Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (11) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Árvay András (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) Berta Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bors László (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Buczolich János (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dobák Imre (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Drimmel Mária (1) Dunamocs (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Entzburger (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (2) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Füles (1) Füredi Rikárd (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyenis Antal (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Hornyik Károly (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jászkarajenő (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) Kéri József (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Kiss A. József (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kósa József (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lajkó András (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Lovászpatona (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarász József (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mayer Lajos (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) Molnár György (1) Molnár János (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Jenő (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Ónodi Imre (1) Orán (1) Orcsik István (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) Palásti Mihály (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Sajdik György (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schiller János (1) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Schwarz Mór (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Szedeniker Antal (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tamási (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Tildy Zoltán (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) Trubinyi Lajos (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ulrich Imre (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Vajay László (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Vén András (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (2) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zsitvay Lajos (1) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Marx 90 - Sombart

2018.11.16. 13:19 Deak Tamas

1. A koncentráció (központos-ulás) elm-életét Marx Louis l'tlanetõl vette át, akinél ez már megvan, csakhogy Marx sok elmés részlettel kiegészítve elevenítette föl. Ez. az elmélet azt tanitja, hogy a kapitalista gazdasági rendben a tõkés vallal; kozás a verseny kényszere által elsõsorban megsennnisiti a kapitalizmus elõtti termelésmódo-kat, az önálló kis termelõket fõlszívja", további folyamatában. aztán ,,egy tõkés" elpusztít sok tõkést", ,,a nagyszamu tõkést kisajátítja a kevésszamn tõkés", azaz a nagy valalatok a. kicsinyek felett, a nagyok felett a még nagyobbak diadalmaskodnak, így tehat a fejlõdés az igen nagy gazdasági vállalatok egyeduralma felé sedrõdík. Ez az elmélet egészében helyesnek bizonyult. Sõt Louis Blanc és Marx jövendölése teljes pontossággal beigazolódott, ugy hogy a. legnagyobb csodálattal kell adóznnnk e illet'nre- tikusok éleslátása-inak. ll-Tindenokelõtt _- mint tudjuk - az utolsõ husz esztendõben a tõkének oly összehalmozõdasa jõl't létre a kartellek és trösztök révén (ezeket a formákat bla-UK. tmfmeszetesen még nem is ismerhettek aminõt Marx legmeré- szebb almalmn sem láthatott elõre. merikai Egyesült-Államok, hol az óriás Vállalatok fejlõdése a legtisztábban foly le. A legujabb statisztika szerint ott most néhány trösztben 8664 elõbb önálló vállalat van egyesítve, amelyeknek tõkéje 20 milliárd dollárra (: 99 milliárd ko- rona) rug. Ebbõl csupán csak a. 7 ,,nagyobb" ipari trösztre, amelyekbe össze-véve 1528 elõbb önálló vállalat olvadt be, 2663 millió dollár (: 13,182 millió korona) a. 6 nagy egye- sitett vasutvállalatra 9017 millió dollár (446635 millió korona) tõke esik! Mindennek ellenére a Marx-féle koncentráció-elmélet csak lényeges megszorítással hozható õsszhangzásha a tudomány mai állásával. 

A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.

