Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (10) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Orán (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (1) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Marx 90 - Sombart

2018.11.16. 13:19 Deak Tamas

1. A koncentráció (központos-ulás) elm-életét Marx Louis l'tlanetõl vette át, akinél ez már megvan, csakhogy Marx sok elmés részlettel kiegészítve elevenítette föl. Ez. az elmélet azt tanitja, hogy a kapitalista gazdasági rendben a tõkés vallal; kozás a verseny kényszere által elsõsorban megsennnisiti a kapitalizmus elõtti termelésmódo-kat, az önálló kis termelõket fõlszívja", további folyamatában. aztán ,,egy tõkés" elpusztít sok tõkést", ,,a nagyszamu tõkést kisajátítja a kevésszamn tõkés", azaz a nagy valalatok a. kicsinyek felett, a nagyok felett a még nagyobbak diadalmaskodnak, így tehat a fejlõdés az igen nagy gazdasági vállalatok egyeduralma felé sedrõdík. Ez az elmélet egészében helyesnek bizonyult. Sõt Louis Blanc és Marx jövendölése teljes pontossággal beigazolódott, ugy hogy a. legnagyobb csodálattal kell adóznnnk e illet'nre- tikusok éleslátása-inak. ll-Tindenokelõtt _- mint tudjuk - az utolsõ husz esztendõben a tõkének oly összehalmozõdasa jõl't létre a kartellek és trösztök révén (ezeket a formákat bla-UK. tmfmeszetesen még nem is ismerhettek aminõt Marx legmeré- szebb almalmn sem láthatott elõre. merikai Egyesült-Államok, hol az óriás Vállalatok fejlõdése a legtisztábban foly le. A legujabb statisztika szerint ott most néhány trösztben 8664 elõbb önálló vállalat van egyesítve, amelyeknek tõkéje 20 milliárd dollárra (: 99 milliárd ko- rona) rug. Ebbõl csupán csak a. 7 ,,nagyobb" ipari trösztre, amelyekbe össze-véve 1528 elõbb önálló vállalat olvadt be, 2663 millió dollár (: 13,182 millió korona) a. 6 nagy egye- sitett vasutvállalatra 9017 millió dollár (446635 millió korona) tõke esik! Mindennek ellenére a Marx-féle koncentráció-elmélet csak lényeges megszorítással hozható õsszhangzásha a tudomány mai állásával. 

A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.

E megszorítások a következõk: Elõszõr: Marx a tõke központosulásának elõrehaladását kétségele-nül nagyon is gyorsnak tartotta. Som a kapitalizmus elõtti gazdasági formák fõlemésztése nem megy végbe oly gyorsan, mint õ hitte, sem a nagy Vállalatok elõnyomulása nem oly általános (még azon területeken sem, ahol a tenden- oia erre általában már megvan), mint ahogy õ föltette. Ma még (t. i. az utolsó népszámlálás szerint) a ,,kis üzemben" dolgozók (1-5 személy) száma Németországban (a mezõgaz- daság kivételével) 4,770.669, amig az õsszes ,,üzemekben" dol- gozók szám-a valamivel meghaladja a 10 milliót, így tehát a kis üzemek most is még csaknem: felét foglalják magukban az összes ipari népességnek, a kereskedelemnél pedig kétharma- dán is felül. Sõt a kis üzemi népesség- 1882-tõl 1895-ig sza- porodott 10%-a1, a kereskedelem és közlekedésnél 49.9%-al. Hasonlók a viszonyok más országokban. Joggal hozták föl, ( De?" modeme Kapitalisfmus címü müvemhen magam; is megpróbáltam! tüzetesen bizonyítani) hogy ez a, ,,kis üzem-" a, tökétöl sokszorosan függö helyzetben van. De ha így van is: a Marx-féle közpo-ntosulási elméletnek gátlón állanak utjában. Hasonlóképp áll a dolog a kapitalista vállalatok lfejlõdésével, Ezek