Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (12) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (4) 1941 március (2) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (6) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (4) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) Arányi Gyula (1) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bartos Ödön (1) Bayer István (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Bertalan Sándor (1) Berta Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Borhi László (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csekey István (1) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Deák Kálmán (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (1) dr Kara László (1) dr Nyerges Pál (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faragho Gábor (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) Fidibus (1) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (8) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) Incze Péter (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) IV. Béla (1) IV. Ince (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Joó Tibor (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kaba (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korondy Béla (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kudar Lajos (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pester Lloyd (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) rydz-smigly (1) Rydz-Smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (3) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Tassányi István (1) Ted Kennedy (1) Teleki Pál (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Tilkovszky Lóránt (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Tito (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) Újszászy István (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Béla király levele

2019.06.18. 13:07 Deak Tamas

Nem jelent túlságosan jót általában ha a mellékelt levélről írnak. Sajnos mostanában is sok hasonlóságot lehet felfedezni olyan időkkel melyek sorsdöntő válságokat generálnak, most sincs másképp. A levelet most Joó Tibor, a budapesti ostromban elhunyt tudós 1941-es Mátyás és birodalma című kötetéből idézzük.



Ennek a koncepciónak első írásbeli emléke IV. Béla királyunknak egy 1253-ban írott levele IV. Innocent pápához. Miután a tatárok tíz évvel azelött elpusztították az országot, most újabb támadásuk fenyegetett. A király a fenyegető veszély elhárítására az északkeleti határra vonult, s innen, Sárospatakról írja leve- lét a szellemi Európa és a kereszténység fejéhez segítségért, tudatában lévén annak, hogy itt nem pusztán Magyaror- szág, hanem az egész Nyugat érdeke forog kockán. Ebben a csodálatos levélben -gazdag politikai irodal- munk egyik legelső remekében - bele van már foglalva az az egész érzés- és gondolatvilág, keserűségeknek, elszántsá- goknak, telátásoknak és terveknek egész rendszere, mely az európai magyar magatartásának kísérete ezer év óta. Nemzetünk történelmének kevés fontosabb dokumen- tuma van. Magyarország - írja a király - a tatárok pusztítása folytán legnagyobbrészt pusztasággá vált és a hitetlenek úgy veszik körül, mint a karámot a kerítés.x Felsorolja a keleti és déli szomszédokat, majd a nyugati szomszédra tér rá, skitől hitünk azonossága folytán remélhetné ez az ország valaminő segítség gyümölcseit, de ehelyett a háború töviseit kénytelen érezni, s aki váratlan rablásokkalragadja el ennek az országnak a javait. Ezért, ám mégis főleg a tatárok miatt, kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak meg tennün- ket, mint ahogy más népeket is, kiken hasonlóképpen átvo- nultak, főpapjaink és országunk előkelőinek megkérdezése után jónak láttuk Krisztus helytartójához fordulni, mint á keresztény hit végső veszedelméten egyetlen és utolsó védel- mezőhöz, hogy te ne következzék rajtunk s még inkább mibennünk rajtatok és a többi keresztényen az, amitől tartunk. Naponta érkeznek ugyanis hírek a tatárokról, ezek pedig nemcsak ellenünk jönnek, akikre legjobban harag- szanak, mert olyan szörnyű pusztításra sem akartuk alá- vetni nekik magunkat, míg a többi erejüket megismert nép adófizetőjük lett, föleg országunk keleti szomszédai... a tatárok összeesküdtek az egész kereszténység ellen, s amint több szavahihető tanutól hallottuk, erősen eltökélték, hogy rövidesen egész Európa ellen fordítják megszámlálhatatlan seregeiket. Attól is félünk, - írja a király, kinek népe egy- szer már megpróbálta, mit jelent ellenállni, - hogy a tatá- rok közeledtére a mieink majd vonakodnak ellenségként viselni a tatárok kegyetlenségét s félelmükben akaratunk ellenére is meghódolnak, amint ezt az előbb említett szom- szédaink tették, hacsak az apostoli Szentszék körültekintő gondoskodása előrelátóan és hathatósan meg nem erősíti országunkat, hogy megbátorítsa a benne lakó népeket. Mindezt főleg két okból írtuk meg, - folytatja a király, sitt ragyog fel teljes tudatossággal a felelősség érzete és elfoga- dása, a gondviselésrendelte szerep vállalása, - hogy ne vádolhassanak bennünket sem a lehetőségek elmulasztása, sem gondatlanságunk miatt.c Ime, a magyar király tudja és vállalja azt, hogy őt vád érheti, ha mulasztást követ el országának, mint Európa kapujának védelmében. S ő büsz- kén és keserűen hivatkozhat rá, hogy va lehetőségek elmu- lasztása dolgában azt mondjuk, hogy megtettük mindazt, amit lehetőségeink között tapasztalataink alapján ebten a dologban tenni lehet, amikor személyünket és javainkat kitettük a tatárok akkor még nem ismert erejének és gonosz- ságának. Hanyagságunkért sem vádolhat senki tennünket. Mikor a tatárokkal országunk területén harcoltunk még, megkerestük ebben az ügyben az egész kereszténység három legfőbb udvarát, úgymint a tieteket, melyet minden keresz- i tény az összes udvarok úrnőjének és mesterének tart,s a császárit, melynek alá is vetettük volna magunkat, ha az említett veszedelem idején számbajöhető segítséget és oltal- mat adott volna nekünk. Megkerestettük a francia királyi udvart is. Ám nem kaptunk egyiktől sem semminő vigaszt vagy segítséget, csak szavakat. 




