Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (10) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Ján Kollár (1) Jan Kollár (1) Jásdi István (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Orán (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) rydz-smigly (1) Rydz-Smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (1) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Ubi populus ibi obulus

2014.11.17. 15:33 Deak Tamas

A nyolcvanas évek végén nemcsak a közelmúlt történelmének ismerete kezdett változni, hanem a régmúlt korok egyes személyiségeirõl kialakított fekete-fehér kép is kezdett színesedni. Így Kollonics Lipót tevékenységérõl is árnyaltabb képet kaphattunk   és nemcsak híreshírhedt mondását hallhattuk kizárólag - amely mondásról az idézet végén van is szó.
 
Kollonics Lipót (1631-1707)
A most következõ idézetbõl egyértelmûen kiderül : ha a  Magyarország újraszervezésérõl szóló Einrichtungswerk megvalósul - valószínûleg annak minden németesítõ törekvése ellenére - akkor Magyarország a korabeli Csehország és az osztrák örökös tartományokhoz hasonló fejlõdési irányba indul, és ezeknek a lehetséges eredményét nem kell a mai olvasóval külön érzékeltetni. A hosszú idézet Szalay László kiváló történetírónk 1859-ben megjelent Magyarország története címû monumentális munkájából való szöveghûen, megõrizve az eredeti nyelv zamatát.A kiemelések tõlünk származnak.
 
Szalay László (1813-64)
Alig oszlott el az országgyülés, midõn együve ült nemugyan Pozsonyban a magyar bizottság, hanem Bécsben a "Magyarország szervezésével" megbízott udvari választmány. Herczeg Dietrichstein Ferdinánd fõudvar mester elnöklete alatt tanácskozmányt tartván a miniszterek, a cseh és ausztriai udvari kanczellárok, s a fõhadi tanács és a birodalmi kamara fõnökei, gróf KollonicsLeopold bíbornokot és gyõri püspököt, s majd kalocsai érseket, husz év óta az egy és külön nem válható ausztriai birodalom egyik fõmunkását, szemelték ki -maga is ajánlkozván e tisztre - a szándéklott munka irányadójául, gróf Breuner Szigfridet a birodalmi kamara alelnökét, gróf Buccellini Julius, gróf Thurn Maximilian, s báró Dorseh Fridrik császári tanácsosokat, ugy Hoffmann Györgyöt, az alsóausztriai kormány tagját, társakul adván neki, s Krapf József hadi tanácsosra a jegyzõkönyv vitelét bizván.

Kollonics és társai 1689. november 15-kén nynjtották be munkálatukat s mindenek elõtt a magyar udvari kanczellária ujjá szerkesztését sürgették. Ennek akkori állapotját ekkép ecsetelé a kanczellár Korompai Péter : ,Mellettem egy titkár van két írnokkal s egy lajstromzó. Az utóbbi tisztnek viselõi nem ritkán vakmerõk voltak magokat a kanczellárok és titkárok meghagyásainak ellenszegezni, s elbizakodásukban - õk levén a pecsétõrök - vonakodtak az õ felsége által már aláirott okmányokat megpecsételni, hogy a törvényes díjnál nagyobbat zsarolhassanak ki a perlekedõ felektõl. Véleményem szerint a magyar kanczellariát a csehnek képére kellene átidomítani, vagy, mivelhogy Magyarország fõkanczellárja, az esztergomi érsek, nem szokott az udvarnál széket tartani, a németbirodalmi kanczellariát kellene elõképül választani, melyet aztán rangjára nézve nyomban követne a magyar. Így Korompai; Kollonics pedig ekkép vélekedett : ,Miután a jelen magyar udvari kanczellár hivataláról lemondott, s miután kell hogy pap legyen a kanczellár, Fenesi György egri püspököt lehetne neki utódul adni. Kivüle négy tanácsosból álljon a kanczellaria, még pedig két egyháziból, hogy a papi rend mindig egyensúlyban legyen a világiakkal a vallás dolgában, melylyel a magyaroknem bánnak eléggé kényesen, marasztván hazájokban az eretnekséget, honnan Magyarországon minden baj eredetét veszi,- és két világi tanácsosból , kikbõl az egyik német lehetne. Titkár kettõ szükséges, az idõsbik tanácsosi ranggal és szavazattal bírhatna. A lajstromzó mellé még egy segédet, egy kiadót, egy fogalmazót, három írnokot s egy hivatalszolgát kellene adni, és mindnyáját tisztességesen fizetni, valamint ez az 1681-diki országgyûlés által eltörlesztett pozsonyi kormányzóságnál történt. Fizetési forrásul eddig kivált a díjak szolgáltak. A felek támogatására tizenkét ügynököt lehetne kinevezni, valamint rendén volna külön szállást fogadni a kanczellária számára, mert annak, hogy eddig nem volt szállása, hogy az irományokat saját házaiknál tartották a tisztviselõk, annak kell tulajdonítani majdnem az összes levéltár elveszését, a libri regii, a királyi könyvek kivételével.
Az igazságszolgáltatás javításához ezt ajánlotta elsõ lépésül a választmány, másodikul a törvényszékek szervezését.
Nevet bárminõt viselhetnek, mert abban nem rejlik semmi, s a magyarok mégis némi súlyt helyeznek reá.
Számra három törvényszék legyen: 1. Budán; 2. Kassán és 3. Horvátországban, hová Szlavoniát és Dal matiát is kell sorozni. Az elsõnél ezek lesznek a tagok az ország fõérseke, a nádor, az alnádor, a királyi tábla praelatusa és bárója, a királyi személynök, a tárnokmester, a fõhaditanácstól s a magyar udvari kamarától egyvalaki, két titkár, magyar az egyik, német a másik. A kassainál a következõk: az országbiró, az egri és nagyváradi püspökök, a: felsõmagyarországi kamara-igazgatóságtól egyvalaki, egy fõhadibiztos, egy itélõmester, egy titkár. A horvát törvényszéknél: a bán, a zágrábi püspök, egy fõhadibiztos, egy kamarai föharminczados,egy itélõmester és egy titkár. Mindhárom törvényszéknél a szükséges segédszemélyzetrõl is kell gondoskodni. Valamennyi hatóságtól ide felebbeztetnének az ügyek, név szerint minden büntetõ ügy. Egyéb felebbezést nem kel lene megengedni. A költségeket a törvénykezési díjakból s a felemelt harminczadból lehetne fedezni.