is sokkal lassubb tempóban kõz- pontosnlnaln mint ahogy Marx gondolta. Áll az, hogy a nagy vállalatok gyorsabban szaporodnak, mint a középszerüek és szaporodásuk részben csakugyan emezeknek a rovására is történik. De a közepes nagyságu vállalatoknak eltûnésérõl a jelenben megint nem lehet még szó. 1895-ben a "közép-üzemû ben" (ismét a mezõgazdaság kizárásával) még csaknem ugyanannyi ember dolgozott. mint a nagy üzemben: kerek 21Áz millió 3 millióval szemben. És a középüzemnél a szapo- rodás 1882-tõl 1895-ig 763070, azaz csaknem ugyanannyi, mint a ,.nagy üzemnél" (887070). Másodszor: a koncentráció elmélete általában nem al- kalmazható a mezõgazdasági termelés területére. A statisztika tanusitja, hogy a sik földön éppenséggel semmi tendencia nincs még a parasztgazdaságo-k mellõzésére sem, nemhogy a középbirtokok növelésére. Tudjuk, hogy inkább az ellenkezõ irányzat mutatható ki: a gazdasági egyedek megkisebbitése. Igy például Németországban a törpe birtokokra (5-20 hek- tár) az összes fõldterületbõl esõ százalék 1882-tõl 1895-íg valamelyest emelkedett (28'6-ról 29'O%-ra), a közép- és nagy- birtokokra (20-100 hektár és 100 hektáron felül) esõ száza- lék pedig csökken egy keveset: 80'9-rõ1 30'4%-ra, illetve 25'6-ról 25'5-1'9. El lehet mondani: nagyban és egészben a birtokeloszlás és üzemszervezet a mezõgazdaságban változat- lan marad. Sõt az amerikai Egyesült-Államokban, a kapita- lizmus igazi hazájában, hol gátlón nem: befolyásolhatja a fej- lõdést történelmi tradició, lényegükben ugyanigy állanak a dolgok. Odaát is eddigelé inkább azt a törekvést tapasztaljuk, hogy a, farmokat meg,-kisebbitsék, Az egy farm által mûvelés alá vett föld területének átlaga 1850-ben, 1860-ban 3 így to- váhb mindig a cenzus-(ivet véve 1900-ig: 81'5, 5143; öí'i'T, 531, GTA-, 4941: áol'e-1*e-t*) tosz ki. Tehát. semmi nyoma. a. kont'fontrá- oiós irányzatnak.Azt is mondották - és többé-kevésbbé jogosan - hogy á Inozõgázdák csupán csak látszólag önállúk, valóságban bál]- jai a tõkének, amely õket. mindenféle formában (mint kül- osöntöke, mint beruházási töke stb.) kizsákmám'oljá, Mog- lehot. De a kizsákmányolás nem koncentráció. Ez egy oh; tisz- tán meghatározo-tt jelenség, hogy nem lehet csi'lrni-csávárni. És koncentráció nem történik a rnezöga-1z.f'láság ];üró-he'n, leg- alább ott nom, ahol a szorosabb értohamhon wit mezõgazda- sági üzemröl van szó; efelõl a legcsokólyohb kétség sem támadhat. [...] ges és reális képzetet fûzte-k: .,A modern munkás, ahelyett, hogy az ipar haladásával emelkednek, mind mélyebben sü- lred sajat osztályának föltételei ala. A munkas pauperré vá- lik és a pauperizmus még gyorsabban fejlödik, mint a népes- ség és gazdagságú Az elmélet ili; érteltm'ihen hatarozottan téves. A i'nunkasesztály helyzete a kapitalista. fejlödés folya- man javul, talan (söt. nagy valószínüséggel) lassabban. mint. a felsöbb rétegeké, de javuel. Ezt igazolták az- utóbbi évek mindazon vizsgálódásai? amiket nem felülete-s és célzatos, ha.