Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Hory László Sándor: @Deak Tamas: A homlokzaton ma is látható a Hory-címer. (2018.03.24. 20:03) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1908 (1) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (2) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (3) 1919 (10) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (5) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (5) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) dr. Wolfner Pál (1) Drágos János (1) Durcsanszky (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (2) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Karl Marx (2) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kugel Ernő (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (3) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) Novoje Vremja (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Orán (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Pesti Napló (1) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (2) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (2) Románia (2) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) Rydz-Smigly (1) rydz-smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Skrzynski (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (6) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (3) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Tapié (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (2) Těšín (1) Thomson (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) Tomcsányi Lajos (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (3) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (1) Weber (1) Werner Sombart (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) Witt (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (3) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Rossz szomszédság

2014.07.24. 21:21 Deak Tamas

Ránki György, a fiatalon elhunyt kiváló történész, a Hitler hatvannyolc tárgyalása című dokumentumkötetben érdekes összefüggést világít meg Magyarország német megszállásával kapcsolatban. Ugyanis nemcsak  németek gondolkodtak Magyarország megszállásáról, hanem kaptak más országokból is impulzust, és helyeslést. A kiemelés tőlem.


Tiso szlovák elnök, Klessheim, 1943. április 22.

Ezzel kapcsolatban Tiso elmesélt egy külföldön közszájon forgó viccet a Führerről: A Führer Bécsben találkozik egy volt zsidó iskolatársával. Amikor az Ausztriának Németországhoz történő csatlakozása miatt védelmét kéri. a Führer azt tanácsolja neki, hogy tűnjön el, és többe ne kerüljön a szeme elé. Erre a barát elmegy Prágába. Ott megismétlődött ugyanaz. Aztán Brüsszelben és Párizsban is. A Führer zsidó barátja most Budapesten van.

Ion Antonescu román conducator, Klessheim, 1944. február 27.

Búcsúzáskor még egyszer szóba került Magyarország. Antonescu nem bocsátkozott részletekbe, csak óva intett attól, hogy megbízzanak a magyarokban. A magyarkérdéssel. mondta, komolyan kell foglalkozni.

A Führer a következő szavakkal válaszolt Antonescunak: ő, Antonescu biztos lehet benne,hogy ő (a Führer) igen behatóan és komolyan foglalkozik majd a magyarokkal. E közléssel, amelyet Antonescu nagy figyelemmel fogadott; a Führer búcsút vett vendégétől, míg a birodalmi külügymíniszter még röviden tárgyalt Antonescuval ugyanerről a kérdésről.

Ennék során Antonescu sokkal nyíltabban fejtette ki Magyarországra vonatkozó észrevételeit,
mint előzőleg a Führerrel folytatott tárgyaláson. A magyarok, mutatott rá, 1919 után nyomban
átkanyarodtak az angol oldalra, hogy így érvényesítsék revíziós követeléseiket, majd 1935-ben
ismét visszatértek a német oldalra. Ha Magyarország kis ország létére a kormányzónak a Führerhez intézett levelében ma nyíltan kérni merészeli valamennyi magyar csapat visszavonását az anyaországba, ez nézete szerint azt jelenti, hogy Magyarország a másik oldalról már alighanem kapott valamiféle ígéreteket. Az ellenség követelését, hogy a csapatokat vonják vissza a frontról, hozzá, Antonescuhoz is eljuttatták. Ö erre nyílt elutasítással és írásban ,,Sohasem"-mel válaszolt. Úgy látszik, a magyarok másképpen viselkedtek. Csapataik visszavonásának követelése tulajdonképpen egyértelmű a szövetség felmondásával. Ezért fel kell lépni Magyarország ellen, éspedig minél előbb, mert a keleti fronton a helyzet netáni rosszabbodása esetén egy bizonytalan Magyarország a front hátában rendkívüli veszedelemmé válhat. Nem szabad engedni, hogy az események elénk vághassanak.

A birodalmi külügyminiszter csak annyit felelt rá: Antonescu biztos lehet benne, hogy a Führer pontosan követi a fejleményeket, és nem hagyja magát meglepni.