A hármaskönyvnek njabb átvizsgálása elkerülhetlenül szükséges. Ez hemzseg ellenmondásoktól, teli van más idõkre, más viszonyokra vonatkozó intézkedésekkel, de melyeket felek és bírák arra használnak, hogy az igazságszolgáltatást kijátszák, hogy magoknak hasznot hajtsanak az ország s a királyi felségrövidségével és helyrehozhatlan kárával, Az uj törvénykönyv s a polgári és a büntetõ perrendtartás szerkesztésével Hoffmann udvari tanácsost kellene megbízni, ki annak idején tagja volt a pozsonyi kormányzóságnak, s kinek, mint ilyes nek, bõ alkalma volt, a magyar állapotokkal közelebbrõl megismerkedni. Számtalan visszaélés megszüntetése  - folytatja a császárhoz intézett javaslatban Kollonics elkerülhetlenül szükséges. 1. Az itélõmesterek tekintélye annyira nõtt, hogy bárkinek kívánságára bármely forumnál mind vizsgáló mind végrehajtó rendes birákká tehetik magokat, még pedig a felebbvitel s egyéb perorvoslatok teljes kizárásával; mibõl fõleg három fonákság következik : a) Nincsen példa, hogy valaha egy alperes meg nyerte volna az ügyet a felperes ellen, ki az itélõmestert bíróul felkérte s õt az alperes rovására, oly busásan, mint ítélõmester úrnak tetszik, s nem ritkán a pernek tárgyal szolgáló követelés részének elõleges lekötésével tartozik jutalmazni. b) A költségek, kivált ha többedmagával vagy épen egy kis csapattól környékeztetve eszközli a végrehajtást az ítélõmester, gyakran háromszor sõt még többször is múlják felül a peres tárgy értékét. e) A vesztõfélnek egyáltalában nincsen módja magán segíteni, még ha a legigazságtalanabb itélet hozatnék is ellene, még ha a legpogányabb bírság is vettetnek reá. Következik innen, hogy az itélõmesterek ezen túlságos tekintélyét meg kell szüntetni, õket egyszerü birákul iktatván a törvényszékekhez.-2. A nyolczados itélõszékeket, mind a nagyobbakat mind a kisebbeket el kell törleni, mert ezek sohasem ülnek együvé, s mert ide azon ügyeket szokás utasítani , melyeknek befejezése nem látszik kivánnatosnak.- 3. Nagy botrány az úgy nevezett ,novum' melynek erejénél fogva egyazon per megujítathatik ugyanuazon biró elõtt, s melyre támaszkodva, az uj-uj kifogással fellépõ fél vég nélkül elhalasztathatja az itélethozást. 4. Meg kell szüntetni az ügynek leszállítását mihelyest úgy tetszik a felperesnek s mihelyest egy marok pénzzel meg akarja vigasztalni a bírót . -5. Orvoslani kellene a szegény árvák javain elkövettetni szokott hütlenségeket, s ezen árvák ügyeirõl különben is inkább kellene gondoskodni, talán azáltal, hogy az ausztriai gyámrendszer deák és magyar nyelvre lefordítassék és ideiglenesen elfogadtassék, olyatén módosítással, hogy miután a'z ausztriai rendszerben nincsen szó a gyámnak jutalmáról, e tekintetben az árvák nagy elõnyére a cseheknél divatozó azon rendszabályt kellene behozni, mely szerint az árva jövedelmeinek egy hatoda jár ki évrõl évre díjul a gyámnak. Meg kell jegyeznem azt is, hogy Magyarországon nem szokatlan dolog, katholikus árvának nemkatholikus gyámot rendelni, mit felségednek királyi parancs által haladék nélkül kellene eltiltania. - 6. A büntetõ eljárás Magyarországon egy részrõl szerfelett szigorú, más részrõl minden rend és forma nélküli; minek egyik következése: s hogy ártatlan kivégeztetik, a másik : hogy több czégéres bûnös büntetlenül marad. Pedig áll az : hogy jobba vétkest szabadon bocsátani, mint az ártatlant elmarasztani; s áll az is: hogy nagyobb áldozatot nem mutathatni be Istennek, mint egy gonosz embert. Szükséges tehát ama túlságos szigort enyhíteni és rendszeres büntetõpert behozni . "Továbbá teljesen kell megszüntetni a Magyarországban divatozó, füresztés melletti boszorkánypcrt, mivelhogy taval Trencsénben gyanuba vett háromszáz személy kisérletképen vízbe vettetett, s a kik megfúladtak, azok ártatlanoknak nyilvánítattak, azok pedig kik felmerültek, mint ama vétségben elmarasztottak, kivégeztettek." Tanácsos volna addig is, míg Hoffmann a reá bízott munkát el fogta készíteni, az ausztriai, már lefordított perrendtartast elfogadni, ,, minthogy ezt különben is a megyék és urodalmak nagyobb száma már gyakor latba Vette."-7. Az urak és nemesek igazságtalan kiváltságait el kell törleni , minõ az, hogy a szokás vagy inkább a visszaélés nem engedi, miszerint urát a jobbágy beperelje; minõ az, hogy világos törvények értelmében a parasztnak tanuságte'tele nem vétetik be a nemes ellen; minõ az, hogy büntetõ ügyekben, ha néhany vétséget kifogunk, csak megidéztetése és elmarasztása után zárathatik el a nemes- - Módosítást igénylõ egyéb pontok önmagoktól fognak jelenkezni a törvénykönyv szerkesztésekor, vagy az uj törvényszékek által fognak kijelöltetni.
Az igazságszolgaltatas rendezésérõl az egyház ügyére tér át a javaslat.
A clerus - írja Kollonics -nehány jelesebb püspök kivételével figymaltatik vagy épen megvettetik. Ez onnan van, mert már ember emlékezetére nem tartattak zsina tok, sõt még megyéiket sem utaztak be a fõpapok; s merttöbb püspökség, kivált a töröktõl visszafoglalt részekben, vagy épen nem vagy schismatikus által van betöltve. Ezt ideig-óráig tûrni kell, vagy az egyesülés, az umo altal rajta segíteni, mint már a munkácsi görög hitvallása püspökkel történt. A szegényebb püspököket, az összes országnak, tehát az õ megyéiknek is visszafoglalásaiglan fejenkint tizenkétszáz forintnyi évdíjjal kellene vigasztalni, s az eddigi foglalmányokban némi pótlékot számukra kihasítani; rendén van arról is gondoskodni, hogy külön mindeniköknek mind székhelye mind székháza legyen; s némi jövedelemforrásul saját boraik mérésének jogával lehetne õket - magában értetik, hogy a szabad királyi városokon kívül - felruházni.