- ncm lelkiismeretes és szép-itgetésssl msg sem gyanusühato Irok végeztek. Franciaországra nézve az Office. du T-raeafil egyik an- kétje a következö eredményt állapította meg: a munka- bér 1850 óta megkétszerezödött, a nõknél 1'02 frankról 2'20 frankra, a férfiaknál 2'07 frankról 4 frankra emelkedett. Az életfentartás költségei az idõ óta nem emelkedtek lénye- gesen: egy negyedrésznyinél semmiesetre sem többel.A szocialista Sidney W'ebb az angol munkások. helyze- tének fejlödés-tét 1837-töl 1897-ig a következõleg foglalja össze: A munkabérek megkétszerezöríltek. Az élelmiszerek (tejet és hust kivéve) 1897-ben általában olcsóbbak: mint 1837-ben. Csak a hazbérek emelkedtek. ,,De a hazbérnek ez az emelkedése még távolról sem éri el a képzett munkás bér- emelkedését, aki heti munkabérén magának és c.s::1flá._rljá.nal§ sokkal többet szerezhet meg a eivilizéeiébél. és kényelembõl. mint amennyit nagyatyja elérhetett." Igaz, hogy Webb az- után azt véli, hogy Angliában a nyomorral küzdök száma 1897-ben. nagyobb, mint 1837-ben, már tudniillik abszolut értelemben, de csekélyebb az össznépességbez való arányán han. Meglehet. W'ebb ezt. nem bizonyitotta be, mert Nagy- Brittaniának nincs általános statisztikája a jövedelmek- rõl. Webb csupán Charles Booth becsléseire alapítja itéletet. Néi'i'ietországban lenyegeben szintén hasonlók a viszo- nyok. Kétségtelen: hogy a. munkásság zöme ina jobban él (azaz nagyobb mennyiségü javakkal rendelkezik, mint 50 vagy-f 100 év elött); ketsegtelen az is, hogy a szegények és nyomorgök kisebb százalékát teszik az össznepességnek (vajjon számuk abszolut véve emelkedik-e, vagy csökken. alig lehetne biztosan i'i'iegállapitani); ez legalább az utolso evtizedröl bizonyos. Igy a szász királyságban az 500 márká- nál kisebb jövedelmû egyének 1879-ben meg 51-51 százalé- kát tettek a lakosságnak, 1894-ben már 36159, 1900-ban pea dig csak 28-29 százalékát. Poroszországban 900 niárkánál dig csak 28-29 százalékát.. Poroszországban 900 márkánál kisebb jövedelemmel birt 1892-ben még 70-270/0, 1900-ban már csak 62'4-1 százaléka. a népességnek.*)Végül bizonyára téves az az állítás is, hogy a "paupe- rizmus még gyorsabban fejlödik, mint a nepesseg és gazdag- ság." - A szegények száma, Angliában, a, kapitalizmusnak Marx szemeben klasszikus földjén, amely elsõ sorban lebe- gett mindig szeme elõtt, az utolsó emberöltõ alatt még a.b- szolut véve is csökkent: az lBSl-SB-ig terjedö évek alatt. számlált 918.966-ról az 1891-95. evek alatt 787.144-1'e szál- lott le, vagyis a.. pauperek'nek az össznepességben való bá- nyada, a fentebbi eveknek megfelelõn 3'93%-1"ól 2'65%-ra esett, Az utolsó evtizedben Nagy-Brittania egyesült kiraly- sagaban a pauperek abszolut száma meglehetösen egyforma maradt, ennélfogva az össznepességben való százalékuk csökkent: 1889-93. évek alatti 26'4%-ról 1900-04. évek alatti 24'ö%-ra. E számadatok helyes megítélésénél kellõ mértékben tekintetbe kell vennünk aszege'nysorsn kelet- európaiaknak az utolsó évtized alatt tapasztalt, nagyaran yu het-'ánclorlását is. [...] Marx-iéle evolucif'iweh'nélet "- puszta eáfolgatasa, vagy vé- delmezése körül, hanem a. marxizmus egész módszerének jogosultságát vonja kétségbe. Marx ,,taflomamtoss szocializ- must akart az ,,utöpista" szocializmussal szeinbeallitaai. Most lielattak, hogy ez alapjaban aha-sam vallalkozas volt. Man-x alkotásának világtörténelmi jelentösége (amennyiben az a szocializmusnal szamba jöhet) nem annak ,,tndoma- nyos" jellegében rejlik, hanem a szocialis mozgalomnak a történeln'ii fejlödés és az érdek realis alapjára történeln'ii fejlodés és az érdek realis alapjára való helyezé- séhen, aminek a. tudománvhoz