Antonescu a birodalmi külügymíniszternek ezt a kijelentését is ugyanolyan figyelemmel fogadta.
mint a Führer végső megjegyzését, és spontánul kijelentette, hogy egymillió román katona áll rendelkezésre a harcban, amint a magyar veszélyt elhárították. A birodalmi külügyminíszter kérdésére Magyarország haderejét számszerűleg tizenöt tizenhat hadosztályra becsülte, amelyek azonban nagyon különböző minőségűek.

Antonescu Magyarországra vonatkozó további fejtegetéseiből, amelyek semmi fontos újdonságot nem tartalmaztak, csak az az állítása volt érdekes, amely szerint neki, Antonescunak cáfolhatatlan bizonyítékok vannak a kezében arról, hogy a magyarok igen nagy összegekkel megvesztegették Cianót, hogy a bécsi döntésnél a maguk javára hangolják.


Ion Antonescu román conducator, Klessheim, 1944. március 23.

Ezzel kapcsolatban a Führer a következő négyszemközti" nyilatkozatot tette Antonescunak:

A magyar kormány illojális magatartása miatt, és mert sem Románia, sem Magyarország lelke mélyén sohasem fogadta el a bécsi döntést, és miután Olaszország most kivált, Németország nem ítéli célirányosnak, hogy továbbra is a bécsi döntés aláírójaként fungáljon. (A Führer) arra kéri Antonescut, hogy egyelőre senkinek se említse imént elhangzott nyilatkozatát; ő (a Führer) azt adott pillanatban nyilvánosságra fogja hozni
De egyelőre német. egyben román érdek is. hogy igyekezzenek elkerülni egy magyarországi partizánháborút, mert minden német hadosztály értékes, amelyre Magyarországon nincs szükség, és amelyet ki lehet küldeni a frontra.

Alapjában véve (a Führer) őrültségnek tartja Magyarország politikáját. Ha akad állam Európában, amely belső szociális struktúrája folytán hajlamos a bolsevizmusra, akkor Magyarország az. Ha a szovjetek holnap Magyarország kapuján kopogtatnának, akkor, ha az ország nem volna német megszállás alatt, a zsidók és a proletárok azonnal kirobbantanák a forradalmat. A magyaroknak az a nézete, hogy az angolok és az amerikaiak segítségükre jönnek a szovjetek ellen, egyszerűen gyerekes. Sem Anglia, sem Amerika nem hajlik rá, és nincs módja bármit is tenni a bolsevisták ellen.

Magyarország megszállására (a Führer) eredetileg a hadseregből két páncéloshadosztályt, egy
SS-páncélgránátos hadosztályt és kilenc gyalogoshadosztályt irányzott elő. A helyzet alakulása
folytán viszont a hadsereg két páncéloshadosztályának egyikét és egy gyalogoshadosztályt a keleti frontra küldhetett. Javasolja egyébként, hogy a katonai helyzettel holnap délelőtt foglalkozzanak, szélesebb körben.

A beszélgetés további során a Führer annyiban pontosította Magyarországra vonatkozó közléseit, hogy a Kormányzónak és a magyar uraknak a legélesebb és legridegebb módon szemrehányást tett Magyarország illojalitása és árulása miatt, és hogy eltökélt szándéka a legradikálisabb megoldásokat is alkalmazni Magyarországgal szemben, ha a helyzet netalán kiéleződnek. Ebben az esetben értesítené Romániát.

A Magyarország eljárását jellemző hitványságot a Führer a magyar külügyminisztérium korábbi sajtófőnökének, a jelenlegi stockholmi követnek, Ullein-Reviczkynek a magatartásával illusztrálta, aki nemrég előadóestet szervezett Stockholmban, s azon éppen Németország legnagyobb ellenségei egyikét szólaltatta meg, most pedig szakított a magyar kormánnyal, és úgy látszik, arra jelölték ki, hogy ellenkormányt alakitson.

[...]