A plébánosok ügye is rosz karban van. Találkozott olyan, kinek két éven át nem volt misekönyve, csak halotti misét irt le magának. Más, egy egész éven át nem mondott misét, mert nem volt kelyhe. Árvában az ostyákat négy részre osztották, mert nem volt ostyavasuk, s ilyes a két szomszédmegyében sem levén feltaláltatható, az ostyákat Krakóból kellett hozatni. Következik innen, hogy szükséges a plébánosok jövedelmeinek öregbítésérõl gondoskodni. A foglalmányokban háromszáz házra jusson egy plébános. Intézkedni kell, hogy lakháza s hogy negyvennyolcz hold szántóföldje legyen robot-kötelezettség nélkül; azonkívül övé leszen a stola, övé a dézmának egy tizenhatoda. Az iskolamester számára is lak- és iskolaházat kell építeni, s tizenöt hold szántóföldet vagy hasonértéket kell neki adni, urbéri kötelezettség nélkül, azonfelül illetvén öt a stolának arányos része, s a minden tanuló után fizettetni szokott iskoladíj. A mely helyeségben több van háromszáz háznál, ott káplán is mûködjék, kinek fizetése érjen fel a plébános jövedelmének felével. A hol nincsen templom, ott építessenek ilyest község és földesúr közös költségen. Az egyesült görögök papjai beérhetik a felebbi jövedelmek felével. A kincstár adjon példát az ájtatos alapítványok felelevenítésére nézve. A clerus fogadja el valahára a trienti zsinat intézkedéseit végleg és hímezés nélkül. A protestánsok követelései el len a közelebb hozott törvényczikkelyekhez kell ragaszkodni. Az anabaptistákat a Morva vize mellett_ összesen öt község - s az ariánusokat Pécs körül el kell türni, mert már kezdenek általtérni a katholikusokhoz. A zsidók ne lehessenek vámszedök, ne vehessenek földeket haszon bérbe, s adóztassanak meg busásan. Az egyház javára czélzó egyéb intézkedésekrõl a zsinatok s a püspökök fognak gondoskodni.
A választmány most a politikai közigazgatásra tér által. Ez általában véve jó városi és falusi rendõrségen sarkall. Magyarországon e tekintetben egyelõre gondoskodni kell : 1. Az ország s kivált a foglalmányok népesítésérõl, melyekben csak görög és zsidó szemétnép maradt hátra. Ubi populns, ibi obolus; hol sok a lakos ott sok a közjövedelem, Ezen népesítést idegen népségek behivásával lehetne eszközölni, olyképen, hogy a foglalmányokban a beköltözködõ magyarok három évig, a beköltözködõ németek, mert ezek távolabbról jõnek, öt évig minden közteher alól felmentessenek; ilyes bevándorlókat nem kellene a földhöz kötni, mint a többi jobbágyokat; legyenek õk a költözködés jogával hazai törvényeik értelmében ezentúl is bíró szabad alattvalók. Hasonló feltételek mellett mindig német bevándorlóknak, kivált felséged örökös tartományaiból valóknak kell elsõséget adni, nii szerint ezen ország vagy legalább tetemes része németesítessék, s a forradalomhoz s nyugtalankodáshoz hajlandó magyar vér, mérsékeltetvén a német által, rendíthetlen hûségre és örökös királya s természetes ura iránti szeretetre birassék. Ezen alkalommal megütközéssel tapasztalta a választmány, hogy sem a király sem bármiféle német nem birtokol urodalmat Magyarországon, holott a német örökös tartományokban több magyar földesurat találhatni. A magyarok azt mondják ugyan, hogy törvényeik szerint külföldi ember nem tehet szert fekvõ birtokra országukban; de felséged más részrõl, szmtezen törvények értelmében, a legparányiabb adomány által is bárkit képessé tehet ilyes birtokjogra. Bevándorlóknál el kell nézni a nemkatholikus hitvallást, de ennek nyilvános gyakorlatát nem szabad nekik megengedni, és szükség mindig katholikusokat is közéjök vegyíteni. A várakat, mennyire csak lehetséges, kirekesztõleg német lakosokkal kell népesíteni. Általános szabályul ajánltatik : a telkeket nemcsak ingyen, hanem örök idõre s az elidegenítés jogával adni által a bevándorlóknak. - 2. A robotot ország szerte szabott napszámban, még pedig hetenkint háromban kell megállapítani. Az ország törvényei ugyan ötvenkét napra szabják évenkint az urdolgát, de ez szerfeletti mérsékeltség: miért. is egyetlen egy uraság sem alkalmazkodik hozzá s megannyian tulságos terhet vetnek jobbágyaikra. 3. Valamennyi városban a polgári üzletek: hús- és bormérés, gabonaõrlés sat. kirekesztõleg a polgárokat illessék, ne a várparancsnokokat és kamarai tiszteket is, kik azokat a foglalmányokban egyedározzák. 4. A városokat nem kell szabaditékos házakkal megterhelni : kórházak, püspöklakok, fegyvertárak, kolostorok sat. kivételével, s iparüzleteknek, a polgárok rövidségére, ezekben ne adassék hely. 5. Városokban a puszta házat valami csekélységért kell odaengedni, s azt harminczkét hold földdel megtoldani. 6. A város területében találtató épületszereket mindenik bevándorló szabadon használ hassa, a tiszti építész utasításához képest. 7. A városokés a falakkal kerített mezõvárosok külön maradjanak a megyéktõl, hogy ezektõl el ne nyomathassanak, s hogy gonoszszándéku gyüléseket ne tarthasson bennök a nemesség. 8. A puszta telket parányi díj letétele után a korona jogának megismerésére - haladék nélkül vehesse birtokába a bevándorló; s ha jelenkezni és kiismerszeni fogott a tulajdonos : váltsa be telkét, vagy hagyja illõ díj mellett a birtokló kezénél. 9. Mindezt közhírré kell tenni, de ildomos ovatossággal a vallási pontra nézve. 10. Eddigelé majdnem mind e tárgyakban épen az ellenkezõ történt. A Magyarországba bevándorlott bosnyákok tönkre juttattak, éhen halnak. A kamarai biztosok nemhogy magokhoz édesgetnék a telkeikre visszakészülõ jobbágyokat: a régmult évekbõl fenmaradt tartozásokat veszik meg rajtok a mely pillanatban jelenkeznek. Ilyesmit meg kellene tiltani, mint visszás eljárást.
