Szerzők

HTML

Változó múlt

Hozzászólni csak meghívottaknak lehet.

Miért kell ilyen blog?

Más nyelveken

Friss topikok

  • Deak Tamas: Tisztelt Deák Tamás, Többek nevében is köszönöm a Kánya Kálmánnal foglalkozó blogposztját, és ezz... (2016.11.11. 14:32) Kánya Kálmán halála - ?
  • Deak Tamas: Hello, May I suggest some comments and corrections to your picture captions from Marshal Mannerhe... (2014.06.30. 11:05) Mannerheim 75

Címkék

12 pont (1) 1689 (1) 1755 (1) 1823 (1) 1848 (1) 1849 (2) 1859 (1) 1875 (1) 1904 (1) 1907 (2) 1909 (1) 1912 (1) 1914 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1918 (1) 1919 (10) 1920 (3) 1921 (1) 1922 (2) 1925 (2) 1928 (3) 1929 (2) 1930 (2) 1931 (1) 1932 (1) 1935 (2) 1938 (3) 1939 (2) 1939 június 7. (1) 1940 (8) 1940 március 13 (1) 1941 (3) 1941 március (1) 1942 (6) 1943 (3) 1944 (5) 1944 március 18 (1) 1944 március 19 (3) 1944 október 15 (2) 1945 (1) 1945 április (1) 1945 január 25 (1) 1945 május (3) 1947 (1) 1950 (2) 1956 (4) 1969 (1) 1975 (1) 1977 (1) 1978 (2) 1980 (1) 1986 (2) 1987 (1) 48-as zászlók (1) 708 (1) Adolf Hitler (5) Ady Endre (1) Afrika (1) Akadémia (1) Albert von Schlippenbach (1) Alekszandr Dovzsenko (1) Alsószinevér (1) Amerika Hangja (1) André Kosztolányi (1) Antoine Marés (1) Apponyi Albert (2) arisztokrata (3) Armia Krajowa (1) Arthur Russell (1) Assen (1) ÁVH (1) Az I világháború története (1) Az Ujság (1) A félelem bére (1) A Híd (1) A honszerző (1) A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban (1) A Rákosi per (1) A Vöröshajú Lány (1) Baillet Latour (1) Bandong (1) bank (1) Bányász Rezső (1) Barankovics István (1) Bárdossy László (1) Bartha Károly (1) Bécs (1) bécsi döntés (2) Beilen (1) Belgium (1) belle epoque (1) Bencsik Gábor (1) Benes (4) Bengázi (1) Benito Mussolini (1) Beran (1) bérek (1) Berkó Pál (1) bethlen istván (1) Bethlen Rózsa (1) bevándorlás (2) Bíró László József (2) Blick (1) Boleslaw Bierut (1) Boletin de estado (1) Bonkáló Sándor (1) Boroevic (1) Boros Zsuzsanna (1) Borsányi György (2) Borsody István (1) Borsszem Jankó (1) Bovensmilde (1) Brassó (1) Brazília (2) Brüning (1) Budai László (1) Budapest (4) Budapesti Hírlap (1) Bulgária (1) Carlos Mandel (1) Casablanca (1) Catherine Horel (1) Charles de Gaulle (1) Cieszyn (1) cigány (1) Clemenceau (2) Cloots (1) Convento do Carmo (1) Csallóköz (1) csehszlovák (6) Csendőrségi Lapok (2) Cseri József (1) Csetényi József (1) Csík vármegye (1) Csrepka Teréz (1) Czibor Zoltán (1) dalmát (1) Dánia (1) Danton (1) Deák Imre (1) Dékány István (1) Den Uyl (1) Der Mythus des XX. Jahrhunderts (1) Desmoulins (1) Deutsche Wochenschau (3) De Punkt (1) Diaz (1) Dietl (1) Dimitar Bratanov (1) Dino Alfieri (1) Dohnányi Ernő (1) dokumentum (8) Dolgozók Világlapja (1) Doncaster (1) Dörnberg (1) Drágos János (1) Eberhardt von Stohrer (1) Egri csillagok (1) Egyiptom (1) Ein Heller und ein Batzen (1) elemzés (4) elnök (1) Eötvös József (1) Erdély (1) Erdélyi (1) Escher Károly (1) Esti Lapok (2) Eugenio dos Santos (1) Eugeniusz Bodo (1) Eva Braun (1) familysearch (1) Faruk (1) Fáy Dávid (1) fehérterror (1) felsőház (1) Fenyő Miksa (1) Ferdinand Peroutka (1) Ferenc József (2) film (1) finn (1) flotta (1) főispán (1) földrengés (1) Forró Imre (1) Fortélyos félelem igazgat (1) fővezérség (1) francia (4) Franciaország (1) Francia Észak-Afrika (1) Franciszek Brodniewicz (1) Franco (1) freyung (1) Frigyes főherceg (1) Fritz Thyssen (1) Gabriel Malagrida (1) Gajárszky Magdolna (1) Gajda (1) Garami Ernő (1) Gárdonyi Géza (1) Geiger Imre (1) Geoffrey Barraclough (1) Georges Arnaud (1) Georges Clemenceau (1) Gereblyés László (1) Gereöffy Géza (1) Giznery Sándor (1) glósz miksa (1) Gogolák Lajos (1) Goluchowski (1) golyóstoll (1) GPU (1) Graefl Károly (1) Greenwhich (1) Grigorcea (1) Groningen (1) Grosics Gyula (1) Gulag (1) Gustaaf Tehupuning (1) Guttmann Béla (1) gyakorlati tót nyelvtan (1) Gyömrő (1) Habsburg Ottó (1) hadüzenet (1) Hajmássy Miklós (1) Halász Lajos (1) halotti anyakonyvi kivonat (1) Hamburger Jenő (1) Hansina Uktolseja (1) Hans Braam (1) határ (1) Hatz József (1) Hatz Sámuel (1) Haubrich József (1) Háy Gyula (1) Heinrichs (1) Helsinki (1) Hendaye (1) Herczeg Ferenc (4) Heydrich (1) Hirossik János (1) Hirossik Török Gergely (1) Hitler (9) Hlatky Endre (2) Hlinka (1) Hodac (1) Hodza (1) holland (3) Hollandia (1) Holland gyarmatosítás fekete könyve (1) Horn Géza (1) Horthy (2) Horthy Béla (1) Horthy Erzsébet (1) Horthy István (2) Horthy Jenő (1) Horthy Miklós (6) Horthy Paula (1) Horthy Szabolcs (1) Horthy Zoltán (2) horvát (1) Hóry András (1) Hrabcik (1) Hubay Kálmán (1) Hunyadi János (1) ifj. Horthy Miklós (2) igmándy-Hegyessy géza (1) II. Viktor Emánuel (1) Ilja Eherenburg (1) Ilyés Gyula (1) Ina Benita (1) indonéz (1) invázió (1) Iskola a határon (1) Izsák Éva (1) J. B. Raten (1) James Stewart (1) január (2) Jan Kollár (1) Ján Kollár (1) Jásdi István (1) Jean Ann Kennedy (1) Jel-Kép (1) Jelky András (1) jezsuita (1) JFK (1) Joe Patrick Kennedy (1) John Fitzgerld Kennedy (1) Jornal de Guerre (1) Josef Göbbels (1) József király (1) Julier Ferenc (1) július (1) június (3) Jütland (1) Jutro idzemy do kina (1) Kabos Gyula (1) Kállay Kristóf (1) Kállay Miklós (4) Kánya Kálmán (5) Karátson Dávid (1) Karikás Frigyes (1) Károlyi Mihály (1) Károly román király (1) Kárpátalja (1) Kassa (1) Kathleen Kennedy (1) katolikus (1) Katona Fedor (1) Katymár (1) Katyn (1) Kazimierz Junosza-Stępowski (1) kék rejtjelkulcs (1) Kelen Magda (1) Kenderes (1) Képes Történelem (2) képviselőházi napló (1) kihallgatás (1) Kinizsi Pál (1) Kino Pravda (1) Királymező (1) Király Magyar Automobil Klub (1) Klement Gottwald (1) kóborcigányok (1) Kollonics Lipót (1) Kolozsvár (2) kommunista (2) Konek (1) königliche ungarische unterrealschule (1) Korunk (1) Kossuth Lajos (1) Kovács Alajos (1) Kovács Imre (1) Kralevics Márk (1) Kramar (1) Kunfi Zsigmond (1) Kunszery Gyula (1) Kun Béla (3) Kun Miklós (1) Lakatos Imre (1) Landler (2) Landler Jenő (1) Latinovits Margit (1) La Vanguardia (1) Ledeboer (1) lengyel (5) Lengyel István (1) Levante (1) Lex-Apponyi (1) Le Figaro (1) Le Monde (1) Líbia (1) Lidové Noviny (1) Lindquist (1) Lisszabon (1) London (1) lovasság (1) Luce (1) Luxemburg (1) Madarsko (1) Madzarska (1) Magyarország (3) Magyarország története (1) magyarosítás (1) Magyar Film Iroda (1) magyar királyi katonai iskola (1) Magyar Szemle (2) Magyar Világhíradó (1) mainzi püspök (1) Malhomme (1) Malinowski (1) MalyPetr (1) MANDA (1) manipuláció (7) Mannerheim (1) Marosvásárhely (1) Masaryk (1) Matica Slovenska (1) Mátyás (1) Mátyás király (1) Mauthausen (1) MÁV (1) Maximilian Njegovan (1) Mekelesz (1) menekültek (7) Mercedes (1) Mérs el Kebir (1) mezőgazdaság (1) Mezőség (1) MFI (1) Michał Kwieciński. (1) Michał Waszyński (1) Michał Znicz (1) Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend.... (1) Mihály román király (1) Miletics Szvetozár (1) molukka (2) Monde (1) Móricz Zsigmond (1) MTI Rádiófigyelő (1) München (1) Munkács (1) Musztafa Kemál (1) Nadvurna (1) Nagykanizsa (1) nagykövet (1) Nagyrév (1) Nagyukrajna (1) Nagy Ausztria (1) Nagy Magyarország (1) napló (1) Natter Gitta (1) német (7) Németmokra (1) Németország (1) német megszállás (9) Népszabadság (2) Népszava (2) Niederdorf (1) Niederdorf- (1) NKVD (1) Norvégia (1) nyári időszámítás (1) nyelvismeret (1) Nyikolaj Ljachterov (1) nyilas (2) Nyomorfilm (1) Ódony Dezső (1) Oesch (1) Öhquist (1) Októbertől márciusig (1) olimpia (1) Orán (1) örmény (1) Ormos Mária (1) Östreicher Emil (1) Osztrák Magyar Monarchia (1) Ottlik Géza (1) Paasonen (1) Pabst (1) Páger Antal (1) pánszláv (1) Párizs (1) Pesti Hírlap (3) Peter Albert van der Parra (1) Philppe Pétain (1) Piave (1) Pietro Badoglio (1) Pilch Jenő (1) plakát (1) Pödör László (1) Pombal márki (1) Portugália (1) Pozsony (1) Pragg (1) Prónay Pál (1) Pruszków (1) Purgly Lajos (1) Puskás Ferenc (1) Quatre ans a rayer de notre histoire (1) Raffailowa (1) Rajk László (1) Rákosi (2) Rákosi Mátyás (4) Rákos Mátyás élete képekben (1) Rankó a hős (1) Rásy Barna (1) Reményi-Schneller Lajos (1) Revue de Transslylavie (1) RFK (1) Richard C. Partridge (1) Rizzo (1) Robert Kennedy (1) Robert Taylor (1) román (1) Románia (1) roman sukevics (1) Ronald Reagan (1) Roosevelt (1) Rosenberg (1) Rose Kennedy (1) Rudolf Hitler (1) rydz-smigly (1) Rydz-Smigly (1) Ryti (1) Saguna András (1) Samuel Murphy (1) Sándor György (1) Sao Paulo (1) Schell Péter (3) Schlesinger Sándor (1) Schoch (1) Scseglov (1) Seidel (1) Sieg im Westen (1) Sopron (1) Soproni Elek (1) Sorg Antal (1) spanyol (1) Stefan Zweig (1) Stockholm (1) Stribrny (1) Stumpff (1) Szabadka (1) Szabad Magyar Rádió (2) Szabad Nép (2) Szálasi (2) Szalay László (1) Szamuely Tibor (1) szárnysegéd (1) Székelyföld (1) Szeles Erika (2) szenátus (1) Sziklakórház (1) Szilassy László (1) Szilézia (1) Szladek Barna (1) szlovák (5) Szmirna (1) szovjet (6) szózat (1) Sztálin (3) Sztaniszlava (1) sztár (1) sztepan bandera (1) Sztójay (1) szudétanémet (1) Szuhay-Havas Ervin (1) születésnap (1) Szvatkó Pál (2) Tabák Lajos (1) tábornok (1) Tanácsköztársaság (2) Tanácsok Országos Gyűlése (1) tancsapatok (1) Tanner (1) Taraszov-Rodionov (1) Taraszov-Rogyionov (1) Ted Kennedy (1) Temesvár (1) Teschen (1) Těšín (1) Thomson (1) Timothy Snyder (1) Tiszazug (1) Tisza István (3) Tisza Kálmán (1) Toldi Miklós (1) török (1) Torres Vedras (1) történelemkönyv (3) Tót nemzet nincs (2) Trianon (2) Tropenmuseum (1) Tropisch Nederland (1) tudományos gyűjtemény (1) Tuompo (1) U31 (1) Udrzal (1) Ugarska (1) Uhorsko (1) ukrajna (1) Ungvár (1) USA (1) usztasa (1) Vágó Béla (1) Varga Jenő (1) Varsó (1) Vasgárda (1) vasút (1) Vas Zoltán (1) Véres övezet (1) Victor Jinga (1) Villabassa (3) Voltaire (1) von Richthofen (1) Vörnle János (1) vörösterror (1) Weber (1) Werth Henrik (1) Why England slept (1) Wijster (1) Witold Zacharewicz (1) XIII Kelemen (1) XIV Benedek (1) Yorkshire Post (1) Zaolzia (1) Zilahy Lajos (3) Zimándi Pius (1) Zöldy Márton (1) Zöld Sándor (1) zsidó (2) Zugyin (1) Címkefelhő

