|
A hatvanas évek Amerikája összeforrt a Kennedy névvel. Túlzás nélkül állítható: annak ellenére, hogy a Kennedy-család politikai elképzelései a maguk korában nehezen, vagy egyáltalán nem valósultak meg, az átlagember számára a hatvanas évek legmarkánsabban jelenlévő arcai a Kennedy-családból érkeznek. Szimbolikus életük, a családot sújtó tragédiák sora, az őket körüllengő rejtélyek az érdeklődés középpontjában tartja nevüket.
|
|
De hogy honnan is indult a Kennedy-kor, legalább annyira tanulságos, mint amennyire nem közismert.
|
|
A Kennedy-család a huszadik század fordulóján már jelentős vagyont, és politikai tapasztalatot mondhatott magáénak. A fiatalon meghalt ír hívő katolikus bevándorló fia, Patrick Kennedy - inkább protestánsokra jellemző módon - a fillérek félretételéből és kemény munkából alapítja meg kocsmáit, később kereskedelmi érdekeltségeit, így anyagi függetlenedésével együtt lehetővé válik, hogy a politikának is éljen. 1884-től képviselő, 1889-től szenátor lesz. Fia, Joseph Patrick Kennedy ilyen környezetbe születik bele, ugyanúgy a közélet és az üzlet iránti érdeklődéssel nő fel Bostonban.
|
  |
|
Joe Patrick Kennedy és Rose Elizabeth Fitzgerald
|
 |
|
Az ifjú pár, 1914
|
| A közéleti nagyívű célok azonban egyáltalán nem könnyen érhetőek el a Kennedy család számára. A protestáns Amerika nehezebben fogadja és viseli el őket, például a helyi érdekérvényesítés középpontjainak számító Country-club-oknak nem tagjaik. A pénzükre sokan pályáznak, de a személyük nagyon sok helyen nem kívánatos.Az "amerikai álom" viszont abban különbözik sok mástól, hogy a legelképzelhetetlenebb dolgok sikerülhetnek : 1914-ben feleségül vehet egy olyan nőt, Rose Fizgeraldot (aki egyébként 1995-ben, 104 éves korában hunyt el) akinek szintén ír katolikus családja a példa, hogy minden fal áttörhető: a rendkívül művelt Rose apja volt szenátor, képviselő, Boston polgármestere. Joe Patrick kitűzi a célt : az ír katolikusok hagyományosan nagy létszámú, kilencgyermekes családjából a négy fia törjenek minél magasabbra a közéletben. (Ezt a célt egyébként egyik lánya, a most 85 éves Jean Ann Kennedy, volt ír nagykövet is eléri.) |
 |
|
Joe Patrick és Rose, kb. 1934
|
 |
|
Joe Junior és Jean Ann, kb. 1936.
Itt a kisebbnek sikerült több. A Kennedy-család amatőrfilmje |
|
A legfontosabbal, a családi összatartással soha nincs semmilyen probléma. A filmekről, képekről sugárzó "Egy mindenkiért - mindenki egyért" valódi érzéseket mutat be. A család amúgy sem az a típus aki könnyen feladja: minden őket ért tragédia után megkapják az obligát riporteri kérdést: akarnak tovább politizálni? A válasz mindig az : a Kennedy-család feltett célja a közéletben maradni. Pedig tragédia a közismert eseteken kívül volt épp elég :Rosemary Kennedy egy vitatott szükségességű műtét miatt megnyomorodik, Joe Junior, Kathleen repülőgépbalesetben hal meg és Ted Kennedy is él túl repülőgépkatasztrófát és a politikai karrierjébe kerülő autóbalesetet.
|
 |
|
Kathleen Kennedy
|
|
Térjünk vissza azonban idősebb Joe-hoz aki belefog az üzleti életben mindenbe amit a törvények engednek (és Costello gengsztervezér szerint abba is, amit nem). Lesz (Amerikában a legfiatalabb) bankelnök, foglalkozik tőzsdével és szeszkereskedelemmel, ingatlanügyletekkel, hollywood-i filmproducerkedéssel, ez utóbbinál Gloria Swansonhoz fűzik kapcsolatok, amiket a sajtó és a pletyka a szájára vesz - ugyanúgy mint harminc évvel később fiaiét Marilyn Monroe-val kapcsolatban. Tény, az üzletben eléri amit akar : az ötvenes évek közepére ő számít az USA leggazdagabb emberének.