 Mindez nem vet valami túlságosan jó fényt va keresztény- ség három legfőbb udvaránakx politikai előrelátására És lelki- ismeretére, annál inkább azonban a magyar királyéra. Ő íme hajlandó lett volna függetlensége feláldozásával is hozzá- járulni Európa nagy politikai egységének megteremtéséhez, a császár hűbéreséül szegődve, ha látta volna a hajlandó- ságot ennek az egységnek a fejében a hivatásával járó fele- lősség vállalására. De méltatlan kézbe nem helyezhette, s nem is helyezte Európa kulcsát. Ő megpróbálta teljesíteni hivatását úgy, amint módjában volt, érezve S hirdetve, hogy kedve ellen való kényszerhelyzet ez a mód. Ezzel kezdődik az az egyezkedő keleti magyar politika, melyért később annyi lenézésben, gáncsban és szidalomban része- sült nemzetünk, különösen azok részéről, akik belehaj- szolták. JMi tehát ahhoz folyamodtunk, amihez tudtunk. A kereszténység javáért megaláztuk királyi fenségünket, s két leányunkat két orosz vezérhez, a harmadikat a lengyel herceghez adtuk feleségül, hogy az ő révükön s más keleti barátaink révén megtudjuk a soká lappangó híreket a tatá- rokról, hogy Így bizonyos mértékig könnyebben állhassunk ellen a tatárok próbálkozásainak és fondorlatos magatartá- sának. A kunokat is befogadtuk országunkba, S fájdalom, pogányokkal védjük manapság országunkat és pogányokkal rontjuk a hitetleneket. A keresztény hit védelme céljából továbbá kun leányt adtunk elsőszülött fiúnkhoz feleségül, hogy így nagyobb bajt kerüljünk el s módunk legyen a nák 3 kunokat megkereszteltetni, amint ezt több csetben már meg is tettük. a Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését, azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre. Csak az áldozatot fogadják el kegyesen. sKívánjuk, hogy mindezekből nyilvánvaló legyen Szentséged előtt, - írja a keresztény király a kereszténység fejének, - hogy ilyen súlyos helyzetten Európa egyetlen fejedelmétől, vagy egyet- len nemzetétől sem kaptunk semmiféle segítséget . . . a Pedig hogy Eölcsen és célravezetően tudná e segítséget felhasználni, annak a levél következő részlete fényes bizony- ságát szolgáltatja. Csak a johannita lovagok rendje fogott fegyvert, shogy országunkat és a keresztény hitet a pogá- nyok és eretnekek ellen védelmezzer, - folytatja. S most kifejti a király a védelem útját és módját. Ez a terv talán legfontosabb pontja IV. Béla levelének, mert itt mutat rá Magyarországnak, a Közép-Duna tájának geopolitikai jelentő- ségére. A johannitákat, írja, a Duna mentén helyezte els a folyamot várakkal is megerősítette. Ezzel a hellyel kapcso- latban azt reméljük, hogy ha Isten a mi és az említett test- vérek tettei által segítséget nyujt s az Apostoli Szentszék kegyességet méltóztatik mutatni, a johanniták segítségével a Dunától egészen a konstantinápolyi tengerig támogathat- juk majd a keresztény hit hajtásait s így a latin császárság- nak és a Szentföldnek is lehet majd nyujtani segítséget . . . A mi több ízben is belátott nézetünk ugyanis az, hogy üdvö- sebb nekünk is, egész Európának is, ha a Dunát várakkal erősítjük meg. Ez ugyanis az ellenállás vize, aga contra- díctionis.n Ez a kifejezés méltó, hogy szállóigévé váljon. S hogy mily fontosnak tartotta a király e felismerés elfogad- tatását, mutatja a buzgalom, mellyel bő példákat idéz. Itt védték a római birodalmat, ss mi is itt álltunk ellen tíz hóna- pig a tatároknak, holott nem voltunk felkészülve és súlyos vereség is ért bennünket s országunkat nem védte akkor jóformán sem vár, sem védősereg. Ha országunkat elfoglal- nák a tatárok, amitől Isten mentsen, nyított kapu lenne az számukra más keresztény országok felé, egyrészt azért, mert itt nincs útban tenger a keresztények felé, másrészt mert itt alkalmasabban tudják elhelyezni nagyszámú családjukat és szolganépeiket, mint bárhol másutt. E szavak Magyar- ország európai jelentőségét örök időkre érvényes módon fejezik ki, s vészkiáltásként sikoltanak a fülekbe, melyek hallanak. A család elhelyezésében pedig ki ne ismerne rá az élelmezés problémájára? A civilizáció fejlődésével termé- szetesen nem szükséges ide települni családostól, a nyers- anyagot el lehet szállítani, de a probléma változatlan: e táj az utánpótlás bázisa. Jusson eszünkbe Attila, - foly- tatja, oIsten ostoránakk késő unokája, hűséges fiaként annak az Európának, mely ellen egykor őse hadakozott, - aki keletről jött nyugat meghódítására s Magyarország közepén ütötte fel szállását, s mindazok, kik nyugatról harcoltak a császárok ellen, hogy keletet meghődítsák, tármint is szervez- ték meg seregüket, azt országunk határai közt helyezték el.c Miután így látja a helyzetet a király, nem csoda, ha arra sürgeti a pápát, hogy ne a keresztesek által alapított életképtelen stengerentúli részeketr segítse, mert sha ezeket elvesztenők, amitől Isten ments, nem ártana annyit Európa lakóinak, mint ha a mi országunkat elfoglalnák a tatárok. Istent és embert hívjuk tanulságul, - kiált a levél, - hogy ennek a dolognak oly nagy a fontossága és szükségessége, hogy ha nem tartottak volna vissza az út különböző vesze- delmei, - e veszedelmek az ellenséges nyugati szomszéd és Velence hadai képéten leselkedtek, - nemcsak a való- ban elküldött követeket küldtük volna, hanem személye- sen járultunk volna Szentséged látaihoz, hogy egész Európa színe előtt hirdessük helyzetünket... Nyissa meg tehát Szentséged atyai szívét és küldjön komoly segítséget jelentő fegyveres csapatot a hit védelmére és a köz javára ilyen nagy üldöztetés idején. Ha ebben a nagyon is meghallgat- ható és a Római Egyház összes híveire olyan nagy fontos- ságú kéréssel elutasíttatnánk, kénytelenek lennénk a szük- ségtől kényszerítve nem édes fiakként, hanem mint mos- toha gyermekek, mintegy az atyai nyájból kirekesztve, kol- dulni a segedelemért. Tegyük túl magunkat a levél érzelmi hatásán és pusztán a tényeket nézzük. Ha meg akarja magát tartani Európa, csakis itt, Magyarország területén, a Középduna táján teheti meg. Amint IV. Béla felismerte, itt az agua contradictionis. Itt szegülhet ellen Európa mindkétfajta támadásnak, mely lényegére tör: itt védheti ki az egységes szellemére irányuló csapásokat és itt háríthatja el a nemzeti sokfélesége ellen támadó egyeduralmat. Ha egy nagyhatalom itt megveti a lábát, övé Európa. Ha egy hatalom, melynek Európában másutt is országa van, még ezt a területet és népeit is magáévá teszi, oly fölényes erőre s oly kimeríthetetlen tartalékra tesz szert, hogy semmi sem állhatja útját további terjeszkedésé- nek s végül egész Európa fölötti uralmának. Ha e hatalom nem európai nemzet, akkor vége Európának teljesen. Ha európai, akkor is vége lényege szerint, mert megszűnik nem- zeti sokfélesége és annak termékeny, harmonikus feszültsége.