A népesítéshez nagy mértékben szükséges a közhitel megállapítása. Nemcsak hogy háromszoros vagy még többszörös biztosíték nélkül egy krajczárt sem kaphatni kölcsön, de sõt a kereskedés is tönkre jut mindinkább. És ez kivált onnan származik, mert a fizetéssel késõ adós csak roppant költséggel s idõvesztegetéssel kényszerítethetik kötelezettségének teljesítésére, s mert egész Magyarországon nincsen hely, hol valamely jószág állapotát, a rajta fekvõ teherre nézve, egész bizonyossággal lehetne kitudni, hol fekvõ birtokot veszedelem nélkül vehetni vagy reá pénzt kölcsön adhatni. Történnek ugyan a káptalanoknál ilyes bejegyzések, de nem lévén meghatározva, hogy e tekintetben melyik jószág melyik káptalan könyveibe való, s ehhezképest az alsómagyarországi jószágra kölcsönvett pénz felsõmagyarországi káptalan lajstromába jegyeztethetvén be, a korábbi kölcsönökrõl nincsen tudomása a késõbbi hitelezõnek vagy vevõnek. Szokás továbbáezen káptalanoknál titokban óvást tenni a közbenjött szerzõdések ellen , s annak idején elõkeresgélni az óvást. Kellene tehát a cseh ,Landtafel'-hez hasonlatos intézetet alkotni, s a káptalanoknál .történni szokott bejegyzést rendszeresíteni._-Es valamint magánszemélyek között szükséges a hitel, úgy szükséges a hûség az örökös király iránt. Kezdeni kell tehát az új foglalmányoknál az új intézkedést. Kire valamit vevési, adományozási vagy bármely jogczímmel szállit a felség, az tegye le személyesen a hûségi esküt. Hasonlóképen mindenik kiskoru midõn teljeskorra jut. S ezen követelés annál méltányosabb, mivel Magyarországon a hazai törvények erejénél fogva minden jószág hûbér, s mivel a vasallus hódolattal tartozik urának.
Kiáltó szükség, hogy a tudományok és más szabad mûvészetek, hogy a közönséges mesterségek, kézmûvek és kivált a kereskedés gyökeret verjenek az országban. Velencze és Holland szolgáljanak elõképekül. Egyetem kettõ legyen : Budán az egyik, Kassán a másik; a többi nagyobb városokban gymnasiumokat és akademiákat kell alapítani; s itt a tanárok, kivált a philosophia és theologia tanárai papok legyenek, névszerint Jézus társaságából valók. Ha ez meg fogott történni, akkor nem lesz szükséges; hogy a magyar ifju Német- és Lengyelfóldön járja iskoláit akkor ügyvédek lesznek az országban, nem törvénycsavarók, orvosok nem sírnépesítõk. Lõcsén nyomdájok van az a katholikusoknak, tehát könyvvizsgálatra van szükség. A ki elõleges vizsgálat nélkül nyomtat, az veszítse el nyomdáját. - A mûvészeteket és meseterségeket pedig, nemkülönben a kereskedést szabadítékok és józan vámszabály által kellene elõmozdítani. Kivált Nándorfehérvár álhatnék hatalmas kereskedési helylyé. Évenkint néhány százezer forint megyen csizmabõrértTörökországba, pedig a törökök még minapában Buda és Székesfehérvár között készítették ezen bõrt, s még élnek emberek az országban, kik a tímárság e nemét értik. Évenkint másfél millio megyen ki Törökországba ökrökért: hát nincsenek nekünk legelõink? A zagyva pénzviszonyok is nagy ártalmára vannak a kereskedésnek; azon kellene lenni, hogy a rosz lengyel pénz eltávolítassék. Aztán, a magyarok igen helyesen országszerte csak egyazon mértékkel, egyazon súlyaggal szeretnének élni. A tûzvész elleni bécsi szabályokat jó lesz deákra lefordítani. A foglalványokban kórházakat kell alapítani. S rendszeresített intézkedésekre van szükség, ha netalán ujból országszerte dúlna a pestis. Emlékezzünk viszsza az 1679-diki iszonyatosságokra! A pestisbetegeket csak a kóroda papjai látogatták meg! Ha elõbb halt meg az atya, s utóbb a fiú, akkor amazt kiásták ismét , hogy a fiú ne feküdjék felül!
S most a hadi ügyeken, névszerint ezek élelmezési ágán által, a "cameraliák"-hoz, a korona jövedelmeihez érkezik Kollonics. ,,A királyi magyar kamara irományaból láthatni, hogy béke idején a rendes kiadások Magyarországon félmillio német forintra rugnak évenkint, holott a kincstárba legfelebb 30-60,000 forint folyt be az orsszágból. Pedig ez, Istentõl termékenységgel megáldott ország; a mi reá költetik, azt bõven megtérítheti; nem szükséges, nem lehet miatta a többi tartományokat még túlterhelni. Tetemes jövedelmi forrásul kivált a töröktõl visszafoglalt részek szolgálhatnának. Szükséges tehát mindenekelõtt éretten megfontolni : mit lehet most Magyarországon neo-acquisitumnak, foglalmánynak mondani? Felelet : mindazon helységeket, mindazon földterületeket, melyek vagy valósággal voltak a keresztyénség ellenének, a töröknek birtokában, vagy neki, mint behódoltak, adót fizettek. S most támad a másik kérdés i kell-e ezen, fegyveres erõvel, határtalan költséggel és bõséges vérontással visszaszerzett földeket, egészlen vagy részben elõbbi uraik kezénél tulajdonúl meghagyni? Felelet : Különbséget kell tenni az egyházi s a világi urak között. A világiakat mi illeti, az összes választmány egy hangulag kinyilatkoztatta: hogy felséged azokat, mint fegyverével, pénzével s hadainak vérével szerzetteket nem köteles, joghoz és igazsághoz képest, elõbbi uraiknak visszaadni; de hogy mindazáltal saját és az ország érdeke is tanácsolják, miszerint merõ kegyelmességbõl s királyi bõkezüségbõl azokat néhai tulajdonosaik kezéhez juttassa ismét. Magában értetik, hogy a ki valamely jószághoz igényt tart, az köteles leszen tulajdoni jogát bebizonyítani; e végre tehát kinekkinek határnapot kell kitûzni, s ha bebizonyította, akkor rendén leszen értésére adni, hogy birtokát csak a felség kegyelmének köszönheti, akkor le kell vele tétetni a hûségi esküt, s az adót, a katona beszállítást, az õrségjogot s más közterheket világosan és ünnepélyesen reáróni a birtokra. A mi az egyházi személyeket illeti, azok világos jog alapján követelhetik magoknak vissza ama foglalmányok papi javadalmait, így rendelkezvén a canoni törvények; aztán nem kell arról meg feledkezni, hogy elõször is az egyházi rend fogadta a mult országgyûlésen József fõherczeget örökös királyul, s hogy folyton folyvást a mily hû oly lényeges szolgálatokat. teszen a koronának; így például, midõn a kassai német õrség tiz s egynehány évvel ezelõtt Kobb tábornok ellen feltámadt, csak Szegedi püspök bölcs intézkedései mentették meg felséged számára a várost. A küldöttség azonban úgy vélekedik, hogy az egyháziak javadalmaik után azonképen fogják viselni a közterheket , mint a világiak a magok jószágai után, de sõt hogy jövendõbenrendkivüli viszonyok között, például háboru esetében, rendkívüli segédnyujtásra is lesznek készek. Amely jószágokhoz szabott idõ alatt senki sem fogja tulajdoni jogát bebizonyítani, azokat nem kell a kamara által kezeltetni, mert ez esetben vajmi keveset fognának jövedelmezni, hanem azokat el kell adni, még pedig a többet ígérõnek, legyen az pap vagy világi, nemes vagy nem-nemes, belföldi vagy külföldi, katholikus vagy nem katholikus. A mely okok felebb a népesítésnél elõadattak, hogy itt miért kell szemet hányni a vallási pont elõtt, azok jelen ügyben is érvényesek.