Külső feed

Houston we have a problem

Rankó a hős

2018.02.18. 14:05 Deak Tamas

Herczeg  Ferenc novelláiból már ismerünk távoli tájakról és a változó múltról szóló történetet, de természetesen vannak bõségesen olyanok, amelyekbõl a közvetlen környezetünkrõl tudunk meg többet. A most következõ novella tömör mestermû, szinte minden félmondatából újabb elveszett történet kerekedhetne ki. Legfontosabb értéke azonban, hogy kivételesen itt segít a szépirodalom: végigolvasva megértjük a délszláv lelket, azokat a mozgatórugókat amelyek a Balkán történéseit közvetlenül, Európa történelmét közvetetten meghatározták az elmúlt 150 évben.
És tényleg gondolkuzzunk el, miért tûntek el a népdalok  Mátyás királyról ...

 
Rankó, a hõs.

Vasilija Radojcic - Mito Bekrijo. elõadja: Tanja Saviæ



Gyalog mentem át Szentpéterrõl Szerb-Almásra. A bánsági róna arra olyan lapos, akár az asztal.
Mikor keresztbe szegtem a végtelen hosszú nyárfa sort, amely az uradalmi földeket elválasztja a paraszt birtokoktól, hangos éneket hallottam. Egy kisleány ült az árok partján, pettyes borjút legeltetett és közbe teli torokkal, de sok zenei érzéssel nótázott. A kisleány szerb volt. Valaha szerb világ volt erre le a Dunáig, de most már csak négy-öt faluban misézik a pópa; a svábok megették õket földestül. Ezen a vidéken a szerbeknek csodálatos zenei tehetségük van. Két ökölnyi gyerkõc, ha összeül a kerítés tövében gajdolni, pompásan tud egymásnak kontrázni.
Annyit megértettem a kisleány énekébõl, hogy valami Rankó Iván nevû hõs dicsõségét zengi. Ki ez a_Rankó? Meglehetõsen ismerem a délvidékiek történelmét és legendáit, de Rankó hírét még nem hallottam. Lehet, hogy fegyvertársa volt a nagy Králevics Márknak. A mi magyar népünk ajkán csodálatosképpen már egyetlen nóta sem él, amely Kinizsi, Toldí. vagy akár Hunyadi emlékét hírdetné, a szerb nép dalok pedig még olyan vitézekrõl is tudnak, akik mint zsoldosok harcoltak Angoránál a mongol ellen. Szomorú és egyhangú nóták, szövegük azonban rendesen nagyon szép.
Megszólltottam a kislányt. Õ azonban zavarba jött, felugrott és nevetve elszaladt a borju után. Kócoshajú leány volt. térdig érõ tulipiros szoknyát viselt. de annyi öntudatlan kecsességgel futott, hogy a pillagó üldözõ Psychére kellett gondolnom. .A pillangót itt egy tarkaszörü, meghatóan bamba tekintetû borjú pótolta.
 

