkasesztály helyzete a kapitalista. fejlödés folya- man javul, talan (söt. nagy valószínüséggel) lassabban. mint. a felsöbb rétegeké, de javuel. Ezt igazolták az- utóbbi évek mindazon vizsgálódásai? amiket nem felülete-s és célzatos, ha.- ncm lelkiismeretes és szép-itgetésssl msg sem gyanusühato Irok végeztek. Franciaországra nézve az Office. du T-raeafil egyik an- kétje a következö eredményt állapította meg: a munka- bér 1850 óta megkétszerezödött, a nõknél 1'02 frankról 2'20 frankra, a férfiaknál 2'07 frankról 4 frankra emelkedett. Az életfentartás költségei az idõ óta nem emelkedtek lénye- gesen: egy negyedrésznyinél semmiesetre sem többel.A szocialista Sidney W'ebb az angol munkások. helyze- tének fejlödés-tét 1837-töl 1897-ig a következõleg foglalja össze: A munkabérek megkétszerezöríltek. Az élelmiszerek (tejet és hust kivéve) 1897-ben általában olcsóbbak: mint 1837-ben. Csak a hazbérek emelkedtek. ,,De a hazbérnek ez az emelkedése még távolról sem éri el a képzett munkás bér- emelkedését, aki heti munkabérén magának és c.s::1flá._rljá.nal§ sokkal többet szerezhet meg a eivilizéeiébél. és kényelembõl. mint amennyit nagyatyja elérhetett." Igaz, hogy Webb az- után azt véli, hogy Angliában a nyomorral küzdök száma 1897-ben. nagyobb, mint 1837-ben, már tudniillik abszolut értelemben, de csekélyebb az össznépességbez való arányán han. Meglehet. W'ebb ezt. nem bizonyitotta be, mert Nagy- Brittaniának nincs általános statisztikája a jövedelmek- rõl. Webb csupán Charles Booth becsléseire alapítja itéletet. Néi'i'ietországban lenyegeben szintén hasonlók a viszo- nyok. Kétségtelen: hogy a. munkásság zöme ina jobban él (azaz nagyobb mennyiségü javakkal rendelkezik, mint 50 vagy-f 100 év elött); ketsegtelen az is, hogy a szegények és nyomorgök kisebb százalékát teszik az össznepességnek (vajjon számuk abszolut véve emelkedik-e, vagy csökken. alig lehetne biztosan i'i'iegállapitani); ez legalább az utolso evtizedröl bizonyos. Igy a szász királyságban az 500 márká- nál kisebb jövedelmû egyének 1879-ben meg 51-51 százalé- kát tettek a lakosságnak, 1894-ben már 36159, 1900-ban pea dig csak 28-29 százalékát. Poroszországban 900 niárkánál dig csak 28-29 százalékát.. Poroszországban 900 márkánál kisebb jövedelemmel birt 1892-ben még 70-270/0, 1900-ban már csak 62'4-1 százaléka. a népességnek.*)Végül bizonyára téves az az állítás is, hogy a "paupe- rizmus még gyorsabban fejlödik, mint a nepesseg és gazdag- ság." - A szegények száma, Angliában, a, kapitalizmusnak Marx szemeben klasszikus földjén, amely elsõ sorban lebe- gett mindig szeme elõtt, az utolsó emberöltõ alatt még a.b- szolut véve is csökkent: az lBSl-SB-ig terjedö évek alatt. számlált 918.966-ról az 1891-95. evek alatt 787.144-1'e szál- lott le, vagyis a.. pauperek'nek az össznepességben való bá- nyada, a fentebbi eveknek megfelelõn 3'93%-1"ól 2'65%-ra esett, Az utolsó evtizedben Nagy-Brittania egyesült kiraly- sagaban a pauperek abszolut száma meglehetösen egyforma maradt, ennélfogva az össznepességben való százalékuk csökkent: 1889-93. évek alatti 26'4%-ról 1900-04. évek alatti 24'ö%-ra. E számadatok helyes megítélésénél kellõ mértékben tekintetbe kell vennünk aszege'nysorsn kelet- európaiaknak az utolsó évtized alatt tapasztalt, nagyaran yu het-'ánclorlását is. [...] Marx-iéle evolucif'iweh'nélet "- puszta eáfolgatasa, vagy vé- delmezése körül, hanem a. marxizmus egész módszerének jogosultságát vonja