Szólj hozzá!

Címkék: IV. Béla Joó Tibor IV. Ince

Kaba

2019.06.18. 12:36 Deak Tamas

S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy õrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének
Petõfi: Szörnyû idõ
1919. áprilisban, mialatt az Entzbruderek az ország nyugati végén gyilkolták a gyermekeket, az ország (akkori) közepén a román katonaság rendez irgalmatlan vérfürdõt.
Az 1928-ban még ismeretlen személyazonosságú Bertalan Sándor.
Hogy milyen események színhelye volt Kaba, hiteles részletességgel ma sem tudjuk. A korabeli lapokban az eseményekrõl semmilyen tudósítás nincs. Gonda Ferenc pontosabban nem említett helytörténeti munkája szerint a 26-ra virradó éjjelen csata fejlõdött ki a magyar és a román hadsereg között, reggelre a románok a  települést elfoglalták.
Az utána következõ, történészi hitelességû bizonyosságot már csak az anyakönyvek adják.
Sarkadi László földmûves, Vass Lajos kisbirtokos, Vass Lajosné, Balogh József káplán, Böszörményi Róza tanítõnõ, Juhász Lajos földmûves 
Böszörményi Róza a messzi Nagyharsányból került ide 1911-ben.
I. Nagy Sándor földmûves, Rosenfeld Ábris asztalos, Káhám Ábrahám talmudista, Balla Antalné, Palotai Ferenc földmûves, Palotai Ferencné

Purcsin József földmûves, Sarkadi János földmûves, Tõzsér Eszter, Balogh Lajosné, Kun Sándor kertész, Krusvics Gyula kertész

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1919 Tanácsköztársaság Kaba Bertalan Sándor

Fidibus

2019.04.21. 18:00 Deak Tamas

 

Családi történet következik. Mégis, valahogy az egész huszadik századi sorsunk benne lesz. A történet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fekvő dokumentumokban nyugodott eddig. A szöveg eredeti helyesírással, a történethez nem illő egyes személyes részek elhagyásával, a korabeli, ma már ismeretlen rövidítések feloldásával így szól nagyapám saját tollából :

Az alábbiakban olyan esemény történetét ismertetem amelyről mint befejezett tényről kevesen tudnak.
A volt csendőrség híradó osztályának néhány tagja tudatosan és nagy kockázattal tevékenyen támogatta azt az ellenálló mozhalmat amely a felszabadítást és a szövetséges hatalmak mielőbbi győzelmét elémozdította. Ebbe a bizalmas természhíetű munkába híradó részről be volt avatva Bartos Ödön őrnagy, híradó osztály parancsnok, dr. Kara László százados, műszaki alosztály parancsnok, Deák Kálmán zászlóshelyettes, e levél írója akkor még főtörzsőrmester, Tassányi István főtörzsőrmester. Két utóbbi mint a forgalmakat lebonyolító rádiótávírász és Arányi Gyula őrmester szerb fordító és küldönc.