Az uradalmi malom alatt osszetalálkoztam a tiszttartóval. Ez a szerb úriember a falu csendes téli estéin a vármegye egyik legolvasottabb emberévé mûvelõdött. A malomból jött éppen. Esztendõk óta minden hétfõn odament, hogy elcsapja Marsics uramat, a molnárt, A molnár ugyancsak esztendõk óta minden vasárnap leitta magát a fekete földig, ilyenkor tisztára megbolondult és ordítozva fogadkozott, hogy agyonlövi az uraságot. Hétfõn aztán zokogva bocsánatot kért a tiszttartótól és esküdözött, hogy ez sohasem fog többet megtörténni vele. Igy aztán valahogyan csak megvoltak egymással.
A tiszttartó arca még fõtt a haragtól.
- Borzasztó, hogy mennyi mérge van az embernek ezzel a betyárral! De most nincs többé pardon! Fel mondtam neki és nem bánom, ha éhen vész is a porontyaival.
Jó. jó! - gondoltam. - Nem olyan könnyû túladni az uradalmi molnáron!
El akartam terelni a szót Marsics uramról. akinek most ugyancsak fájhatott a feje a tegnapi bortól.
- Mondja, uram, ismeri maga a szerb népdalokat?
- Egyéb az én dolgom uram! - morogta.
- Hát akkor nem is tudja, hogy kicsoda Rankó Iván?
- Már hogyne tudnám, hiszen az én zsellérem, almási ember.
- Rankó, a hõs? Akirõl a nóta. szól?
- Itt hamar nótába szedik az embert!
- És mért hõs Rankó?
- Megölte a feleségét, vagy két esztendõvel ezelõtt.
- Akkor most fegyházban hûsöl az istenadta?
- Hogyisne! Nincs esküdt a városban, aki el merné itélni a vádlottat, ha a nóta egyszer megtette hõsnek. Egyébként magam is esküdt voltam a pörben.
- Maga is fölmentette?
- Persze!
- Mondja csak, hogy volt az eset?
- Rankó egy gesztenyesi oláh fátát vett feleségül . . . Az ilyen eset nagyon ritka a mi falvaínkban, nem becsülik itt sokra a román hitsorsosokat...
- Szép volt legalább?
- Na! - A gesztenyesi vászpncselédek mind egyformák: nem csúnyák, de olyan - hogy is mondjam csak? - fekete, nedves szemük van ét; nagy fehér foguk. Huszonötesztendõs korukban már vénasszonyok. . . A többi parasztasszony errefelé a hátán hordja a terhet, a gesztenyesiek mindent a fejükön visznek, azért van olyan gyertyaegyenes, úri tartásuk...


- Haszontalan asszony volt, persze?
- Mint minden gesztenyesi vászoncseléd ...A krassói oláhok, akik jó gazdák és tiszteséletû parasztok ugyancsak lenézik ezt a falut. Azt hiszem különben hogy ennek a népnek a romlottsága a városi fürdõvendégek lelkén szárad . . . Rankó szomszéd összel esküdött, rákövetkezõ tavasszal már faképnél hagyta Milka - ez a volt a fiatalasszony neve ! - valami fiatal suhanc kedvéért. A haszontalan párocska egész nyáron át künn tanyázott valami gazdátlan csõszkunyhóban....
- Rankó szerette az asszonyt?
- Isten tudja! Parasztember ilyenekben nagyon szemérmetes és nehezen kiismerhetõ... Tudja, mit mondok? Ha a maguk irodalmi parasztjai, a népszínmûviek. akik szerelemrõl meg búbánatról kornyikálnak eljönnének ide a falvakba, hát futóbolondnak néznék õket... Annyit tudok, hogy Rankó szomszéd minden vasárnap mise után elment a csõszkuny hóba és kérlelte a feleségét, hogy jöjjön haza. Szerelemrõl aligha beszélt neki, hanem annál többet a tehenérõl, a két malacáról, meg a baromfiról, amelyek nem lehetnek el asszony nélkül . . . Milka azonban a szeme közé nevetett.
- Ilyen pipogya ember volt a hõs?
- Még sokkal pipogyább, ha úgy akarja ... Õsszel katonának vittén Milka gavallérját és akkor az asszony kéretlenüls is hazajött. Rankó örömmel fogadta. A szerencsétlen ember akkoriban úgy dolgozott akár az igásló, csakhogy teleaggathassa cifra rongyokkal asszonyát. Rákövetketkezõ tavasszal Milka megint otthagyta az urát. A radványi Veisz ispánjához szegödött el cselédnek vagy micsodának . . . A zsidó ispán szép szál legény volt, afféle mulatós, falusi szoknyahõs ... Rankó szomszéd most már az ispán portája körül kuncsorgott minden vasárnap és ha szerét ültette. megint beszélt Milkával a tehénról, a malacairól és az aprómarhákról .. . . A télen megházasodott az ispán elvette egy krassói borügynök leányát és az új menyecskének persze az volt az elsõ dolga, hogy kizavarja a furcsa cselédet a házból...
- És Rankó megint visszafogadta?
- Vissza az; késõbb még négy ízben. Mert a fõtárgyaláson bebizonyosodott, hogy Milka, minden egyebektõl eltekintve, össze-vissza hatszor hagyta faképnél az urát . .. Utolsó szeretõje megint az ispán volt. Az ispán ugyanis összekülönbözött apósával a hozományon és mérgében hazaküldte neki a leányát. Milka akkoriban megint ott páváskodott egy ideig a tiszti lakban . . . Ez a dolog is véget ért, amikor az ispán megbékült a feleségével és bérletet vett túl a Du nán. Milka akkor egy szép selyemkötényt kapott és egyszerre csak ott dúdolgatott megint Rankó udvarán... Abban az idõben úgy látszott, mintha megelégelte volna a kalandozást. Nem bomlott többet a legényekkel, megült az ura mellett, sõt törõdött is a gazdaságával
- És miért kellett meghalnia?
- Végíghallgattam a fõtárgyalást, meg is értettem a dolgot, de megmagyarázni nem tudnám. Ezek: a délszlávok egészen másfajta emberek ám, mint a mi magyarjaink. Nincs talán nép, amely annyit el tudna tûrni, mint ez, de nincs is nép, amely olyan kicsiségok miatt kirúgná a hordó fenekét . .. Egyébként pedig az a nézetem a tulajdon fajtámról, hogy nagyobb mértékben áll a titokzatos erõk hatása alatt, amelyeket együttvéve végzetnek szoktunk nevezni . . . Rankónak akkoriban megházasodott valami rokona a faluban. A lakzi persze nagy parádéval jár nálunk. Milka ki is csípte magát a lakodalomra, és magára vette a piros selyemkötényt amelyet a zsidó ispántól kapott. Rankó szomszédnak szemet szúrt a kötény, ebbõl aztán egy kis perpatvar kerekedett.. Az asszony, aki pedig az utóbbi idõben nagyon hajlott az ura szavára, ezúttal sehogy sem akart engedni, otthagyta Rankót és egyedül ment a lakodalmas házba... A piros selyemkötény rajta volt ...
- És Rankó?
- Rankó szomszéd kiment az istállóba, meg köszörülte a baltáját, azután az asszony után ment is agyonverte az egész lakodalmas nép szemeláttára. Amikor elkészült a véres munkájával, leoldotta Milka derekától a piros selyemkötényt, bevitte a konyhába és megégette. Azután megcsókolta Mílkát, megcsókolt mindenkit, aki a házban volt, azt mondta: Szerb testvérek, imádkozzatok érettem ! - és elment egyenesen a csendörök után. A bíróságnál azzal védekezett, hogy a szive parancsolta így. Meg kell jegyeznem. hogy szerb parasztembemck több a szíve, mint más ember fiának. Neki az ereje, a tisztessége, a lelke is a szívében van. Az éhség sem a gyomrát, hanem a szívét bántja Az ügyész persze faggatta, miért nem szólalt meg a szíve, amikor a felesége még idegen emberekkel hejjehujjázptt, de Rankó nem tudott rá válaszolni. Az esküdtek megértették azonban így is és a nép is masertgtte és nótázva dicsõíti..
Idõközben a tiszttartóval ketten a faluba érkeztünk Elfogadtam a meghívását és betertan hozzá a tiszti lakba.
A kapu alatt egy tucat parasztember ácsorgott. A tiszttartót várták nagy türelmesen.
- Magának nagy szerencséje van. - mondta a gazdám - ott a hös!