kétségbe. Marx ,,taflomamtoss szocializ- must akart az ,,utöpista" szocializmussal szeinbeallitaai. Most lielattak, hogy ez alapjaban aha-sam vallalkozas volt. Man-x alkotásának világtörténelmi jelentösége (amennyiben az a szocializmusnal szamba jöhet) nem annak ,,tndoma- nyos" jellegében rejlik, hanem a szocialis mozgalomnak a történeln'ii fejlödés és az érdek realis alapjára történeln'ii fejlodés és az érdek realis alapjára való helyezé- séhen, aminek a. tudománvhoz semmi köze. A szocializmus szükségességének ___,tudotnanvos" beigazolásara forditott ki- sérletet pedig ,,ell'iibazr'ittnak" kellett elismerni. Mert vala- mely szocialis törekvésnek, egyr rnegteremtendt'i uj rendért vivott. harcnak __,l'ielvességét" sohasem lehet tudomanyos ér- vekkel eldönteni. A tudomanynak nincs más feladata, mint- hogy a tapasztalati. világ okozati Összefüggését kiderítse. Átlépi müködési körét., ha valamely követelményt, egy jöven- dõbeli dolgot akar "hely-esnek" vagy akar csak ,,sziikségesnék hobimnvitani." Valamelv gyakorlati törekvés bizonyara igen jól felhasználhatja a maga céljaira a tudományos meg- ismerést. De a. gyakorlati törekvés sohasem tudományos megismerés. Nem az szentesiti, hogy ,,igaz", hanem, hogy értékes" és ,,erös". ,,Tuflománvos szocializmus" önmaga- ban való ellentmondás, ,.faból vaskarika". Alaposan szét kellett tehát valasztani egymástól a tudományt és szocializ- l'l'üust. Csak ugy juthatott megint jogaihoz mind a kettö. Igy lehetett csak egyforma erövel szolg-álni a tudmnánvnak és a szocializmusnak lehetett csak egyforu'la erövel szolg-álni a, tudom-anyum; es a szociálizmusnak.De az ujabb szociálisták emancipálú törekvése nem ál- lott meg ennél a pontnál. Ha már egyszer föloldozták a, szo- ciálista hitvallást f*hhfíl a tudnmiánynya] kötött ttll'n'lÓRZ(*f9HP- nes házasságból, önként következett, hogy ezt a szétválasz- tást az egész világfelfogáson vigyék keresztül. A marxizmus kritikája ezen a ponton összetalálkozott a világfelfogás es természettudomány elkülönítésére irányuló törekvésekkel. Mindkét esetben a tudomány illetékességi körét kellett kijelölni és megmutatni, hogy idegen területre csap át a tu- domány, ha a reális értékeknek és a hitnek világára általá- nosan érvényes törvényeket akar felállítani. Mindenekelõtt az volt tehát a feladat, hogy a vallási meggyõzõdést a tudo- mány bilincseibõl kiszabadítsák. Ezzel pedig lényegesen megváltozott a szocialisták helyzete a vallás problémáival szemben. A modern szociálizm-uson még nem-rég is erõsen kidomborodtak a vallásellenes vonások. Ennek kétségtele- nül megvoltak a politikai okai is. Minthogy a vallást és egy- házat nem választották el elég élesen egymástól, az egyház pedig (a kontinentális-európai államokban) általában az uralkodó monarchikus-kapitalista rendszerrel azonosnak látszott, ennélfogva az egyházi intézmények elleni gyülöle- tüket átvitték az Istenre is, aki igazán nem tehetett róla, hogy az egyház szolgái a kapitalizmust az õ nevében védel- mezték. De ezek inkább csak külsõ okozói a vallásellenes- ségnek, amelyek mellett még kétségtelenül mély, bensõ okok is közrehatottak, hogy a szocialistákat a vallástól elidegenit- sék. Ök azt hitték, hogy ha jó szocialisták akarnak lenni, ugy! a Marx-féle világnézetet szõröstül-bõröstül le kell nyel- niök. Marx világfelfogásában pedig - hatásaként a kor- nak, melyben elõállott (Feuerbach!) - a vallási problémák iránti közömbösség, hogy ne