semmi köze. A szocializmus szükségességének ___,tudotnanvos" beigazolásara forditott ki- sérletet pedig ,,ell'iibazr'ittnak" kellett elismerni. Mert vala- mely szocialis törekvésnek, egyr rnegteremtendt'i uj rendért vivott. harcnak __,l'ielvességét" sohasem lehet tudomanyos ér- vekkel eldönteni. A tudomanynak nincs más feladata, mint- hogy a tapasztalati. világ okozati Összefüggését kiderítse. Átlépi müködési körét., ha valamely követelményt, egy jöven- dõbeli dolgot akar "hely-esnek" vagy akar csak ,,sziikségesnék hobimnvitani." Valamelv gyakorlati törekvés bizonyara igen jól felhasználhatja a maga céljaira a tudományos meg- ismerést. De a. gyakorlati törekvés sohasem tudományos megismerés. Nem az szentesiti, hogy ,,igaz", hanem, hogy értékes" és ,,erös". ,,Tuflománvos szocializmus" önmaga- ban való ellentmondás, ,.faból vaskarika". Alaposan szét kellett tehát valasztani egymástól a tudományt és szocializ- l'l'üust. Csak ugy juthatott megint jogaihoz mind a kettö. Igy lehetett csak egyforma erövel szolg-álni a tudmnánvnak és a szocializmusnak lehetett csak egyforu'la erövel szolg-álni a, tudom-anyum; es a szociálizmusnak.De az ujabb szociálisták emancipálú törekvése nem ál- lott meg ennél a pontnál. Ha már egyszer föloldozták a, szo- ciálista hitvallást f*hhfíl a tudnmiánynya] kötött ttll'n'lÓRZ(*f9HP- nes házasságból, önként következett, hogy ezt a szétválasz- tást az egész világfelfogáson vigyék keresztül. A marxizmus kritikája ezen a ponton összetalálkozott a világfelfogás es természettudomány elkülönítésére irányuló törekvésekkel. Mindkét esetben a tudomány illetékességi körét kellett kijelölni és megmutatni, hogy idegen területre csap át a tu- domány, ha a reális értékeknek és a hitnek világára általá- nosan érvényes törvényeket akar felállítani. Mindenekelõtt az volt tehát a feladat, hogy a vallási meggyõzõdést a tudo- mány bilincseibõl kiszabadítsák. Ezzel pedig lényegesen megváltozott a szocialisták helyzete a vallás problémáival szemben. A modern szociálizm-uson még nem-rég is erõsen kidomborodtak a vallásellenes vonások. Ennek kétségtele- nül megvoltak a politikai okai is. Minthogy a vallást és egy- házat nem választották el elég élesen egymástól, az egyház pedig (a kontinentális-európai államokban) általában az uralkodó monarchikus-kapitalista rendszerrel azonosnak látszott, ennélfogva az egyházi intézmények elleni gyülöle- tüket átvitték az Istenre is, aki igazán nem tehetett róla, hogy az egyház szolgái a kapitalizmust az õ nevében védel- mezték. De ezek inkább csak külsõ okozói a vallásellenes- ségnek, amelyek mellett még kétségtelenül mély, bensõ okok is közrehatottak, hogy a szocialistákat a vallástól elidegenit- sék. Ök azt hitték, hogy ha jó szocialisták akarnak lenni, ugy! a Marx-féle világnézetet szõröstül-bõröstül le kell nyel- niök. Marx világfelfogásában pedig - hatásaként a kor- nak, melyben elõállott (Feuerbach!) - a vallási problémák iránti közömbösség, hogy ne mondjuk idegenkedés, döntö fontossagu szerepet játszott. De mivel ez az egész világnézet helytelenül a "tudomány" köpenyét öltötte fel, a tudomány pedig természeténél fogva objektiv igazságot hirdet, ennél- fogva az ,:atheizmus" is ilyen Objektív igazság gyanánt tünt föl, melyet nem lehetett megtámadni anélkül, hogy egyszer- smind a tudomány és szocializmus (amiket