A javaslat most az adó kérdésére megyen által. Magyarországon - így szól - a közterhek a porták arányához képest vettetnek ki. Törvény szerint egy porta négy vagy nyolcz jobbágyból áll; négybõl ha négy vagy hat darab marhát foghat eke elébe a jobbágy, nyolezból ha csak kettõre megyen marháinak száma. Azok, kik nem képesek magoktól egy ekét kiállítani, zsellér nevet viselnek, s közûlök négy megyen egy jobbágyra, tehát tizenhat egy portára. Mind ez megmaradhat ezentúl is, mert ilyes sajátságok magokban véve nem gátolják a helyes adózási rendszert, s mert felségednek az a legkegyelmesebb szándéka, hogy a lehetõségig az ország törvényeihez  alkalmazkodjunk.
Ezen porták száma 1647-ben, a királyi városokat és mezõvárosokat ide nem tudva, 7215' 1/8-ra ment, közülök 4916 1/4 az alsómagyarországi tizenkilenez megyére, 2298 7/8 a felsõmagyarországi -éjszakkeleti - tizenhárom megyére esvén. Azóta megszaporodott a népesség, azóta felséged dicsõséges fegyverei az országnak tetemes részét visszaszerezték a töröktõl, minélfogva most talán kétszer annyira is tehetni a porták számát; de más részrõl tekintetbe kell venni,hogy a háboru s a zsarlások következésében tönkre jutott részek húzamos ideig adózásra nem képesek.
Szokáshoz és törvényhez képest egy-egy portát legfelebb négy forint adóval lehetett megterhelni, s azon kivül ingyenmunkával, azaz: tizenkétnap robottal a várak építésénél, javításánál; ezen ingyenmunka azonban csak igen hézagos portéka volt. Idõ multával növekedett: az adó, s a közinségnek közepette 1682-ben a Magyarország megõrzésére szükségesnek találtatott hadisereg költségei csak azáltal fedeztethettek legalább felökben, hogy negyven forintra emeltett egy-egy portának adója. 1685-ben 4,798,062 forintra ment az összes adó. 1686-ban a katonaság élelmezése és szállásoltatása 3,568,677 forintba került az országnak. 1687, 1688 és 1689-ben olyannyira minden rend nélkül, oly példátlan zavarban történt meg a téli szállásoltatás, miszerint szabott pénzöszletrõl ezen évekre szó sem lehet; de annyit valósággal állíthatni, hogy a mondott idõközben ezen nemes országgal, mintha ellenség földje lenne, kénye kedve szerint bánt a katonaság, tetszésök szerint bántak a hadi biztosok. A felebb kitett öszletekbe pedig nincsen betudva, a mit Erdélybõl, a mit- a többi szerzeményekbõl , a mit az ellenség területébõl kivontak az illetõk, mi szintén több millióra megyen, nincsenek betudva a zsarlások, melyeket bízvást egy millióra tehetni.
Ezeknek elõrebocsátása után lássuk már mennyit lehet méltányosan egyegy portára adóul vetni; az leszen a méltányos adó, mely a felségnek módot nyujt az országot megtartani és kellõen igazgatni, s mely a jobbágynak jólétét nem akadályozza, nem teszi tönkre.
Kövessük a többi örökös tartományok példáját. Ime Ausztriában minden egész jobbágyház fizet évenkint a katonaság fentartására hat forintot; ehhezképest egyporta - állván négy egész jobbágyból- huszonnégy forintot fogna adó fejébe fizetni. Ingyenmunkára most több szükség levén mint azelõtt, -mert vajmi nagy a javítást igénylõ erõsségek száma - most külön mindenik ház vagy egész jobbágy tartoznék annyi ingyenmunkát véghezvinni, A mennyi elõbb egy portára esett, azaz: köteles volna tizenkétnapi robotra; ezen robot három forinttal váltathatván meg s egy porta négy házból állván, évenkint tizenkét forint váltságdíj esnék egyegy portára, melynek adói összes tartozása tehát külön harminczhat forintban állapítathatnék meg. Ezt az országgyûlés sem fogná túlságosnak találni, az országgyûlés, melynek megegyezése szükséges az adó kivetéséhez, mivelhogy az illetõ törvény megtartására hittel kötelezte magát a felség. Nagyobb adót nem igen viselhet el általában véve egyegy porta. Százhat van forintra szokás becsülni egy egész jobbágyházat, azaz egy portanegyedet, mely harminczkét hold szántóföldbõl vagy ennek hasonértékébõl egyéb földekben áll; kilencz forint pedig, azaz : egy portanegyed adója, százötven forintnak 6 % kamata: tehát mindössze is csak tiz forintnyi érték nem kamatoz a kincstárnak.
Ezen adót kivétel nélkül valamennyi urodalom s fekvõ birtok fogná viselni, egysem vétetnék ki, bármily rendü vagy állapota legyen a birtokos, akár fõpap, akár világi úr, akár nemes, akár káptalan, akár város, akár katona- vagy kamaratiszt: mert a méltányosság úgy kivánja, hogy mindenki viselje a terhet, a ki élvezi a hasznot. Egyedül a plebánosok és iskolamesterek házaikat és földjeiket lehetne kivenni, továbbá a nemesi curiákat, mert abban áll a kisebb magyar nemességnek még fenmaradt egyedüli vigasztalása, hogy szabadságának és kiváltságának jelvényeül bir egy szabaditékos udvart, mely bizony rendszerint nem ér többet egy közönséges parasztháznál : a különbség tehát csak a kiváltságban áll. Aztán tekintetbe kell venni, hogy ilyes kiváltság a többi örökös tartományokban is létezik; kell tehát azt megtartanl, .a nélkül azonban, hogy az úgynevezett praedialistákra is alkalmaztatnék.