Egy zömök kis parasztocskára mutatott, aki süvegével a kezében, szerényen állott a többi mellett. Ingujjban volt, feketepaszomántos fehér darócnadrágot viselt és plrosszárú bocskort, mint a többi. A tiszttartó az én kedvemért odaszólította:
- Rankó szomszéd. bejössz holnap a szekereddel?
- Bejövök, uram.
- Mennyi lesz a napszám?
- Amennyit jó szivvel ád az úr.
Furcsának találtam ezt a választ, mert nincs a világon ember. aki annyira szeretne alkudozni meg cigánykodni, mint az idevaló fuvaros.
- És ha jó szívvel semmit sem ad a tiszttartó úr? - kérdeztem.
Akkor a Krisztus szeretetéért fuvarozok - válaszolt Rankó, rámvetve komoly, nagy szemét.
Egy szivart akartam neki adni, de nem fogadta el.
- Hogy élsz meg ha ingyen dolgozol a gazdag embernek? - évõdtem vele tovább.
Rankó kissé éneklõ hangon válaszolt:
- Az Úr, aki felruházza a mezõk liliomát ...
- Jól van, Rankó szomszéd, látom már, hogy nazarénus vagy ... - Megláttam az örök világosságot !
- Ez a szegény ember leszámolt a lelkiismeretével a maga módja szerint. - mondtam magyarul a tiszttartónak.
Bementünk a házba. A lépcsõn megállott a gazdám.
- Mondok egy furcsa dolgot! Ha a fõtárgyaláson bûnösnek mondtam volna Rankót, akkor a fejemre gyújtották volna a házat. Ha azonban most lemegyek udvarra és megbotozom, akkor holnap nevetni az egész falu rajta és nekem semmi bántódásom nem lesz. Rankónak. a hõsnek nótáját pedig a lelkesedéssel tovább fogják énekelni.
- Mi következik ebbõl?
- A hõs dicsõsége nem Rankó tulajdona. hanem népé. Ez a nép természeténél fogva valósággal szomjazza a hõsöket Mivel nem jut neki ilyenekbõl, tehát úgy segít magán, ahogyan tud ...
- És mi értelme ennek?
- Ami minden ideálnak.
Az elõszobában egy kanári madár köszöntött minket hangos csattogással. A konyhában pedig a mosogatóleány megint Rankónak, a hõsnek bús nótáját dalolta.

Szólj hozzá!

Címkék: Mátyás király Kinizsi Pál Toldi Miklós Hunyadi János Herczeg Ferenc Rankó a hős Kralevics Márk

Továbbfejlesztés

2018.02.18. 13:59 Deak Tamas

A "tót nemzet nincs" kapcsán már volt szó a magyarországi értelmiség bizonyos rétegeinek viselkedésérõl, ha kritikátlan hazugságok átvételérõl van szó, de lehet, hogy mégis meg kell követnünk egy kicsit õket. Nem biztos, hogy tudatosan, de úgy tûnik, hogy e hülyeség  továbbfejlesztett változatának átvétele nekik is sok lehet - noha nem biztos, hogy inkább ez csak nyelvi akadály lehet.
Az MTI Rádiófigyelõjének jelentései ugyancsak maga a Változó Múlt, nagyon jó forrás arra, hogyan is terjedt a gátlástalan propaganda. Az 1938. október 9-i jelentésben ezt olvashatjuk:
A Lidové Noviny megemlékezik arról, hogy 1914-ben, közvetlenül a háború kitörése elõtt, Tisza István gr, a nemzetiség elnyomásának nagymestere kijelentette, hogy "szlovák nemzet nem létezik". Ha most egy pillantást vetünk Szlovákiába azt látjuk, hogy egészséges nemzet éli ott viharzó, gazdag nemzetiségû életét, Ha tehát egy számot nem tevõ népecske 20 év alatt olyan érett nemzetté fejlõdhetett, melynek kéviselõi nemzetközi tárgyalásokat folytatnak, Ez a tény az elmúlt 20 év csehszlovák politikájának legfényesebb szószólója.
Itt is van valóban a cikk, Ferdinand Peroutka tollából.
Roku 1914, krátce pøed válkou, rozhlížeje se po Slovensku øekl hrabì Tisza, velký mistr v utlaèováni: Slovenského národa již není. Pohleïte nyní do týchž prostor, jak tam kypí bujný slovenský život národní. To jest dílo nièeho jiného, než dvaceti let èesko slovenské republiky. Slovenský národ, které ho prý již nebylo, se vzkøísil a obrodil. Slo venské vìdomi za dvacet let svobody tak zmohutnìlo, že nikým již nemùže býti vyhla zeno. Slovenský nacionalismus, který na po èátku tohoto století slovenšti vlastenci s ná mahou shledávali po vesnicích, tak se rozvi nul, že si nìkdy i umìle vyhledával nepøítele a spatøoval jej v Èeších. Ztráceje za maïaøského režimu jednu vrstvu inteligence po druhé, byl slovenský národ jako tìlo bez hlavy. Ze škol, které postavila republika, vyšla tak poèetná slovenská inteligence, že mùže obstarali všechny vìci národní. Neodnárod- nili jsme jediného Slováka. Ze slovenského národa, který byl na vyhynutí, stalo se ná rodní tìleso kypící živou silou. Toto jsou naše skuteèné úèty se Slováky. Není žádné tragické viny, která by Slováky a Èechy ne pøátelsky oddìlovala od sebe. Byla ne dorozumìn! na té i na oné stranì. Ale co zna menají všechna nedorozumìní proti základ nímu smìru, který šel к obrozeni slovenské ho národa a který se tak liší od onoho uspo kojení, s kterým øíkali Maïaøi pøed ètvrt stoletím: Slovenského národa již není. Stát, jenž toto národní obrozeni usku teènil, mùže nejlépe zajistili i další národní život. Dùkazy o po mìru к slovenskému národu byly bìhem po sledního století se strany Èechù a Maïarù již podány. Žádná propaganda nemùže tuto skuteènost zatemniti.
Le lehetne fordítani szószerint a cikket, azonban a rádiófigyelõ munkatársa a lényeget már leírta helyettünk. Az utolsó pár gondolatot azonban nem írta le a figyelõ, ami egy rövidke elmélkedés a szlovák nemzetrõl hogyan él a magyarok és csehek mellett, zárva azzal: a tényeket nem tudja elfedni a propaganda.
Bizony, így van ez.

Szólj hozzá!

Címkék: csehszlovák 1938 1914 Tisza István Tót nemzet nincs Lidové Noviny MTI Rádiófigyelő Ferdinand Peroutka

Lázadó fotográfiák

2018.02.18. 13:36 Deak Tamas

A lázító fotográfiák mindig hazudnak . Ha az igazságot mondanák, nem kellene lázítaniuk, nem kellene hangoskodva "elmagyarázni" mondandójukat (Sőt nem is kéne elmagyarázni semmit, önmagukért kellene beszélniük).
A Képes Történelem sorozat alapkoncepciója volt a lázító fotográfia, természetesen gondosan elfedve mindent, ami a lázítás - illetve akkori szóhasználattal: forradalom - koncepciójába belezavart volna. Nem véletlenül volt a nagy kép és a kevés magyarázat - nagyon nagy öngólok születhettek volna.
Tabák Lajos képei bőven belefértek a sorozat hamisító koncepciójába

A sorozat Fortélyos félelem igazgat című darabja talán a legkevésbé szűkölködő az ilyen típusú képekben. Nem véletlenül, hiszen Magyarország két világháború közötti történetét igyekszik a forradalmi koncepciókhoz hamisítva bemutatni. Például innen lett közismert Escher Károly képe:
Azonban a fotó eredeti felbukkanásának helye valószínűleg több mint meglepő lesz.
A Királyi Magyar Automobil 1940 őszén tett közzé egy felhívást, amelyet a Híd című folyóirat - a korabeli középosztály igényes lapjáról van szó, Zilahy Lajos főszerkesztésében - október 11-én ismertetett. Az emlékirat megállapítja:
"...a legmesszebbmenökig antiszociálisnak:kell tekintenünk azt a gondolkodásmódot, amely úgy emberileg. mint hatóságilag elfogadható kereseti forrásnak tekinti közlekedesi eszközök emberi erővel való vontatásat csak azért. mert az emberí munkaerő bizonyos esetekben és helyzetekben az állatinal is olcsóbb." és követeli az ilyen típusú foglalkoztatás megtiltását.
Nehezen elképzelhető, hogy a KMAC tagjai annak a szellemiségnek hívei lennének mint amelyek a lázító fotográfiák Csokoládé-kényszerképzetű készítőit fűtötték. Ez annál is valószínűbb, mivel a Fortélyos félelem... képanyagában az autó eléggé gyakran előfordul, mint a dőzsölő úri osztály szimbóluma.
A sorozat szerkesztői vékonyabb jégre is merészkedtek különösebb félelemérzet nélkül. Az I. világháború történe című részben látható az alábbi fotó:
Lehet, hogy a sorozat szerkesztői különösebb ellenőrzés nélkül vették át a képet valami szovjet forrásból, azonban a történelemtudomány szempontjából ez csak a vak ló bátorsága. Ez a kép például nem is fotó, nem 1917-18-ban és nem háborúsújtotta területen  készült.
Melekesz városa Tatárföldön, félúton Kazany és Ufa között található. 1922 első Kino Pravda híradója itt készült, a város éhező gyermekeiről szóló, elég láthatóan lázító céllal készült  filmriport. Sajnos az inzertek csak tényközlésre szorítkoznak, így nem tudhatjuk miért nyomorognak a szovjethatalom negyedik évében. De témánk szempontjából nem is fontos igazán, hiszen lehet, hogy csak valamilyen újabb hazugság derülne ki.