E megszorítások a következõk: Elõszõr: Marx a tõke központosulásának elõrehaladását kétségele-nül nagyon is gyorsnak tartotta. Som a kapitalizmus elõtti gazdasági formák fõlemésztése nem megy végbe oly gyorsan, mint õ hitte, sem a nagy Vállalatok elõnyomulása nem oly általános (még azon területeken sem, ahol a tenden- oia erre általában már megvan), mint ahogy õ föltette. Ma még (t. i. az utolsó népszámlálás szerint) a ,,kis üzemben" dolgozók (1-5 személy) száma Németországban (a mezõgaz- daság kivételével) 4,770.669, amig az õsszes ,,üzemekben" dol- gozók szám-a valamivel meghaladja a 10 milliót, így tehát a kis üzemek most is még csaknem: felét foglalják magukban az összes ipari népességnek, a kereskedelemnél pedig kétharma- dán is felül. Sõt a kis üzemi népesség- 1882-tõl 1895-ig sza- porodott 10%-a1, a kereskedelem és közlekedésnél 49.9%-al. Hasonlók a viszonyok más országokban. Joggal hozták föl, ( De?" modeme Kapitalisfmus címü müvemhen magam; is megpróbáltam! tüzetesen bizonyítani) hogy ez a, ,,kis üzem-" a, tökétöl sokszorosan függö helyzetben van. De ha így van is: a Marx-féle közpo-ntosulási elméletnek gátlón állanak utjában. Hasonlóképp áll a dolog a kapitalista vállalatok lfejlõdésével, Ezek is sokkal lassubb tempóban kõz- pontosnlnaln mint ahogy Marx gondolta. Áll az, hogy a nagy vállalatok gyorsabban szaporodnak, mint a középszerüek és szaporodásuk részben csakugyan emezeknek a rovására is történik. De a közepes nagyságu vállalatoknak eltûnésérõl a jelenben megint nem lehet még szó. 1895-ben a "közép-üzemû ben" (ismét a mezõgazdaság kizárásával) még csaknem ugyanannyi ember dolgozott. mint a nagy üzemben: kerek 21Áz millió 3 millióval szemben. És a középüzemnél a szapo- rodás 1882-tõl 1895-ig 763070, azaz csaknem ugyanannyi, mint a ,.nagy üzemnél" (887070). Másodszor: a koncentráció elmélete általában nem al- kalmazható a mezõgazdasági termelés területére. A statisztika tanusitja, hogy a sik földön éppenséggel semmi tendencia nincs még a parasztgazdaságo-k mellõzésére sem, nemhogy a középbirtokok növelésére. Tudjuk, hogy inkább az ellenkezõ irányzat mutatható ki: a gazdasági egyedek megkisebbitése. Igy például Németországban a törpe birtokokra (5-20 hek- tár) az összes fõldterületbõl esõ százalék 1882-tõl 1895-íg valamelyest emelkedett (28'6-ról 29'O%-ra), a közép- és nagy- birtokokra (20-100 hektár és 100 hektáron felül) esõ száza- lék pedig csökken egy keveset: 80'9-rõ1 30'4%-ra, illetve 25'6-ról 25'5-1'9. El lehet mondani: nagyban és egészben a birtokeloszlás és üzemszervezet a mezõgazdaságban változat- lan marad. Sõt az amerikai Egyesült-Államokban, a kapita- lizmus igazi hazájában, hol gátlón nem: befolyásolhatja a fej- lõdést történelmi tradició, lényegükben ugyanigy állanak a dolgok. Odaát is eddigelé inkább azt a törekvést tapasztaljuk, hogy a, farmokat meg,-kisebbitsék, Az egy farm által mûvelés alá vett föld területének átlaga 1850-ben, 1860-ban 3 így to- váhb mindig a cenzus-(ivet véve 1900-ig: 81'5, 5143; öí'i'T, 531, GTA-, 4941: áol'e-1*e-t*) tosz ki. Tehát. semmi nyoma. a. kont'fontrá- oiós irányzatnak.Azt is mondották - és többé-kevésbbé jogosan - hogy á Inozõgázdák csupán csak látszólag önállúk, valóságban bál]- jai a tõkének, amely õket. mindenféle formában (mint kül- osöntöke, mint beruházási töke stb.) kizsákmám'oljá, Mog- lehot. De a kizsákmányolás nem koncentráció. Ez egy oh; tisz- tán meghatározo-tt jelenség, hogy nem lehet csi'lrni-csávárni. És koncentráció nem történik a rnezöga-1z.f'láság ];üró-he'n, leg- alább ott nom, ahol a szorosabb értohamhon wit mezõgazda- sági üzemröl van szó; efelõl a legcsokólyohb kétség sem támadhat. [...] ges és reális képzetet fûzte-k: .,A modern munkás, ahelyett, hogy az ipar haladásával emelkednek, mind mélyebben sü- lred sajat osztályának föltételei ala. A munkas pauperré vá- lik és a pauperizmus még gyorsabban fejlödik, mint a népes- ség és gazdagságú Az elmélet ili; érteltm'ihen hatarozottan téves. A i'nunkasesztály helyzete a kapitalista. fejlödés folya- man javul, talan (söt. nagy valószínüséggel) lassabban. mint. a felsöbb rétegeké, de javuel. Ezt igazolták az- utóbbi évek mindazon vizsgálódásai? amiket nem felülete-s és célzatos, ha.- ncm lelkiismeretes és szép-itgetésssl msg sem gyanusühato Irok végeztek. Franciaországra nézve az Office. du T-raeafil egyik an- kétje a következö eredményt állapította meg: a munka- bér 1850 óta megkétszerezödött, a nõknél 1'02 frankról 2'20 frankra, a férfiaknál 2'07 frankról 4 frankra emelkedett. Az életfentartás költségei az idõ óta nem emelkedtek lénye- gesen: egy negyedrésznyinél semmiesetre sem többel.A szocialista Sidney W'ebb az angol munkások. helyze- tének fejlödés-tét 1837-töl 1897-ig a következõleg foglalja össze: A munkabérek megkétszerezöríltek. Az élelmiszerek (tejet és hust kivéve) 1897-ben általában olcsóbbak: mint 1837-ben. Csak a hazbérek emelkedtek. ,,De a hazbérnek ez az emelkedése még távolról sem éri el a képzett munkás bér- emelkedését, aki heti munkabérén magának és c.s::1flá._rljá.nal§ sokkal többet szerezhet meg a eivilizéeiébél. és kényelembõl. mint amennyit nagyatyja elérhetett." Igaz, hogy Webb az- után azt véli, hogy Angliában a nyomorral küzdök száma 1897-ben. nagyobb, mint 1837-ben, már tudniillik abszolut értelemben, de csekélyebb az össznépességbez való arányán han. Meglehet. W'ebb ezt. nem bizonyitotta be, mert Nagy- Brittaniának nincs általános statisztikája a jövedelmek- rõl. Webb csupán Charles Booth becsléseire alapítja itéletet. Néi'i'ietországban lenyegeben szintén hasonlók a viszo- nyok. Kétségtelen: hogy a. munkásság zöme ina jobban él (azaz nagyobb mennyiségü javakkal rendelkezik, mint 50 vagy-f 100 év elött); ketsegtelen az is, hogy a szegények és nyomorgök kisebb százalékát teszik az össznepességnek (vajjon számuk abszolut véve emelkedik-e, vagy csökken. alig lehetne biztosan i'i'iegállapitani); ez legalább az utolso evtizedröl bizonyos. Igy a szász királyságban az 500 márká- nál kisebb jövedelmû egyének 1879-ben meg 51-51 százalé- kát tettek a lakosságnak, 1894-ben már 36159, 1900-ban pea dig csak 28-29 százalékát. Poroszországban 900 niárkánál dig csak 28-29 százalékát.. Poroszországban 900 márkánál kisebb jövedelemmel birt 1892-ben még 70-270/0, 1900-ban már csak 62'4-1 százaléka. a népességnek.*)Végül bizonyára téves az az állítás is, hogy a "paupe- rizmus még gyorsabban fejlödik, mint a nepesseg és gazdag- ság." - A szegények száma, Angliában, a, kapitalizmusnak Marx szemeben klasszikus földjén, amely elsõ sorban lebe- gett mindig szeme elõtt, az utolsó emberöltõ alatt még a.b- szolut véve is csökkent: az lBSl-SB-ig terjedö évek alatt. számlált 918.966-ról az 1891-95. evek alatt 787.144-1'e szál- lott le, vagyis a.. pauperek'nek az össznepességben való bá- nyada, a fentebbi eveknek megfelelõn 3'93%-1"ól 2'65%-ra esett, Az utolsó evtizedben Nagy-Brittania egyesült kiraly- sagaban a pauperek abszolut száma meglehetösen egyforma maradt, ennélfogva az össznepességben való százalékuk csökkent: 1889-93. évek alatti 26'4%-ról 1900-04. évek alatti 24'ö%-ra. E számadatok helyes megítélésénél kellõ mértékben tekintetbe kell vennünk aszege'nysorsn kelet- európaiaknak az utolsó évtized alatt tapasztalt, nagyaran yu het-'ánclorlását is. [...] Marx-iéle evolucif'iweh'nélet "- puszta eáfolgatasa, vagy vé- delmezése körül, hanem a. marxizmus egész módszerének jogosultságát vonja kétségbe. Marx ,,taflomamtoss szocializ- must akart az ,,utöpista" szocializmussal szeinbeallitaai. Most lielattak, hogy ez alapjaban aha-sam vallalkozas volt. Man-x alkotásának világtörténelmi jelentösége (amennyiben az a szocializmusnal szamba jöhet) nem annak ,,tndoma- nyos" jellegében rejlik, hanem a szocialis mozgalomnak a történeln'ii fejlödés és az érdek realis alapjára történeln'ii fejlodés és az érdek realis alapjára való helyezé- séhen, aminek a. tudománvhoz semmi köze. A szocializmus szükségességének ___,tudotnanvos" beigazolásara forditott ki- sérletet pedig ,,ell'iibazr'ittnak" kellett elismerni. Mert vala- mely szocialis törekvésnek, egyr rnegteremtendt'i uj rendért vivott. harcnak __,l'ielvességét" sohasem lehet tudomanyos ér- vekkel eldönteni. A tudomanynak nincs más feladata, mint- hogy a tapasztalati. világ okozati Összefüggését kiderítse. Átlépi müködési körét., ha valamely követelményt, egy jöven- dõbeli dolgot akar "hely-esnek" vagy akar csak ,,sziikségesnék hobimnvitani." Valamelv gyakorlati törekvés bizonyara igen jól felhasználhatja a maga céljaira a tudományos meg- ismerést. De a. gyakorlati törekvés sohasem tudományos megismerés. Nem az szentesiti, hogy ,,igaz", hanem, hogy értékes" és ,,erös". ,,Tuflománvos szocializmus" önmaga- ban való ellentmondás, ,.faból vaskarika". Alaposan szét kellett tehát valasztani egymástól a tudományt és szocializ- l'l'üust. Csak ugy juthatott megint jogaihoz mind