A történetből természetesen csak azt tudom leírni amiről akkori parancsnokom, Bartos őrnagy tájékoztatott és amit én végrehajtottam. 1944. január 10-ike körül parancsnokom magához hívatott és ezeket mondotta: Kudar ezredes úr /államvédelmi központtól/ az országnak sulyos helyzetéből való megmentése érdekében felkért hogy egy rádió adóállomást és megbízható távírászokat bocsássak rendelkezésére hogy Titóékkal az összeköttetést ilyen módon felvehesse. Ismerve gondolkodásmódjukat és gyakorlott szaktudásukat, erre a célra magát és Tassányit szemeltem ki. Saját bőrünket visszük a vásárra, de látjuk, hogy a német csak propagandából és visszavonulásból áll, valamit tenni kell. Titóéknak kb. 800 km-re működő Kan hívójelű rádióállomással 72 méteres hullámhosszon kell felvenni az érintkezést naponta 9, 15 és 20 órakor. Saját hívójelünk WPK ugyancsak 72 méteren. Nyílt nyelven semmit sem szabad közölni, csak kódexjelekkel. Erre holnaptól a 150 wattos adóval kezdje meg a kísérleteket, azután a forgalmakat Tassányival felváltva végezzék.. A kísérlet eredményét esetenkint nekem, ha nem volnék itt, akkor távbeszélőn Kudar ezredes vagy Korondy százados úrnak jelentse, de burkoltan, csak annyit, hogy a kísérlet eredményes, vagy eredménytelen.
A kísérlet néhány napon belül nem is sikerült s ezügyben Bartos személyesen tárgyalt Budapesten tartózkodó szerb tisztekkel. Ennek eredményeképpen január 10-én ellenállomásommal, Kannal sikerült az összeköttetést rádión felvennem.
A továbbítandó rejtjelezett rádiótáviratokat zártborítékban Deák vagy Tassányi főtörzsőrmester sajátkezű felbontására közvetlenül kaptuk Kudar Lajos századostól vagy Korondy József ( sic! Helyesen Korondy Béla)  századostól. Ugyanígy az általunk felvett rejtjeles táviratokat zártborítékban Kudar százados vagy Korondy százados sajátkezű felbontására címezve azonnal vitte Arányi őrmester a Böszörményi úti laktanyából az államvédelmi központba. Három hónapon keresztül csináltam ezt a kockázatos munkát. Sok éjjelembe is került ez az idő mert ha nappal a különböző zavarok miatt nem tudtuk Kannal egymást megéryeni, akkor éjjeli forgalomban állapodtunk meg, amikor jobb volt a terjdedés kevesebb volt a zavaró állomások száma. Izgulva játszottam a morsejeleket a billentyűn mert ki voltam téve annak, hogy a németek iránymérővel bemérnek és rajtaveszítünk s a szolgálati szabályzat hadicikkelyeit reánk illesztik. Mégis vállaltam ezt a fontos összekötő szerepet, mert meggyőződésem és előrelátó ösztönöm volt az, ami a bíztató erőt kölcsönözte. De bátorított az is hogy nem kell begyulladni, mert bármelyik orosz parancsnokságnál Kannra hivatkozni jó lesz.
Március 19-én a német megszállás reggelén Kudar százados telefonon ezt mondta: Fidibus, mint megsemmisíteni. Néhány nap múlva a Gestapo Bartost kikérdezte. Az én kikérdezdésem is kilátásba volt helyezve, de nem tudom miért, elmaradt. Megúsztuk, mivel gyanuba kerültünk, a további működést a laktanyából megszüntettük, de Bartos adókészüléket bocsátott Kudar ezredes rendelkezésére továbbra is, amiről én már többet nem tudok. Rangban nem voltam sok, szaktudásbeli képességemhez mérten úgy érzem mégis sokat tettem, mert közreműködésem biztosította annak lehetőségét, hogy akkor Budapesten tartózkodó szövetséges tisztek személyesne tárgyalhattak illetékes magyar urakkal.
Az eddig írtakat bizonyítani tudja Korondy József őrnagy. Jelenleg valamelyik minisztériumban van beosztva. [...] Kudart úgy tudom a nyilasok sajnos kivégezték. Tudott még az esetről Faragó altábornagy, felügyelő, Újszászi vezérőrnagy államvédelmi központ vezetője és dr. Nyerges százados. Én csak Kudar ezredessel és Korondy századossal álltam levélben és távbeszélőn összeköttetésben.
[...]
Jelenleg a Pockingi magyar táborban vagyok. Németországba nem a simpáthia hozott. 1944. szeptemberében a híradó osztályt a bombatámadások elől Rábapordányba telepítették. Itt ért bennünket az a rendelkezés hogy a családoknak is kötelezővé tették a Németországba való kitelepülést. Hadbírói eljárás volt a férfiak számára kilátásba helyezve ha családjukat nem küldik ki. Családjaink sírva indultak el bizonytalanságba. Semmit nem tudtunk róluk mindaddig, amíg 1945. áprilisában utánuk nem jöttünk mert családunk ismeretlen sorsa erre serkentett.
Most hazatérés előtt állok. Odahaza lakásom: [...] mint értesültem butoraimmal együtt aknatalálatoktól megsemmisült. Egyéb értékem és vagyonom sem volt.


1932. óta vagyok a híradó alakulatnál és azóta mindig a Böszörményi úti laktanyába voltam beosztva ahol rádiótávírászi, nyilvántartói munkát végeztem. 1944. VIII. 20-án tiszthelyettessé történt kinevezésem után a pesti híradó szárnyhoz kerültem beosztott tisztként.
Hazulról érkező hírek szerint a szüröigazoló állomásokon minden volt csendőrt kivétel nélkül visszatartanak és internálják. Mint híradós, beosztásomnál fogva sem vettem részt semmiféle politikai vagy zsidók elleni akciókban. Ilyen vonatkozásban teljesen mentesnek tudom magamat. Jövő hó folyamán szándékozom hazamenni. Most nem ugynevezett protekciót, hanem szerkesztő úr jóindulatátú befolyását arra kérem, hogy a felszabadítás érdekében kifejtett három hónapi kockázatos munkám fejében adassék meg az az előny, hogy a szüröigazoláson akadály nélkül átjuthassak és a végleges igazolásom soronkívül megtörténhessen, hogy az országot építő munkában mint szabad ember vehessek részt.

Maradok mély tisztelettel
Deák Kálmán sk. 
Valamit a szereplők utóéletéről.Az ismertebb emberek közül Faragho Gábor 1953-ban  63 évesen, Újszászy mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg. 
Kudar eltűnik a kitöréskor, vélhetően a nyilasok gyilkolják meg, a levélben élőnek vélt Bayer századost egészen biztosan ők.
Korondy Bélát a Rajk-per katonai mellékperében, Pálffyékkal együtt akasztják fel 1949 októberében.
Nyerges Recskre kerül, 1956-ban külföldre távozik. Kara 2002-ben halt meg, 88 éves korában, Floridában. Bartos Németországban maradt. Tassányit igazolják, 1965-ben halt meg 59 éves korában.
A ma 113 éve született Deák Kálmánt szerencsére nem igazolják, így nem veszik vissza kívánsága szerint a közigazgatásba vagy a rendőrséghez.(Ha a "szerencsére" kifejezésen csodálkoznánk, a kulccsszavak: rádió, Tito, rejtjelezés - ennél sokkal kevesebb juttatta Korondyt a bitófára) 1951-től a MÁV-nál dolgozik, az 1962-es baleset egyik életmentője. Fáradt szíve 1983-ban állt. meg.

Szólj hozzá!