Szólj hozzá!

Címkék: 1940 1922 Escher Károly Képes Történelem A Híd Tabák Lajos Király Magyar Automobil Klub Kino Pravda Mekelesz Fortélyos félelem igazgat Az I világháború története

A csokoládé

2017.11.12. 14:48 Deak Tamas

A "maxmimalista hatalomátvétel" - a bolsevikeket fordította így félre szinte az egész világ sajtója akkor - századik évfordulóján a lehető legjobb megemlékezés megismerni azt a könyvet, amelynek létezéséről alig tudtunk, de ez a könyv határozta meg mindazt a sok rettenetet, ami később velünk történt. Pünkösti Árpád kiváló Rákosi-trilógiájában felhívja rá a figyelmet, ezért is érthetetlen, hogy semmit nem foglalkoztak sem akkor, sem most az itt ismertetendő kötettel.

Alexandr Taraszov-Rogyionov 1922-ben megjelent A csokoládé című könyve a cseka vezérről szól, aki az Ügy érdekében könyörtelenül elpusztít másokat, és ha ő kerül az Ügy szempontjából bűnbe, hát elpusztítja saját magát is. A mű olvasása közben a pár percen belül fellépő legelső legbiztosabb érzés az unalom, ezért is lenne érthetetlen az a nagy hatás, amit a magyar kommunistáknál kiváltott, azonban az agyat acélbilincsként szorító marxista monománia a magyarázat maga, és jó tükör is egyben azoknak az erkölcsi és emberi értékéről, akikre hatást tett.

 

 

A könyvet 1930-ban adta ki a Monde kiadója (igen, ez azonos a mai Le Monde sajtótermék kiadójával) Katona Fedor azaz Karikás Frigyes fordításában. A Korunk szerkesztőségében - amely később a Svejket is kiadja, ugyancsak Karikás fordításában - Gereblyés László így lelkendezik : A hős sorsának minden mozzanatát fojtogató izgalommal éli át az olvasó. És Zugyin példája mindenkiénél beszédesebb a mi számunkra, a magyar forradalom, a magyar forradalom történetének alapos ismerői számára. Mint falat kenyér az éhezőnek, ugy kell nekünk a felemelő, a proletáretikát sugárzó példa.

Hogy a könyvnek a hatására hány ártatlan emberéletet oltottak ki, csak találgathatjuk. A legismertebb Lakatos Imre esete, aki a mozgalom érdekében 1944. augusztusában az öngyilkosságba kergette Izsák Éva nevezetű fiatal lányt, valószínűleg csak a jéghegy csúcsán egy szilánk.

 


Izsák Éva halotti anyakönyvi kivonata, 1944. "A debreceni királyi ügyészség 1944. 5447-1 szám alatt bejelentette, hogy folyó hó 4-én a debreceni nagyerdőben elhalt ismeretlen női hulla fekszik kb. 155. centiméter, arc kerek, haj rövidre nyírott gesztenyebarna, épp úgy mint a szemöldök is. A nyakon semmi sem látszik, az arcon különös ismertetőjel sem látható. dr. Deák Sándor anyakönyv vezető.

 Hogy erről a könyvről 1989-ig nem hallottunk túl sokat (mi több: magyarországi kiadásban meg sem jelent addig), valószínűleg nem azért volt, mert az írót is, a fordítót is elérte megérdemelt sorsa: tarkólövés Sztálin börtönében 1938-ban. Sokkal inkább azért, mert egyértelmű, közvetlen, kétségbevonhatatlan cáfolata annak az álelméletnek, amely ma is tartja magát: a kommunizmus mint eszme jó, csak a megvalósítása hibás. Látható a könyvből, hogy a megvalósítás legeslegelső perceiben, már az eszme által indíttatva és generálva olyan cselekményeket követnek el, amelyekre nincs mentség, ép erkölcsű ember számára nincs magyarázat.

 

 

Taraszov-Rogyionov utolsó ismert fényképe, 1938. 

 

Lássuk tehát a legfontosabbnak tűnő részleteket a könyvből, Kun Miklós professzor 1989-es, Karikás-féle átdolgozott fordításából, az orosz szöveggel együtt. Úgy érezzük, illusztrációnak a lehető legjobbak a szintén érdekes pályát befutott Ilja Ehrenburg művéből készült Jeanne Ney szerelme  című film képei, a filmet G. Pabst rendezte 1927-ben.

 

 

 

Да, написано: «Полагаю освободить… Следователь Верехлеев».
Зудин вздыхает устало и обмокнутой ручкой пишет вверху: «Дело прекратить…»
— Как его фамилия?
— Чоткин.
«Да, Чоткин», — он сам видит это ясно.
«Чоткина освободить. Зудин».

[...]

— Ах, сволочи! — злобно и сочно выплюнул Зудин. — Вот мерзавцы!.. Ну, скажи, как не расстреливать этих иуд, эту мразь?! Кацман убит!.. Нет Абрама! Убили! — Зудин глубоко и устало вздохнул. — Напоролся, рискнул, обнаружил себя раньше времени, — мычал он себе под нос. — Ах, как жалко, как жалко, Горст, Кацмана! Нет больше Абрама! — метался весь взорванный Зудин.
Горст молчал, стиснув губы.
— Ну, постой: я устрою им бенефис! Я сейчас проеду к вокзалу, а вы составьте скорей телеграмму в Москву, копию ЦК, я сейчас подпишу. Да надо позвонить Игнатьеву… А где Фомин?.. Да подайте сейчас же мне список, сколько арестованных за нами сидит. Надо сотнягу прикончить на память! Бедный Абрам!.. Ну, постойте, вы узнаете, дьяволы, как убивать рабочих вождей!.. Вот тут несколько дел… — Зудин злобно швырнул со стола папки с делами. — Эту мразь не отпускать! На террор ответим террором. За личность ударим по классу!
Под сердцем у Вальц похолодало. Убийство Кацмана, внезапный шквал дикой злобы, налетевший на Зудина, ей был страшен. А тут еще бешено брошенная, попавшая в общую кучу папка с невинным Чоткиным.
Igen, ide van írva javaslom szabadlábra helyezését, Verehlejev vizsgálóbíró.
Zugyin fáradtan felsóhajt, tollát a tintatartóba mártja és fölülre odaírja: A vizsgálatot beszüntetni.
Hogy hívják az illetőt?
Csotkin.
Igen, Csotkin - maga is látja.
"Csotkint szabadlábra helyezni. Zugyin."
[...]
Az aljasok! - és Zugyin gyűlölködve kiköpött. Aljas bitangok! Hát nem kell halomra lőni ezeket a údásokat, ezt a söpredéket? Kacmant megölték!. Abram nincs többé! Megölték! - és Zugyin'mélyen, fáradtan felsóhajtott. - Biztos váratlanul beléjük futott, és kockáztatott, korán fölfedte magát. Gorszt, annyira sajnálom, de annyira. .. úgy fáj a szívem érte. .. Abram nincs többé! Nincs! - Zugyin feldúltan rohangált a szobában.
Gorszt összeszorított szájjal hallgatott.
Na megállj, banda, csinálok én nektek lakodalmat. .. Most rögtön megyek a pályaudvarhoz. Maga minél előbb szövegezzen meg egy táviratot Moszkvába, a másolatot a központi bizottságba, mindjárt aláírom. Telefonálni kell Ignatyjevnek... Hol van Fomin? Adja ide a névsort, kik vannak nálunk fogva tartva? Százzal végezzenek közülük. .. Abram emlékére! Szegény Abram !. .. Pokolfajzat. . . ezt még megkeserülitek! Majd megtanítlak én benneteket, elveszem a kedveteket attól, hogy munkásvezetőket gyilkoljatok! Itt van néhány ügy - és Zugyin dühösen lesöpörte az asztalán lévő aktákat, ezt a szemetet ne eresszétek ki! A terrorra terrorral felelünk. .. Az egyén elleni merényletért az osztályt tesszük felelőssé!
Valcban meghűlt a vér. Rettenetes volt számára. Kacman halála, a váratlan, vad gyűlölethullám, amely Zugyint elöntötte. És hozzá még a veszett dühvel odavágott dosszié, amellyel az ártatlan Csotkin a többiek közé került.