a kettö. Igy lehetett csak egyforma erövel szolg-álni a tudmnánvnak és a szocializmusnak lehetett csak egyforu'la erövel szolg-álni a, tudom-anyum; es a szociálizmusnak.De az ujabb szociálisták emancipálú törekvése nem ál- lott meg ennél a pontnál. Ha már egyszer föloldozták a, szo- ciálista hitvallást f*hhfíl a tudnmiánynya] kötött ttll'n'lÓRZ(*f9HP- nes házasságból, önként következett, hogy ezt a szétválasz- tást az egész világfelfogáson vigyék keresztül. A marxizmus kritikája ezen a ponton összetalálkozott a világfelfogás es természettudomány elkülönítésére irányuló törekvésekkel. Mindkét esetben a tudomány illetékességi körét kellett kijelölni és megmutatni, hogy idegen területre csap át a tu- domány, ha a reális értékeknek és a hitnek világára általá- nosan érvényes törvényeket akar felállítani. Mindenekelõtt az volt tehát a feladat, hogy a vallási meggyõzõdést a tudo- mány bilincseibõl kiszabadítsák. Ezzel pedig lényegesen megváltozott a szocialisták helyzete a vallás problémáival szemben. A modern szociálizm-uson még nem-rég is erõsen kidomborodtak a vallásellenes vonások. Ennek kétségtele- nül megvoltak a politikai okai is. Minthogy a vallást és egy- házat nem választották el elég élesen egymástól, az egyház pedig (a kontinentális-európai államokban) általában az uralkodó monarchikus-kapitalista rendszerrel azonosnak látszott, ennélfogva az egyházi intézmények elleni gyülöle- tüket átvitték az Istenre is, aki igazán nem tehetett róla, hogy az egyház szolgái a kapitalizmust az õ nevében védel- mezték. De ezek inkább csak külsõ okozói a vallásellenes- ségnek, amelyek mellett még kétségtelenül mély, bensõ okok is közrehatottak, hogy a szocialistákat a vallástól elidegenit- sék. Ök azt hitték, hogy ha jó szocialisták akarnak lenni, ugy! a Marx-féle világnézetet szõröstül-bõröstül le kell nyel- niök. Marx világfelfogásában pedig - hatásaként a kor- nak, melyben elõállott (Feuerbach!) - a vallási problémák iránti közömbösség, hogy ne mondjuk idegenkedés, döntö fontossagu szerepet játszott. De mivel ez az egész világnézet helytelenül a "tudomány" köpenyét öltötte fel, a tudomány pedig természeténél fogva objektiv igazságot hirdet, ennél- fogva az ,:atheizmus" is ilyen Objektív igazság gyanánt tünt föl, melyet nem lehetett megtámadni anélkül, hogy egyszer- smind a tudomány és szocializmus (amiket egynek vettek) szellemet is meg ne bántsák. Mihelyt feloldották vilagfelfo- gásukat a tudomany bilincseiböl, az egyénnek a valláshoz való viszonya is azonnal szabaddá. lett. Megértették, hogy a tudománynak a szocializmushoz épp oly kevés a köze, mint a tudománynak a valláshoz: meg a szocializmusnak a va]- lashoz, vagy az egyháznak a valláshoz. Mai napság már leg- feljebb csak félmûvelt szocialistak körében hallhat az em- ber igazában vallásellenes nyilatkozatokat. A szocializmus theoretíkusai, mikor fölszabaditottak magukat a marxiz- mus rendszerébõl, lelkükben ismet megtalálták a békét. [...] És végül még egy dolgot akarok emliteni, amelyet sze- rintem szintén igaztalanul rónak nagyon gyakran az osz- tályharc terhére: az emberi gyûlöletet minden más osztály- beli iránt. Azt hiszem: ugy érzelmi, mint ethikai szempont- ból, a szociális harc elválasztó volta mellett nem kellene el- felejtkezni az általános emberinek egyesitö erejérõl.Érzelmi szempontból: Mert az emberek, akik egymás- sal harcolnak, alapjaban mégis csak emberek, egyforma örömökkel és szenyedésekkel, akikre nézve Isten és világ, születés-halál, ifjusag-vénség, szerelem és baratsag, hüség és hitszegés, egészség-betegség ugyanazokat a legfõbb és leg- nagyobb értékeket jelentik, amelyek mellett minden szocia- lis rend csak elenyészõ, hiu külsõség.Lám, gyülöliink, pereiünk, kétféle a hajlam, a nézet.Közbe te õszülsz és közbe megõszülök én".*)Az ellenfélben is meg lehet becsülni, söt szeretni az embert. Ki nem tapasztalta ezt saját magán?És ethikai szempontból: Éppen annak az osztálynak, amely a régi humanista eszményeknek akar megint tiszte- letet szerezni, nem az emberiesség eszméjét kell-e követni vezércsillagul? Mit gonöolnak? Pclgártársaik egy részét gyûlölni fogják lelkük legmélyébõl egészen addig a pilla- natig, míg meg nem szerzik a ,,közhatalmat" és akkor majd egyszerre az ellenkezõjére tudják változtatni ezt a gyülöl- séget. Lelkeset'lnek az emberi nagyr közösségért és az embe- rek háromnegyed részét kirekesztik szívükbõl csak azért, mert ezek esetleg más politikai alapelveket vallanak, vagy más gazdasági érdekek szerint igazodnak? Különös egy hu- manizmus lenne! De ne higyjék, hogyr az az elkeseredett, hara- gos, mord és epés jelleg, amely ma sok (semmiesetre sem valamennyi) ország szociálistáiba belerõgzõdött, az osztály- harc természetébõl következik és ne higyjék, hogyr aki itt a lelkiismeretükhöz szól, (megelõzöm. a kritikusok ellenveté- seit, amiket már elöre látok) az osztályharc fegyverét akarja kicsavarni a munkásság kezébõl és visszatérést hirdet az igazi szocializmushoz", a ,,melyrõl pedig Marx megmon- dotta már" stb. ahogy ezek a kritikai clischéek szoktak hangzani. De ha ama magasabb, humánus álláspontra helyezke- dünk, önként áll elö a követelmény, hoga'r a szociális haro is tisztességes fegyverekkel vivassék, ne mérgezett nyilak- kal. Mennyit értekeznek ez ellen mind a két félen! Az ellen- félre milyen szivesen fognak rá nal. menny" WW-.WM_ félre milyen szivesen fognak rá becstelenséget vagy más al- jas inditó okot. Már külsökép is a véleménYnyilvánitás hangneme milyen visszataszító, milyen sértõ, milyen durva csaknem mindig." És így kell ennek lenni? Szükségképpen ngütt jár ez a saját álláspontunk erélyes védelmezésével? Azt hiszik, hogy tán veszítenek azzal valamit, ha fölteszik, hogy a másik tábor magatartását is becsületesség és igazsá- gosság elvei vezérelhetik? Én nem hiszem. Éppen az, ki el- vileg a harc alapján áll, aki az egész történelemben mindig a harcot tekinti minden végbemenõ dolog legbensõbb mag- vának, az könnyen Vivhatja meg becsületesen ezt a harcot és az ellenfélnek éppen oly tiszta motívumokat tulajdonit- hat, mint saját magának.Hiszen felfogása szerint a szociális harc nem oly szük- séges-e, mint a zivatar a fülledt levegöben? Aki a harcot a gonosz emberek mesterségesen elõidézett mûvének tartja, az még gyanithat természetesen olyat, hogy a harc felidézõit becstelen, aljas indító okok vezették e gaz csinyre, a társa- dalmi béke elvetemült, galád megzavarására. De aki megér- tette, hogy a harc a szociális élet alakulásából szükségkép- pen, önként áll elõ, hogy nem egyéb, mint ellentéte két állás- pontnak, amelyeknek mindegyikét egyformán a körülmé- nyek összetalálkozása hozta létre, létre kellett hoznia, aki e két különbözõ álláspontnak megfelelö világ- és életfelfogás különbségét az életföltételek különbségének szükségképpen való eredményeül tekinti, annak csakugyan arra a. meggyõ- zõdésre kell jutnia, hogy az ellenfél ugyanolyan okokból all a helyén, mint õ, hogy nem egyéni aljassag, hanem. a sors kényszerítõ ereje állította azt oda, ahol az õ ellenségévé kel- lett lennie. Akkor, azt hiszem, könnyû lesz megbecsülnie benne az embert, mert nem gyanusítaní, gyalazni kívánja az ellenfelét, hanem meg akar vele harcolni, nyíltan és be- csületesen. A népek háborujában tudunk dicsekedni a genti konvencióval, mint a fejlett kultura gyümölcsével és orszá- gunk kebelében az ellenfél becsülése nélkül, tisztességtelen fegyverekkel, kíméletlenül rontunk egymásra, mint a bar- bárok.Erre nézve az angol fejlödés példát adhat. Megmu- tatja, míként kell a szociális életben pallérozott harcot foly- tatni. Remélem, a kontinensen is elismerik majd a harc neme- s'ebb formáját. mert az osztályharc lényegének mélyebb föl- fogásából szükségképpen áll elõ.E dologban éppen a németek minden más nemzetnek mögötte maradnak. A német proletariátus körében megint Marx szerencsétlen szelleme müködik. Mert a legutolsó szo- ciáldemokrata riporter, aki valahonnan Galicia homályából bujt elõ, ha semmi egyebet nem sajátított is el Marxból, de a maró írásmódot bizonyára elleste. És ugyanez áll a pol- gári lapnál dolgozó legutolsó riporterrõl is: mikor a szociál- demokráciáról van szó, a leghitványabb bánásmódot még mindig elég jónak tartják.Ezzel szemben Lassalle szavaira hivatkozom:Igazság és méltányosság még az ellenséggel see-m- ben is - és illõ, hogy fõként a munkásság vésse ezt mélyen a lelkébe - legföbb kötelessége az ember-nek."Akkor, - de csakis akkor - ha az emberség és erköl- csösség e parancsait követjük, ha a nemes felbuzdulások végül mégis felülkerekednek a gyûlölség aljas szenvedélyein, az osztályharc nem rombolója, hanem teremtõje lehet a kul- turanak és mûveltségnek. Akkor, - de csakis akkor - igaz a mondás: ,,wólsgog meg návzmv": a harc atyja minden-nek, tehát a jó dolgoknak is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1908 Karl Marx Werner Sombart