|
  |
|
A gazdag ember és a kedvese, vajon valóban az?
|
|
Már 1938-ban azonban megkapja történetünk szempontjából a legfontosabb kinevezését: ő lesz az USA követe Nagy-Britanniában. Joe Senior azonban nem birkózik meg a feladattal túl jól: folyamatosan melléfog a diplomácia világában, támogatja Chamberlain appeasement-politikáját, nem nézné jó szemmel az Egyesült Államok belesodródását a háborúba és így tovább. Egyre fogy körülötte a levegő, a Roosevelt-adminisztráció 1940 novemberében haza is rendeli. Egyvalaki profitált a történetből, ekkor még tudtán kívül: John, a második fia.
|
 |
|
Robert Kennedy első "interjúja" a család angliai utazása előtt, 1938.
A magabiztosság alapkövetelmény volt a családban, nem meglepő, hogy az apa a fiát ezzel "gyakoroltatja". |
  |
|
Joe Senior és Joe Junior : ekkor még senki nem sejtheti, hogy nem ő lesz az utód,. Apa és fia Chamberlain miniszterelnökkel.
|
 |
|
Már késő: az ilyen típusú látogatások nem hozták helyre a diplomáciai hibákat.
|
|
Pedig a nagyobb feladat Joe Juniorra szállt, mint elsőszülött fiú ő "kapta" a feladatot : törjön ő a legmagasabbra, legyen akár az első katolikus Mr. President. Joe Junior ennek megfelelően végezte iskoláit, illetve igyekezett résztvenni minden közéleti ténykedésben, tapasztalatgyűjtésben. A demokrata konvenicóban mint küldött már résztvesz 1940-től, és ekkortól jár jegyben Athalia Ponsellel akit szintén egy mindezidáig ismeretlen merénylő gyilkol meg 1974-ben.
|
 |
|
Joe Junior mindig dolgozik, és intézkedik, ha kell a családi floridai nyaralás közepén is.
A Kennedy-család amatőrfilmje, kb. 1936. |
|
John, a kisebbik fiú még nem dönti el véglegesen, mivel foglalkozna. A környezete olyan típusú embernek jellemzi, mint aki "mindig csinál éppen valamit". Apja mellett a londoni követségen gyűjtheti is a tapasztalatokat, például az SS Athenia 1939. szeptember 3-i elsüllyesztése után ő szervezi meg az utasok kártalanítási ügyeit, találkozik is velük. Könyvet ír a közelmúltról "Why England slept" címmel.
|
 |
|
John Fitzgerald Kennedy, kb. 1939.
A Kennedy-család amatőrfilmje. |
 |
|
|
|
Az SS Athenia utasaival szemben. A feladat nem egyszerű.
|
 |
|
Az ifjú politológus-író
|
 |
|
A mosoly ismerős, de a kép ritkaság : JFK kalapban.
|
|
Azonban az első tragédia nagyon hamar bekövetkezik. Az USA hadbalépése után Joe Senior fiai belépnek a hadseregbe, talán túl is kompenzálandó apjuk hibás diplomáciai lépéseit. John a haditengerészethez kerül, és súlyosan meg is sebesül, egész életére kiható szövődményekkel. Joe Junior a légierőhöz kerül és 1944. augusztus 12-én halálos balesetet szenved : repülőgépén felrobban a szállított hadiszer. Ez a tragédia eldönti John Fitzgerald Kennedy, és közvetve Robert Fitzgerald Kennedy sorsát is : nekik kell megvalósítani a közéleti minél jelentősebb szerep elérését.
|
  |
|
A tengerész túlélt, a repülős nem.