 

 

— Я приехал к вам, товарищ Игнатьев, — говорит он сухо и намеренно громко, чтоб слушал и Шустрый, — я приехал поставить вас в известность, что я покидаю свой пост! — и он уже лезет в карман за телеграммой.
— Мы это знаем, — говорит спокойно Игнатьев.
«Знаем? Мы?» — недоумевающе взвешивает в уме Зудин, обводя глазами обоих.
— Тем лучше! Если ваши товарищи настолько искусны и планомерны в своей милой травле, что заранее предугадывают ее результаты, — это делает кой-кому своеобразную честь! — он язвительно усмехается. — Я телеграфирую сейчас об уходе моем в Вечека и апеллирую в Оргбюро: пускай разберет.
— Оргбюро это дело тоже уже знакомо, товарищ Зудин, — сухим голоском сверлит Игнатьев, — а вот как раз и посланный оттуда для разбора, — товарищ Шустрый.
Шустрый, наслаждаясь впечатлением, протягивает ему свой мандат. Да, за подписями, — чего уж там! — важных лиц, он, Шустрый, командируется сюда с чрезвычайными полномочиями для разбора дела его, Зудина. И Зудин нервно подергивается. Им овладевает жуткая оторопь. Значит, враги его не дремали и не шутили, — успели даже сочинить за спиной какое-то «дело». Поделом наивным простофилям, верящим в братскую честность старых товарищей по партии. Оказывается, и тут надо: на войне, как на войне!
Что-то привычно прочное, стародавне построенное в мировосприятии Зудина неожиданно стремительно рушится, рассыпаясь с грохотом и треском, точно падает старая большущая башня лесов, давно заготовленная для еще не начатого здания. И после обвала остается лишь груда серых обломков и облако пыли — тень сухой гордости.
Azért jöttem magához, Ignatyjev elvtárs mondja szárazon és szántszándékkal hangosan, hogy a Fürge is hallja -, hogy közöljem, lemondok a tisztségemről. - És már nyúl is a zsebébe a táviratért.
Tudjuk - mondja Ignatyjev nyugodtan.
Tudjuk? És ki az a mi ?" Zugyin értetlenül próbál rendet teremteni a gondolatai között, és csodálkozva néz hol az egyikre, hol a másikra.
Annál jobb! Ha elvtársai olyan rafináltan és tervszerűen keverik a mérget, hogy már jó előre tisztában vannak az eredménnyel is - nos, a maga módján becsületükre válik! - És csípősen mosolyog. Mindenesetre táviratilag jelentem a Cseka országos központjának a lemondásomat, és egyben a párt szervezési osztályához fordulok, vizsgálják ki az ügyet.
A szervezési osztály már ismeri az ügyet, Zugyin elvtárs - veti közbe Ignatyjev szárazon. - Éppen ők küldték ki Fürge elvtársat, hogy vizsgálja ki.
A Fürge átnyújtja a megbízólevelét; láthatólag élvezi a hatást, amelyet az elhangzott szavak Zugyinra gyakoroltak. Igen, kétség nem férhet hozzá, e fontos emberek aláírásával éppen őt, Fürgét küldték ki, hogy teljhatalmú megbízottként kivizsgálja Zugyin ügyét.
A Cseka-elnök idegesen rángatózni kezd, hirtelen rettenetes zavar lesz úrrá rajta. Tehát az ellenségei nem aludtak, nem kukoricáztak a háta mögött, még valami ,,ügyet" is összeeszkábáltak ellene. Úgy kell neki, amiért olyan naiv volt, és hitt a régi elvtársak testvéri becsületességében. Szóval még az ilyen kapcsolatokban is készen kell állni: ha háború, akkor legyen háború.
Zugyin világszemléletében hirtelen, szélsebesen, nagy recsegés-ropogás közepette összetört valami réges-régen kialakult és simogató bizonyosságot adó érzés. Megroppant és úgy omlott össze, ahogyan egy jó ideje felhalmozott, hatalmas farakás hull szerteszét, amelyet egy még el sem kezdett nagy ház építéséhez készítettek oda. Az alázúduló görgetegből csupán egy halom szürke törmelék meg a porfelleg - a megrendült büszkeség árnyéka - maradt.

 

 

— Только теперь я начинаю понимать, что здесь какое-то кошмарное недоразумение на основе пустяковых фактов, — с трудом выцеживает Зудин. — Кем оно состряпано и зачем, надо разобраться. Я не был бы старым с 903 года неизменным членом партии, прошедшим тюрьму и ссылку, если б не верил в силу партии, в ее справедливость, в ее разум.
Шустрый зло улыбается.
— Может быть, вы все-таки ответите прямо на вопрос: в получении каких именно даяний от Вальц и других лиц признаете вы себя виновным?
— О, не беспокойтесь, я отвечу вам вполне искренне и чистосердечно.
— Давно бы так. Только от степени вашей искренности и будет зависеть ваша дальнейшая судьба.
— Меня мало интересует моя судьба. Я дорожу нашей судьбой.
— Вот это уже гораздо лучше, и я это сейчас же отмечу в протоколе в ваш плюс. Итак?
— Итак, я знаю, что жена приняла как-то раз от Вальц пару шелковых чулок себе… впрочем, кажется, две пары… наверное не помню, — и Зудину вспоминается только жилистая нога полураздетой жены и снимаемый с ноги хрустящий чулок. — Кроме того, она взяла от нее две пары детских чулочков и несколько плиточек шоколада, который поели ребятишки. Вот и все. Ни о каких других даяньях от Вальц или от кого-либо других мне не известно, и я таковых вещей не предполагаю.
— Восхитительно. Сначала ни от кого ничего, потом оказывается — от Вальц через жену. Сначала пару чулок, затем вспомнилась вторая пара, потом еще две. Благодатное устройство памяти! Но это, впрочем, так, к слову.
- Most kezdek rájönni, hogy itt valami borzalmas félreértésről lehet szó, jelentéktelen adatokat nagyí- tottak fel - préseli ki magából Zugyin erővel. - Valaki összetákolt belőlük egy ,,ügyet", végére kell járni, hogy miért. De nem lennék 1903 óta egyfolytában párttag, aki megjárta a börtönöket, a száműzetést, ha nem hinnék ennek a pártnak az erejében, az igazságosságában és józanságában.
A Fürge kárörvendően mosolyog.
- Talán lenne szíves mégis egyenesen a kérdésemre válaszolni? Milyen ajándékok átvételében ismeri el a bűnösségét? Valctól és más személyektől.
- Ne aggódjon, őszintén és becsületesen felelni fogok a kérdésére.
- Már régen meg kellett volna tennie, csakis attól függ a további sorsa, hogy mennyire lesz őszinte.
- Az én sorsom nem számít, nekem csakis a mi sorsunk a fontos.
- Ez már sokkal jobban hangzik, mindjárt be is veszem a jegyzőkönyvbe, a javára szól. Tehát?
- Tehát tudom, hogy egy alkalommal a feleségem elfogadott Valctól egy pár selyemharisnyát a maga számára. .. Különben azt hiszem, két pár volt. .. nem emlékszem pontosan. . . - és Zugyin előtt feltűnt a félmeztelen felesége, az eres lába, amint lehúzza a zizegő selyemharisnyát. - Azonkívül a feleségem elfogadott tőle két pár gyermekharisnyát és néhány tábla csokoládét, amit a gyerekek meg is ettek. Ez volt minden. Se Valctól, se mástól nem tudok más ajándékról. És kizártnak tartom, hogy ilyenek lettek volna.


Mintha csak Rajkot hallanánk 1949-ben.