Teschen: A lengyel-csehszlovák viszony

2018.03.24. 20:07 Deak Tamas

Az 1918-as és 1938-as évfordulók igen sok olyan eseményre emlékeztetnek, amelyek a változó múlt leginkább változó részei, így a centenárium és a nyolcvan év bőséges inspirációt ad majd nekünk.
Volt már szó a tescheni terület 1938-ig vezető útjáról, de úgy véljük, hasznos lehet, ha még további forrásokat is közzéteszünk.
Magyar Szemle 28. kötet (1936. 9-12. sz.)

Szvatkó Pál: A lengyel-csehszlovák viszony
A két állam megszületett, itt volt egymás mellett s úgy fejlődött, ahogy az uralkodó nemzet természete itt is, ott is meghatározta. Ebben az időben robbant be az egymást nehezen értő testvérek közé a reális ellentét, az első elválasztó politikai probléma, a tescheni kérdés, amely már a béketárgyalások idején felkavarta és felnagyította a lengyelek és a csehek kölcsönös animozitását.
[...] A TESCHENI TERÜLET a régi osztrák Szilézia része. A vitás föld körülbelül 2000 négyzetkilométer kiterjedésű s a nyugati Beszkidek és a sziléziai síkság között fekszik, de kicsinysége ellenére igen fontos, mert szénben rendkívül gazdag. A középkorban Teschen szabad hercegség volt s a lengyel Piastok uralkodtak benne, de 1348 és 1355 óta bizonyos jogi kapcsolatban állt a cseh királysággal, míg 1653-ban a Habsburg-család birtokába került. A hercegség lakossága szláv eredetű, de hogy milyen szláv, nehéz megállapítani.
1 A szlávok nemzeti ébredése után, a mult század második felében a csehek és a lengyelek egyforma hévvel vetették magukat az őslakosok megnyerésére : a csehek kultúrában és szervezésben adtak többet, a lengyelek számbelileg győztek s a galíciai lengyel munkások beszivárgásával nyelvileg túlsúlyba kerültek a területen. A világháború végén a csehek és a lengyelek nem tudtak megegyezni abban, hogy a Teschen város körüli vidék melyik új államhoz tartozzék s ezért az államfordulatkor, 1918 november 5-én ideiglenesen elhatározták, hogy a vitás területet ketté osztják: Frydeket a csehek kapták, Bilskot és a szűkebb értelemben vett Teschent a lengyelek, míg Freistadt területét ugyancsak felosztották, azaz a két nemzeti tanács megegyezése alapján a mai csehszlovák Teschen-vidék nagy része tulajdonképpen a lengyeleké lett. A demarkációs vonal nem sokáig állt fenn : a lengyelek választásokat írtak ki egész Teschen területére, mire a cseh csapatok 1919 január végén, amikor a lengyelek másutt voltak elfoglalva, meglepetésszerűen a Visztuláig megszállották Teschen lengyel kézen levő részét, s ha a nagykövetek tanácsa nem lép közbe, a puccs nyomán lengyel-cseh háború tör ki. Ekkor keletkezett a két fiatal állam között a súlyos és orvosolhatatlan ellentét, amelyet a sorozatos látszólagos kibékülések sem tudtak eltüntetni. A tárgyalások már 1919 februárjában megindultak, de az 1919 szeptember 27-re tervezett tescheni népszámlálást egyik fél sem volt hajlandó megvalósítani. A nagykövetek tanácsa a Spa-i konferencia javaslatára végre 1920 július 28-án döntött a tescheni kérdésben, míg a többi kisebb vitás ügyben csak 1923-ban hozott ítéletet. A tanács döntése a cseheknek volt kedvező, mert az 1918-as megegyezéssel ellentétben annak a területnek nagy részét, amit a csehek 1919 elején erőszakkal megszálltak, Csehszlovákiának juttatta s magát Teschen városát is két részre osztotta az Olza folyó segítségével. Ezt a sérelmet a lengyelek sohasem felejtik el, hiszen a Csehszlovákiának adott új területen túlnyomóan lengyelek laktak. Azonkívül a terület gazdaságilag is rengeteget jelentett. Az évek során pedig növelte az ellentétet, hogy Varsó meggyőződése szerint a csehek igazságtalanul bánnak a kezükbe került lengyel kisebbséggel.
A csehszlovákok szerint a tescheni földön 80.000, a lengyelek szerint 250.000 lengyel lakik. Honnan e nagy különbség a számításban? Az inkább csehszlovák párti Tapié a csehszlovák népszámlálások alapján kiszámítja, hogy Teschen vidékén körülbelül 150.000 olyan ember él, akire a lengyelek igényt tarthatnak. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás külön nemzetiségként kezeli a nyelvüeg a lengyelek és a csehek között álló tescheni szláv őslákókat, a „Slonzákokat" („sziléziaiak"), akik előbb mindig lengyeleknek vallották magukat, mint az 1910-es, pártossággal ezen a vidéken valóban nem vádolható, osztrák népszámlálás igazolja. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás a vidéken 75.837 lengyelt és 47.314 slonzákot tüntet föl, míg Tapié szerint 24.072 slonzák cseh nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1931-es csehszlovák népszámlálás már valamennyi slonzákot csehszlováknak nevezi s csak 81.737 lengyelt ismer el, ami mód felett felháborította a lengyeleket és számos ellenvéleményre adott okot.
A kisebbségi helyzeten kívül Teschent a lengyelek számára kívánatossá teszi a terület mérhetetlen gazdagsága is. Csehszlovákia kőszénkészletét a tudósok 6-489 millió tonnára becsülik, s ebből 6*143 millió tonna Teschen vidékén van. Hatalmas gyártelepek uralkodnak Teschen körül: Witkowitz, Ostrau, a Banská a Hutní Spolecnost tíineci gyára, a régi Albert Hahn művek Oderbergben, amelyek idővel német kézből csehszlovák, illetve francia kézre mentek át. A csehszlovák acéltermelés 70 százaléka, a vastermelés 60 százaléka a kis tescheni területen bonyolódik le, ami rávilágít a vidék hallatlan értékére, de csehszlovák szempontból az is nélkülözhetetlenné teszi az országrészt, hogy itt fut át a régi kassa—oderbergi fővonal, máig az egyetlen vasúti összeköttetés Prága és a köztársaság keleti része között.
Az 1919-ben és 1920-ban keletkezett konfliktust az 1925 április 23-án Skrzynski lengyel és Benes csehszlovák külügyminiszter között kötött varsói szerződés sem tudta lényegesen enyhíteni, annak ellenére, hogy igyekezett rendezni a kisebbségi problémát és átmenetileg megnyugvást teremtett. De a két nemzet között az ellentétet állandóan ébren tartja és fűti a tescheni lengyelekkel szemben követett bánásmódról való kétféle felfogás. A lengyelek tíz év óta hangoztatják, hogy a csehek nem tartják meg az 1925—26-os szerződést. 1930-ban például sokkal kevesebb lengyel iskolaköteles volt a tescheni vidéken, mint 1916-ban, pedig akkor a lengyelség is „osztrák elnyomatásában élt. Egyáltalán a lengyel kisebbség kevesebb iskolával rendelkezik a köztársaságban, mint a régi Ausztriában, míg a csehek tiszta lengyel vidékeken egymásután állították föl 8—10—12 cseh iskolaköteles számára a cseh tannyelvű iskolákat.
A tescheni kérdést két új külföldi mű ismerteti részletesen. A csehpárti V. Tapié említett műve (Le Pays de Teschen, Paris 1936) és a lengyelpárti Kurt Witt: Die Teschener Frage, Berlin, 1935 (Volk u. Reich Verlag).