Megjegyeztetik végre, hogy a felebbi adót nemcsak egy vagy nehány évre, hanem egyszer mindenkorra kellene felajánlani, mert lesznek ezentúl is háborúk, s a béke mûvei szintúgy igényelnek költséget mint a hadviseléséi; s hogy az adónak kellõ felosztása és behajtása fõfõ dolgok, melyeket ki kell venni a hadibiztosok és ka marai tisztek kezébõl, az illetõ megyei és városi törvényw hatóságot bízván meg velõk;
A kamarai jövedelmek forrásai: a harminczad, a bányaáldás, a fogyasztási adó, mely városokban az 1671diki alapra volna ujból fektetendõ sat. berekesztik a javaslatot 1), melyet Kollonics, mint a bizottság elnöke; Krapf József haditanácsos, mint jegyzõje írtak alá. 2) Szelleme olyas volt, mely nem ijedt vissza a végrehajtás nehéz ségeitõl, de mely mégis némileg a fennálló viszonyokból indult ki, mint alapból. Ezeknek teljes felbontását vette czélba nehány évvel késõbb ,,fratre Angelo Gabrielle,'' a Nizzából Bécsbe szakadt ferenczes, kinek ,,Magyarország kormánya" czímü emlékiratát legalább részben elemzenünk, szintén nem leszen felesleges.
A lázadókat megbüntetni az igazságszolgáltatás egyik cselekménye ; nekik megbocsátani, kegyelmesség: de elszedni tõlök az alkalmat újabb lázadásra, kötelessége a felségnek. Az ország szabadságai oly nagyok, hogy azokat vagy meg kell tartani vagy korlátolni. Ha teljesen megtartatnak, felséged fején ingadoz a korona: mert a tekintély az országban fog székelni, nem az udvarban, s mert a ministerium magyar leszen, nem idegen. Ha pedig nem tartatnak meg, akkor veszélyben forog felséged, hogy elveszti az örökkévaló koronát, mert ígérte és hit alatt fogadta ama szabadságokat.
Három különbözõ ösvényen lehet biztossággal elõ haladni : 1. Apostoli feloldás az eskü alól , miszerint felséged megszüntethesse azon szabaditékokat, melyek csorbát ejtenek a közrenden. 2. Ezen szabaditékok örökös megszüntetésének helyeslése az országos rendek által. 3. Egyházi és világi végzés, hogy miután egyrészrõl az országgyûlés lemondott II. Endre szabaditékáról, mely a nemes embert felhatalmazta fegyveres kézzel állani ellen a királynak, s miután másrészrõl e lemondás óta is felségednek tetemes számmal állottak ellen fegyveresen a nemesek : felségárulásba esett az ország és elvesztette szabaditékait. E három ösvény közül egynek választása okm vetlenül szükséges.
Megtörténvén e választás, a halasztást már nem szenvedõ sebek orvoslásához kell nyúlni. Orvosszerek I. Az udvari ministeriumnak helyes szerkesztése Magyarország irányában. Azon hatóságok, melyek jelenleg az udvarnál Magyarországot szabályozzák, nem alkalmasok kiirtani a nemzeti és idegen igazságtalanság gyökerét, melybõl kicsírázik a község kárvallása és a népek engesztelhetlen gyülölete felséged dicsõséges háza ellen , Szükséges hogy bensõ tanácsosok neveztessenek, kik folytonosan átvizsgálják mind azt, mi annak rende szerint Magyarország számára inditványoztatott, tárgyaltatott s végeztetett. Valamennyi hatóság, kanczellária, volt, jelen és leendõ bizottság, az országon belül és kivül, köteleztessenek jelentést tenni e tanácsnak, s eljárásuk jegyzõkönyvét elejébe terjeszteni. Szükséges továbbá, hogy a magyar udvari kanczellária összes mûködése alá legyen vetve ezen királyi tanács rostájának.
Ezen tanácsot a magyar törvényhozás negyedik végzeményének tizedik, s az 1526-diki határozatok harmincz egyedik czikkelyei törvényesnek nyilványitják; az 1587: 9. t. cz. a királynak az orSZágon kívül tartozkodására is levén figyelemmel. Az a baj, hogy ezen tanács tagjainak magyaroknak kell lenni nem idegeneknek. De kész a válasz : hogy miután örökössé vált a király, olyas tanácsosokkal kell bírnia, kik a koronát neki megõrzik, nem olyasokkal, kik azt elszedegetik tõle; hogy ezen tanács az országon kívül van, az országon belül pedig ott vannak magyar tanácsosai, azok, kik eddig voltak; s hogy végre a király tetszésétõl függ, tanácsoltatnia magát onnan vagy amonnan A magyar udvari kanczellária, hivatkozván a többiek példájára, ezt ellenezni fogja; de szolgáljon neki válaszul : hogy mikor béke lesz az országban mint a többi tartományokban, akkor reá is fognak kiterjesztethetni a többiek szabaditékai.
II. A nemzeti tanácsot és az ország kormányát alá kell rendelni az udvar gyökeres tekintélyének Az országnak nincsen tanácsa, mely õt kormányozza, s mely  a felség parancsait egyenesen végrehajtsa vagy végrehajtassa. A négy rend csak az országgyülésen bír hatalommal. A vármegyék magok magokat kormányozzák. A városok vagy el vannak nyomva nemzeti tisztviselõk által, vagy érzik az idegenek súlyát. A kamara egy sereg apró tisztviselõbõl áll, kik a felség vagyonát felfalják vagy el prédálják. A tábornokok kormányozzák a hadiügyeket, s azonfelül kiterjesztik kezeiket a politikai, a gazdasági, a polgári, a törvénykezési, s gyakran az egyházi ügyekre is.