mondjuk idegenkedés, döntö fontossagu szerepet játszott. De mivel ez az egész világnézet helytelenül a "tudomány" köpenyét öltötte fel, a tudomány pedig természeténél fogva objektiv igazságot hirdet, ennél- fogva az ,:atheizmus" is ilyen Objektív igazság gyanánt tünt föl, melyet nem lehetett megtámadni anélkül, hogy egyszer- smind a tudomány és szocializmus (amiket egynek vettek) szellemet is meg ne bántsák. Mihelyt feloldották vilagfelfo- gásukat a tudomany bilincseiböl, az egyénnek a valláshoz való viszonya is azonnal szabaddá. lett. Megértették, hogy a tudománynak a szocializmushoz épp oly kevés a köze, mint a tudománynak a valláshoz: meg a szocializmusnak a va]- lashoz, vagy az egyháznak a valláshoz. Mai napság már leg- feljebb csak félmûvelt szocialistak körében hallhat az em- ber igazában vallásellenes nyilatkozatokat. A szocializmus theoretíkusai, mikor fölszabaditottak magukat a marxiz- mus rendszerébõl, lelkükben ismet megtalálták a békét. [...] És végül még egy dolgot akarok emliteni, amelyet sze- rintem szintén igaztalanul rónak nagyon gyakran az osz- tályharc terhére: az emberi gyûlöletet minden más osztály- beli iránt. Azt hiszem: ugy érzelmi, mint ethikai szempont- ból, a szociális harc elválasztó volta mellett nem kellene el- felejtkezni az általános emberinek egyesitö erejérõl.Érzelmi szempontból: Mert az emberek, akik egymás- sal harcolnak, alapjaban mégis csak emberek, egyforma örömökkel és szenyedésekkel, akikre nézve Isten és világ, születés-halál, ifjusag-vénség, szerelem és baratsag, hüség és hitszegés, egészség-betegség ugyanazokat a legfõbb és leg- nagyobb értékeket jelentik, amelyek mellett minden szocia- lis rend csak elenyészõ, hiu külsõség.Lám, gyülöliink, pereiünk, kétféle a hajlam, a nézet.Közbe te õszülsz és közbe megõszülök én".*)Az ellenfélben is meg lehet becsülni, söt szeretni az embert. Ki nem tapasztalta ezt saját magán?És ethikai szempontból: Éppen annak az osztálynak, amely a régi humanista eszményeknek akar megint tiszte- letet szerezni, nem az emberiesség eszméjét kell-e követni vezércsillagul? Mit gonöolnak? Pclgártársaik egy részét gyûlölni fogják lelkük legmélyébõl egészen addig a pilla- natig, míg meg nem szerzik a ,,közhatalmat" és akkor majd egyszerre az ellenkezõjére tudják változtatni ezt a gyülöl- séget. Lelkeset'lnek az emberi nagyr közösségért és az embe- rek háromnegyed részét kirekesztik szívükbõl csak azért, mert ezek esetleg más politikai alapelveket vallanak, vagy más gazdasági érdekek szerint igazodnak? Különös egy hu- manizmus lenne! De ne higyjék, hogyr az az elkeseredett, hara- gos, mord és epés jelleg, amely ma sok (semmiesetre sem valamennyi) ország szociálistáiba belerõgzõdött, az osztály- harc természetébõl következik és ne higyjék, hogyr aki itt a lelkiismeretükhöz szól, (megelõzöm. a kritikusok ellenveté- seit, amiket már elöre látok) az osztályharc fegyverét akarja kicsavarni a munkásság kezébõl és visszatérést hirdet az igazi szocializmushoz", a ,,melyrõl pedig Marx megmon- dotta már" stb. ahogy ezek a kritikai clischéek szoktak hangzani. De ha ama magasabb, humánus álláspontra helyezke- dünk, önként áll elö a követelmény, hoga'r a szociális haro is tisztességes fegyverekkel vivassék, ne mérgezett nyilak- kal. Mennyit értekeznek ez ellen mind a két félen! Az ellen- félre milyen szivesen fognak rá nal. menny" WW-.WM_ félre milyen szivesen fognak rá becstelenséget vagy más al- jas inditó