Magyar Szemle 33. kötet (1938. 5-8. sz.)Gogolák Lajos: Cseh emlékiratok a békekonferencia előtt

A ív. EMLÉKIRAT atescheni kérdést elemzi. Teschen birtoka szerinte a lengyelek számára másodrendű kérdés, de életkérdés a cseheknek. Történeti jogon a cseh koronához tartozott mindig, őslakossága a cseh, a lengyelek csak utóbb hatalmasodtak el. A 426.370 lakosból 233.850 (54 85%) a lengyel, 115.604 (27-11%) a csehszlovák és 76.916 (18-04%) a német. A lengyel többség mesterséges, a valóságban nincsen meg és nagy számát a helytelen népszámlálási eljárásnak köszönheti. A sziléziai bennszülötteket ugyanis, akik átmenetet jelentenek a csehek és a lengyelek között, a lengyelek magukhoz számítják ; a nép magamagáról azt mondja, hogy „morvául" beszél, azaz úgy, mint Morvaországban ; ha lengyelnek tartják, sértésnek veszi. 1848-ig itt kizárólag a cseh nyelv és a cseh kultúra uralkodott és ma is az a helyzet, hogy a katolikus reakciótól félő lengyel protestánsok a csehek mellett állanak. Csehszlovákiának a területre a kiterjedt szénvidékek miatt van szüksége és főkép a kassa—oderbergi vasútvonal miatt, mely Szüézián át Prágát és Morvaországot életérként köti össze Nyugat- és KeletSzlovenszkóval a rendkívüli jelentőségű jablunkai hágón át; ha ezt a vonalat Csehszlovákia nem tudná megszerezni, veszélyben lenne a Szlovenszkóval való közvetlen érintkezés. Lengyelország találhat magának kárpótlást Porosz-Sziléziában is. Az emlékirathoz csatolt további mellékletek a lengyelek előretörését Teschen felé teszik bírálat tárgyává és orvoslást követelnek.