 

 

 

— Настоящее дело, товарищи, — начал Шустрый, картинно качаясь на стуле и бросая горох колких взглядов на Зудина, — настоящее дело является необычным в практике нашей партийной жизни и революционной борьбы.
Руками он держался за листы бумаг, которые быстро время от времени перебрасывал, низко склоняясь над ними, чтобы сейчас же вслед за этим буравить смолистым огнем убежденнейших глаз то Степана, то Зудина. И голос его звенел и бился в пустынных углах потолка, как в степи колокольчик.
— Перед вами сидит здесь не рядовой работник, не неопытный юнец, а один из старейших членов партии, революционер с 1903 года, — растягивает Шустрый, — и вот, в ответственный момент революции этот герой дошел до того, что, находясь на важнейшем советском и партийном посту, каковым является должность председателя губчека, он из грязных, своекорыстных целей обманул данное ему доверие рабочего класса, развратил и разложил вверенный ему аппарат бдительного ока пролетарской диктатуры, сам первый подав кошмарный пример хищного взяточничества, разврата, пьянства и окружив себя достойными сподвижниками из агентов наших злейших контрреволюционных врагов. Еще очень многое из деяний гражданина Зудина следствием не раскрыто, но и того, что обнаружено, вполне достаточно, чтобы не оттягивать дальше ваш справедливый революционный приговор.
Я извиняюсь, что несколько горячусь и немножечко выхожу из роли объективного докладчика, — мямлит Шустрый, потупясь и, очевидно словив что-то во взгляде Степана, — но, товарищи, когда приходится говорить о подобных омерзительных вещах, трудно удержаться от возмущения!
- A most tárgyalt ügy, tisztelt elvtársak - kezdte a Fürge, miközben a széken hintázva egy-egy szúrós pillantást vetett Zugyin felé -, a most tárgyalt ügy nem közönséges eset: olyasmi, ami nemigen szokott előfordulni a mi pártéletünkben és forradalmi harcunkban.
A kezével egy papírcsomóra támaszkodott, a lapo- kat időnként átrendezte, mélyen föléjük hajolt, hogy mély meggyőződést tükröző szemével hol Sztyepan- ra, hol pedig Zugyinra lövelljen villámokat. És hangja úgy zengett és halt el az üres sarkokban, minta harangszó a pusztában.
Önök előtt nem egy közönséges pártmunkás, nem egy tapasztalatlan ifjú, hanem pártunk régi tagja ül, aki 1903 óta végez forradalmi munkát - nyújtja el a Fürge a szót -, és ez a hős a forradalom egyik döntő pillanatában arra vetemedett, hogy egy olyan szovjet- és pártposzton, mint a kormányzósági Cseka elnöke, alantas, kapzsi céloktól vezéreltetve visszaéljen a bizalommal, amelyet a munkásosztály helyezett bele. Megrontotta, elzüllesztette a rábízott apparátust, a proletárdiktatúra éber szemét. Maga járt elöl jó példával" a korrupcióban, a bujálkodásban, a részegeskedésben, és hozzá méltó munkatársait legádázabb ellenforradalmár ellenségeink ágensei közül válogatta ki. Zugyin polgártárs sok más bűne még nincs teljesen fölfedve a nyomozó közegek által, de az, ami már megállapíttatott, tökéletesen elég arra, hogy Önök, tisztelt elvtársaim, nyugodt lelkiismerettel meg tudják hozni ebben az ügyben igazságos, forradalmi ítéletüket.
Bocsánatot kérek, hogy izgatott lévén, kissé gyakran kiesem az objektív Vizsgáló szerepéből - mondja fejét lehorgasztva a Fürge, s közben szemmel láthatólag Sztyepan arcán figyeli szavai hatását -, no de tisztelt elvtársak, amikor ilyen undorító dolgokról vagyok kénytelen beszélni, nehéz visszatartanom magam a felháborodástól.


Mintha csak Alapi Gyula ügyészt hallanánk a Rajk-perben, vagy Olti Vilmost a Standard-perben.

 

— Что я предлагаю? А первым делом не уминать зря невозвратное время, которого нет. Сейчас никого ни в чем не разубедишь и разубеждать уже некогда. Все товарищи — на боевых участках. Враги наседают. Надо сейчас же поднять всех рабочих и кинуть их в бой, — иначе город погиб. И тут рассусоливать нечего, Тут нельзя рассуждать, что вот был, дескать, когда-то хорошим товарищем. Если он спотыкнулся сейчас в основном и тем внес разложенье в наши ряды, в нашу спайку с рабочею массой, — выход один. Кровь рабочего класса для всех нас дороже, чем кровь одного.
Шустрый стойко кивнул головой. А Вася Щеглов дрожко подернулся, как намокшая осенью птица, и его остренький носик еще больше отточился. Выпятив губы, Степан торопливо что-то писал на листочке бумаги, свернул, как записочку и, поманив Шустрого, отдал ему, пошептав что-то на ухо. Тот деловито убег, а в приоткрытую дверь подуло сырым сквозняком. Стало зябко, и Вася поежился.
— Да, в здоровую яму попал он! — продребезжал он, вздыхая. — Но ведь можно же все-таки не убивать его, а как-нибудь этак…
— То есть как же? — не понял Степан.
— Ну, хоть так. Взять там, что ли, к примеру, и объявить что его расстреляли, а на деле сплавить его тишком куда-нибудь за границу, на подпольную работу, подальше — ну, там, в Америку какую-нибудь, что ли.
— Хочешь партию поднадуть? — зло усмехнулся Степан. — Нет, товарищ Василий, мы политиканством не занимаемся. Не скрывать это надо, а на деле на этом партию надо открыто учить.
Hogy mit javasolok? Először is, ne pazaroljuk feleslegesen az időt, amiben úgyis igen szűkölködünk. Most már semmivel sem tudunk senkit sem más belátásra bírni, és nem is érünk rá ilyesmivel foglalkozni. Valamennyi elvtársunknak a harcszakaszokon a helye. Nyakunkon az ellenség. Talpra kell állítanunk az egész munkásságot, és harcba kell vetnünk - különben a város elesik. Nincs időnk a sopánkodásra. Hogy így meg úgy, valamikor milyen jó elvtárs is volt ez a Zugyin. Ha most megbotlott, és botlásával megbontotta sorainkat, éket vert közénk és a munkástömegek közé - egyetlen megoldás maradt csak. A munkásosztály vére mindnyájunk számára drágább, mint egy ember vére.
A Fürge energikusan bólintott. Vászja Scseglov pedig jobban remegett, mint ősszel egy ázott veréb, és hegyes orra még inkább kihegyesedett. Sztyepan ajkát csücsörítve sebtében felírt valamit egy papírlapra, összesodorta, mint egy levélkét, és a Fürgének int- ve, a kezébe csúsztatta, miközben valamit a fülébe súgott. Az buzgón kiszaladt, és a félig nyitott ajtón nyirkos léghuzat áramlott be. Hideg lett, és Vászja összehúzta magát.
Hát igen, Zugyin szépen beleesett a verembe! dünnyögte nagyokat sóhajtva. - Nem lehetne mégis életben hagyni valahogy.
Hogyan, hogyan? - értetlenkedett Sztyepan.
Úgy valahogy, hogy például kihirdetnénk, hogy agyonlőttük, valójában pedig suttyomban külföldre csempésznénk, illegális munkára, minél messzebb talán Amerikába.
Be akarod csapni a pártot? - nevette el magát gonoszul Sztyepan. - Nem, Vaszilij elvtárs, ilyen mesterkedéssel mi nem foglalkozunk. Nem rejtegetni kell az ilyesmit, hanem nyilvános okulásra kell felhasználni.

 Ez a most idézett szövegrész nagyon fontos. Rendkívül hitelesen ábrázolja a még működő humánus normális viselkedést, a teljes embertelenség megállítására tett tétova kísérletet. Bő negyedszázaddal később ez már csak az átverésre lesz alkalmas: a Rajk-perben felakasztott Szalai Andrással elhitetik, hogy külföldre kerül, mint Szűcs Ernő röhögve meséli a kivégzéskor, bajuszt is növeszt álcázásul. A Standard-perben kivégzett Geiger Imrétől is megkérdik még akasztása reggelén, hogy jó lesz-e a szürke csempe a laboratóriumba - neki ez a csalétek, ha vall. 

— Ну-с, так вот, — встрепенулся Степан, снова прищуря глаза и обращаясь к секретарю, — запишите-ка такого рода постановление: «Бывшего предгубчека Зудина… за отрыв его от рабочих и партийных масс… и за прием на службу в чека… белогвардейской шпионки и взяточницы… бывшей балерины, гражданки Вальц… от которой Зудин принял для семьи своей чулки и шоколад… и за недостаточный надзор за вверенным ему… Зудину, аппаратом губчека, следствием чего… явилось взяточничество сотрудника, гражданина Павлова… и других, следствие по делу которых еще продолжается»… — Написали? Так вот: «Каковыми преступлениями своими он, Зудин… подорвал доверие рабочих масс к советской власти… и в острый момент белогвардейского наступления… внес губительное разложение в дружный фронт трудящихся… — вышеупомянутых: Зудина, бывшего предгубчека, а также сотрудника его, Павлова… и бывшую балерину Вальц… расстрелять… Точка. Приговор привести в исполнение немедленно. Члены судебной комиссии…» — Готово? Hát akkor - Sztyepan felriadt, és hunyorgó szemével a titkárra nézett - írja a határozatot, valami ilyesfélét : Zugyint, a kormányzósági Cseka volt elnökét. a munkásoktól, a párttag tömegektől való elszakadása miatt. .. és azért, mert felvett a Csekába dolgozni egy Valc nevezetű volt balerinát, fehérgárdista kémet, aki megvesztegetéseket fogadott el, illetve zsarolt ki az ügyfelektől, akitől Zugyin harisnyákat és csokoládét fogadott el a családja számára, valamint azért, mert nem gyakorolt kellő felügyeletet a gondjaira bízott munkatársak felett, és ennek következtében más korrupciós jelenségek is mutatkoztak, mint például Pavlov ügye és más esetek, amelyekben még folyik a vizsgálat. Leírta?... Az elkövetett bűnökkel Zugyin megingatta a munkásság bizalmát a szovjetrendszerben, és a fehérgárdisták támadása miatt kialakult nehéz helyzetben megbontotta a dolgozók harcos egységét. Ezért a rendkívüli bíróság Zugyin Alekszej Ivanovicsot, valamint munkatársait, Pavlovot és Valcjelena volt balerinát. . . főbelövésre ítéli. Pont. Az ítélet azonnal végrehajtandó. A Rendkívüli Bizottság tagjai. Megvan?!