|
|
A háború után meg is kezdődik a politikai szerep építése.John 1946-tól képviselő, majd hat év után megcélozza a szenátust, ahová gondosan felépített apró részletekkel, jó imázzsal a legkönnyebb eljutni. Minden lépést, minden esélyt megragad hogy bejusson, mindenhol jelen van, mindenkivel megtalálja a hangot. 1952-től szenátor és jönnek a nehézségek : betegségei kiújulnak, nagyon sokat van távol az üléstől. Ezeket az eseteket is, és szép ifjú "gently-spoken radiant" feleségét is sikerül az imázsépítésbe belevonni.
|
  |
  |
  |
  |
 |
|
Így kell imázst építeni : mindenkire figyelni kell, kézfogások, charme.
|
 |
|
Jacqueline Lee Bouver és John Fizgerald Kennedy házasságkötése, 1953. szeptember 12.
|
|
Tökéletesen kihasználják a televízió adta lehetőségeket is. Apró magánéleti, háziasszonyi, hétköznapi epizódokkal tarkított műsorok szólnak Kennedy szenátorról. A műsorok hatását és karakterépítő erejét jól jelzi, hogy az elnöki hivatali időben is készül egy "Séta a Fehér Házban Mrs. Kennedyvel" című film.Az operatőrök a Kennedy-család tagjairól jellegzetes, egyéni filmkockákat készítenek, tökéletesen ráérezve kisugárzásukra. Robert Kennedy az ötvenes évek második felétől jelenik meg a közéletben, de ő inkább a háttérbeli kapcsolatok építésével foglalkozik - a filmesek erre is bravúrral éreznek rá. Ezt a technikát hamarosan bátyja is eltanulja.
|
  |
  |
  |
|
Így is lehet, sőt egy igazságügyminiszternek talán csak így lehet kapcsolatokat építeni.
|
 |
 |
|
Az elnök és alelnök között nem teljesen ideális a viszony, de a kamera csak a képet láthatja, a részletek nem tartoznak senkire.
|
| 1958-as szenátori újraválasztása után, a kiépített kapcsolatrendszerrel, és egyedi karakterével már érezhető lett: megcélozhatja a a Fehér Házat. Tökéletesen jól jellemzi a hatvanas évek Amerikájának nagy változások előtti feszült hangulatát az, hogy alelnökjelöltneknek egy olyan karakterű embernek kell lennie Lyndon Baines Johnson személyében, aki inkább hasonlít a verseny másik résztvevőjére, Richard Nixon volt alelnökre (és későbbi leendő elnökre). Eisenhower elnök megjelenése, életkora is tökéletes ellentétben áll a hozzá képest fiatal, napbarnított jelölttel. A választási kampány csúcspontjának a televíziós "vitát" tartják - de itt a vita idézőjelbe kívánkozik, mert a jelöltek minimálisan reagálhattak egymás mondókájára, a kérdéseket a stúdióban újságírók tették fel. Nehezen dönthető el, hogy a mai szemmel rendkívül előnytelenül kamerázott jelöltek produkciója mennyiben befolyásolta a választókat, valószínűbb, hogy a "fiatal" és "idős" karakter küzdelme volt a szembetűnő - pedig Nixon mindössze hat évvel volt idősebb Kennedynél. |
|
1960 novemberében, az az alig 112 ezer szavazattöbbség már azt jelentette hogy a Kennedy-kor hajnala elmúlt : a napfény kisütött, a célt elérte a család. Viszont valószínűleg mindenki sejtette : ez még tényleg csak a történet eleje.
|
 |
|
Ezen a kopott filmrészleten úgy tűnik, mintha Jacky ugyanazt a tragikus emlékű rózsaszín Chanelt viselné, mint azon a tragikus novemberi napon. A beiktatási ceremónia kosztümje azonban fehér volt.
|
A Kennedy-kor hajnala
2013.11.06. 20:21 Deak Tamas
Szólj hozzá!
Címkék: film bank nagykövet elnök szenátus USA London JFK Robert Kennedy Kathleen Kennedy RFK Joe Patrick Kennedy John Fitzgerld Kennedy Jean Ann Kennedy Rose Kennedy Ted Kennedy Why England slept
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://valtozomult.blog.hu/api/trackback/id/tr285530292
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