Magyar Szemle 21. kötet (1934. 5-8. sz.)Tomcsányi János: A cseh-lengyel viszály

A békekonferencián Lengyelországot azok képviselték, akik előzőleg az Oroszország keretén belül megalkotandó lengyel autonómia hívei voltak s csak később orientálódtak a függetlenség felé. Ezekben inkább élt a szláv szolidaritás gondolata s azért, de a helyzet kényszere következtében is, 1918 november 5-én a cseh-lengyel határra vonatkozólag szerződést kötöttek a csehekkel, hogy így előzetesen egymás közt megegyezve, könnyebben védhessék meg a konferenciához fűződő érdekeiket. A szerződésben a sziléziai határt a néprajzi viszonyoknak megfelelően állapították meg, mert máskép még a szláv testvériség felé hajló Dmowski sem írta volna alá. Mihelyt azonban a lengyeleknek Lwówban (Lemberg) nehézségük akadt az ukránok lázadása miatt, a csehek — szerződés ide, szerződés oda — fegyveresen megtámadták a lengyeleket, hogy a szénben gazdag Karwin-medencét a lengyelektől elragadják, tekintet nélkül annak tisztán lengyel lakosságára. A szorongatott Lengyelország, hogy egész figyelmét Lwówra összpontosíthassa, beleegyezett abba, hogy a minden jogalap nélkül újabban vitássá tett területen népszavazást tartsanak s a nagyhatalmak ennek eredménye alapján döntsenek az országrész sorsa fölött. A cseheknek azonban rossz kilátásaik voltak a népszavazás eredményét illetően. Nehogy tehát kitűnjék a nép csehellenes hangulata, s ez esetleg okot adjon más területen is a népszavazás elrendelésére, azon mesterkedtek, hogy a szavazást meghiúsítsák. Erre csakhamar meg is jött az alkalom. Lengyelország élet-halálharcot volt kénytelen vívni a szovjettel. Csehország felhasználta a lengyelek ottani elfoglaltságát és rávette a nagyhatalmakat, hogy a vitás területet a lengyelekre rendkívül hátrányos módon megosszák. Ez olyan tőrdöfés volt Lengyelország hátába, amelyet bizonyos szempontokra való figyelemmel lehet ugyan eltűrni, de elfelejteni nem lehet.
A volt osztrák Szilézia megosztásával mintegy 200.000 lengyelt kebeleztek be a cseh államba. A cseh népszámlálás ismert módszerei vei ezt a számot sikerült ugyan 75.000-re leszállítani, de a statisztikából eltüntetett lengyelek a valóságban mégis élnek s abszolút többséget bizonyítanak az urnák előtt olyan községekben is, amelyekben a népszámlálás húsz százalékot sem talált, akárcsak a magyar Kassán. Ezeknek a lengyeleknek a cseh államhoz való tartozásuk kezdetétől sem volt valami gyöngyéletük. Akár a magyarokat, őket is háttérbe szorították és megkárosították minden lehető alkalommal. Mellőzték őket a földreformnál, tisztán lengyel községekben cseh „kisebbségi" iskolákat állítottak s ezekbe beerőszakolták a lengyel anyanyelvű tanulókat, lengyel plébániákra cseh papokat erőszakoltak, a lengyel nemzetiségű lakóknak nem ismerték el cseh állampolgárságukat, szóval velük is megízleltették mindazon keserűségeket, amelyek felvidéki magyar testvéreinknek állandó táplálékát képezik a csehszlovák köztársaság megalakulása óta
[...]
A lengyel lakosság üldözéssé fajult zaklatásának ürügyéül a csehek azt a körülményt használták fel, hogy a lengyelek a Teschenért vívott harcok tizenötödik évfordulója alkalmából a város cseh részén, zárt helyen szerény emlékünnepet tartottak. A cseh sajtó irredentáknak kiáltotta ki a csehországi lengyeleket s ebben a kormánypárti lapok jártak elől. Iszonyú műfelháborodást keltettek. A Fridekben székelő cseh takarékpénztár felmondta a lengyeleknek folyósított kölcsönöket, néhány az állammal kapcsolatban lévő vállalkozás elbocsátotta lengyel munkásait. Az állami hivatalnokoknak megtiltották a lengyel nyilvános helyiségek látogatását. Mindez nem volt elegendő. A félhivatalos szervként működő cseh iskolai Matica a légionárius egyesülettel és öt más szervezettel karöltve nagy népgyűlést hívott össze Teschenbe, hogy tüntessen a lengyelek állítólagos irredentizmusa ellen.
A tüntetésre ingyen vasúti jegyekkel és díjtalan automobilokon szállították a vidéki lakosságot. A népgyűlésnek Spacek képviselő volt a vezérszónoka. Szóval minden arra mutatott, hogy a tüntetést a kormány megbízásából rendezik. Spacek koalíciós képviselő beszédében erősen támadta nemcsak a csehországi lengyeleket, hanem az egész lengyel nemzetet. Azzal vádolta meg ismételten, hogy soha nem teljesítette a szláv közösséggel szemben fennálló kötelezettségét. Egyszerűen tagadásba vette, hogy Csehországban lengyel kisebbség volna. Akik magukat lengyeleknek nevezik, azok önös egyéni célokat szolgálnak (!) s Csehországban annyi joguk van, amennyit megérdemelnek [...]
Benes külügyminiszter adta a sértettet, felháborodott azon, hogy a lengyel félhivatalos fenyegető hangot használt, de hajlandónak nyilatkozott az ügy megvizsgálására. Lapjai azonban továbbra is támadják Lengyelországot, a tót irredenta támogatásával vádolják s hallani sem akarnak arról, hogy az ügyet kölcsönös megegyezéssel intézzék el. Csehország belső ügyeibe senki sem avatkozhatik. Hajlandók azonban az ügyet népszövetségi eljárás tárgyává tenni.
A lengyel sajtó is szilárdan kitart álláspontja mellett. Szerinte a népszövetségi eljárás abban áll, hogy egy délamerikai köztársaság képviselőjét teszik meg előadóvá, ki aztán hosszasan vizsgál, terjedelmes jelentéseket szerkeszt, mik után a döntést elnapolják, míg egészen elmerül az akták tengerében. Erre az útra nem lehet rácsalni Lengyelországot.

Szólj hozzá!

Címkék: 1938 1918 Tapié Benes Teschen Szvatkó Pál Gogolák Lajos Magyar Szemle Witt Tomcsányi Lajos Skrzynski

Rankó a hős

2018.02.18. 14:05 Deak Tamas

Herczeg  Ferenc novelláiból már ismerünk távoli tájakról és a változó múltról szóló történetet, de természetesen vannak bõségesen olyanok, amelyekbõl a közvetlen környezetünkrõl tudunk meg többet. A most következõ novella tömör mestermû, szinte minden félmondatából újabb elveszett történet kerekedhetne ki. Legfontosabb értéke azonban, hogy kivételesen itt segít a szépirodalom: végigolvasva megértjük a délszláv lelket, azokat a mozgatórugókat amelyek a Balkán történéseit közvetlenül, Európa történelmét közvetetten meghatározták az elmúlt 150 évben.
És tényleg gondolkuzzunk el, miért tûntek el a népdalok  Mátyás királyról ...

 
Rankó, a hõs.

Vasilija Radojcic - Mito Bekrijo. elõadja: Tanja Saviæ



Gyalog mentem át Szentpéterrõl Szerb-Almásra. A bánsági róna arra olyan lapos, akár az asztal.
Mikor keresztbe szegtem a végtelen hosszú nyárfa sort, amely az uradalmi földeket elválasztja a paraszt birtokoktól, hangos éneket hallottam. Egy kisleány ült az árok partján, pettyes borjút legeltetett és közbe teli torokkal, de sok zenei érzéssel nótázott. A kisleány szerb volt. Valaha szerb világ volt erre le a Dunáig, de most már csak négy-öt faluban misézik a pópa; a svábok megették õket földestül. Ezen a vidéken a szerbeknek csodálatos zenei tehetségük van. Két ökölnyi gyerkõc, ha összeül a kerítés tövében gajdolni, pompásan tud egymásnak kontrázni.
Annyit megértettem a kisleány énekébõl, hogy valami Rankó Iván nevû hõs dicsõségét zengi. Ki ez a_Rankó? Meglehetõsen ismerem a délvidékiek történelmét és legendáit, de Rankó hírét még nem hallottam. Lehet, hogy fegyvertársa volt a nagy Králevics Márknak. A mi magyar népünk ajkán csodálatosképpen már egyetlen nóta sem él, amely Kinizsi, Toldí. vagy akár Hunyadi emlékét hírdetné, a szerb nép dalok pedig még olyan vitézekrõl is tudnak, akik mint zsoldosok harcoltak Angoránál a mongol ellen. Szomorú és egyhangú nóták, szövegük azonban rendesen nagyon szép.
Megszólltottam a kislányt. Õ azonban zavarba jött, felugrott és nevetve elszaladt a borju után. Kócoshajú leány volt. térdig érõ tulipiros szoknyát viselt. de annyi öntudatlan kecsességgel futott, hogy a pillagó üldözõ Psychére kellett gondolnom. .A pillangót itt egy tarkaszörü, meghatóan bamba tekintetû borjú pótolta.
 