Címkék: 1944 Tito 1944 március 19 Bayer István Deák Kálmán Bartos Ödön dr Kara László dr Nyerges Pál Tassányi István Korondy Béla Faragho Gábor Újszászy István Fidibus Arányi Gyula Kudar Lajos

A kormányzói intézmény

2019.04.17. 20:21 Deak Tamas

Annak ellenére, hogy a két világháború közötti kormányzói intézmény tökéletesen letisztázott jogi kereteket jelentett, a köztudatban vagy semmi, vagy súlyos téveszmék élnek magáról az intézményrõl, jogokról, kötelességekrõl. A tisztázáshoz nem kell sok: el kell olvasni Csekey István: A magyar alkotmány címû 1937-es kötetét amiben már a megreformált intézmény minden joga és lehetõsége is megtalálható. (Maga a szerzõ volt, aki ezeket jórészt kidolgozta.)
I 2. A kormányzó.
I. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE. — A koör- .: mányzó a király helyettese. Mint láttuk (114. 1.) p alkotmányunk történetében a nemzet ismételten fölélesztette a kormányzói intézményt olyankor. ; amikor a királyi hatalom gyakorlása ideiglenesen ; akadályokba ütközött. I i Mivel IV. Károly király 1918 nov. 13-án .az ; államügyek vitelében való minden részvételrõl" lemondott, a királyi hatalom gyakorlása megszûnt és még akkor is szünetelt, amikor az 1918-19. év; torzforradalmak után 1919 aug. 7-én nemzeti kor- mány vette kezébe a hatalmat. Így az 1920 febr. 16-ára összehívott nemzetgyûlésnek elsõ feladata volt, hogy intézkedjék az államfõi teendõk ellá- tásáról.

Ez olyképen történt, hogy a nemzetgyûlés az 1920:I. tc.-ben kimondta: mindaddig, , amíg az államfõi hatalom gyakorlásának mikéntjét végle- gesen rendezi és ennek alapján az államfõ tisz- tét tényleg átveszi, az államtõi teendõk ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ" (12. §). Így a kor- mányzó megbízatásának idõtartamát nem határoz- ták meg. A nemzetgyûlés 1920 márc. 1-én 141 kö- zül 131 szavazattal Horthy Miklós volt cs. és kir. altengernagyot, a nemzeti hadsereg fõvezérét választotta meg Magyarország kormányzójává (1920:II. tc.).

A kormányzót a nemzetgyûlés az 1920-I. tc.- el általában a királyi hatalomban foglalt jogok al- kotmányos gyakorlásával ruházta föl (13. §). Egy- úttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt megilletõ jogokat, amelyeknek gyakorlásából a kormányzót kizárta. Sokkal szûkebben állapította meg a kormányzó jogkörét, mint amilyen jogkört Magyarország elõbbi kormányzói, így Hunyadi János (1446—1452) és Szilágyi Mihály (1458) gya- koroltak (1446:VI. te.).
Azóta néhány törvény igyekezett a kormány- zó jogkörét kiterjeszteni. Így már az 1920-XVII. te. megadta a kormányzónak azt a jogot, hogy az országgyûlést elnapolhassa, de legfeljebb 30 nap- ra. Az 1933:XXIII. te. ezt a korlátozást is meg- szüntette, de a kormányzónak is épen úgy, mint egykor a királynak, az elnapolt vagy feloszlatott országgyûlést olyan idõben kell összehívnia, hogy az országgyûlés az évi költségvetést az év végéig megszavazhassa. Az 1920-I. te. szerint a kormány-zó a törvényt csak egyszer küldhette vissza 60 nap alatt az országgyûlésnek. Az 1937:XIX. tc. szerint vétójogát két ízben és hat-hat hónapi idõ. közben gyakorolhatja. Az 1920:I. tc. megadta a nemzetgyûlésnek a jogot, Hogy a kormányzót, ha az alkotmányt vagy a törvényeket megszegi, fele- lõsségre vonhassa. Ezt a rendelkezést az 1937:XIX, tc. hatálytalanította.