A királyi felség kiskoruságában vagy távollétében a törvény az összes ország kormányával megbízza a nádort, Ilyes hatalom felette veszélyezteti az örökös királyt. Elsõ Ferdinánd alatt az 1555 : 1. tczikkely erejénél fogva tanácsosok adattak a nádor mellé õ felségének tetszéséhez képest; honnan az következik, hogy nem térünk el szerfelett a törvénytõl, ha országos tanács alakúl a nádori vágya királyi helytartói hatóság ideiglenes gyakorlatára; s ha a nádorságnak egy személyhez kötött, majdnem fedjedelmi jogköre az országnagyok s a rendek között fel osztatik, természetesen az indítványozott udvari tanács igazgatása alatt, s teljes függõségben a királyi és örökös felségtõl  a hármas könyv I. részének 94. ezíme elõsorolja az országnagyokat; ezekbõl tehát másokból fog az ország tanácsa törvényesen alakulhatni, mire nézve inditványoztatik ; 1. Az elnök legyen a nádor, vagy meg üresülvén a nádorság, a felség tetszéséhez képest nevezettkirályi helytartó, s ha sem nádor sem királyi helytartó nem találna lenni, az ország bírája. 2. A kanczellárna széke leszen a tanácsban. 3. Továbbá: a magyar kamara elnöke vagy alelnöke, s a királyi hadak egyik fõkapltánya vagy tábornoka mindig székkel és szavazattal bírjanak e tanácsban, valahányszor érkezésök van a megjelenésre 4. A horvát bán helyett, kinek kötelessége a bánságban lakni, az erdélyi vajda s a székelyek grófja helyett, klknek méltóságaik a királyi felségbe olvasztvák, a szörényi bán s a temesi gróf, mint jelenleg már puszta czimek helyett, szabadságában álljon a királyi felségnek, szint annyi számu tanácsosokat kinevezni, névszerint a birtokos osztályból. 5. A nádor vagy a királyi helytartó, az országbiró és a fõkanczellár tizenkét alkalmas egyént fognak a felségnek ajánlani külön mindenik országrendbõl, s közülök a felség nyolczat fog választani magok a rendek helyébe : t. i. négyet örökös tanácsosokúl fizetéssel, és négy mást három évre, fizetés nélkül, a rendkívüli országgyülések számára. Midõn a jelöltek nincsenek akirályi felség tetszésére, mások fognak neveztetni helyettök. 6. A nádori, a; helytartói, az országbirói hatóságok s a korona valamennyi más hivatalai szállitassanak le és kebeleztessenek be e tanácsba, s ezenkívül senki semmiféle közhatóságot ne gyakorolhasson. 7. felségének tetszésétõl fog függeni egy vagy két olyas tanácsos választása, kik a köznép s az országban tartózkodó külföldiek érdekeit képviseljék. 8. A tanácsnak székhelye, jogköre és hatósága õ királyi felsége által fognak kegyelmesen meghatároztatni és körüliratni, lehetõ legnagyobb tekintettel az ország törvényeire s a közbéke és közigazság szükségeire. 9. Ha netalán az ország fõkanczellárjának az udvari tanácsban jutna hely, a felség az alkanczellárt vagy a pecsétõrt fogja az ország tanácsába küldeni, kit valamennyiiromány kiadása fog illetni, azok kivételével, melyek a rendkívüli gy ülések alkalmával keletkeznek, s melyek az ilyenkor okvetlenül jelenlevõ fõkanezellár által fognak közrebocsátatni. 10, Mivelhogy õ felsége megígérte és esküvel fogadta közügyekben az országgyülések tartását, melyek, ha az összes nemesség veszen bennök részt, szer felett költségesek és a közbékét veszélyeztetõk : ezentúl az országtanáes kebelében fog lefolyni az országgyûlés, a mondott elnökök és tanácsosok, s még mások közben járásával, kiket elõsoroló vagyok. Ezen tanács megállapítása után, hat kerületre fog osztatni az ország kormányzási ezélokra, s e kerületektõl fognak függeni mind megyék mind városok. Ha teljesen együtt leszen az ország tanács, huszonnégy egyént nevez külön mindenik kerület számára, az illetõ kerületben letelepedett és birtokos egyéneket. Közûlök hat leszen egyházi, hat világi úr, hat megyei nemes, hat városi lakos. Ezekbõl a királyi felség négy követet fog választani, kik három éven át megjelennek a rendkívüli gyülésekben, teljhatalommal felruházva a szükséges végzések hozatalára, s megjelen nek kirekesztõleg akkor, mikor az országtanáes által meg hivatnak e végre. 12. Az országgyülések tartására törvé nyesen meghatározott idõközökben és esetekben összejõnek a rendkívüli gyülések, melyekben önmagoktól meg jelennek s üléssel és szavazattal bírnak az ország fõkanczellárja s az udvari tanácsosok. 13. A felség ezen gyülésekbe királyi biztosokat fog küldeni, kik ugyanazon szabaditékokkal és elõjogokkal fognak bírni mint Csehországban. 14. A királyi biztosokon, az összes királyi udvari tanácson, s az összes országtanácson és a fõkan ezelláron kívül csak ama négy tanácsos veend még e gyülésekben részt, kik a négy rend képviselésére, mint már mondatott, három évre fognak választatni. 15. Mihelyest õ felsége értésül adja az országtanácsnak, hogy rendkivüli gyûlést kell tartani, egy hónap határidõ tüzetik ki megjelenésre a hat kerület felebb említett képviselõnek 16, Horvátországnak joga leszen a maganbánját s a négy rend négy képviselõjét küldeni ama gyulésekbe. Erdély is odaküldheti a kormányzót, s azonfelül négy képviselõt, két katholikust s két nemkatholikust. 17. A rendkivüll gyülés helyének és idejének meghatározása függ a felseg tetszésétõl, de mindig az országon belül tartatik. 18. Az országtanács s a rendkívüli gyülés semmit sem változtat nak az országban õ felségének s az udvari tanácsnak egyenes utasítása nélkül; de szabadságukban fog állani folyamodásaikat négy követ által a felség s az udvari tanács elébe juttatni.
Több nehézség gördül e terv ellen. Az elsõ a nádori hatóságban rejlik, melyre nézve azt mondom: ama hatóság nem szüntetik meg, csak megnyesetík. Aztán, mivel hogy az ország lemondott a szabadválasztásról az örökös elsõszülött javára, lemondott arról is, hogy a nádor mint egy. gyámja legyen a koronának, mintegy elnöke az országnak. Egy másik nehézség a külföldieknek a nemzeti tanácsba iktatásában áll. Erre azt válaszolom : hogy midõn a négy rend bírt a királyválasztás jogával, részének is kellett lennie a kormányban, hogy ama jogot magának megõrizhesse; de örökössé válván a korona, olyas tanácsosokra van szüksége a királyi felségnek, kik õt ezen szerzeményében támogassák, nem olyasokra, kik õt abban csak háborgatják. Még egy más, a többieknél nagyobb nehézség rejlik az országgyülés kipárologtatásában mindamellett, hogy József király esküjében bennvan : ,prout dlaetalltel' fuerit conventum, ,a mint király és rendek az országgyülésen egyezkednek! Ezen nehézség eloszlatásának háromféle módjáról már felebb nyilatkoztam."Elveit tervezõ az összes közigazgatásra alkalmazza; mit a megyék és városok kormányáról mond, azt még ideiktatjuk.