Az uradalmi malom alatt osszetalálkoztam a tiszttartóval. Ez a szerb úriember a falu csendes téli estéin a vármegye egyik legolvasottabb emberévé mûvelõdött. A malomból jött éppen. Esztendõk óta minden hétfõn odament, hogy elcsapja Marsics uramat, a molnárt, A molnár ugyancsak esztendõk óta minden vasárnap leitta magát a fekete földig, ilyenkor tisztára megbolondult és ordítozva fogadkozott, hogy agyonlövi az uraságot. Hétfõn aztán zokogva bocsánatot kért a tiszttartótól és esküdözött, hogy ez sohasem fog többet megtörténni vele. Igy aztán valahogyan csak megvoltak egymással.
A tiszttartó arca még fõtt a haragtól.
- Borzasztó, hogy mennyi mérge van az embernek ezzel a betyárral! De most nincs többé pardon! Fel mondtam neki és nem bánom, ha éhen vész is a porontyaival.
Jó. jó! - gondoltam. - Nem olyan könnyû túladni az uradalmi molnáron!
El akartam terelni a szót Marsics uramról. akinek most ugyancsak fájhatott a feje a tegnapi bortól.
- Mondja, uram, ismeri maga a szerb népdalokat?
- Egyéb az én dolgom uram! - morogta.
- Hát akkor nem is tudja, hogy kicsoda Rankó Iván?
- Már hogyne tudnám, hiszen az én zsellérem, almási ember.
- Rankó, a hõs? Akirõl a nóta. szól?
- Itt hamar nótába szedik az embert!
- És mért hõs Rankó?
- Megölte a feleségét, vagy két esztendõvel ezelõtt.
- Akkor most fegyházban hûsöl az istenadta?
- Hogyisne! Nincs esküdt a városban, aki el merné itélni a vádlottat, ha a nóta egyszer megtette hõsnek. Egyébként magam is esküdt voltam a pörben.
- Maga is fölmentette?
- Persze!
- Mondja csak, hogy volt az eset?
- Rankó egy gesztenyesi oláh fátát vett feleségül . . . Az ilyen eset nagyon ritka a mi falvaínkban, nem becsülik itt sokra a román hitsorsosokat...
- Szép volt legalább?
- Na! - A gesztenyesi vászpncselédek mind egyformák: nem csúnyák, de olyan - hogy is mondjam csak? - fekete, nedves szemük van ét; nagy fehér foguk. Huszonötesztendõs korukban már vénasszonyok. . . A többi parasztasszony errefelé a hátán hordja a terhet, a gesztenyesiek mindent a fejükön visznek, azért van olyan gyertyaegyenes, úri tartásuk...


- Haszontalan asszony volt, persze?
- Mint minden gesztenyesi vászoncseléd ...A krassói oláhok, akik jó gazdák és tiszteséletû parasztok ugyancsak lenézik ezt a falut. Azt hiszem különben hogy ennek a népnek a romlottsága a városi fürdõvendégek lelkén szárad . . . Rankó szomszéd összel esküdött, rákövetkezõ tavasszal már faképnél hagyta Milka - ez a volt a fiatalasszony neve ! - valami fiatal suhanc kedvéért. A haszontalan párocska egész nyáron át künn tanyázott valami gazdátlan csõszkunyhóban....
- Rankó szerette az asszonyt?
- Isten tudja! Parasztember ilyenekben nagyon szemérmetes és nehezen kiismerhetõ... Tudja, mit mondok? Ha a maguk irodalmi parasztjai, a népszínmûviek. akik szerelemrõl meg búbánatról kornyikálnak eljönnének ide a falvakba, hát futóbolondnak néznék õket... Annyit tudok, hogy Rankó szomszéd minden vasárnap mise után elment a csõszkuny hóba és kérlelte a feleségét, hogy jöjjön haza. Szerelemrõl aligha beszélt neki, hanem annál többet a tehenérõl, a két malacáról, meg a baromfiról, amelyek nem lehetnek el asszony nélkül . . . Milka azonban a szeme közé nevetett.
- Ilyen pipogya ember volt a hõs?
- Még sokkal pipogyább, ha úgy akarja ... Õsszel katonának vittén Milka gavallérját és akkor az asszony kéretlenüls is hazajött. Rankó örömmel fogadta. A szerencsétlen ember akkoriban úgy dolgozott akár az igásló, csakhogy teleaggathassa cifra rongyokkal asszonyát. Rákövetketkezõ tavasszal Milka megint otthagyta az urát. A radványi Veisz ispánjához szegödött el cselédnek vagy micsodának . . . A zsidó ispán szép szál legény volt, afféle mulatós, falusi szoknyahõs ... Rankó szomszéd most már az ispán portája körül kuncsorgott minden vasárnap és ha szerét ültette. megint beszélt Milkával a tehénról, a malacairól és az aprómarhákról .. . . A télen megházasodott az ispán elvette egy krassói borügynök leányát és az új menyecskének persze az volt az elsõ dolga, hogy kizavarja a furcsa cselédet a házból...
- És Rankó megint visszafogadta?
- Vissza az; késõbb még négy ízben. Mert a fõtárgyaláson bebizonyosodott, hogy Milka, minden egyebektõl eltekintve, össze-vissza hatszor hagyta faképnél az urát . .. Utolsó szeretõje megint az ispán volt. Az ispán ugyanis összekülönbözött apósával a hozományon és mérgében hazaküldte neki a leányát. Milka akkoriban megint ott páváskodott egy ideig a tiszti lakban . . . Ez a dolog is véget ért, amikor az ispán megbékült a feleségével és bérletet vett túl a Du nán. Milka akkor egy szép selyemkötényt kapott és egyszerre csak ott dúdolgatott megint Rankó udvarán... Abban az idõben úgy látszott, mintha megelégelte volna a kalandozást. Nem bomlott többet a legényekkel, megült az ura mellett, sõt törõdött is a gazdaságával
- És miért kellett meghalnia?
- Végíghallgattam a fõtárgyalást, meg is értettem a dolgot, de megmagyarázni nem tudnám. Ezek: a délszlávok egészen másfajta emberek ám, mint a mi magyarjaink. Nincs talán nép, amely annyit el tudna tûrni, mint ez, de nincs is nép, amely olyan kicsiségok miatt kirúgná a hordó fenekét . .. Egyébként pedig az a nézetem a tulajdon fajtámról, hogy nagyobb mértékben áll a titokzatos erõk hatása alatt, amelyeket együttvéve végzetnek szoktunk nevezni . . . Rankónak akkoriban megházasodott valami rokona a faluban. A lakzi persze nagy parádéval jár nálunk. Milka ki is csípte magát a lakodalomra, és magára vette a piros selyemkötényt amelyet a zsidó ispántól kapott. Rankó szomszédnak szemet szúrt a kötény, ebbõl aztán egy kis perpatvar kerekedett.. Az asszony, aki pedig az utóbbi idõben nagyon hajlott az ura szavára, ezúttal sehogy sem akart engedni, otthagyta Rankót és egyedül ment a lakodalmas házba... A piros selyemkötény rajta volt ...
- És Rankó?
- Rankó szomszéd kiment az istállóba, meg köszörülte a baltáját, azután az asszony után ment is agyonverte az egész lakodalmas nép szemeláttára. Amikor elkészült a véres munkájával, leoldotta Milka derekától a piros selyemkötényt, bevitte a konyhába és megégette. Azután megcsókolta Mílkát, megcsókolt mindenkit, aki a házban volt, azt mondta: Szerb testvérek, imádkozzatok érettem ! - és elment egyenesen a csendörök után. A bíróságnál azzal védekezett, hogy a szive parancsolta így. Meg kell jegyeznem. hogy szerb parasztembemck több a szíve, mint más ember fiának. Neki az ereje, a tisztessége, a lelke is a szívében van. Az éhség sem a gyomrát, hanem a szívét bántja Az ügyész persze faggatta, miért nem szólalt meg a szíve, amikor a felesége még idegen emberekkel hejjehujjázptt, de Rankó nem tudott rá válaszolni. Az esküdtek megértették azonban így is és a nép is masertgtte és nótázva dicsõíti..
Idõközben a tiszttartóval ketten a faluba érkeztünk Elfogadtam a meghívását és betertan hozzá a tiszti lakba.
A kapu alatt egy tucat parasztember ácsorgott. A tiszttartót várták nagy türelmesen.
- Magának nagy szerencséje van. - mondta a gazdám - ott a hös!