egynek vettek) szellemet is meg ne bántsák. Mihelyt feloldották vilagfelfo- gásukat a tudomany bilincseiböl, az egyénnek a valláshoz való viszonya is azonnal szabaddá. lett. Megértették, hogy a tudománynak a szocializmushoz épp oly kevés a köze, mint a tudománynak a valláshoz: meg a szocializmusnak a va]- lashoz, vagy az egyháznak a valláshoz. Mai napság már leg- feljebb csak félmûvelt szocialistak körében hallhat az em- ber igazában vallásellenes nyilatkozatokat. A szocializmus theoretíkusai, mikor fölszabaditottak magukat a marxiz- mus rendszerébõl, lelkükben ismet megtalálták a békét. [...] És végül még egy dolgot akarok emliteni, amelyet sze- rintem szintén igaztalanul rónak nagyon gyakran az osz- tályharc terhére: az emberi gyûlöletet minden más osztály- beli iránt. Azt hiszem: ugy érzelmi, mint ethikai szempont- ból, a szociális harc elválasztó volta mellett nem kellene el- felejtkezni az általános emberinek egyesitö erejérõl.Érzelmi szempontból: Mert az emberek, akik egymás- sal harcolnak, alapjaban mégis csak emberek, egyforma örömökkel és szenyedésekkel, akikre nézve Isten és világ, születés-halál, ifjusag-vénség, szerelem és baratsag, hüség és hitszegés, egészség-betegség ugyanazokat a legfõbb és leg- nagyobb értékeket jelentik, amelyek mellett minden szocia- lis rend csak elenyészõ, hiu külsõség.Lám, gyülöliink, pereiünk, kétféle a hajlam, a nézet.Közbe te õszülsz és közbe megõszülök én".*)Az ellenfélben is meg lehet becsülni, söt szeretni az embert. Ki nem tapasztalta ezt saját magán?És ethikai szempontból: Éppen annak az osztálynak, amely a régi humanista eszményeknek akar megint tiszte- letet szerezni, nem az emberiesség eszméjét kell-e követni vezércsillagul? Mit gonöolnak? Pclgártársaik egy részét gyûlölni fogják lelkük legmélyébõl egészen addig a pilla- natig, míg meg nem szerzik a ,,közhatalmat" és akkor majd egyszerre az ellenkezõjére tudják változtatni ezt a gyülöl- séget. Lelkeset'lnek az emberi nagyr közösségért és az embe- rek háromnegyed részét kirekesztik szívükbõl csak azért, mert ezek esetleg más politikai alapelveket vallanak, vagy más gazdasági érdekek szerint igazodnak? Különös egy hu- manizmus lenne! De ne higyjék, hogyr az az elkeseredett, hara- gos, mord és epés jelleg, amely ma sok (semmiesetre sem valamennyi) ország szociálistáiba belerõgzõdött, az osztály- harc természetébõl következik és ne higyjék, hogyr aki itt a lelkiismeretükhöz szól, (megelõzöm. a kritikusok ellenveté- seit, amiket már elöre látok) az osztályharc fegyverét akarja kicsavarni a munkásság kezébõl és visszatérést hirdet az igazi szocializmushoz", a ,,melyrõl pedig Marx megmon- dotta már" stb. ahogy ezek a kritikai clischéek szoktak hangzani. De ha ama magasabb, humánus álláspontra helyezke- dünk, önként áll elö a követelmény, hoga'r a szociális haro is tisztességes fegyverekkel vivassék, ne mérgezett nyilak- kal. Mennyit értekeznek ez ellen mind a két félen! Az ellen- félre milyen szivesen fognak rá nal. menny" WW-.WM_ félre milyen szivesen fognak rá becstelenséget vagy más al- jas inditó okot. Már külsökép is a véleménYnyilvánitás hangneme milyen visszataszító, milyen sértõ, milyen durva csaknem mindig." És így kell ennek lenni? Szükségképpen ngütt jár ez a saját álláspontunk erélyes védelmezésével? Azt hiszik, hogy tán veszítenek azzal