Az ország megyéi olyas lánczot képeznek, mely a királyi hatalmat körülbékózza, minélfogva azt szét kell törni vagy feloldani, ha az állam szervezése szándékoltatik. A fõispánok törvényes oszlopok gyanánt támogatják a népek kormányát, de megingadoztatják a fõhatalmat, ha ingásba hozzák a koronát : miért is a királyi, nem a nemesi hatalom alapján kell õket felépíteni. Az alispánok választása szerfelett szabad és hatalmuk szerfelett nagy kell tehát az egyiket megszüntetni, a másikat korlátolni. A megyei nemesség gyülései rostául szolgálnak a királyi parancsoknak, szövõszékül a lázadásoknak, tárogatóul a szabadosság hirdetõinek. Azt végzik a mit akarnak; adóul azt vetik ki a mi nekik tetszik; azt cselekszik a mi kényökre kedvökre van; s olyas dolgokat hitetnek el a néppel, melyek azt a királyi felség ellen lázithatják: kell tehát õket megsemmisíteni.
A városokból nem fakad annyi rosz : mert azokat féken tartják az õrségek. Mindamellett kell õket függõ ségbe hozni az országtanáostól tiszteik választására s ha táskörére nézve.
A földesuraknak szertelen nagy hatalmuk van jobbágyaik felett büntetés és adóztatás dolgában. Itt is korlátokról kell gondoskodni, hogy névszerint olyas hatóságot ne gyakorolhasson felette a földesúr, mely õt nem illeti; A birtoktalan s a czimeres nemesek nagy száma sem királynak sem országnak nem teszen szolgálatot, mégis véghetlenül sok szabaditékkal bír, melyeknek fentartására kész minden pillanatban fegyverhez nyúlni.
Mindezeknél fogva javaslatba hozatik
1) Magyarország megyéi és városai, ide nem értveazokat, melyek Horvátországban és Erdélyben kebelezvék, hat kerületet vagy alkotmányt fognak képezni, s ezeknek Székhelyök leszen : Pozsony Buda, Kassa, Szatmár vagy Nagyvárad, Veszprém, Eszék.
2) A királyi felség, tetszéséhez képest, fogja a hat kormányzót három évre vagy hosszabb idõközre birtokos, akár bel- akár külföldi egyének közül választani; az alsóbb tisztviselõket is õ felsége nevezi ki tekintet nélkül a nemzetiségre.
3) Mindenik ilyes alkotmányban egy tanácsos kép viselni fogja az országtanácsot, egy másik a kamarát, s egy harmadik, kinek az ország törvényeit kell tudnia, as kerületet; kivülök 's a kormányzón kívül még a fõkapitány is fog székkel és szavazattal bírni.
4) A kerület mindenik megyéjének fõispánja, az ideiglenesen melléje adandó megyei tanácsosal egyetemben ajánlani fog õ felségének hat birtokos nemest, hogy közûlök egy követül választassék a kerületi kormányhoz. Igy fog a városok részérõl is történni.
5) A. clerus részérõl is azonképen.
6) Ezen követek szék és szavazat nélkül fogják kép viseltük kívánságait elõadni.
7) Külön mindenik alkotmány mellett elégséges számu királyi Jegyzõk fognak mûködni.
8) Helyes megyei kormány eszközlésére megszüntet nelíla gyülések, s helyökbe a fõispán ajánl minden harmadik évben õ felségének három egyházi személyt, három világi urat s három birtokos nemest, kik közül külön mindenik rendbõl választatik  egy egy s adatik a fõispán mellé ki nélkülök semmitsem végezhet a megyében
Igaz, nehézséggel jár , ezen kormányokat behozni mert ilyetén kozigazgatás volt az, mely 1681-ben eltöröltetett, de kész a válasz . épen azért, mert meghallgattatott az ország kívánsága, mert amaz igazgatásmód eltöröltetett, azért következett be az 1683-(liki botrány. A második nehézség a megyei gyûlések megsemmisítésében rejlik; de erre ez a válaszom : ha tönkre jõ az országgyûlés, ezentúl semmi szükség a megyei gyülésekre.

A nizzai ferenczesnek tervét túlságosnak, s mint ilyest, alap nélkül szükölködõnek vélhette az udvar : ha lehetne-e Kollonics tervét elfogadtatni az országgal, azt legalább kísérletre méltónak találta.
1696-ban Bécsbe hívattak az ország fõbbjei. Kollonics, most már esztergomi érsek, s mint ilyes, az ország fõkanczellárja, méltóságának egész súlyával, s nyerseséggel határos õszinteségével elmondotta a mit jónak, a mit szükségesnek tartott. Mert nem látott üdvet maga s az ország számára a katholikus egyházon kívül, nem ijedett vissza mondani : ,,én Magyarországot rabbá fogom tenni, azután koldussá, s így majd katholiknssá fog válni," s mert ,,Magyarországnak ujjászervezésétõl' mint õ azt értette, nemcsak felséges urának s az országnak, hanem a katholikus egyháznak is javát bizodalommal várta, meggyõzõdésének hevével vetette a gyülés tagjai közé az in dítványt. ,,Nincs a mi inkább érezteti velünk õ császári királyi felségének atyai jóságát, - monda - mint abbeli eltökélése, hogy Magyarországgal úgy fog bánni, mint többi örökös tartományaíval. Ebbeli czélzatának elõmozdítására alkalmazkodjunk a lehetõségig ezen tartományok törvényeihez. Számtalan sok részlet van Magyarországszerkezetében, melyek változtatást igényelnek s hogy annál biztosabban érjünk czélt, ne ûzzük fûzzük szokásos jog tételeit, hanem tartsuk meg csak azt, mit ügyes kezek belõlök kiválogatták, toldjuk meg nnt a politikai érettség tanácsol hozzáadatm, s kérjük meg õ felségét, hogy ezen intézkedéseket helybenhagyja és örök törvények gyanánt meghirdettesse. Az a sok nemes ember s az a sok kiváltságos, kik annyi szabaditékkal bírnak s adózásról semmitsem akarnak tudni, bizony nem istápjai a jó kormánynak. A valóban nemes származásnak élvezhetík az õket illetõ elõnyöket, ha bár lemondanak is tulságos igényeikrõl. Mindazok, kik annyi vagyonnal bírnak, fénynyel környékeztethessék magokat, grófi,bárói, lovagi czímeket fognak nyerni; ez az út új fényt kölcsönözni az, ország nemességének, s azt, valamint a többi örökös tartományokét, tiszteletessé tenni. S végre, azon rendetlenségek és igazságtalanságok megelõzésére, melyek az adó kivetése s a közterhek felosztása alkalmával renden vannak, állandó és örökös adót kellene megállapítáni, mely méltányosan fogna felosztatni s arány a többi örökös tartományok által viselt adóval. A  gyülés örömmel és hálaadással vállalhatná el harmadát azon öszletnek, melyet õ felsége egyéb országai a szükséghez képest viselni fognak

Szólj hozzá!

Címkék: 1689 1859 Kollonics Lipót Szalay László Magyarország története

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozomult.blog.hu/api/trackback/id/tr666910183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.