Bár a kormányzó jogállása eredetileg megfe- lel a régensének, és ilyenképen a király helyettese, amióta azonban a királyi trón nincs betöltve, a kormányzó nem a király személyét, hanem a ki- rályi intézményt helyettesíti. Most tehát a kormányzó államfõ. Ebbõl azonban nem következik, hogy Magyarország államformája köztársaság. A kormányzó és a köztársasági elnök jogállása közt lényeges különbség, hogy a kormányzó tisztének tartama nincs idõhatárhoz kötve, és hogy felelõs- ségre nem vonható. A kormányzó jogállásának a királyi intézményt helyettesítõ jellege azt fejezi ki, hogy a kormányzói intézmény csak átmeneti, ideiglenes jeilegû és nem jelent államformát. Ma- gyarország tehát államformájára nézve ma ís ki- rályság, jóllehet az államfõi méltóságot ideiglene- sen kormányzó tölti be. Ma a kormányzó jogállá- sa körülbelül megfelel a koronázatlan király jog- állásának. A koronás király jogosítványaival szemben a kormányzói jogkör korlátozásai a következõk:
1. A kormányzónak nincs törvényszentesítési joga, hanem csak törvénykiállítási joga (promul- gatio) és törvénykihirdetési joga (publicatio).
2. Nemességet nem adományozhat, de címe- ket, kitüntetéseket, rendjeleket alapíthat és ado- mányozhat.
3. Az apostoli királyt a római katolikus egy- házzal szemben megilletõ ú. n. legfõbb kegyúri jo- got nem gyakorolhatja. Ez azonban nem jelenti a király fõkegyúri jogának megszûnését. .
4. A kormányzó csak az országgyûlés hozzá- járulásával izenhet háborút és köthet békét.
5. A honvédséget az ország határain kívül csak az országgyûlés hozzájárulásával alkalmaz- hatja. Ha azonban közvetlen veszély fenyeget, a kormány felelõssége és az országgyûlésnek kése- delem nélkül kikérendõ utólagos hozzájárulásával a honvédségnek az ország határain kívül való al- kalmazását is elrendelheti (1920:XVII. te.).
6. A kormányzó általános kegyelmezési joga korlátozott, a minisztereknek és a legfõbb állami számvevõszék elnökének kegyelmet csak törvény adhat (1920-XVII. te.).
7. A kormányzó személye sérthetetlen, és ugyanolyan büntetõjogi oltalomban részesül, mint a király, azonban a ,szentség és , felségiség" minõsége nem illeti meg. Külsõ méltóságát jelentõ áró) , fõméltóságú" (celsitudo, Durchlaucht, Séré- nité).
8. A kormányzónak nincs udvartartása. Ré- szére az országgyûlés tiszteletdíjat állapít meg. A kormányzó mellett a hivatali tennivalókat a kor- mányzói kabinetiroda látja el, amely szervezett- leg megegyezik a király kabinetirodájával.
Egyébként a kormányzó a királyi hatalmat ugyanolyan korlátok közt gyakorolja, mint a ki- rály. Így különösen felelõs miniszteri közremûkö- déssel. Személyes jogállására azonban a kormány- zó lényegesen különbözik a királytól, mert nem alkotóeleme az államnak, hanem õ is állampolgár, aki magánminõségben az államhatalomnak van alávetve.
Amikor az 1920-I. tc.-ben Hunyadi János kor- mányzóságának és a köztársasági elnökök jogállá- sának figyelembevételével szabályozták a kor- mányzó jogkörét, nem gondolták, hogy a közjogi provizórium oly hosszú lesz, hogy szinte állandó- sulni látszik. Épen ezért vált szükségessé a kor. mányzó jogkörének kiterjesztése, amit részben az 1920:XVII. és 1933:X.XIII. tc., fõleg pedig a kormányzói jogkör kiterjesztésérõl és a kormány. — .: zóválasztásról szóló 1937:XIX. tc. foganatosított. Ide sorozhatjuk azonban még a felsõházról szóló 1926:XXII. te.-et is, amely biztosította a kormány- zónak felsõházi tagok kinevezési jogát és úgy in. tézkedett, hogy ha a kormányzói tisztség az állam- fõi hatalom gyakorlásának végleges rendezése elõtt üresednék meg, akkor a halaszhatatlan államfõi teendõket a minisztertanács látja el. Ugyancsak ide sorozhatjuk a kormányzóhelyettesrõl szóló 1942:II. te.-et, valamint az 1942:XXI. tc.-et, amely kibõvítette a kormányzónak kinevezési jogát a felsõházba.
Mindezeknek figyelembevételével mondhat- juk, hogy a mostani kormányzói intézmény olyan sui generis államfõi jellegûvé változott, hogy kü- lönbözik mind a régensség, mind a gyámkormány- zóság eddigi alakjaitói. Ennek a változásnak be- következésében a legnagyobb része a kormányzó érdemének van: az õ történelmi érdemeit ország- lásának huszadik évfordulóján a magyar ország- gyûlés törvénybe iktatta (1940:II. tc.).
H. A KORMÁNYZÓI TISZT MEGÜRESE- DÉSE ÉS A KORMÁNYZÓVÁLASZTÁS. — Mivel az 1920:E. tc. a kormányzói méltóságot egy- elõre meg nem határozott idõhöz kötötte, az 1997: XIX. te. a jogfolytonosságot azzal is meg akarta õrizni, hogy biztosította a kormányzónak az utód- ajánlási jogot, amellyel némi befolyást gyakorol utódjának választására. Utódjául ellenjegyzés nél- kül lepecsételt borítékban három nagykorú magyar állampolgárt ajánlhat. A boríték egy-egy példá- nyát a miniszterelnök jelenlétében adja át megõr- zés végett a Kúria elnökének és a két koronaõrnek. érvénytelen a kormányzó utódajánlása, ha három- nál több vagy kevesebb személyre szól.
A kormányzói tiszt megüresedése és az új. kormányzó eskütétele közé esõ idõre az 1937:XIX. te. országtanácsot rendel a kormányzói hatalom gyakorlására. Ez tehát a felsõházi törvényben ter- vezett minisztertanácsS helyébe lépett azzal az indokolással, hogy az államfõi tisztet a végre- hajtó hatalom élén álló kormány még átmenetileg sem töltheti be. Az ilyen hatalomegyesítés ugyanis veszélyeztetné az államhatalmi ágak egyensúlyát. Az országtanács tagjai: a miniszterelnökön és az országgyûlés két házának elnökén kívül Magyar- ország hercegprímása, a Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei és a honvédvezérkar fõnöke. Az országtanács az országgyûlést fel nem oszlathatja.el nem napolhatja és üléseit be nem rekesztheti. A kormányt vagy valamelyik tagját nem mentheti föl állásától. Gondoskodik róla, hogy a kormány- zóválasztó országgyûlés legkésõbb a kormányzói tiszt megüresedésétõl számított nyolcadik napon összeüljön. I
A kormányzóválasztás az országgyûlés két házának együttes ülésében történik. Ha a kor- mányzó élt utódajánlási jogával, a nyilatko- zatát tartalmazó borítékot az ülésen fölbont- ják. Majd az együttes ülés szavaz titko- san, hogy kíván-e más jelöltet is állítani. Az országgyûlés jelöltjeinek azt a három személyt kell tekinteni, akire a legtöbb szavazat esett. Ezek közül kiesik a jelöltségbõl az, aki nem kapott leg- , alább 50 szavazatot. A jelöltek közül választják meg titkos szavazással általános többséggel a kor- mányzót.
A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhat- ja, ha az országgyûlésen esküt tesz az alkotmány és a törvények megtartására, az ország független- ségének és területi épségének védelmére. Ez az eskü ugyanolyan alkotmánybiztosíték, mint a ki- rályi hitlevél és király eskü.