Egy zömök kis parasztocskára mutatott, aki süvegével a kezében, szerényen állott a többi mellett. Ingujjban volt, feketepaszomántos fehér darócnadrágot viselt és plrosszárú bocskort, mint a többi. A tiszttartó az én kedvemért odaszólította:
- Rankó szomszéd. bejössz holnap a szekereddel?
- Bejövök, uram.
- Mennyi lesz a napszám?
- Amennyit jó szivvel ád az úr.
Furcsának találtam ezt a választ, mert nincs a világon ember. aki annyira szeretne alkudozni meg cigánykodni, mint az idevaló fuvaros.
- És ha jó szívvel semmit sem ad a tiszttartó úr? - kérdeztem.
Akkor a Krisztus szeretetéért fuvarozok - válaszolt Rankó, rámvetve komoly, nagy szemét.
Egy szivart akartam neki adni, de nem fogadta el.
- Hogy élsz meg ha ingyen dolgozol a gazdag embernek? - évõdtem vele tovább.
Rankó kissé éneklõ hangon válaszolt:
- Az Úr, aki felruházza a mezõk liliomát ...
- Jól van, Rankó szomszéd, látom már, hogy nazarénus vagy ... - Megláttam az örök világosságot !
- Ez a szegény ember leszámolt a lelkiismeretével a maga módja szerint. - mondtam magyarul a tiszttartónak.
Bementünk a házba. A lépcsõn megállott a gazdám.
- Mondok egy furcsa dolgot! Ha a fõtárgyaláson bûnösnek mondtam volna Rankót, akkor a fejemre gyújtották volna a házat. Ha azonban most lemegyek udvarra és megbotozom, akkor holnap nevetni az egész falu rajta és nekem semmi bántódásom nem lesz. Rankónak. a hõsnek nótáját pedig a lelkesedéssel tovább fogják énekelni.
- Mi következik ebbõl?
- A hõs dicsõsége nem Rankó tulajdona. hanem népé. Ez a nép természeténél fogva valósággal szomjazza a hõsöket Mivel nem jut neki ilyenekbõl, tehát úgy segít magán, ahogyan tud ...
- És mi értelme ennek?
- Ami minden ideálnak.
Az elõszobában egy kanári madár köszöntött minket hangos csattogással. A konyhában pedig a mosogatóleány megint Rankónak, a hõsnek bús nótáját dalolta.

Szólj hozzá!

Címkék: Mátyás király Kinizsi Pál Toldi Miklós Hunyadi János Herczeg Ferenc Rankó a hős Kralevics Márk

Továbbfejlesztés

2018.02.18. 13:59 Deak Tamas

A "tót nemzet nincs" kapcsán már volt szó a magyarországi értelmiség bizonyos rétegeinek viselkedésérõl, ha kritikátlan hazugságok átvételérõl van szó, de lehet, hogy mégis meg kell követnünk egy kicsit õket. Nem biztos, hogy tudatosan, de úgy tûnik, hogy e hülyeség  továbbfejlesztett változatának átvétele nekik is sok lehet - noha nem biztos, hogy inkább ez csak nyelvi akadály lehet.
Az MTI Rádiófigyelõjének jelentései ugyancsak maga a Változó Múlt, nagyon jó forrás arra, hogyan is terjedt a gátlástalan propaganda. Az 1938. október 9-i jelentésben ezt olvashatjuk:
A Lidové Noviny megemlékezik arról, hogy 1914-ben, közvetlenül a háború kitörése elõtt, Tisza István gr, a nemzetiség elnyomásának nagymestere kijelentette, hogy "szlovák nemzet nem létezik". Ha most egy pillantást vetünk Szlovákiába azt látjuk, hogy egészséges nemzet éli ott viharzó, gazdag nemzetiségû életét, Ha tehát egy számot nem tevõ népecske 20 év alatt olyan érett nemzetté fejlõdhetett, melynek kéviselõi nemzetközi tárgyalásokat folytatnak, Ez a tény az elmúlt 20 év csehszlovák politikájának legfényesebb szószólója.
Itt is van valóban a cikk, Ferdinand Peroutka tollából.
Roku 1914, krátce pøed válkou, rozhlížeje se po Slovensku øekl hrabì Tisza, velký mistr v utlaèováni: Slovenského národa již není. Pohleïte nyní do týchž prostor, jak tam kypí bujný slovenský život národní. To jest dílo nièeho jiného, než dvaceti let èesko slovenské republiky. Slovenský národ, které ho prý již nebylo, se vzkøísil a obrodil. Slo venské vìdomi za dvacet let svobody tak zmohutnìlo, že nikým již nemùže býti vyhla zeno. Slovenský nacionalismus, který na po èátku tohoto století slovenšti vlastenci s ná mahou shledávali po vesnicích, tak se rozvi nul, že si nìkdy i umìle vyhledával nepøítele a spatøoval jej v Èeších. Ztráceje za maïaøského režimu jednu vrstvu inteligence po druhé, byl slovenský národ jako tìlo bez hlavy. Ze škol, které postavila republika, vyšla tak poèetná slovenská inteligence, že mùže obstarali všechny vìci národní. Neodnárod- nili jsme jediného Slováka. Ze slovenského národa, který byl na vyhynutí, stalo se ná rodní tìleso kypící živou silou. Toto jsou naše skuteèné úèty se Slováky. Není žádné tragické viny, která by Slováky a Èechy ne pøátelsky oddìlovala od sebe. Byla ne dorozumìn! na té i na oné stranì. Ale co zna menají všechna nedorozumìní proti základ nímu smìru, který šel к obrozeni slovenské ho národa a který se tak liší od onoho uspo kojení, s kterým øíkali Maïaøi pøed ètvrt stoletím: Slovenského národa již není. Stát, jenž toto národní obrozeni usku teènil, mùže nejlépe zajistili i další národní život. Dùkazy o po mìru к slovenskému národu byly bìhem po sledního století se strany Èechù a Maïarù již podány. Žádná propaganda nemùže tuto skuteènost zatemniti.
Le lehetne fordítani szószerint a cikket, azonban a rádiófigyelõ munkatársa a lényeget már leírta helyettünk. Az utolsó pár gondolatot azonban nem írta le a figyelõ, ami egy rövidke elmélkedés a szlovák nemzetrõl hogyan él a magyarok és csehek mellett, zárva azzal: a tényeket nem tudja elfedni a propaganda.
Bizony, így van ez.

Szólj hozzá!

Címkék: csehszlovák 1938 1914 Tisza István Tót nemzet nincs Lidové Noviny MTI Rádiófigyelő Ferdinand Peroutka