Antonescu válaszában mindenekelőtt az egész román nép nevében köszönetet mondott a Führernek iménti közléséért. Mint román, szerencsét kíván a Führernek az intézkedésekhez, amelyekhez a magyar illojalitás miatt folyamodott, mert,mondta, a "tengelypartner" Magyarország mindig nagy ellensége volt Romániának. Mint katonának azonban sajnálnia kell az ügyet, mert semmi sem megvetendőbb az illojalitásnál, árulásnálés hálátlanságnál egy olyan nép részéről, amely annyit köszönhet Németországnak, mint Magyarország. Hogy ez az ország egyáltalán meglehetősen nagy hatalomra tett szert Kö2ép-Európában, az egyedül Olaszországnak és Németországnak, valamint a románok és Magyarország többi szomszédja jogai csorbításának köszönhette. Ö (Antonescu), ahogy a Führer emlékezni fog rá, ismételten óvott Magyarországtól. Amit előre látott, az most bekövetkezett; igaz, korábban attól félve, hogy bizonyos német nézeteket sérthetne általa, ezt az ügyet mindenkor nagy önmegtartóztatással kezelte. Most nyíltan kimondhatja, hogy ő legkevésbé sem bízik Magyarországban, mert ott nem a magyar nép határozza meg az ország sorsát, hanem a zsidók csinálják a politikát.
Ez régebben is úgy volt, mint ma van, és a jövőben is így fog maradni.
Mielőtt Antonescu folytatta volna "nem a tanácsadást, amit nem engedne meg magának, csak a magyar ügyre vonatkozó véleménye kimondását", a Führer még egyszer hangsúlyozta, hogy ő a Kormányzónak már tizenegy hónappal ezelőtt a legkeményebb szemrehányásokat tette a magyar politika miatt,8 a birodalmi külügyminiszter pedig két hónappal ezelőtt még élesebb formában közölte szemrehányásait a berlini magyar követtel. Antonescu azzal a kijelentéssel folytatta, hogy a legutóbbi események a magyarok Német-
ország iránti gyűlöletét magától értetődően nagymértékben növelni fogják. Ezért véleménye szerint nagy tévedés lenne meghagyni a közös arcvonal hátában egy felfegyverzett ellenséget, amely, ez százszázalékosan biztos, alkalmas pillanatban majd hátba támadná az arcvonalat.

A Führer közölte, hogy neki tökéletesen ugyanez a nézete.

Antonescu azzal a megjegyzéssel folytatta, hogy a közeljövőben a háborúnak talán még az
eddiginél is súlyosabb szakaszai következhetnek, ezért jobb volna a magyar hadsereg lefegyverzését inkább ma, mint holnap végrehajtani. Ha arról van szó, hogy a saját arcvonalunk hátában egy fegyveres katonai hatalom álljon, vagy partizánok legyenek, ő (Antonescu) csakis a partizánokat választja.

Tiso szlovák elnök, Klessheim, 1944. május 12.

Tiso államelnök itt közbevetette, hogy a politikai fáradozásokhoz egy szociális akciónak is kell csatlakoznia: akkor könnyű lesz megbirkózni a magyar politikai helyzettel. A nép nem olyan rossz, de a felső réteg romlott. A Führer úgy vélte, hogy Budapestről, ahol a vezető réteg ül, rossz hatás árad szét. Amolyan elgiccsesedett Montmartre-atmoszféra uralkodik ott. Mindenki azon van, hogy gyorsan meggazdagodjék, és a pénzt Budapesten elverje. Nálunk a gazdag embernek is dolgoznia kell. A mi gyárosainknak igen meg
kell erőltetniük magukat, és a Führer azt hiszi. hogy egy Röchlingnek hetenként két szabad órája sincs, míg Magyarországon mágnásklubokban és kávéházakban herdálják el azt a pénzt, amelyet a zsidók piócaként szívnak ki a népből, és amelyet a mágnások részben ismét elszednek a zsidóktól. Jellemző, hogy a kormányzó fia az Arizona bár egyik fő vendége. Veesenmayer7 emberfeletti munkát végez. Magyarországon szörnyű korrupció uralkodik, és minden korrupciófészek közepén ott ül, mint egy kukac, a zsidó.
Tíso úgy vélte, hogy magyarországi rendszabályaink nemcsak politikailag és szociálisan eredményeznek könnyebbséget, hanem stratégiai téren is. Rácz magyar miniszters a parlamentben a magyar hadsereg felfegyverzését követelte, hogy az a háború után, amikor minden más állam és hadsereg legyengült, ütőképesen álljon a helyén, és régi kiterjedésében talpra állíthassa Magyarországot. Ezért is nem küldtek a magyarok saját hadosztályokat keletre, hanem csak nemzetiségekből összeállított hadosztályokat. Most, a
Führer intézkedései nyomán be kell vetniük keleten a voltaképpeni magyar hadosztályokat is.
A Führer rámutatott, hogy mostanáig a románoknál sem lehetett elérni hadosztályaik feltöltését, mert mindig a magyar hadsereg készülődésérc hivatkoztak, amely a háború után készen akar állni Románia ellen. A Führer most közölte a Marsallal, hogy hiszen a bécsi döntést sem a románok, sem a magyarok nem ismerték el, tehát egy nap majd azt tehetnek, amit akarnakq De a háború után sem a magyarok. sem a románok
nem fognak semmibe se belevágni, mert most a létükért kell küzdeniük, és a harc végén biztosan
torkig lesznek vele. 