III. A KORMÁNYZÓHELYETTES. — A nagy sietséggel megalkotott 1920-I. te., amely a válságos korszakban annak idején szinte , magyar királyi köztársaságot" teremtett, egyebek közt abban is hiányos volt, hogy nem gondoskodott a kormányzó helyettesítésérõl. A kormányzói jog- kör fokozatos kiterjesztésének egyik lényeges ál- lomása volt a kormányzóhelyettesrõl szóló 1942: H. te. Ez kimondja, hogy addig, amíg a kormány- zót tisztének személyes ellátásban távollét, beteg- ség vagy más ok akadályozza, valamint némi kor. látozással a kormányzói tiszt üresedésekor is, kor- mányzóhelyettes lássa el a kormányzói tisztet. A kormányzóhelyettes ilyenkor a kormányzó nevé- ben annak valamennyi jogát gyakorolhatja az utódajánlási jog kivételével
A kormányzóhelyettes azonban a kormányzó megbízottjaként is eljárhat. Némely kormányzói teendõket olyankor is elvégezhet, amikor a kor- mányzói hatalmát maga a kormányzó gyakorolja. A megbízást a kormányzó csak miniszterelnöki ellenjegyzéssel adhatja és bármikor visszavonhat. ja. A kormányzói hatalom egységének biztosítását célozza, hogy a kormány mindíg köteles közzé- teni és az országgyûlésnek is bejelenteni, hogy a kormányzói jogkört a kormányzóhelyettes melyik naptól kezdve gyakorolja, és melyik napon veszi át ismét a kormányzó átengedett jogkörét, A kor-mányzóhelyettes tisztét csak a megválasztásáról és eskütételérõl szóló törvény kihirdetése után gyakorolhatja. Tiszte pedig az új kormányzó eskütételével megszûnik. Ha a kormányzói szék megüresedésekor kormányzóhelyettes mûködik, az országtanács hatásköre csak a kormányzó- választás elõkészítéséhez szükséges teendõkre ter- jed ki. Ez hirdeti ki az új kormányzó megválasz- tásáról és eskütételérõl szóló törvényt is.
Kormányzóhelyettest a nagykorú magyar állampolgárok közül az országgyûlés két háza együttes ülésében választ, de csak a kormányzó kívánságára. A kormányzó megválasztásra legföl- jebb három személyt ajánlhat, de ajánlhat egyet is. (Ezzel szemben utódajánlási joga — mint lát- tuk — csak akkor érvényes, ha három személyt ajánl.) A kormányzóhelyettes megválasztásához a kormányzó megerõsítése szükséges. A kormány- zónak tehát döntõ befolyása van a kormányzó- helyettes kiválasztásában. Az országgyûlés keze itt sokkal kötöttebb, mint a kormányzóválasztás- ban. Jelölési joga csak kisegítõ akkor, ha a kor- mányzó nem élt jelölési jogával. Ekkor is legalább 150 névaláírás szükséges egy személy ijeiölésénez. Ilyenkor a választás közfelkiáltással is történhe- tik. Ha azonban szavazásra kerül sor, akkor a tör- vény minõsített szavazást rendel. Általános szava- zattöbbséget kíván, föltéve, hogy a szavazatok száma az ülés megnyitásakor jelenlévõ tagok szá- mának kétharmadát meghaladja.
A kormányzóhelyettest ugyanaz a cím és büntetõjogi védelem illeti meg, mint a kormány- zót.
Magyarország kormányzója 1942 febr. 15-én a miniszterelnökhöz intézett kéziratában kifejezte azt az óhaját, hogy az országgyûlés kormányzó- helyettest válasszon. Ajánlási jogával nem élt. Erre az országgyûlés 1942 febr. 19-i együttes ülé- sében közfelkiáltással a kormányzó fiát, vitéz nagybányai Horthy Istvánt, a Magyar Államvas- utak elnökét választotta meg kormányzóhelyet- tesnek. A kormányzó a választást megerõsítette, s a kormányzóhelyettes még ugyanezen az ülésen az esküt letette. A választást az 1942:III. tc. iktat- ta törvénybe.
2. A szentesítés (szankció) a koronás király feladata. Fõleg ebben nyilatkozik meg a király részvételi joga a törvényalkotásban. A Szent Ko. rona tana értelmében ugyanis a törvényhozó ha. talom megosztott hatalom a király és a nemzet közt.
A szentesítés a következõ mozzanatokat fog. lalja magában: a) a király a hozzá felterjesztett szöveget ünnepélyes királyi végzés ( decretum ) alakjába foglalja, b) aztán aláírja, c) megpecsé- teli és d) a miniszter ellenjegyzi.
a) 1848-ig az országgyûlés idején készült tör. vénycikkeket egy dekréfumba foglalták és az or- szággyûlés végén együttesen terjesztették a ki- rály elé szentesítés végett. A király a középkori gyakorlatnak megfelelõen ünnepélyes privilégiune. vagyis kiváltságlevél formájában bevezetéssel ás záradékkal látta el, és csak ekkor következett az egész dekrétumnak a kihirdetése. De már 1848 óta az országgyûlésen megszavazott törvénycikk- keket külön-külön szentesítik és kihirdetik. A privilégiális alak azonban továbbra is megmaradt. úgyhogy a törvénycikkek bevezetésében és zára- dékában most is a király beszél. A tulajdon- képeni szentesítést tehát megelõzi a törvénycikk hiteles kiállítása (promulgáció, ÁAusfertigung). Ez a törvény keletkezésének és tartalmi azonosságá- nak megvizsgálásában és tekintélyszerû megálla. pításában nyilvánul. Külföldi alkotmányjogok ezt. valamint a kihirdetés elrendelését, külön szokták megkülönböztetni. Ebben az aktusban ugyanis az államfõ igazolja, hogy a törvény az alkotmánv szerint illetékes államszervek megállapította hi- teles szöveg. Minthogy azonban monarchiákban ez a hiteles kiállítás, vagyis promulgáció egybeesik a szentesítéssel, mert mindkettõ az államfõnek a nyilvánosság nélkül történõ cselekménye, róla az állampolgárok csak a törvény kihirdetésével tud- nak. Ezért értenek sokszor a promulgáción publi- kációt.
b) A törvény záradéka a keltezéssel végzõ- dik, és azt követi a koronás király sajátkezû alá- írása. Voltaképen ez a szentesítés legjelentõsebb mozzanata. Hajdan a királyi aláírást a megpecsé- telés pótolta. Csak Habsburg királyaink korától írták alá a dekrétumokat a tõlük meghonosított kancelláriai gyakorlat szerint.