 

 

 

«А может быть, в самом деле, никак нельзя было не шельмовать! Ведь, в сущности, важно только одно, — чтобы дело, дело скорейшего счастья всех людей не погибло. Вот что единственно важно, а все другое…» — и Зудин задумался.
«Ну, что бы было, если бы его расстреляли и потом рассказали бы всем, что убили хорошего товарища? Как бы это было нелепо. Никто ровно бы ничего в этом деле не понял, а главное, никто бы в это не поверил. Сказали бы — если не виноват, тогда зачем же было убивать? Значит тут что-то не так! — И все стали бы думать совершенно не о том, о чем надо было думать».
«И лукаво смеялись бы те, что, прижав робко ушки, жадно тащат по своим одиночным щелям жирные крохи зернистой икры и бутылки вина, намазывая рты голодающим глиной под хохот игривых своих „секретарш“. Иль таких нет?!»
«А сколько есть честнейших товарищей, которые так охотно подбирают, только из любви к искусству, все эти объедки шоколада, всех этих балерин, чтобы бережно хранить эту рухлядь, этот мусор минувшего, как святую культуру прошедшего, катаяся в ней, как сыр в масле, и не замечая в орлином гнезде пауков. И для этой „культуры“ вырывается, может быть, последняя черствая корочка у тысячей новых, еще неизведанных, худеньких жизней, таких молодых, таких лепестковых и так безвременно обреченных теперь на голодную верную смерть. Как не крикнуть всем этим старьевщикам дерзко и смело в лицо, да так, чтобы крик это звякнул кровавой пощечиной:
— Смотрите на Зудина! Был такой негодяй, ради прошлого на одно лишь мгновенье позабывший о будущем. Он убит всеми нами, как презренная тварь, как собака! Вас не прельщает его участь?! Так бросайте ж скорей все старье, всякий хлам, как бы ни был он красив и ценен, и думайте только о будущем! О будущем и настоящем!»
«А может быть, — подумал Зудин, — найдутся и такие, и работой и бытом совсем оторвавшиеся от масс одиночки, что начнут мудрить и придумывать, — чем черт не шутит! — как бы спасти революцию… от масс, от рабочих, от бунта, и додумаются… до балерин с шоколадом. И за гаванской сигарой, студя шоколад в тонком фарфоре, играя массивной цепочкой жилета, они будут мычать так спокойно гладко выбритым ртом:
— Мы, коммунисты…
Что?! А Зудин?! Или этого подлеца, ради вас изувеченного, вы позабыли?!
Нет, пусть эта ничтожная, жалкая личность вопьется вам всем в мозг, как отвратительный клещ, и станет отныне символом предательства, низости, подлости по отношению к честнейшему и чистейшему делу постоянной и вечной революции ради счастья всех обездоленных людей. В этом упрямом и вечном движении вперед и только для будущего, и только для счастья несчастных, — весь коммунизм, и ради этого стоит и жить, и погибнуть!»
Зудин гордо и весело распрямился, сверкнул дерзко искрами глаз и, быстро сев прямо на стол, стал от нетерпенья барабанить по нему пальцами.
Там вдали, за рекой, уже струились черною рябью бесконечные колонны рабочих, и над ними весенний воздух гулко звенел и качался от мощного пенья «Интернационала».
Talán valóban nem lehetett másképp elintézni ezt a megtorlást. Végeredményben mégiscsak az ügy a fontos. Az, hogy az emberek minél előbb boldogok legyenek, és az ezért folyó harc. ne torpanjon meg. Csak ez a fontos, minden egyéb. .. - Zugyin mélyen elgondolkozott.
Mi lenne például, ha közzétennék, hogy őt agyonlőtték és utána elmesélnék mindenkinek, hogy egy tisztességes kommunistát öltek meg? Micsoda ostoba história volna! Senki nem értené mi történt, és ami a fő, senki se hinné el. Azt mondanák az emberek: ha nem bűnös, akkor miért kellett agyonlőni? Ahá, itt nincs valami rendben! És mindenki másra gondolna, nem arra, amire kellene.
És ravaszul vigyorognának azok, akik félénken befogva a fülüket odahaza magányukban kaviárt esznek és bort vedelnek, mialatt az éhes tömegek ajkát sárral tömnék be a játékos ,,titkárnőik" hahotái közepette. .. Hiszen ilyenek is vannak épp elegen.
És mennyi rendes, tisztességes ember van közöttük, aki a kultúra iránti szeretetében szívesen kotorászik a régi társadalom szemetében, és ha itt-ott ,,kultúrát" lát, mohón ráveti magát egy szelet csokoládéra, meghatódik egy balerinától, és féltve őrzi ezt a régi szemetet, mint a régi társadalom szent kultúráját, közben pedig a sasfészekben nem veszik észre a mérges pókot, amely lecsapni készül rá. És ezért a kultúráért föláldoznak ezer és ezer még meg sem nyilatkozott életet és akaratuk ellenére keserves éhhalálra ítélik azokat, akiknek életéért harcba szálltak. Persze hogy durván és bátran oda kell kiáltani ezeknek a régiségkereskedőknek a szemébe, mint egy véres pofont: Nézzétek Zugyint! Volt egy ilyen alj as ember, aki ha egy pillanatra is, a múltért megfeledkezett a jövőről. Megöltük, mint egy veszett kutyát ! Nem térít-e észre benneteket a sorsa?! Dobjatok el hát gyorsan minden régi limlomot, legyen az bármilyen szép, és gondoljatok a jövőre. A jelenre és a jövőre!
Az is lehet - gondolta Zugyin -, hogy akadnak olyanok is, akik a munkájukban, de a hétköznapi életükben is teljesen elszakadtak a tömegektől és bűnös magányukban azon spekulálnak, miképpen kellene megmenteni a munkástömegektől, a tömegek felkelésétől a forradalmat. És addig spekulálnak, amíg egész törvényszerűen bele nem ütköznek egy balerinába vagy egy szelet csokoládéba. így aztán havannaszivart füstölve a szép porceláncsészéből isszák a csokoládét, és kövér ujjaikkal a hasukon függő vastag aranylánccal játszanak, miközben fényesre borotvált szájukkal olyan angyali nyugalommal tudják mondani: ,,Mi, kommunisták
Nos, hát Zugyinról, erről az aljasról, akit érettetek feszítettünk a keresztre, róla megfeledkeztetek?
Nem! Hadd legyen e sajnálatra méltó élet pusztulása valamennyiőtök tanítója. Hadd nyúljon ez a példa tüzes fogával az agyatokba, mint az árulás, az aljasság, a kisszerűség szimbóluma. Legyen mindenki számára figyelmeztetés, aki a maga kis öröméért akár csak egy pillanatra is megfeledkezik az emberiség legtisztességesebb ügyéről, az elnyomott embermilliókról, a forradalomról. Éljetek állandó, szent előrehaladásban a boldogtalanok boldogulásáért, a kommunizmusért, mert ezért érdemes élni. .. de érdemes elpusztulni is.
Zugyin fölállt, kiegyenesedett, és szeme büszkén, merészen csillogott. Néhány lépést téve, hirtelen mozdulattal az asztal tetejére ült, és türelmetlenül dobolni kezdett az ujjaival.
Ott távol, a folyón túl már gyűltek a munkások, beláthatatlan fekete sorokba rendeződtek. A tavaszi levegő hangosan zengett, áradt az Internacionálé.

 

Szólj hozzá!

Címkék: 1944 1930 1922 Rajk László Korunk Le Monde Monde Pabst Izsák Éva Lakatos Imre Katona Fedor Taraszov-Rogyionov Taraszov-Rodionov Karikás Frigyes Geiger Imre Zugyin Scseglov Gereblyés László Kun Miklós Ilja Eherenburg