Tiso a magyar mágnások önteltségéről beszélt, akik, ha az ember tanácsot akar nekik adni. mindig az ő ezeréves birodalmukra hivatkoznak, és egyáltalában nem fogadnak el tanácsot.
A Führer azt mondta, ő is megkérdezte Horthyt annak idején, vajon mit szólnának hozzá, ha Németország kezdené emlegetni történelmi múltját. Volt idő, amikor Szicília a Német Birodalomhoz tartozott.

Tiso megjegyezte, hogy a jelent másféle, nem tisztán történelmi erők irányítják, es hogy egy állam célja és feladata népének szociális felemelése. Horthy megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot. de Tiso azt válaszolta, előbb rögzítem kell Horthy és maga között a határokat. kulonben a közvélemény nem tűr meg ilyen eszmecserét. Ez alkalommal figyelmeztette Horthyt a zsidokerdésre, és megemlítette neki, hogy a zsidóellenes szlovák intézkedések bevezetése óta jelentősen megnövekedett az adóbevétel, mert a zsidok jovedelmük bevallásánál mindenkor csaltak. De Horthy nem hallgatott az okos szóra.

Ezt a Führer is megerősítette, elmondva, hogy  Horthy egyszer azt mondta neki, a magyarok
nem szeretik a pénzt, mert az piszkos. A pénzügyleteket mindig a zsidókra bízták") Valójá-
ban, vélte a Führer, nem a pénz piszkos, hanem a mód, ahogy Magyarországon megkeresték.

A legrosszabb az volt, folytatta a Führer, hogy Anglia számított Magyarország összeomlására.
Hihetőleg ezért késett az invázió, holott nekünk az az érdekünk, hogy az invázió minél hamarabb
megtörténjék, mert minél előbb szabadulnak fel az erőink nyugaton egy visszavert invázió után.
annál hamarabb lehetséges Oroszországban bevetni hadosztályainkat, és támadnunk. Mert az
invázióra nagyszerűen felkészültünk; a Nyugati-fal játékszer az Atlanti-falhoz képest: itt a_ leggrandiózusabb alkotás készült el mindabból.  amit ember erődépítésben valaha is létrehozott.
Csakhogy az angolok kalmárok, és takarékoskodni akarnak a vérrel, és mindaddig ezt teszik,
amíg bármiféle lehetőségét is látják, hogy egy invázió roppant erőfeszítése nélkül elérhetik a mi
összeroppantásunkat. A mi célunk: megmutatni az angoloknak, hogy vagy megindítják az inváziót, vagy felhagynak a háborúval; mert csak akkor tudjuk legyőzni őket, ha sorompóba lépnek.
Ameddig az angolok a szígetükön ülnek, nem lehet jól hozzájuk férni.

Szólj hozzá!

Címkék: német megszállás

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozomult.blog.hu/api/trackback/id/tr436542151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.