c) Ugyanilyen elengedhetetlen mozzanat a törvényszentesítésben a megpecsételés. W er- bõczy Hármaskönyve például csak azért nem lett törvény, mert — bár a király kiváltságlevél formájába foglalta, azaz ünnepélyes bevezetés- sel és záradékkal ellátta — a pecséttel való meg- erõsítése elmaradt. Ebben a korban, vagyis a mO- hácsi vész elõtt tehát a megpecsételés volt a szen- tesítésnek leslényegesebb eleme. Régebben a tör- vényeken, amelyek külalakjukban a király kivált. ságlevelciként jelentkeztek, királyi pecsét volt. újabban pedig az állampecsét. A király számára a megpecsételést ép úgy, mint a promulgációt az- elõtt a kancellária, 1848 óta pedig a miniszter- elnökség végzi.
d) A szentesítés utolsó mozzanata az ellen- jegyzés. Ezt a miniszterelnök szokta végezni, aki a szentesítés tényérõl jelentést tett az ország- gyûlés egyik legközelebbi ülésén. Az ellenjegyzést azonban másik miniszter is végezheti.
A törvényalkotásnak ebben a második moz- zanatában. vagyis a szentesítésben változás kö- vetkezett be az 1920:I. tc. rendelkezései folytán, amelyek az államfõi hatalom ideiglenes gyakor- lása céljából a kormányzói méltóságot szervez- ték. A kormányzót e törvénycikk, valamint a módosító és kiegészítõ késõbbi törvénycikkek értelmében elvileg a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása illeti meg, de a törvényekben megállapított korlátozások között. A kormányzónak jogállása körülbelül megegyezik a koronázatlan királyéval. Ebbõl következik, hogy mivel fejét nem érintette a Szent Korona, az ú. n. privilégiális jogkört õ sem gyakorolhatja, vagyis nem illeti meg õt a legjelentékenyebb pri- vilégiális jog, a törvényszentesítés joga. A kor- mányzónak így nem szentesítési, hanem csak törvénykiállítási ( promulgálási) joga van. Amíg tehát a kormányzói szerv mûködik, a törvények nem szentesíttetnek. A kormányzó az Oországgyû- lés megállapította törvényszöveget legkésõbb hat hónap alatt kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el. A törvényeknek régi, privilégiátis alakia tehát még ma is megvan, de a bevezetés és zá. radék szövege, amelyet a kormányzó használ, eltér a királyétól.
A. kormányzó a szentesítés megtagadása he- lyett gyakorolhatja a törvényvisszaküldés jogát. A kihirdetés elrendelése elõtt ugyanis indokainak közlésével a törvényt hat hónap alatt új megfon- tolás végett visszaküldheti az országgyûlésnek. Ha az így visszaküldött törvényt az országgyûlés változatlanul újra elfogadja, vagy a kormányzó kívánta módosításokat csak részben teszi ma. gáévá, a kormányzó a törvényt hozzáérkezésétõl számított hat hónap alatt újabb megfontolás vé. gett az elõbb meghatározott módon mégegyszer visszaküldheti az országgyûlésnek. Ha az utóbbi a törvényt változatlanul fenntartja, a kormányzó a törvényt a hozzáérkezésétõl számított 15 nap alatt kihirdetni köteles.
Ha az országgyûléstõl alkotott törvény kihir- detésének elrendelésére megszabott határideig a kormányzó az országgyûlést feloszlatta, vagy ha c határidõig az országgyûlésnek a törvényben megállapított tartama letelt: a kormányzó a régi országgyûléshez már visszaküldött törvényt egyéb intézkedés nélkül félreteheti. Ha azonban az új országgyûlés a ki nem hirdetett törvénnyel azo- nos törvényt hoz, a kormányzó erre a törvényre nézve a visszaküldés jogával nem élhet és a tör- vényt hozzáérkezésétõl számított 15 nap alatt ki- hirdetni köteles. A kormányzó az államformának és az államfõ személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a visszaküldés jogával nem élhet.
Mindezekbõl következik, hogy a kormányzó a törvénynozó hatalomnak az országgyûléssel nem egyenrangú tényezõje. A szentesítés ugyanis törvényhozó tevékenység, a törvényhozó hatalom egyik tényezõjének önálló ténykedése. A vétõ- jog ellenben, amelyet a kormányzó gyakorol, a már kész törvény joghatályosságának tiltakozás tormájában való megakadályozása. A szentesítés tartalma tehát pozitív, a vétóé negatív. A kor- mányzó felfüggesztõ (szuszpenzív) vétójoga azt jelenti, hogy egy idõre elhalaszthatja a törvény hatályba lépését, de az alkotmány rendelkezése értelmében végleg megakadályozni nem tudja. A király szentesítési záradéka a törvénynek anyagi érvényességi kelléke, míg a kormányzó kihirde- tési záradéka csak alaki érvényességi kellék. A szentesítés a királynak diszkrecionális joga, vagyis tetszésétõl függ, hogy szentesíti-e a törvényt; ha pedig megtagadja, eljárását indokolni nem tarto- zik. A szentesítés nincs is határidõhöz kötve. A kormányzó ellenben, ha él törvényvisszaküldési jogával, indokait is köteles az országgyûléssel közölni, és e jogának gyakorlásában szigorú határ- idõkhöz kötött.
Végül azonban azt mondhatjuk, hogy bár a kormányzó a törvényhozásnak az országgyûlés- sel nem egyenrangú tényezõje, valójában még- sem léphet hatályba törvény közremûködése nél. kül. A törvénynek a kormányzó részérõl történõ kiállítása és kihirdetési záradékkal való ellátása ugyanis a törvény alaki érvényességének kellék. Ha a kormányzó a kétszeri visszaküldési jog gya- korlása után sem hajlandó a törvényt kihirdetési záradékkal ellátni, akkor voltaképen megszesi az alkotmány megtartására tett esküjét. Ezért usvan jogilag nem vonható felelõsségre, de felelne érte Isten és a történelem ítélõszéke elõtt. Ilyen szem. pontból azonban a király is felelõs a szentesítés megtagadásáért. i

Szólj hozzá!

Címkék: Horthy Miklós Csekey István