valamit, ha fölteszik, hogy a másik tábor magatartását is becsületesség és igazsá- gosság elvei vezérelhetik? Én nem hiszem. Éppen az, ki el- vileg a harc alapján áll, aki az egész történelemben mindig a harcot tekinti minden végbemenõ dolog legbensõbb mag- vának, az könnyen Vivhatja meg becsületesen ezt a harcot és az ellenfélnek éppen oly tiszta motívumokat tulajdonit- hat, mint saját magának.Hiszen felfogása szerint a szociális harc nem oly szük- séges-e, mint a zivatar a fülledt levegöben? Aki a harcot a gonosz emberek mesterségesen elõidézett mûvének tartja, az még gyanithat természetesen olyat, hogy a harc felidézõit becstelen, aljas indító okok vezették e gaz csinyre, a társa- dalmi béke elvetemült, galád megzavarására. De aki megér- tette, hogy a harc a szociális élet alakulásából szükségkép- pen, önként áll elõ, hogy nem egyéb, mint ellentéte két állás- pontnak, amelyeknek mindegyikét egyformán a körülmé- nyek összetalálkozása hozta létre, létre kellett hoznia, aki e két különbözõ álláspontnak megfelelö világ- és életfelfogás különbségét az életföltételek különbségének szükségképpen való eredményeül tekinti, annak csakugyan arra a. meggyõ- zõdésre kell jutnia, hogy az ellenfél ugyanolyan okokból all a helyén, mint õ, hogy nem egyéni aljassag, hanem. a sors kényszerítõ ereje állította azt oda, ahol az õ ellenségévé kel- lett lennie. Akkor, azt hiszem, könnyû lesz megbecsülnie benne az embert, mert nem gyanusítaní, gyalazni kívánja az ellenfelét, hanem meg akar vele harcolni, nyíltan és be- csületesen. A népek háborujában tudunk dicsekedni a genti konvencióval, mint a fejlett kultura gyümölcsével és orszá- gunk kebelében az ellenfél becsülése nélkül, tisztességtelen fegyverekkel, kíméletlenül rontunk egymásra, mint a bar- bárok.Erre nézve az angol fejlödés példát adhat. Megmu- tatja, míként kell a szociális életben pallérozott harcot foly- tatni. Remélem, a kontinensen is elismerik majd a harc neme- s'ebb formáját. mert az osztályharc lényegének mélyebb föl- fogásából szükségképpen áll elõ.E dologban éppen a németek minden más nemzetnek mögötte maradnak. A német proletariátus körében megint Marx szerencsétlen szelleme müködik. Mert a legutolsó szo- ciáldemokrata riporter, aki valahonnan Galicia homályából bujt elõ, ha semmi egyebet nem sajátított is el Marxból, de a maró írásmódot bizonyára elleste. És ugyanez áll a pol- gári lapnál dolgozó legutolsó riporterrõl is: mikor a szociál- demokráciáról van szó, a leghitványabb bánásmódot még mindig elég jónak tartják.Ezzel szemben Lassalle szavaira hivatkozom:Igazság és méltányosság még az ellenséggel see-m- ben is - és illõ, hogy fõként a munkásság vésse ezt mélyen a lelkébe - legföbb kötelessége az ember-nek."Akkor, - de csakis akkor - ha az emberség és erköl- csösség e parancsait követjük, ha a nemes felbuzdulások végül mégis felülkerekednek a gyûlölség aljas szenvedélyein, az osztályharc nem rombolója, hanem teremtõje lehet a kul- turanak és mûveltségnek. Akkor, - de csakis akkor - igaz a mondás: ,,wólsgog meg návzmv": a harc atyja minden-nek, tehát a jó dolgoknak is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1908 Karl Marx Werner Sombart

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozomult.blog.hu/api/trackback/id/tr9014376051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.