okot. Már külsökép is a véleménYnyilvánitás hangneme milyen visszataszító, milyen sértõ, milyen durva csaknem mindig." És így kell ennek lenni? Szükségképpen ngütt jár ez a saját álláspontunk erélyes védelmezésével? Azt hiszik, hogy tán veszítenek azzal valamit, ha fölteszik, hogy a másik tábor magatartását is becsületesség és igazsá- gosság elvei vezérelhetik? Én nem hiszem. Éppen az, ki el- vileg a harc alapján áll, aki az egész történelemben mindig a harcot tekinti minden végbemenõ dolog legbensõbb mag- vának, az könnyen Vivhatja meg becsületesen ezt a harcot és az ellenfélnek éppen oly tiszta motívumokat tulajdonit- hat, mint saját magának.Hiszen felfogása szerint a szociális harc nem oly szük- séges-e, mint a zivatar a fülledt levegöben? Aki a harcot a gonosz emberek mesterségesen elõidézett mûvének tartja, az még gyanithat természetesen olyat, hogy a harc felidézõit becstelen, aljas indító okok vezették e gaz csinyre, a társa- dalmi béke elvetemült, galád megzavarására. De aki megér- tette, hogy a harc a szociális élet alakulásából szükségkép- pen, önként áll elõ, hogy nem egyéb, mint ellentéte két állás- pontnak, amelyeknek mindegyikét egyformán a körülmé- nyek összetalálkozása hozta létre, létre kellett hoznia, aki e két különbözõ álláspontnak megfelelö világ- és életfelfogás különbségét az életföltételek különbségének szükségképpen való eredményeül tekinti, annak csakugyan arra a. meggyõ- zõdésre kell jutnia, hogy az ellenfél ugyanolyan okokból all a helyén, mint õ, hogy nem egyéni aljassag, hanem. a sors kényszerítõ ereje állította azt oda, ahol az õ ellenségévé kel- lett lennie. Akkor, azt hiszem, könnyû lesz megbecsülnie benne az embert, mert nem gyanusítaní, gyalazni kívánja az ellenfelét, hanem meg akar vele harcolni, nyíltan és be- csületesen. A népek háborujában tudunk dicsekedni a genti konvencióval, mint a fejlett kultura gyümölcsével és orszá- gunk kebelében az ellenfél becsülése nélkül, tisztességtelen fegyverekkel, kíméletlenül rontunk egymásra, mint a bar- bárok.Erre nézve az angol fejlödés példát adhat. Megmu- tatja, míként kell a szociális életben pallérozott harcot foly- tatni. Remélem, a kontinensen is elismerik majd a harc neme- s'ebb formáját. mert az osztályharc lényegének mélyebb föl- fogásából szükségképpen áll elõ.E dologban éppen a németek minden más nemzetnek mögötte maradnak. A német proletariátus körében megint Marx szerencsétlen szelleme müködik. Mert a legutolsó szo- ciáldemokrata riporter, aki valahonnan Galicia homályából bujt elõ, ha semmi egyebet nem sajátított is el Marxból, de a maró írásmódot bizonyára elleste. És ugyanez áll a pol- gári lapnál dolgozó legutolsó riporterrõl is: mikor a szociál- demokráciáról van szó, a leghitványabb bánásmódot még mindig elég jónak tartják.Ezzel szemben Lassalle szavaira hivatkozom:Igazság és méltányosság még az ellenséggel see-m- ben is - és illõ, hogy fõként a munkásság vésse ezt mélyen a lelkébe - legföbb kötelessége az ember-nek."Akkor, - de csakis akkor - ha az emberség és erköl- csösség e parancsait követjük, ha a nemes felbuzdulások végül mégis felülkerekednek a gyûlölség aljas szenvedélyein, az osztályharc nem rombolója, hanem teremtõje lehet a kul- turanak és mûveltségnek. Akkor, - de csakis akkor - igaz a mondás: ,,wólsgog meg návzmv": a harc atyja minden-nek, tehát a jó dolgoknak is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1908 Karl Marx Werner Sombart